Egy túlfűtött lista, ahol szerkesztőségünk nem fóliázza le a könyveket.
A magyar könyvpiac az utóbbi években valahova a haldokló oktatási rendszerünk, meg az országgyűlés politikai ámokfutása közé szorult: Dúró Dóra internetes live-okban próbálja elsajátítani a könyvkötés rejtelmeit azzal, hogy ledarálja a Meseország mindenkié című érzékenyítő gyerekkönyvet, „magyarra” cserélték a „meleg” szót egy gimnazistáknak szóló állami tankönyvben, na meg hát a gyermekvédelmi törvény keretein belül befóliáztuk azokat a regényeket, melyek LMBTQ+-karaktereivel fixen egy éjszaka alatt homoszexuálissá változtatják a naiv kis Z-generációs olvasókat. Parádé.
@racz.stefan.tibor Borzasztó érzés fóliába zárva látni ezeket a regényeket 😭 #ráczstefántibor#lmbt#lmbtq#könyvtok#könyv#könyvmolyképző#libri#librikönyvesbolt#heartstopper#aliceoseman#cassandraclare#leighbardugo♬ Heartstopper - Adiescar Chase
A könyv, na meg a könyvírás úgy általánosságban elég rendesen kihatással volt az emberiség kollektív világszemléletére, értékítéletére. Ha csak a Bibliát, a több ezer évvel ezelőtt íródott, gyakorlatilag emberek által összeszerkesztett szentenciagyűjteményt (bölcselet) vesszük alapul, háborúkat indítottak, embereket gyilkoltak le és műtárgyakat oroztak el a szakrális írott szó érdekében.
De soha ne feledjük: akármi is a keletkezéstörténete egy adott alkotásnak, azt mindig is emberek írták.
Az erkölcsök magasba szöknek, meglazulnak, izmusok jönnek-mennek, kormányok buknak és új rezsimek épülnek, az LMBTQ-emberek pedig, amíg világ a világ, a természet részei maradnak, nem kell eltűnniük, és nem is tűnnek el – lehet cenzúrázgatni a dolgokat, de az igazság mégis csak utat tör magának, hiába minden emberi erőfeszítés. Ezért is mutatunk nektek most 5 olyan klasszikus (értsd: igazi magaskultúra) világirodalmi alkotást, melyekről szétvert oktatási rendszerünkben fixen nem fogsz hallani, ellenben szépen bemutatják, hogyha már „elfajzott” szexuális kisebbségeket akarunk vegzálni, akkor a másik oldalon is találunk példákat az erős erotikus vonalra. Sőt, az adott irodalmi alkotások bőven beleeshetnének a fóliázgatás csapdájába, de mégis mindenki a magasba emeli őket – hogy jogosan vagy sem, azt mindenki döntse el magának. Mindenesetre listánkhoz az óvszer használata erősen ajánlott.
Lev Nyikolajevics Tolsztoj: Az ördög
Az Anna Karenina, meg a Háború és béke szerzője, a jó öreg Tolsztoj, aki többméteres ősz szakállával, meg a vesédbe látó fekete szempárjával akár valami belpesti Barber Shop sztárborbélya is lehetne, teljességében átírta a 19. századi irodalmi trendeket.
Több akademikus, meg tanár-professzor – hozzátesszük, teljességében megalapozottan – kortársával, Dosztojevszkijjel hasonlítja össze tudományos esszékben, meg a hatodik órában tartott emelt magyar fakton. Valóban hasonló stílusban írt a két géniusz. Z-generációsan úgy lehetne fogalmazni, hogy Tolsztoj olyan, mint Dosztojevszkij csak make it kevésbé pszichoanalitikus: Tolsztojt a társadalom egésze és az interperszonális (emberek közötti) kapcsolatok jobban foglalkoztatták, míg Dosztojevszkij erősen én- és lélekközpontú volt. Mindenesetre mindkettőjüknél fontos szerepet kap a vallás kérdése.
Sőt, apánk, Tolsztoj, olyan mélyen és erősen vallásos volt, hogy nevéből eredeztethetően fogalom lett a tolsztojánizmus.
Magyarán: a vallás a szeretetről szól, ha nem így gondolod, akkor nem vagy vallásos.
Szóval Tolsztoj számára fontos volt a vallás, az akkori – s gyakorlatilag modern értelemben is – pravoszláv értékek egyik legfontosabbika pedig egyértelműen az önmegtartóztatás képessége, azaz a szexuális tisztaság volt.
