A 28 éves Till Anilla az El Camino és más hosszú távú túraútvonalak után 72 nap alatt gyalogolt végig az Országos Kékkör 2550 kilométeres útvonalán. Kalandozásaiból "2550" címmel dokumentumfilm készül, ő azonban máris a következő kihíváson töri a fejét.
„Utazás, túra, fenntarthatóság, vegánság, PhD kutatás“ – foglalja össze életének legfőbb fókuszait Till Anilla, a Corvinus Egyetem doktorandusz hallgatója, aki mindössze 72 nap alatt teljesítette az Országos Kékkör teljes útvonalát. A 28 éves pásztói lány május végén rajtolt el a budapesti Hármashatár-hegyről, majd 72 nap és 2550 gyalog megtett kilométer után ugyanide érkezett vissza július 29-én.
A Kékkör Magyarország leghosszabb egybefüggő túraútvonala, amely három önálló jelvényszerző túramozgalom útvonalát foglalja magába: a közel 1200 kilométeres Országos Kéktúrát, a csaknem 870 kilométeres Alföldi Kéktúrát, valamint a több mint 540 kilométeres Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúrát. A Kéktúra.hu adatbázisa szerint az Országos Kékkört eddig csupán 423 ember járta végig (ebből 80 fő tavaly ért az út végére), azonban minden bizonnyal Till Anilla az első, aki egyvégtében járta végig az útvonalat.
A legelképesztőbb utazásom volt, ami egyszerre volt egy szempillantás és egy örökkévalóság. 72 napja minden nap ezzel kelek és ezzel fekszem, minden nap csodálatos élmények, szerencse és kitartás kísértek
– írta a célba érkezését követően a hivatalos Facebook-oldalán.
Till Anilla négy évvel ezelőtt teljesítette az El Caminót, majd a rá következő évben a 431 kilométeres, Esztergomtól Máriagyűdig vezető Magyar Zarándokutat járta végig, amit 2021-ben – a svédországi tanulmányai ideje alatt – a Kungsleden (azaz a Királyok útja) követett, ami kb. 440 kilométeren szeli át az ország északi részét. Tavaly a hollandok kéktúrájával, a csaknem 500 kilométeres Pieterpaddal bővült a paletta, amit 17 nap alatt teljesített holland párja társaságában.
A fiatal természetjáró a Turista magazinnak nyilatkozott először az Országos Kékkör teljesítéséről, a lapnak adott interjújában számolt be arról is, hogy a hollandiai kalandok során kristályosodott ki benne a 2550 kilométeres hazai útvonal teljesítésének célja is. Ahogy a közösségi oldalán fogalmazott: „Nagyon szerettem volna elmerülni ebben a túrában, úgy igazán, egyben végigmenni rajta, azonban ez nem olyan egyszerű. Egyrészt az idő miatt, amit rá kell (és érdemes) szánni, a való élettel való összeegyeztetés miatt, és az élethelyzet sem utolsó. De tavaly nyáron már tudtam, hogy idén, azt hiszem, lehetséges lesz, és igyekeztem az év során is mindent így alakítani. Elképzelhető, hogy fogok külföldön élni, a tanulmányaim és a magánéletem miatt is nagy a valószínűsége. És ahogy haladok előre a koromban, annál valószínűtlenebb az is, hogy szinte egy teljes nyarat ilyesmire tudjak majd szánni. Most volt itt az idő.“
Hiába tarolja le pár száz forintos cuccokkal a Temu a Sheint, az olcsó kütyük új tárháza talán még problémásabb
2024.4.6 9:20
Azonban nem csupán a 2550 kilométeres út megtétele volt kihívásokkal teli, hanem az ideális időintervallum kijelölése, illetve a megfelelő feltételek megteremtése is. „Sok fejtörés után tudtam elővarázsolni ezt a 72 napot, ami alatt, úgy gondoltam, tudnám teljesíteni, de ez alá semmiképp nem akartam menni, mert ez alatt számomra már túl sietős lenne, én pedig nem teljesítménytúrázni jöttem“ – írta. Ennek ellenére Till Anilla tempójára nem lehet panasz: naponta átlagosan 35-36 kilométert tett meg, de olyan nap is akadt, ami alatt 56-ot, így három nap alatt akár 150 kilométer is összejött a túra utolsó harmadában.
