New Music Friday Refresher-módra: a Playback Péntekben ezúttal is a hét legizgalmasabb könnyűzenei megjelenéseit gyűjtöttük össze. Ezen a héten Szécsi Krisztián szemlézett négy albumot és válogatott mellé néhány friss dalt is.
Albumok
Baba Aziz: R.I.P.
Az utóbbi idők talán egyik legjobban várt magyar zenei anyaga érkezett meg Baba Aziztól. Az erősen a soulból merítkező, olykor dzsesszes zongora és vonós betétek rendkívül eredetien elegyednek a lemez líricizmusával. Aki azt hitte, hogy egy átlagos rapalbum kerül ki Aziz értő kezei közül, az nagyon mellélőtt. A gyakorta teljesen lecsupaszított, ám természetességüknél fogva mégis nyers recitálásokkal, vagyis egy adott zenei alapra történő szövegmondásokkal a hallgatóságnak folyamatosan olyan érzete van, mintha egy privát beszélgetés fültanúja lenne.
A kvázi naplószerűen őszinte sorok és gondolatok szerelemről, magyar művészközegről, politikáról egy szomorú zenei album egészét adják meg végül – ehhez olyan kollaboránsok adták szakmaiságukat, mint Beton.Hofi, gyuris, Figura, Drilladeltoro és Egs.
Rob Grant: Lost At Sea
„Én vagyok valószínűleg a világ első nepo daddy-je“ – nyilatkozta még márciusban Rob Grant lánya, Lana Del Rey kilencedik albumjának megjelenése napján, miután korábban nyilvánosságra hozták, hogy az apuka is beszáll a zenei bizniszbe.
REFRESHER-KVÍZ: Te mennyit tudsz a XX. századi magyar könnyűzene legnagyobb legendáiról?
ma 09:08 -kor
A körülbelül 40 perces, 14 számot tartalmazó lemezen Lana az egyetlen vendégművész, így mondhatni valóban egy Grant családi projekt látott napvilágot. A Lost At Sea egy zongorajátékra épülő album, mely tematikájában a 69 éves férfi szeretetét öleli fel a tenger, hullámok, vízi állatok és a horgászat felé – apja thalassofíliájáról (tengerszeretet) egyébként már maga Del Rey is írt Grandfather please stand on the shoulders of my father while he’s deep-sea fishing című számában.
Ahogy azt maga Grant árulta el a GQ magazinnak, a lemez alappillérei akkor születtek, amikor lányát várta stúdiós munkára, ő meg egyszerűen csak leült egy picit zongorázni. Legnagyobb meglepettségére Lana producerei elámultak a hallottaktól, s egy gyors felvétel után, a hangsávok máris a világhírű producer, Jack Antonoff értő kezei közé került átdolgozásra.
Janelle Monáe: The Age of Pleasure
Az afrofuturizmus non plus ultrája, Janelle Monáe eddigi albumjain egy disztópikus jövő félig emberi, félig ciborg karaktereként volt jelen. Az énekes annyira komolyan vette az átszellemülést, hogy látszólag a vele készített interjúkban is egy perszónát öltött magára. Tudjátok, ilyen Doja Cat-szerűen a Met Gáláról. Azonban Monáe koncepciós lemezei inkább csak jól teljesítettek, mintsem látványosan zseniálisan. Ennek ellenére még így is a modern zeneipar egyik legikonikusabb személyisége extravagáns és szokatlan művészi megközelítései végett.
A The Age of Pleasure-ben ezúttal a lírai fókusz drámai módon formálódik át a már megszokott jövőbeli disztópiáktól a kortárs partiszcénák világába – ez bizony a hangzásvilágból is erősen kiérződik. Az afrobeat, soul és R&B-n túl ezúttal a popos megközelítések is előkelőbb teret nyernek Monáe zenei munkásságában. A dalok nagy része egyébként pezsgőfajtákról lettek elnevezve, ezzel is erősítve, hogy egy igazi afrohedonista lemezre rázhatjuk fenekünket.
Co Lee, BluntOne, don C: Jól vagyok
Folytatva a Cirque de L'Homme magyar nyelvű szövegeit, Co Lee a Jól vagyokon ismét anyanyelvének kincses tárába nyúl, sőt, ehhez a projekthez ismét összeállt don C-vel, de BluntOne is csatlakozott a fiúkhoz.
Playback Péntek: St. Vincent, Justice illetve Hundred Sins, Kolibri és Co Lee a hét megjelenései között
tegnap 16:42 -kor
Az EP szintén egy elvonulás eredménye, de a műhelymunka helyett Co Lee-ék ezúttal a szabad energiaáramlás mellett rakták le voksukat. Az egészen balladisztikus kezdésű Izzó az intró után egy minimál hangzásvilágú, kicsit garázsbandaszerű vonalat vesz, mely gyakorlatilag a Jól vagyok kompakt 8 percén keresztül végig kitart. A Legnyugodtabb ember, a Monszun és a Jól vagyok, mintha a Cirque de L'Homme deluxe trekkjei lennének – teljességében beillenek Co Lee lemezének ívébe. Chill, vibeolgatós, de közben mégis meglepően cseles és jól átgondolt szövegiséggel találkozunk.
