Egy liberális feminista, egy ökofeminista és egy radikális feminista elmennek a moziba, hogy megnézzék az új Barbie-filmet. Mit gondoltok, kinek hogy tetszett? Szerzőnk, Kremmer Magdi különböző feminista felfogások alapján mutatja be a Barbie-filmet.
Az elmúlt hetekben minden a Barbie-ról szólt. A filmet őrületes hype előzte meg, a készítők az Oppenheimer-hullámot is ügyesen meglovagolták, a megjelenés óta pedig mindenki pinkben jár moziba, és agyondícséri vagy épp kritizálja a Barbie-t. Bár a filmről eltérő véleményeket olvashatunk, a legtöbben egyetértenek abban, hogy a Barbie egy feminista alkotás. Arról azonban már kevesebb szó esik, hogy milyen feminizmus az, amit a film képvisel.
Összeszedtük nektek, hogy mit kell tudni a feminizmus hullámairól, és hogy vajon mit szólnának a különböző feminizmusok képviselői a Barbie-filmhez.
A feminizmus történetét három, újabban négy korszakra, hullámra szokás osztani. Az első hullám a szervezett nőmozgalom 19. századi megjelenésével kezdődött és nagyjából az 1930-as évekig tartott. A feministák a nők jog előtti egyenlőségéért harcoltak, Magyarországon is ebben az időszakban (1919) kaptak végre szavazati jogot a nők, és Európa-szerte is ekkor léphettek be hivatalosan a munkaerőpiacra. Az első hullám jelentősége vitathatatlan, azonban ekkor a feminizmus még leginkább a fehér, középosztály- és első világbeli nőkre és jogaikra koncentrált.
A 90-es évek óta tartó harmadik korszakban a feminizmus irányzatokra bomlott, definíciója fellazult, a fő ága a második hullám idején figyelmen kívül hagyott, meg nem oldott problémákra fókuszál. Nagyobb teret kapott a színesbőrű és munkásosztálybeli nők feminizmusa, megjelent az interszekcionalista irányzat, amely kritizálja a “fehér feminizmust”, és a feminizmust mindenki számára hozzáférhető és mindenki érdekeit képviselő mozgalomként látja. A harmadik hullámban vált elterjedtté a liberális feminizmus, amire azóta már mainstream feminizmusként tekintünk.
A feminizmus utolsó, negyedik korszakáról a 2010-es évek elejétől szokás beszélni. Ez, a nem mindenki által elismert hullám a szexuális abúzus és erőszak, a nők tárgyiasítása és a munkaerőpaci szexizmus ellen küzd.
És akkor lássuk, hogy az egyes feminista irányzatok képviselői mit gondolhatnak a Barbie-filmről:
A liberális feminista:
Greta Gerwig megint megcsinálta. Már a Frances Ha óta lehetett tudni, hogy ez a nő egy zseni, amit filmjeivel újra és újra bebizonyít. Lehet, hogy a Barbie nem tökéletes, de nem készült még olyan feminista film, amit néhány hét alatt több millióan néztek meg. Hiába tűnhet úgy, hogy nem mond semmi újat ez a mozi, rengeteg olyan fiatal lány és fiú, nő és férfi van, akiknek fontos hallaniuk: még mindig patriarchátusban élünk, egy olyan rendszerben, ami teljesíthetetlen elvárásokat állít a nők elé. Barbie segített abban, hogy a kislányok elhiggyék, lehet belőlük bármi: orvos, tanár, ügyvéd, sportoló vagy épp elnök. A Barbie-film pedig rávilágít, hogy nőként ez nem is olyan egyszerű. Megmutatja a nehézségeket, amikkel egy nőnek szembe kell néznie az élete során, és azt üzeni: meg tudjuk csinálni!
A radikális feminista:
Nem is igazán értem, hogy miért mentem el erre a filmre. Meg kellett volna várnom, hogy kijöjjön streamingen vagy le kellett volna töltenem valahonnan. Túlságosan érdekelt, hogy tényleg olyan jelentős feminista alkotás-e, mint amilyennek beharangozták. Sajnos pont az a Barbie, amit vártam: egy rózsaszínbe öltöztetett feminism 101, aminek az üzenete kábé annyi, hogy nőnek lenni nehéz, a patriarchátus pedig rossz. A film bár pár poén erejéig kritizálja a játékgyártók profithajhászatát, nem kérdőjelezi meg a kapitalizmust, és a Barbie-k is pont olyan fogyasztói társadalomban élnek, mint mi, amire a 10 percnyi Chevrolet reklám is emlékeztet. Hiába látunk különböző Barbie-kat és halljuk a legfontosabb monológot egy latin-amerikai színésznőtől, a filmben látható feminizmus elsődlegesen még mindig a fehér, középosztálybeli nők feminizmusa marad.
Az interszekcionalista feminista:
Amikor megjelent a Barbie előzetese örültem, hogy nem csak konvencionálisan gyönyörű, fehér nők kaptak szerepet a filmben. De hiába a színesbőrű elnök Barbie, transz Barbie és a latin-amerikai America Ferrera, ha a film egyáltalán nem foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy milyen nőnek lenni különböző társadalmi osztály vagy etnikum, szexuális kisebbség tagjaként. Említést sem tesz olyan problémákról, minthogy a nők és férfiak fizetése közti szakadék a színesbőrű nők esetében a legjelentősebb, vagy hogy a női CEO-k háztartását általában alulfizetett vendégmunkás nők vezetik. A Barbie egy fontos film, de a benne szereplő színesbőrű, LMBTQ-karakterek nem többek, mint tokenek.
Az ökofeminista:
„Life in plastic, it’s fantastic” – tudjuk jól, hogy Barbie világa műanyag, de szomorú, hogy ezt egy 21.századi feminista film nem szeretné megváltoztatni. A természet és a nők elnyomása ugyanolyan módon történik a patriarchátusban, épp ezért, ha feministák akarunk lenni, a környezetünkkel is foglalkoznunk kell. A természettel való kapcsolódás és a környezetvédelem ugyanolyan fontos, mint a női egyenjogúságért vívott harc.
A kulturális feminista:
A Barbie fontos film, amit minden nőnek és férfinak látnia kellene. A nők elnyomása a legfontosabb társadalmi kérdés, amivel mindenkinek foglalkoznia kellene. A női tulajdonságok és a női természet hangsúlyozása fontos eszköze az egyenlőtlenségek elleni küzdelemnek. A Barbie film segít közelebb kerülni a női lét legfontosabb elemeihez.