Hát ezért is annyira király és baromira előremutató, hogy Tolsztoj írt egy elbeszélést arról, hogy miért is kell, sőt, miért is annyira jó dolog d*gni.
Bizony, a mélyen vallásos írógéniusz szerint egyszerűen muszáj szexelni, mivel az egy emberi szükséglet.
Az 1890-es években íródott, majd az 1911-ben megjelent elbeszélés a főszereplő, Jevgenyij szexuális fixációját meséli el: az orosz férfi leköltözik vidékre, hogy a nemrég megörökölt kis földjét, melyhez falvak és parasztok is tartoztak, tisztességesen rendbe tegye. Nyilván ez sok munkát jelent, több hónapos távollétet a nagyvárosi züllöttségtől, így hogy levezesse testi igényeit, egy helyi házas parasztasszonnyal kezd viszonyba, Pcselnyikovával. Ahogy a sztori halad előre, Jevgenyij megházasodik, ám minden alkalommal, amikor meglátja a parasztasszonyt, egyszerűen nem bír férfiasságával és könnyíteni akar magán a földművesnő szétrepedezett tenyerével. A történet érdekessége, hogy két befejezése van, mert az író sem tudta, hogyan is lenne a legcélszerűbb lezárni az elbeszélést. Zseniális, nagyon olvasmányos, és hál'istennek igen rövid írás.
De Sade márki: Filozófia a budoárban
Gondolkoztál már, honnan is ered a szadizmus mint fogalom? Ha nem, valószínűleg mostanra magadtól is kitalálhattad már, hiszen kérdésemet akkurátusan De Sade márki neve alá szerkesztettem be.
De Sade márki a 18. századi francia irodalom, ha nem is legkiemelkedőbb, de annál hírhedtebb alakja volt. Csávókánk szabatos nézetein, meg szexuálisan túlfűtött írásain túl feszt azzal turnézott, hogy orgiákat szervezgetett, elmegyógyintézetbe zárták, ahol rendszeresen kokettált ápolóival, meg a többi beteggel, egyébként többször le is csukták, ő meg általában valahogy mindig meg is szökött.
Mondhatjuk úgy is, hogy De Sade egy igazi meg nem értett zseni volt, aki megelőzte korát, mint hazánkban az Illatos a pinám kultdal szerzője, Tereskova.
A Filozófia a budoárban tökéletes betekintés az alkotó életművébe. Maga a mű különböző tanítójellegű párbeszédek formájában, drámastruktúrán keresztül követi nyomon egy 15 éves lány, bizonyos Eugénie (ejtsd: özséni) erotikus és szexuális nevelését. Már az első oldalaktól kezdve csak úgy repkednek a falloszok, vaginák, orális és anális szex, homoszexualitás, meg miegymás – s ezt teszi De Sade a lehető legönazonosabban és természetesebben. Egyébként a túlfűtött erotikán túl azért mindennek van egy elképesztően erős filozofikus vonala, amely a libertinage (ejtsd: libertinázs) létfilozófia része.
Kis fun fact: Budapesten találni egy könyvesboltot, melynek Libertine a neve. Ám olybá tűnik, hogy a névválasztásnál túlságosan elvakultan próbáltak a latin liber szóra játszani, ami könyvet jelent, és figyelmen kívül hagyták a libertinázs intézményét (vagy lehet nem is tudtak a létezéséről). Vagy lehet egyszerűen csak az történt, ahogy egy barátom hívta fel a figyelmemet, hogy ha Google Fordítóban megpróbálod lefordítani a 'szabados' szót (a tulaj neve), ezt adja ki a program. Lehetne a 'libertine'-t prűden, meg múltszázadiasan feslett erkölcső nőnek fordítani, de a Z-generációs higgadtság mégis a kurva szót találja legadekvátabbnak.
És nyilván helyet kapott a listán ez a könyv erős pornografikus jellege miatt, de a Filozófia a budoárban mégis több. Lássunk túl az orgiaszerű jeleneteken és vegyük észre azt az eszmét és keretrendszert, amivel a mű dolgozik, hiszen alapvető társadalmi berendezkedéseket, morális és amorális szituációkat kérdőjelez meg. Nem kell vele egyetértened, de egy hiteles betekintést nyerhetsz a 18. századi francia ember eszmerendszerébe.
