Pénteken tűzte műsorra a Netflix a háromszoros Oscar-díjas rendező, Guillermo Del Toro új filmjét, a Frankensteint.
Mary Shelley Frankenstein, avagy a modern Prométheusz című 1818-as gótikus novelláját már számtalan formában feldolgozták; a megrendítő történet mondanivalója máig releváns – napjainkban talán hangsúlyosabban, mint valaha. A friss adaptáció rendezője és forgatókönyvírója a nagyközönség számára A faun labirintusa, A víz érintése és a Pinokkió című filmekről és a dark fantasy zsáner csúcsra járatásáról ismeretes Guillermo Del Toro.
Del Toro újraálmodott Frankenstein-sztorija a karakterek jellemét és motivációit gazdagító apró változtatásoktól eltekintve javarészt Shelley regényén alapszik. A sasszemű cinefilek a Boris Karloff-féle műfajteremtő klasszikusokból is felfedezhetnek easter eggeket – főként a Dr. Frankenstein (1930) és a Frankenstein menyasszonya (1935) előtt hajt fejet a direktor.
Az időtlen fabula premisszája a következő: a briliáns elméjű Victor Frankenstein bárói családban, híres orvos apja árnyékában vasszigorban nevelkedik, és igazán közel csak édesanyjához érzi magát. Anyja korai halálát követően megszállottan veti bele magát akadémiai tanulmányaiba, páratlan tehetségét pedig egyetlen cél érdekében használja fel: a tudomány segítségével új életet szeretne adni a halottaknak. Amikor a kísérleti alanya váratlanul életre kel, Frankensteinnek szembe kell néznie a tettei súlyával, saját esendőségével és egocentrizmusával, valamint a múltjának kísérteteivel. Az előzetest követően spoilermentesen elemezzük a filmet, amit a Netflix kínálatában te is megtalálhatsz.
Csak szörnyek játszanak Istent
Míg a régebbi adaptációk az egyértelmű és prominens mondandó mellett a horrorisztikus spektákulumra helyezték a hangsúlyt, Del Toro feldolgozása artisztikus, költői hangnemben dolgozza fel az ősrégi históriát. Jól áll neki, hogy nem szeretne nolani értelemben epikus és modorosan grandiózus lenni; az üzenetét tűzi zászlajára, és a párbeszéd- és karakteralapú dráma kerül fókuszba. De mi a Frankenstein kulcsponti, esszenciális üzenete?
Az értelmiségibb hangnemet eklatánsan jelzi, hogy Frankenstein kreálmányának elnevezése a „Szörny” helyett „A lény” vagy „A teremtmény” – az ember tragédiája számít, nem pedig a vérengzős csinnadratta. Del Toro okosan gyúrta össze a film struktúráját, amely több szálon fut, és végig fenntartja a feszültséget. A végjátékkal, a cselekmény konklúziójával indít, mad Frankenstein és teremtménye eltérő nézőpontjain és narrációján keresztül bontja ki a finálét megelőző évek tragikus történéseit.
A mániákus tudós motivációja világosabb, mint eddig bármikor: gazdagságban, de szeretethiányban nőtt fel, megnyomorítva apja konstans elvárásai által, aki öccsét jobban szerette nála. Tetteit nem gonoszság, hanem önigazolási és megfelelési kényszer vezérelte, valamint édesanyjának elvesztéséből fakadó magány okozta – ezért is szimbolikus, hogy anyját és a szerelmi szálat képviselő Elizabethet is ugyanaz a színésznő, Mia Goth alakítja. Victor a lelkében tátongó űrt a tudomány felé tanúsított megszállottsággal igyekezte betömni, illetve azzal, hogy ha élet és halál ura válik belőle, talán senkit nem kell újból elveszítenie. Azonban ritkán sül ki bármi jó abból, ha Istent próbál játszani az ember, legyen szó tudományról vagy háborúról. Ahogy a film tételmondatában hangzik: „Csak szörnyek játszanak Istent”.
Többször felmerül Ádám és Éva párhuzama, miszerint a lény egy „tiszta entitás”, aki a szerencsétlen körülmények prédája. Ehhez képest kifejező kontraszt a tudós, aki egész lényében romlott – szakmai etika tekintetében, illetve magánéletében is, ahogy az világossá válik a fivére menyasszonyához való közeledéséből.