Mint mondja, a határfeszegetések rengeteget tanítottak neki, nehézségeiről pedig a posztjaiban is őszintén vallott, egyik alkalommal például így: „Annyi minden történt, mégsem tudom mindig megfogalmazni, hogy mi változott. A testem rengeteget, gyengültem, majd erősödtem, és néha azon kapom magam, hogy nem tudja követni az identitásom a testem változásait. (...) Sok mérföldkő is történt: egyedül sátorozni először kempingben, majd vadon az erdő szélén, majd az erdőben esőben, majd az erdő mélyén, aztán a mezőn is, itt már szinte rutinos vagyok. Vigyázok magamra, de a rutinnal már sokkal nagyobb a bizalmam az emberekben is, könnyebben és lazábban szóba elegyedek, beszélek a helyiekkel. Egyre könnyebben megy a spontán helyzetekhez való alkalmazkodás, a problémák megoldása, és egyre jobban bírom fejben is a kihívást jelentő napokat.“
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Noha eleve Pásztóról származik, Till Anilla a 2550 kilométeres út során alaposan megismerte a magyar vidék valamennyi arcát. „Magyarország az egyik leggyönyörűbb ország, ahol valaha jártam. (...) Sokszor beszéltem már a mentális utazás részéről, de nem felejtem el azt sem, hogy turistának lenni a saját hazámban mennyire felemelő élmény. Olyan helyeken jártam, amelyekről még csak nem is hallottam, vagy akár alig bírtam kiolvasni a nevüket“ – írta egy alkalommal.
Egy másik posztjában azonban már sokkal kevésbé derűlátón fogalmazott:
Nagyon sokat gondolkodom mostanában a magyar falvak jövőjéről. (...) Mondják, hogy a falusi közösségek összetartóak, hogy figyelnek egymásra az emberek, és ehhez nem is fér kétség. Csodás azt látni, ahogy nevükön köszöntik egymást az emberek, hogy jól ismerik egymást, tényleg megvan a közösség. De amellett sem mehetünk el szó nélkül, hogy akármennyire is mókás erről sztorizgatni, amikor egy településen az elsőszámú közösségi tevékenység az ivás, az elég nagy probléma. Nem is akarok belegondolni, hogy az ebből fakadó alkoholizmus hány emberéletet tesz tönkre közvetve és közvetlenül.
Vegánként túrázni időnként kihívásokkal teli
Till Anilla ráadásul – az összes korábbi hosszútávú túrájához hasonlóan – vegánként teljesítette a Kékkör 2550 kilométerét, étrendjét azonban időnként nehezítő körülménynek érezte. Ahogy az Instagram-oldalán fogalmazott: „Közel hat éve vagyok vegán, így nem volt kérdés, hogy idén a Kékkört is vegánként viszem végig. (...) Természetesen 2,5 hónap a magyar vidéken még néha abban is kihívást jelent, hogy találjak nyitva levő boltot vagy éttermet. Számítottam erre, úgyhogy már a túra előtt pár hónappal »tartalékoltam«, bár hízókúrának nem mondanám, igyekeztem sok és sokféle ételt enni, hogy a túra alatt ne fogyjak ki semmilyen fontos tápanyagból.“
A szállások megszervezése mellett a másik komoly kihívást a másodéves komplex vizsga letétele jelentette a doktori iskolában, ami épp a 72 napos menetelés idejére esett. Ezt a helyzetet végül egy készséges barátnő segített megoldani, aki egyik este autóba szállt, hogy Berettyóújfalunál felvegye az éppen az Alföldi Kéktúra ösvényeit taposó Till Anillát, akit Budapestre szállított, így ő a másnap reggeli vizsgát követően már vonatozhatott is vissza az ország keleti régiójába, hogy teljesítse az aznapi távot. „Szeretek erre a két napra úgy gondolni, mint hogy egy 43 és egy 39 kilométeres túranap között még reggeli előtt letettem a vizsgát, de így túl menőn hangzik“ – büszkélkedett a követőinek.
A svájci farkas esete arra is rávilágít, hogy újra kell tanulnunk a nagyragodozókkal való együttélést
2023.4.20 16:57
Egyedül túrázó nőként Till Anilla a 72 nap alatt számtalanszor megkapta a kérdést, hogy nem rossz-e egyedül, neki azonban határozott válasza van erre: nem, nem rossz, ha az lett volna, bizonyára nem járta volna végig a tervezett útvonalat. Az egyik bejegyzésében össze is gyűjtötte azt a tíz kérdést, aminek sokkal jobban örült volna ezekben a hetekben.
Csak néhány példa ezek közül:
- Mi volt számodra eddig a legnagyobb kihívás?
- Mit tanultál magadról?
- Mi volt eddig a legszebb dolog, amit láttál?
- Ma milyen napod van?
- Szükséged van valamiben segítségre?
- Kérsz egy csésze kávét?
