Sokan nem csupán a kikapcsolódás vagy a sportteljesítmény miatt tapossák az erdei ösvényeket, hanem azért, hogy kapcsolódjanak a természettel, megtalálják a valódi önmagukat – menetelés közben belül is utaznak, a lélek mélységeit kutatják.
Cheryl Strayed, a Vadon című könyv szerzője „ösvényvarázslatnak“ nevezte azokat a tapasztalatokat – vagy ahogy ő mondja: „váratlan, édes apróságokat“ –, amelyeket közel 1800 kilométeres útja során minden egyes nap megtapasztalt. Mert bár az útja küzdelmes volt, időnként őrjítően nehéz, ezek az élmények „éles ellentétben álltak a túrázás megpróbáltatásaival“. Ebben a cikkünkben olyan történeteket gyűjtöttünk össze, amelyek az ösvényeken tapasztalható csodákról, jellemfejlődésről, akaraterőről, gyógyulásról és újrakezdésről szólnak.
Járatlan utakon (Sur les chemins noirs; 2023)
„Miért nem vagyunk most is inkább kint a tónál, csukott szemmel élvezve a nap és a szél érintését? Mert azt hisszük, örökké fogunk élni. Teljesen őrültek vagyunk“ – fogalmazott egy interjúban Sylvain Tesson francia író, akinek egy baleset teljesen megváltoztatta az életét. A hazájában rendkívül népszerű (és bohém) szerző 2014-ben – a negyvenes évei első felét taposva – egy átmulatott éjszaka után kizuhant egy épületből, aminek következtében mintegy húsz csontját törte el, és kómába esett, amiből felébredt ugyan, az arca azonban az egyik felére lebénult.
Tesson a baleset hatására elhatározta, hogy gyalogosan szeli át Franciaországot, ennek a kalandnak és az így szerzett tapasztalatoknak pedig aztán egy újabb kötetben állított emléket. A könyvet néhány évvel később Denis Imbert vitte filmre, méghozzá Jean Dujardin főszereplésével, aki a 2011-es The Artist – A némafilmes című filmben nyújtott alakításáért – első francia színészként! – elnyerte a legjobb férfi főszereplőnek járó Oscar-díjat. A Járatlan utakon 2023 tavaszán a magyar mozikba is eljutott, így akár széles vásznon is megcsodálhatod Franciaország legszebb és legzordabb vidékeit, vagy egy negyvenes fickó jellemfejlődését, önismereti Canossa-járását.
Nyolc hegy (Le otto montagne; 2022)
„Ha én felmegyek az erdőbe, senki sem szól semmit. Ha egy asszony csinálja, boszorkánynak nézik. Ha én csendben maradok, mi a probléma? Csak egy férfi vagyok, aki hallgat“ – írja az olasz Paolo Cognetti a hazánkban is kiadott, Nyolc hegy című könyvében. A milánói szerző első, 2016-os regénye az utóbbi évek egyik legbiztatóbb szépirodalmi pályaindítása és legnagyobb olasz könyvsikere is volt.
A nagy sikert arató regényt Felix Van Groeningen és Charlotte Vandermeersch filmesítette meg, alkotásuk pedig a Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválon a zsűri díját is elnyerte – amit egyébként megosztva kapott a lengyel Jerzy Skolimowski IÁ című szamaras road movie-jával, ezt június óta az HBO Maxon is meg tudod nézni. A Nyolc hegy 2023 januárjában került a magyar mozikba, néhány fővárosi artmoziban még el lehet csípni.
Vadon (Wild; 2014)
Reese Witherspoon az ezredfordulón kapta meg a Dr. Szöszi főszerepét, amely az egész világon ismertté tette a nevét, majd öt évvel később behúzott egy Oscar-díjat A nyughatatlan (eredeti címén: Walk the Line) című Johnny Cash-filmben nyújtott alakításáért. Csaknem tíz évvel később újra Oscarra jelölték, ezúttal Jean-Marc Vallée Vadon című mozija miatt, amely Cheryl Strayed sztoriját mesélte el, aki 1995 nyarán – mindenféle túrázós tapasztalat nélkül – közel 1800 kilométert gyalogolt a Pacific Crest Trail útvonalán.
