A farkas hazánkban is őshonos ragadozónak számított, ám Európa jelentős részéből kipusztította az ember, egy ideje azonban újra jelen van az erdeinkben. M237-t ugyan kilőtték, de vajon hány farkas él még nálunk? És mit tegyünk, ha farkassal találkozunk?
Öt év után újra kilőttek egy farkast Magyarország területén, az Északi-középhegységben. A Svájcból útnak induló, M237 kódnéven ismertté vált ragadozó elpusztítására az egész ország felzúdult, az eset kapcsán rengetegen – köztük közéleti személyiségek, például kortárs írók és politikusok – fogalmaztak véleményt. Az ügyben jelenleg természetkárosítás miatt folyik büntetőeljárás, a rendőrök pedig a húsvéti hosszú hétvégén a feltételezett elkövető helyett előbb a szomszédokra rontottak rá, megakasztva ezzel az ártatlan család ünnepi vacsoráját – a helyszínen derült ki, hogy félreértés történt.
Az öt évvel ezelőtti eset szintén elérte a magyar média ingerküszöbét, ám a mostaninál valamivel kisebb visszhangja volt: 2018 őszén egy kifejlett hím tetemére bukkantak Nagyvisnyó közelében, halálát egyértelműen azonosítható lőtt seb okozta. Ez a példány a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság legjobb tudása szerint már eleve a Bükkben született, a nemrég kilőtt jeladós farkas tragédiáját azonban az tette még drámaibbá, hogy az állat egyenesen Svájcból érkezett hozzánk, az életét (a gyanú szerint) kioltó szabolcsi vadász-vállalkozó egy kétezer kilométeres vándorlásnak vetett véget a puskájával.
Mindent elkövetünk, hogy az igazság kiderüljön és a bűnös kézre és a törvény elé kerüljön. Borzalmasan sajnáljuk az esetet. Mást most nem mondhatunk. Dolgozunk, hogy segíthessünk
– közölte az eset kapcsán a területen illetékes Aggteleki Nemzeti Park a Gruppe Wolf Schweiz kilövést bejelentő bejegyzése alatt, ahol rengeteg magyar vallott arról, hogy az elkövető helyett is szégyelli magát a történtek miatt.
Hogy került Borsodba az M237 kódjelű farkas?
Az M237 kóddal jelölt farkas 2021-ben született Svájcban, tavaly márciusban kapott GPS-jeladót, majd az előző nyár elején kezdett vándorolni az ország Surselva régiójából. Magyarország nyugati határát februárban lépte át a Fertő tótól délre, március közepén már a dél-budai agglomerációban kóborolt, a Dunán pedig Vác közelében kelt át, majd a Naszály mellett folytatva útját előbb a Bükki Nemzeti Park, majd az Aggteleki Nemzeti Park területét is elérte. Az esettel kapcsolatos legfontosabb híreket szállító Boon.hu értesülései szerint ennek a fantasztikus vándorlásnak végül Hidasnémeti környékén vetett véget a nyíregyházi férfi.
Másfél millió lépést megtenni Magyarországon – miért lett ilyen népszerű a kéktúra?
2024.11.1 9:55
A Gruppe Wolf Schweiz március végén már azzal osztotta meg a hazánkba tévedt ragadozó vándorútját, hogy ez a leghosszabb ismert út, amit farkas megtett: az M237 kódjelű állat március 22-ig mintegy 1927 kilométert tett meg, ami légvonalban is csaknem 830 kilométer. Az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatósága már ekkor figyelmeztetett, hogy a szürke farkas Magyarországon is fokozottan védett fajnak számít (természetvédelmi értéke 250 ezer forint), egyedeinek engedély nélküli elejtése, de még zavarása is bűncselekmény, amely három évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető.
Hány farkas élhet most Magyarországon?
A Borsodban kilőtt farkas esetének egyedüli pozitív hozadéka, hogy jobban ráirányítja a figyelmet a hazánkban élő nagyragadozókra. A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság (BNPI) a saját felületein, illetve más médiumokban immár évek óta igyekszik edukálni a lakosságot, a környék vadvilágát jól ismerő Bakó Botond, a BNPI gerinces-zoológiai szakreferense például egy helyi lap tavalyi interjújában osztott meg hiteles információkat ezekről az itt előforduló farkasokról és medvékről.
Bakó ekkor elmondta: bár a szakértők egy csoportja szerint a farkasok sosem tűntek el teljesen a hazánkból, a magyarországi szaporodásukra több évtizeden át nem volt példa, egészen a nyolcvanas évek közepéig, amikor már nemcsak a nyomaik bukkantak fel, de észlelték is őket az Aggteleki-karszt környékén. „Ez akkoriban is csak egyetlen családot jelentett, amely aztán a szopornyica nevű betegség miatt – ami minden valószínűség szerint kutyáktól terjedt át rájuk – kipusztult. Később, a 2010-es évek közepén, megint megtelepedett itt egy család, sőt, szaporodik is.”