Nem túl hosszú, egy könnyed nyárdélutáni olvasmánynak ajánljuk.
Leopold von Sacher-Masoch: A bundás Vénusz
Na és ha már szadizmus, vajon a mazochizmus szó honnan ered? Úgy biza, itt is egy író neve áll a háttérben.
A zaftos kis regény, mely – nem meglepő módon – igencsak felkorbácsolta a korabeli bécsi kedélyeket, Sacher-Masoch sajátos szexuális aberrációin alapszik, meg viszonyán Fanny Pistor bárónő és feltörekvő írónővel. A sztori egyébként a Szürke ötven árnyalata 19. századi verziója. Mármint kajak.
A történet egy huszonéves férfi, bizonyos Severin von Kusiemski fura erotikus felébredését meséli el, aki végülis vágyai kielégülését egy özvegy asszony kegyeiben találja meg, aki egyébként nem fanyalodik rá túl könnyen az abúzusra. Végülis a „játék“ olyan gyorsan eszkalálódik, hogy a feleknek szerződést kell kötniük, ami a későbbi szadomazo, vagyis BDSM-kultúra kvázi alapját is adja. A nőből elképesztő szadista erők szabadulnak fel, „cselédjét“ korbáccsal veri, öngyilkosságig próbálja kergetni, majd a történet egy meglepő fordulattal zárul.
A bundás Vénusz jól bemutatja, hogy a vadhajtások nem csupán 21. századi sajátosságok. Az embert emberi kíváncsiságából adódóan mindig is érdekelte a kevésbé konvencionális, így a regény nem csupán az emberi szexualitás korhű lenyomata, de kézikönyve is egyben.
Vladimir Nabokov: Ada avagy Ardiszi tüzek
Az öreg Nabokov nevének hallatán gyakran kinyílhat a bicska zsebünkben, és történik mindez hírhedt Lolita című regényének köszönhetően.
Az orosz emigráns író karrierjében mindig is kiemelt helyen szerepelt a testiség kérdése, ám a pornografikus leírások, bármennyire is szeretnénk barbáriasan, netán állatiasan vélekedni a szexről, mindig a lehető legnagyobb művészi értékkel jelennek meg műveiben.
Mondhatni, Nabokov ilyen eltűnődő, félszeg, végtelenül romantikus informatikusként próbálja becserkészni a csinos, nagymellű alter lányokat, akik magyar szakon vagy szabadbölcsészeten tanulnak, mégis teszi mindezt akkora rohadt nagy egóval, mint nálunk Ady.
Vladimirunknak a nemzetközi sikert egyértelműen a Lolita hozta el, amely nem csupán a világirodalmi kánonba repítette be az írót, de egyenest a hollywoodi, színes-szagos, Kínában gyártott popkulturális merch-ök közé, meg Lana Del Rey szívalakú napszemüvege mögé is. A sztori elég jól ismert: egy idős férfi szerelmes lesz egy fiatalabb lányba... egy jóval fiatalabb lányba. Adekvát lenne ezzel a könyvvel foglalkozni listánkon, ám azonfelül, hogy a Lolitát provokatív történetén túl (egy rahedli országban a mai napig be van tiltva) a bravúros stílusa miatt is maximálsan ajánljuk elolvasásra, mégis túl egyértelmű lenne – bővítsük csak szépen olvasmánylistánkat!
@lolitaedits on my own…. #xyzbca#2000s#lolita#fypシ#lolitaedit#doloreshaze#viral#lanadelrey#fy#youcanbemydaddy♬ sonido original - ✩
Az Ada avagy Ardisi tüzek van ugyanolyan erotikus, mint a Lolita. Ha nem lenne elég, hogy egy testvérpár szerelmét mutatja be az író, már az is igen sokat sejtet, hogy a regénybe első betekintést az amerikai Playboy egyik számán keresztül nyerhettünk, hiszen az egykori Hugh Hefner hardcore rajongója volt az orosz írónak.
Viszont kanyarodjunk vissza az inceszt (vérfertőző) kapcsolathoz. Adott egy szerelmes testvérpár, Van és Ada, a mi bolygónknak egy másik dimenzióban történő kivetülése, Antiterra, meg egy csomó kulturális és történelmi keveredés, ami nagyon hasonló mindahhoz, amit őseink átéltek a mi dimenziónkban, vagyis a mi Földünkön. Ez így érthető? Az Ada egy hatalmas katyvasz, és ha nem figyelsz az első száz oldalon, könnyen nem tudhatod, mi is történik éppen.
