Madách tér, Bartók Béla út és Rákóczi tér. Három olyan budapesti helyszín, ahol megjelenik a művészvilág vagy éppen az underground közeg színe-java. Ami még összeköti a három szpotot, az nem más mint a pizza, azon belül is a Moto.
Budapest “legfiatalabb” pizzabrandjénél - és ezt nem a saját korára, hanem az átlagéletkorra értjük - a lazább stílus adott, a kiváló pizzák és a gyorsaság is. De azt se felejtsük el, hogy nincs két ugyanolyan nap és két ugyanolyan sütés sem. Tudja ezt jól Szűcs Attila, Szűcs Ferenc és Nagy Patrik is, akik óvó “édesapákként” kísérik a Moto életét, a pizzaiolók mindennapjait. Sokat köszönhetnek nekik a főváros fiataljai: a munkahelyteremtés és persze a pazar pizzák miatt is. Velük beszélgettünk a Madách téri Motoban.
Éppen a koronavírus-járvány miatti bezárások előtt egy fél évvel nyitottátok az első Moto-t a Kazinczy utcában, a néhai Wichmann kocsma helyén. Erős vállalás volt egy legendás helyen bekezdeni. Nem ért miatta sok kritikai titeket? Miért hagytátok el végül?
Szűcs Attila: Dehogynem! De szerettük a helyet és legalább szó is volt rólunk. A Star Wars sem lenne ugyanaz Jedi lovag nélkül és sajnos a Kazinczy 55 -ös szám sem lehetett volna a régi, Wichmann Tamás nélkül. Mi belaktuk, de pont fél év után jött a csiki-csukizás és lényegében a második hullám során már elkészültünk a Bartókkal is. És hiába szerepel a nápolyi pizzák képzeletbeli Bibliájában, hogy nem érdemes házhoz szállítani ezeket a pizzákat, mi végül hozzáláttunk (persze gazdasági megfontolásból is), nagy sikerrel! Aztán pedig jött a lehetőség a Konyha helyén, mert ők már nem akarták csinálni. A Moto így visszakerült a VII. kerületbe is, ebbe az üzlethelyiségbe, ami talán a város legjobbja! végül pedig a Rákóczin is megvetettük a lábunkat, szintén egy sarki, jó napfényes üzletben. Úgy látszik, ez a mi stílusunk!
Nápolyi pizzák, napfényes üzlethelyiségek és még mi az, ami annyira a Moto sajátja?
Sz.A.: A lecsupaszított, de közvetlen és jófej vendéglátás például. Mivel a testvéremmel klasszikus, tányérszervizes bisztrót is üzemeltetünk, a kezdetek kezdetén gondoltuk át, hogy mit szedhetünk ki a képletből, ami olyannyira komplexszé és nagyon sok hibalehetőséget adóvá teszi az egészet. Kellett a jó és variálható termék persze, de mellette az a modell is, hogy egy pizzázóba nem kell pincér, de még mosogató sem. Helyette laza és közvetlen hangulat, a jó zenék, az arcok lesznek a húzóértékek.
Nagy Patrik: Meg persze a fiatal, néha nagyon fiatal brigád! Nem viccelek, hogy 17-50/60 évig jönnek a jelentkezések, a CV-k. Én azért egyértelműen az origója vagyok a humánerőforrás-keresésünknek, mert rengeteg embert, fiatalt ismerek, akik tudják jól, hogy a Moto nagyon nyitott és befogadó közeg. Jönnének és jönnek is. Tudják, hogy egyszerűen menő a tésztával foglalkozni, sütni, közénk tartozni és lisztesen felszállni a metróra, büszkén vállalva, hogy ők éppen pizzaiolók a Motonál. Mi is szinte vonultunk az elején a Madáchon, kvázi felhívva a figyelmet a lisztes cuccainkra. Ez egy státusz és kész.
Szóval ami régen a bármixer és hobbi DJ-ből lett fellépő volt, az most a pizzaiolo?