Megőrül az internet Moo Dengért, miközben fajtársai a vadonban a túlélésért küzdenek
2024.10.10 11:51
A BNPI munkatársa szerint a farkasok nem élelemkeresési céllal jelentek meg újra nálunk, hanem egy többségünk által jól ismert természeti katasztrófa miatt: amikor 2004. novemberében egy hatalmas szélvihar letarolta a Magas-Tátrát, az jelentősen megváltoztatta az azon a vidéken élő nagyragadozók életét. A helyzetet csak tovább fokozta, hogy hamarosan két, hasonló vihar pusztított az Alacsony-Tátrában is. A változások miatt a farkasok kénytelenek voltak újabb élő-és szaporodóhelyet keresni, és Délre, azaz éppen felénk indultak el, majd a fiatalabb példányok itt alapítottak családot.
És jó ez nekünk? Örülnünk kellene a farkasoknak?
Bár a népmeséink és a médiában időnként felbukkanó cikkek egyaránt hajlamosak démonizálni a farkasokat, a nagyragadozók ismételt megjelenése valójában kimondottan hasznos, hiszen ez nemcsak a biodiverzitást növeli, hanem egyúttal jótékony hatást gyakorol az erdei életközösségekre, így a növényzet megújulására és a zsákmányállatok génállományára. „Nincs, aki a farkasoknál jobban lenne képes kiszúrni, pontosabban kiszagolni egy-egy szarvas- vagy őzcsapat beteg tagjait“ – magyarázta a BNPI szakreferense.
Rendkívül tanulságos volt az a tavalyi eset is, amikor a Nimród vadászújság híre nyomán számos hírportálon végigszántott a hír, hogy a Mátranovákhoz tartozó Mátracserpuszta közelében farkas vagy farkasok áldozatául esett egy gímbika. A BNPI nem sokkal később nyilvánosan reagált az értesülésre, és szúrta le az esetről beszámoló médiumokat, hangsúlyozva: ezen a ponton még korai farkast kiáltani.
A területen gyakran megfigyelnek farkasokat is. (...) Ez azonban nem jelenti azt, hogy valamennyi nagyvadat vagy háziállatot érő ragadozótámadásért a farkasok a felelősek. A kóborkutyák, illetve házaktól rendszeresen kijáró kutyák ezen a környéken is sokkal gyakoribbak, mint a farkasok
– írták a szokatlanul kemény hangvetélű szövegben.
Néhány hónappal később, a helyszínen vett genetikai minták feldolgozása után kiderült, hogy a farkasoknak tulajdonított támadásokat valójában kutyák követték el. Vagyis a történet egy sokkal súlyosabb problémára, a felelőtlen állattartásra és a kóbor kutyák egyre szaporodó számára hívta fel a figyelmet.
Mit tegyünk, ha farkassal találkozunk az erdőben?
Erre nagyon csekély esély van, hiszen a farkas alapvetően emberkerülő, így a településeket majdnem mindig elkerülik, fejlett érzékszerveik révén az erdőben pedig már jóval azelőtt észlelnek bennünket, hogy mi észrevehetnénk őket. Arra az esetre, ha ez esetleg mégis megtörténne, a BNPI külön oktatóanyagot tett közzé a honlapján, a továbbiakban ezek közül a szakemberek által összeállított tanácsok közül válogatunk.
Amit elsőként tudnunk érdemes, hogy az ilyen rendkívül ritka találkozások esetén a farkasok néhány másodperc után többnyire maguktól távoznak. A fiatalabb, ennél fogva tapasztalatlanabb egyedek esetleg kíváncsiskodhatnak, de ezekben az esetekben sem szabad etetéssel magunkhoz csalogatni őket – ez a tippgyűjtemény szerint különösen veszélyes, akár beláthatatlan következményekkel is járhat, vagyis nagyon nem érdemes néhány fotó vagy videó kedvéért kockáztatnunk.
Ha esetleg kényelmetlennek érezzük a farkas vagy farkasok közelségét, igyekezzünk lassan, az állatot folyamatosan szemmel tartva hátrálni. A farkas elől elszaladni semmiképp se próbáljunk meg, és ne is vegyük üldözőbe az állatot, mert az védekezést, kiszámíthatatlan agressziót válthat ki belőle. A taps és a rákiabálás viszont majdnem minden esetben működik.
Ha kutyás vagy, és a házi kedvencedet a túráidra is magaddal viszed, az – nem megfelelő körültekintés esetén – akár komplikáltabb helyzeteket is eredményezhet, ezért ha kutyával járod az erdőt, mindig tartsd pórázon, soha ne engedd szabadon, hiszen nagyragadozós területen a póráz nélküli háziállat – különösen, ha tőlünk eltávolodik – a ragadozók célpontjává, rosszabb esetben áldozatává is válhat.
Így lesz emlékezetes a profilod a randioldalakon a tudomány szerint
2024.7.16 18:50
Ám minden esetben érdemes észben tartanod, hogy a farkas – bár nagyragadozó – nem tekinti táplálékának az embert: még sosem fordult elő olyan, hogy ez az állat hazánkban vagy Európa más részein emberre támadt volna, a farkassal kapcsolatos esetleges közvetlen konfliktusok mindegyike alapvető emberi hibákra és mulasztásokra vezethető vissza a szakemberek szerint.
Ha farkassal találkozunk, igyekezzünk nyugodtak maradni, hiszen a ritka találkozás az ember számára felejthetetlen élményt jelent
– javasolja a BNPI oktatóanyaga. A nagyragadozókkal való találkozás esélye az erdeinkben egyelőre annyira elenyésző, hogy érdemes inkább megtisztelve éreznünk magunkat, ha egy (vagy több) farkas egy erdei kalandunk során megmutatja nekünk magát.