Vladimir Nabokovot olvasni nem könnyű, komolyan nem az, de mégis megéri. Igaz, elméd minden szegmense, minden tekervénye csúcson járattatott minden egyes oldallal, és az intertextuális (más irodalmi szövegekre utaló) utalások számottevők, de bizton állítjuk, hogy valószínűleg kevesen voltak képesek olyan gyönyörű és zamatos leírásokat alkotni, akár egy gyors orálról, mint az egykori orosz író. Igazi művészet, igazi magaskultúra, amit Nabokov ránk hagyott, és nekünk végtelen hálát kell ezért éreznünk.
Aki pedig kételkedne a könyv moralitásában, lapozgatás közben alkalmazza az etikai kritika elvét, melyre maga Nabokov is utalt a Lolita előszavában: „Sem olvasója, sem írója nem vagyok a tanító célzatú prózának, és John Ray bizonykodása ellenére a Lolitá-ból nem következik tanulság.“ Periodt.
D. H. Lawrence: Lady Chatterley szeretője
Amióta világ a világ, minden a szexről szól. Bár szeretjük azt hinni, hogy a buja ókor lezártával, a középkori testiség a szűzies összepillantásokban, meg sóhajtozásokban merült ki, főként az erős keresztényi moralitás miatt – ám ez nem teljesen fedi le a valóságot. Meglepő, de mostani társadalmunk prüdériája nem a baldachinos ágyak, trubadúrok, meg a pestis korából, hanem inkább a 19. századi, viktoriánuskorabeli Angliából ered.
Teázó hölgyek, nyakig begombolt ruhák, sétapálca, meg lovaskocsik – az egykori Brit Birodalomban olyan szinten meghatározó volt az önmegtartóztatás képessége, hogy még a zongorák lábát is befedték, nehogy egy rosszabb érzésű úriember megtalálja meghágni azokat. Kvázi ennek az elfojtott szexuális energiának is köszönhető, hogy D. H. Lawrence hírhedt könyve úgy kiverte az 1920-as években a biztosítékot, hogy csávónk kiadójának összes példányát behúzták, és egészen a 60-as évekig csak külföldön, de ott is csak szerkesztett, meg kalózkiadásokban lehetett beszerezni.
A Lady Chatterleyszeretője az, ami talán mondhatni teljességében lerakta a modern erotikus irodalom alapjait. Az első világháború utáni zavart és fullon szétvert társadalomban ismerkedünk meg Cliffordékkal. Sir Clifford, aki a háború viszontagságaiból nyomorékon tér vissza feleségéhez, Constance-hoz, testi diszfunkciói miatt már nem tudja többé kielégíteni hitvese testi igényeit. Bár a nő ezt nem teszi szóvá és hűségesen ápolja a férfit, mégis igen hamar viszonyba kezd Oliver Mellors vadőrrel, miután a nő meglátja a férfit meztelenül s képtelen többé vágyait féken tartani. Igaz, Clifford végig bíztatja, hogy tartson szeretőt, amíg az illető nem rangonaluli.
@vittorianote#ladychatterleyslover#richardmadden#britishactor#youngandbeautiful#lanadelrey#romance#classic♬ original sound - <3
Megfeszülő izmok, szétnyíló szeméremajkak, izzadtság cseppek, az összeölelkező testek cuppogó hangjai – mind-mind hozzájárultak ahhoz, hogy a regény elképesztően őszinte és vizuális képeiről legyen híres. Ellenben ez esetben is fontos hangsúlyozni, hogy semmiképpen sem lehetne állítani, hogy a Lady Chatterley szeretője csupán ejakuláló vadászfallosz köré rendeződne: egyszerre reflektál egy háborúutáni birodalom közhangulatára, ütközteti a testiséget a már említett viktoriánus szemérmességgel és bemutatja, akkoriban mennyire is voltak áthidalhatók a néposztályok közötti különbségek.
Lawrence stílusa egyébként elég olvasmányos, s az indusztriális témán túl mégis erős romantikavibejai vannak, így mindenképpen fullon klasszikus olvasmányos élményed lesz tőle, meg maga több mint 400 oldalas valóságával.