Az originál Frankenstein-történetekhez képest az élettel szemben inkább a halál étoszát járja körbe. A teremtmény gyakorlatilag halhatatlan, amely épp akkora, ha nem nagyobb terhet jelent számára, mint az emberek esetében az elmúlás és annak gondolata. Halhatatlanságában magányos, és épp ezért szeretne társat maga mellé – akivel az ő szavaival élve „együtt lehetnek szörnyek”. Mivel alkotója és a többi ember is bestiának tartja és kegyetlenül viselkedik vele, ő maga is azonosulni kényszerül ráaggatott, tragikus álarcával. Az üzenetátadás hatékonysága és relevanciája szempontjából Del Toro műve az eddigi legszínvonalasabb Frankenstein-hitrege – de vajon mi a helyzet a filmtechnikával?
Nagyvásznon néztük volna
Tipikusan olyan mozgóképes alkotásról van szó, amelynél sajnálatos, hogy nem nagyvásznon láttuk. Tény és való, hogy kényelmes az ágy melegében, forró teát szürcsölgetve exkluzív jelleggel megtekinteni egy grandiózus filmpremiert, de ez a projekt mozivászonra született. A képi világ a Barry Lyndon (Stanley Kubrick, 1975) gótikával fűszerezett variánsa, és minden egyes snittjét öröm nézni. Néhány alkalommal esik meg csupán, különösen a számítógépes effektekkel kreált állatok esetében, hogy CGI-szagú, műhatású az eredmény. Kicsi képernyőn nem lesz feltűnő, gondolhatták a készítők, de ha ormótlanul nagy a tévéd, néhány jelenetben zavaró lehet a számítógépes vibe.
Kopaszra nyírt Emma Stone-nal közli a Bugonia, hogy megértünk a pusztulásra – Kritika
2 nappal ezelőtt
A rendező egyébként híres arról, hogy minimális mennyiségű digitális effektet és valódi, kézzel faragott díszleteket használ a forgatásain – mi több, a Frankenstein felvétele során zöld hátteret sem alkalmazott a stáb. A díszletek és a jelmezek egyébként gyönyörűek és valóban kézműves hatásúak, és ezt semmi sem bizonyítja jobban, mint hogy minden ízében autentikus és immerzív a Frankenstein atmoszférája.
A történetvezetés a struktúrának köszönhetően feszültséggel teli, de amikor középtájt életre kel a teremtmény, tizenöt-húsz percre lendületét veszíti a sztori és a néző figyelme is lankadhat. Azzal egyébként önmagában nincs probléma, ha lelassítja a tempót a rendező, de ebben a szakaszban önismétlő a narratíva és megtörik a történet organikus folyása. Szerencsére az utolsó harmadban újból felveszi a fonalat, és a finálé is a klasszis kategóriába tartozik, így kevés okunk lehet panaszra.
Ismét hódít a „sadboi aesthetic" a mozivásznon – Miért jött el újra a szomorú férfiak aranykora?
3 nappal ezelőtt
Jacob Elordi castingját a teremtmény szerepében több oldalról is szemforgatás övezte, hiszen az ártatlan, szépfiús kisugárzása épp, hogy ellentétesnek tűnik a Frankenstein-szörny borzongató aurájával. Mivel azonban ebben a verzióban a teremtmény ambivalenciája a lényeg a puritás és az erőszak tükrében, pont tökéletes a leosztás. Elordi játéka a film egyik meglepetése: nüanszolt, sokoldalú és lebilincselő alakítást nyújt, csak úgy vonzza a tekintetet és a kamerát.
Ellopja a show-t, az Oscar-jelölésén sem lepődnénk meg. Ha már Oscar, Dr. Frankenstein szerepében Oscar Isaac is patent, akárcsak a veterán Christoph Waltz, illetve a gótikus (már csak a neve miatt is) és lidérces hangvételű szerepekre született Mia Goth is. Az all-star szereplőgárda nem okozott csalódást, ízig-vérig professzionális performanszot nyújtanak.
Bitangerős novemberi streamingajánló a Netflix, az HBO Max, a Filmio és a SkyShowtime kínálatából
2025.11.2 10:48
Guillermo Del Toro díszes életművének képzeletbeli dobogójára szinte lehetetlennek tűnhet feljutni, ami a Frankensteinnek nem is feltétlenül sikerült. Már csak azért sem, mert a cikk elején említett filmek a kategóriájuk egyetemes szintű éllovasai. Mindezek ellenére egész nyugodtan kijelenthetjük, hogy az 1935-ös Frankenstein menyasszonya mellett a legnívósabb filmadaptációról van szó, amely egyedi stílusjegyekkel, impozáns képekkel és felfrissített mondanivalójával emelte át az örökéletű népmesét a modern korba. Nem felejthető el egykönnyen, sőt miután lepereg a játékideje, apró hiányosságai ellenére is alig várja az ember, hogy elölről kezdhesse – aminél úgy hiszem, kevés szebb bókot lehet adni egy filmnek.