A pásztói túrázó ugyancsak terjedelmes bejegyzést szentelt egy másik visszatérő kérdésnek is, amely arra vonatkozik, hogy nem fél(t)-e egyedül a túra alatt. „Ó, dehogyisnem félek, talán meg sem tudom számolni, mennyi mindentől. (...) Ez a leghosszabb túrám, hosszabb, mint az összes eddigi hosszútávú túrám együtt. Távolságban és időben is. Félek, hogy túl nagyra vágyom és hogy nem fog sikerülni. Attól is félek, hogy vagy a testem, vagy a fejem előbb utóbb feladja“ – írta.
Őszinte vallomását ezután így folytatta:
Félek persze attól is, hogy egyedül vagyok. Nem feltétlen amiatt, hogy baj érhet, inkább csak hogy hiányzik a társaság, hogy kimaradok dolgokból, ahol ott lenne a helyem. Félek ezt a két és fél hónapot kihagyom olyan dolgok kapcsán, amit nem tudok majd pótolni. (...) Félek sok mindentől, de ez nem indok arra, hogy ne legyek idén a Kékkörön.
Saját biztonsága érdekében néhány óvintézkedést azért be kellett tartania: csak az útja végén leplezte le, hogy a fényképes beszámolóit egy-két hetes csúsztatással tette közzé a közösségi oldalakon, amire azért volt szükség, hogy az aktuális tartózkodási helyei vagy a soron következő főbb állomásai mindvégig titokban maradjanak, ezáltal senki ne tudja nyomon követni az útját. „De panaszom nem lehet, hiszen az egész túra engem is meglepő, elképesztő biztonságban és szeretetben telt, kívánni sem lehetne másképp.“
"Nagyszerű élmény volt" – mondta a spanyol nő, aki ötszáz napig élt teljesen egyedül egy föld alatti barlangban
2023.4.14 13:17
Till Anilla szerint egyébként az első hét az igazán kritikus. „Azt mondják a hosszútávú túrázók, ha egy hétig tudsz menni, bármeddig tudsz menni. Az első hét tartogatja azonban a legnagyobb kihívásokat. (...) Ha a hatodik nap sikerült felkelned és elindulnod, akkor valószínűleg jó úton jársz. Meglepetten állapítod meg a nap végén, hogy ez ma egész jól ment. Majd végigcsinálod a hetedik napot, kifújod a levegőt, és elmondod magadnak: huh, azt hiszem a nehezén túl vagyok.“
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
És Till Anilla már nem csupán a nehezén van túl, hanem az Országos Kékkör teljes, 2550 kilométeres útvonalán is. Azonban ahelyett, hogy otthon, a hálószobájában heverte volna ki a közel két és fél hónapos út fáradalmait, inkább a fesztiválos nyüzsgést választotta, és egyenesen az Ozora Fesztivál felé vette az irányt. „Az átállást egy napon belül egyenesen egy hét Ozorával kezdtem, ennél élesebb váltást szerintem ki sem találhattam volna. Talán nem meglepő, hogy szándékos volt, a fesztivál a teljes két és fél hónap alatt lebegett a szemem előtt mint a megérdemelt jutalom, a csend és az egyedüllét teljes ellentéte, ahol térerő, internet, kihívások nélkül csak annyi a dolgom, hogy szórakozzak. Sejtettem, hogy klassz lesz, de minden számításom felülmúlta.“
Nem szeretne többé 10-12 órákat képernyők előtt tölteni
És hogy a kihívásokon túl mit ad az embernek 2550 kilométer, illetve 72 egyedül töltött nap? Mindenekelőtt nyugalmat, kiegyensúlyozottságot, pihentető alvást és tisztánlátást az élet szinte valamennyi területén. „A túra alatt szinte minden stresszem megszűnt, melynek fizikai jeleit is érzem. Valahogy át kell alakítanom az átlagos életem is, ez már biztos. És bár nem fogok napi 10-12 órákat gyalogolni, de abba nem csúszhatok vissza, hogy ugyanennyi időt töltök képernyő előtt – sajnos minden munkával, szabadidővel, intézgetéssel kapcsolatos dolgot összeadva bizony ilyen magasra csúszhat a szám. Az is lehet, hogy ez hosszútávon karrierváltással vagy karrierátalakítással fog járni, de az biztos hogy nem mehetek vissza abba, ami volt, ha most még csak szép lassan de csökkentenem kell ezt a számot“ – írta.
A Kéktúra alatt kevesebbet, de pihentetőbben és könnyebben aludtam, kevésbé táplálóan ettem, mégis több energiám volt, nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb és rugalmasabb voltam mint bármikor előtte, és szinte teljesen megszűnt a stressz okozta fülzúgásom, fülfájásom, a folyton pörgő agyam. Ezek mind mind azt mutatják, hogy bármilyen fontos az előrehaladás akár az akadémiai, a kreatív, vagy a magánjellegű karrierépítésben, ennyit nem érhet, és ha ezzel hosszútávon kevesebb pénz vagy siker jár majd, akkor ezt is el kell fogadnom.