Cheryl Strayed élete ekkoriban tényleg romokban hevert: 22 éves korában elvesztette édesanyját, a gyász ideje alatt rácsúszott az alkalmi szexre és a heroinra, ami végül a házasságát is tönkre tette. Aztán ez a minden tekintetben padlón lévő nő egy nap elhatározta, hogy kigyalogolja magából a fájdalmát, átkel a Mojave-sivatagon és a Sierra Nevadán, kibírja a havat és a forróságot, és amennyiben sikerrel jár, talán új emberként tér vissza a saját életébe.
A depressziós Strayed csaknem 1800 kilométert gyalogolt az Egyesült Államok nyugati partvonalán, mire elérkezett végállomásáig, az Oregont és Washingtont összekötő, a Columbia folyó felett átívelő Istenek hídjáig. Az amerikai szerző 2012-ben jelentette meg a három hónapig tartó, lélekformáló menetelésről szóló könyvét, amely rövid idő alatt akkora siker lett, hogy két évvel később már a Reese Witherspoonnal forgott moziváltozat is elkészült – amelynek a forgatókönyvét egyébként Nick Hornby, a Pop, csajok satöbbi, az Egy fiúról és A Meztelen Juliet című regények írója jegyzi.
A kötet – azonos címmel – magyarul is megjelent, a belőle készült filmet pedig mostanság a Disney+ kínálatában is megtalálod.
Vademberek hajszája (Hunt for the Wilderpeople; 2016)
Mielőtt bemutatta volna első Thor-moziját, Taika Waititi egy volt a számos indie filmes tehetség közül, már a 2007-es Sas kontra cápa című nagyjátékfilmes debütálása is egy ígéretes alkotót sejtetett. Az új-zélandi rendező a paradigmaváltó szuperhősfilm, a 2017-es Ragnarök előtt egy évvel rukkolt elő a Hunt for the Wilderpeople című munkájával, ami jókora késéssel ugyan, de a magyar mozikba is eljutott – ekkor vette fel a mai napig szokatlan Vademberek hajszája címet.
A Jojo Rabbit című rendezéséhez hasonlóan ez a film is egy könyvön alapul: Waititi ebben a munkájában Barry Crump új-zélandi szerző Wild Pork and Watercress című művét gyúrta filmmé. A történetben egy dacos városi kölyök, Ricky új nevelőszülőkhöz kerül, méghozzá Új-Zéland vadregényes tájaira, ahol azonban sehogy sem sikerül megtalálnia a közös hangot a Jurassic Park-filmekből ismert Sam Neill magának való karakterével.
Aztán amikor egy váratlan tragédia miatt Rickyt újra a gyermekvédelem felügyelete fenyegeti, a javítóintézet elől inkább hegyekbe menekül. A zsémbes Hec bácsi persze könnyedén rátalál, ám egy vita és egy baleset miatt hetekre a dzsungelben ragadnak. Közben országos körözést adnak ki rájuk, ezért választaniuk kell: vagy a saját fejük után mennek, vagy összefognak és megpróbálják együtt túlélni a nagy kalandot. Az eredmény: minden idők egyik legszeretnivalóbb vígjátéka, ami a lista többi tételéhez képest kifejezetten könnyű darab.
Út a vadonba (Into the Wild; 2007)
A legendás amerikai kalandor, Chris McCandless (aka: Alexander Supertramp) mindössze 24 évesen vesztette életét Alaszkában – mindössze harminc kilósra fogyott holttestére jávorszarvasvadászok találtak rá 1992 szeptemberében. A kaliforniai fiú két évvel korábban diplomázott az Emory Egyetemen, ám a biztos megélhetés és a kiszámítható életpálya helyett inkább az ismeretlent választotta, és a kedvenc könyvei társaságában nekivágott Amerikának.
McCandless útja a dél-dakotai búzamezőktől a Colorado folyó zuhatagain és egy kaliforniai neohippi kolónián át egészen Alaszka vadonjáig vitt, története pedig sokak számára örök szimbólummá vált. Hogy ez a tragikusan rövid életút fennmaradt, Jon Krakauer amerikai szerzőnek köszönhető, aki Út a vadonba címmel szentelt könyvet a kalandvágyó fiatalembernek. Aztán csaknem egy évtizeddel a kötet megjelenése után Sean Penn kezdte el filmre vinni a sztorit Emile Hirsch főszereplésével, a római filmfesztiválon bemutatkozó alkotáshoz ráadásul Eddie Vedder írt zenét.