N.P.: Végülis, ilyesmi. Persze, nekünk is oda kell figyelnünk, hogy kibe fektetünk időt, energiát és pénzt. Mert van, hogy betanítjuk, tréningezzük, közel engedjük a tűzhöz a srácokat és amikor már úgy érzik, kezükben a tudás, lelépnek. Más helyre vagy akár maguk nyitnak pizzériát. Ezt elkerülni nem tudjuk, de inkább leszünk egy olyan jó munkahely, ahonnan nem akarnak továbbállni a legügyesebbek sem.
Sz.A.: Mi egyébként vállaljuk, hogy picit szemtelenek vagyunk és nem a jógyerekek. Ha egy popkultrális analógiával élhetnék, akkor a Moto inkább a Rolling Stones és nem a Beatles. Lázadás és spontaneitás van bőven, de hozzáteszem én például rengeteget tanulok a fiataloktól.
Régebben az idősebbek voltak a bölcsesség forrásai, akiktől tanulni lehetett, de mára fordult a kocka és a fiatalokra kell figyelnünk.
És mit súgnak ők? Mire tanítanak titeket?
Sz.A.: Például rezilienciára, a gyors változások lekövetésére. Meg közösségépítésre mindenképp. Most lesz például a Moto 4. szülinapja, ennek apropóján pedig rendezünk október 27-én egy bulit a Telepen. A Moto srácai és az ő barátaik zenélnek majd. Készülőben van egy házibulis koncepció is, de ez a jövő zenéje még.
Bulik, zenék, fiatalos tempó. Nem megy mindez egyébként a minőség rovására?
Sz.A.: Felvállaljuk, hogy van hibalehetőség. Ez egy kézműves termék, benne van az egyén is és esélyes, hogy nem lesz mindennap ugyanolyan a pizzád. Viszont vannak olyan rugalmasak a vendégeink, hogy ezt elfogadják. A minőség mindig jó kell hogy legyen, de tényleg vannak nehezebb napok. A tészta pedig egy “élő szövet”, ő is nehezítheti a helyzetet.
N.P.: Azért már akkor sok minden kiderül, amikor jelentkezik és próbanapra jön be. Kiderül sok a hozzáállásról, hogy ki akar valóban dolgozni és ki az, aki ellötyögne kevés és rossz minőségi munkával. Ennek nincs helye, kell az ambíció és az, hogy a srác akarjon jobb lenni, fejlődni és ne csak megúszásra menjen.
Sok vendéglátós panaszkodik, hogy a Z-generációs srácokkal egyszerűen nehéz dolgozni és teljesen más prioritásaik vannak. Ti is így látjátok ezt?
Sz.A.: Ahogy mondtam, én eleget tanulok tőlük és ez így csak egy téves általánosítás. Rengeteg ambiciózus, tanulni akaró, szorgalmas fiatallal dolgozunk, és ahogy minden generációban, közöttük is megvannak a linkek. Nekem kifejezetten jólesik, hogy ismerem a zenéiket, beengednek a vizuális kultúrájukba, bulizási szokásaikba.
Szerintem ez látszik is a Motokon, egy percis sem akarjuk, hogy eljárjon felettük az idő.
Apropó, vitualitás: egészen cool a merch kollekciótok is!
Sz.A.: Fontos apróság, gesztus és reklám. Ha már van egy ilyen laza brandünk, miért ne ruházhatnánk a srácokat? Csinálunk különböző kollabokat is, fiatal, tehetséges képzőművészekkel, street artosokkal.
Lesz még Moto a városban? És esetleg vidéken?
Sz.A.: Sokat gondolkodtunk már a nagy egyetemi városokon, de az a helyzet, hogy valamelyikünknek ott kell lennie, hogy flottul menjen minden, és egyelőre erre nincs kapacitás. További budapesti nyitásra azért még van esély, pláne, hogy az én vendéglátós életemben ez az első olyan projekt, ami lényegében határtalan. Többek tudunk lenni egy klasszikus pizzériánál, mást és máshogy is tudunk adni. Moto-s merch-öt, most ezt a diszkós alkalmat és még ki tudja meddig ér el a brand. Nincsenek korlátok!