Till Anilla végezetül arra a kérdésre is őszintén válaszolt, hogy honnan volt pénze és ideje a Kékkör teljesítésére, egyáltalán mekkora költségekkel érdemes számolnia annak, aki hasonló kalandba vágná a fejszéjét. „Tulajdonképpen két munkám van. Az egyik az, hogy doktorandusz vagyok, ami egy sokoldalú pozíció, hiszen diákstátuszom is van, de oktató is vagyok, tanulok is, de alkalmaz is az egyetem. Az első olyan évfolyam az enyém, akiknek volt lehetősége az állami ösztöndíj mellé doktori ösztöndíjra is pályázni, amit a felvételim alapján szerencsésen megkaptam – tulajdonképpen ez a fizetésem, illetve az oktatott órákért kapunk még doktori órabért minden félév végén egyben. Versenyképesnek lehet hogy nem mondanám, de hálás vagyok érte, hisz nem mindenkinek jut, és meg tudok belőle élni.“
A pásztói természetjáró azonban mindezek mellett – tavaly október óta – heti 20 órában egy kreatív ügynökségnek is dolgozik. „A doktorival együtt változatos időszakokon mentem végig október óta, a megszakadós heti 50-60 órát dolgozósoktól a lazább hetekig is. Nagyon szeretem ezt az ügynökségi munkát, épp ezért megtartani is szerettem volna. Mind a vezetőim, mind a kollégák voltak olyan kedvesek és rugalmasak, amikor előhozakodtam a Kéktúra-ötlettel, hogy megkaptam a home office lehetőségét a túra kezdetével. Így végig dolgoztam a túra alatt: általában délután és esténként dolgoztam 1-2-3 órát a feladatoktól függően, de volt hogy becsatlakoztam hegymenetben egy belsős meetingbe vagy a séta közbeni kávészünetben egyeztettem ügyféllel.“
Újabb kulturális kézikönyv egy újabb mesterműhöz: Miről szól valójában a Chihiro Szellemországban?
2024.3.10 10:59
Till Anilla a szponzoráció kérdését is transzparensen kommunikálta: mint ismert, az Országos Kékkrön megtett útjáról Mándi Ferenc 2550 címmel dokumentumfilmet készít, a támogatások javarésze is ennek köszönhető, a Túracucc és a Deuter például felszereléseket adott neki kölcsön (ezek a túra után visszajárnak), a Magyar Természetjáró Szövetség kéktúrás merchtermékekkel (pólók, füzetek stb.) látta el, az Aktív Magyarországhoz tartozó Aktív- és Ökoturisztikai Fejlesztési Központ pedig a saját hálózatából 14 szálláshelyet szervezett le neki, ahol időnként reggelit vagy vacsorát is kapott. „Ezen kívül 5 szálláshely volt, ahol vendégül láttak szintén saját költségükön, akiket külön kerestem meg a projekttel – őket általában akkor kerestem meg, ha az ő szempontjukból is láttam értékét egy barter együttműködésnek. Tehát egy nyugdíjas magánszállás-üzemeltetőnek sem vettem ki a zsebéből 5000 forintot egy instasztoriért.“
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Az erről szóló bejegyzésben aláhúzza: sem ő, sem a róla szóló film nem kapott pénzt, hacsak a családjától kapott névnapi ajándék nem számít annak, teszi hozzá tréfálkozva. És ha már család: nemcsak ők, hanem a barátok, az ismerősök és egyéb hozzátartozók is sokat segítettek, volt, hogy ők szállásolták el, vendégelték meg, jöttek érte vagy épp hoztak neki ezt-azt. „Nagy falat a túra mind időben és mind pénzben. Bár nem számoltam le pontosan, de átlagosan napi 10 ezer forintos költséggel érdemes számolni – persze ez mindenkinek változhat, de talán ez egy jó iránymutató, hiszen vannak olcsóbb és drágább szállások, vannak szerényebb és dőzsölősebb étkezések.“
Az erdő jobb emberré tesz és életre szóló leckékre tanít – 5 film, amitől azonnal nyakadba vennéd a vadont
2023.7.18 16:03
És hogy hogy vannak Till Anilla lábai 2550 kilométer megtétele után? „Ennél ramatyabb állapotban nemigen voltak még. Aztán arra jutottam, sosem voltam még ennél büszkébb rájuk, még ha még most foszlós múmia állapotban is vannak: körbevittek az egész országon, tűrtek minden új sebet, gyógyították a régieket, napról napra regenerálódtak és teszik azóta is, bár még valószínűleg hetekig látszódni fognak a nyár – meg úgy az élet – legnagyobb kihívásának nyomai. Szóval nem bújtatom őket, dicsekedjenek csak a sebeikkel!“