Niall Horan: The Show
Miután James Cordon a Carpool Karaoke egyik epizódja után végleg kitette az útszélén a feloszlani készülő One Direction-fiúkat, úgy tűnt, Niall Horannak van a legtisztább elképzelése szólókarrierje kapcsán. Horannek – aki egyébként az egykori formáció egyetlen tetoválatlan tagja, szöszke valóságával, máig rendkívül kisfiús arcával – szinte borítékolható volt, hogy harmadik szólóprojektje is igencsak családbarát lesz.
A The Show-t teljes egészében meghallgatva, az előző felvezető dalok ismeretében, melyek egyébként messze kiemelkednek, kijelenthető, hogy elég kiszámítható lett. A Heavent és a Meltdownt leszámítva, inkább olyan érzése van az embernek, mintha random egy kupacra pakolnánk egymásba kapcsolódó dalokat. Stílusában erősen merítkezik a 2010-es brit trendekből a többszólamúságával, szövegnélküli refrénjeivel. A kerekeket nyilván nem találta fel újra Horan, de amúgy messze nem egy rossz lemez ez, mint ahogy most a pesszimista megnyilvánulásomból kiérződhet. Nevezzük csupán kedvesnek.
Dalok
Rosalía: TUYA
Kiskutya, Tokió és Rosalía – droppolt az énekesnő legújabb száma, melynek klipjében a Japán főváros utcáit járja egy öleb társaságában.
Ki gondolta volna, hogy a reggaeton és a keleties hangzás ilyen jól megférhet egymás mellett? Ahogy azt maga az énekesnő árulta el legújabb szerzeménye kapcsán, a zenei felfedezések elengedhetetlen része a kísérletezés, ezért is gondolta úgy, hogy egymástól két merőben eltérő zenei felépítést kíván vegyíteni.
BTS: Take Two
A világhírű kpop zenekar Take Two száma tisztelgés a banda 10 éves munkássága előtt.
Bár a srácok egy része jelenleg a kötelező katonai szolgálatukat teljesítik Dél-Koreában, ez nem jelenti azt, hogy addig sem lehetnének aktívak a zenei szcénán előre felvett anyagokból. Míg egyesek szögesdrótok alatt kúsznak, addig a többiek inkább szólóban tolják. Jimin például márciusban osztotta meg debütáló szólóalbumát, a Face-t, amely egyesíteni kívánta a zene és a tánc világát, RM pedig 2022 decemberében droppolta maga kiadványát. Jung Kook tavaly Charlie Puth-tal csapott össze egy kislemezen, SUGA pedig Halsey-val állt össze a Diablo IV videójáték kapcsán. S ha már Halsey...
Halsey, Suga: Lilith
Két évvel a Grammy-jelölt If I Can't Have Love, I Want Power című alterrock album megjelenése után, kaptunk a lemezen szereplő egyik számból egy friss hangszerelésű alkotást, mely a Diablo IV videójáték betétdalaként fog szolgálni. Az új verzió a Diablo világának egyik főgonoszát, az azonos nevű Lilith karakterét kívánja atmoszférájában megjeleníteni, szóval az eredeti minimalista dobot és basszust most erős elektro elemek veszik át. Lilith egyébként egy régi sumer istenség volt, a nagy magasságok szelének istennője, akinek a világ teremtésében játszott szerepe homályos, és akit végül gonoszsága miatt száműztek Inanna édenkertjéből.
Record Store Day: exkluzív magyar kiadványokkal, akciókkal és DJ-kkel jön szombaton a lemezgyűjtők és a zeneőrültek ünnepe
2024.4.18 10:37
Nem ez az első eset, hogy Halsey kollabozott volna a BTS-szel. 2019-ben gyakorlatilag letartolta az internetet Boy With Luv című közös számuk, pár hónappal később pedig a banda egyik tagja, SUGA saját számot kapott az énekesnő 2020-as Manic albumján is. Nekünk nagyon bejövős lett ez az új Lilith is.
Yungblud: Lowlife
A 25 éves énekes, Dominic Richard Harrison, színpadi nevén Yungblud, az Apple Music-on, Zane Lowe-on keresztül mutatta be legújabb számát. A dala művész egy olyan időszakban íródott, amikor „egyáltalán nem akart semmi sem lenni“.
„Elegem volt az emberekből, a játékokból, magamból, a barátaimból, bármikor, amikor bármit csináltam, valami idiótának rögtön megvolt rólam véleménye. Hogy mit kellene tennem vagy milyennek is kellene lennem. Az igazság az, hogy néha egyáltalán nem akartam semmi sem lenni, a semmi akartam lenni“ – nyilatkozta szerzeménye kapcsán Yunglud.
Hangzásában egyébként hűen reflektál az énekes egykori mentális állapotára: zavaros dallamvezetés, kórusszólamok, elektrobehatás.
Sam Smith, Madonna: VULGAR
Sam Smith is új dallal jelentkezett a januárban megjelent harmadik albumja, a Gloria óta. A kvín Madonnával készült kollaboráció az elemek fúziójából született. Az arabos vonós intró után a fejet lerobbantó basszusoké a főszerep, hogy végül a refrénben esszenciálódjon az elektronikus zene némi househatással. Valószínűleg ez lesz az idei nyár leghotabb LMBTQ-slágere.
Krúbi: Partyzán
Egy animációs klippel megjelent legújabb számában, melyet egyébként testvére, Horváth Réka csinált, Krúbi bordélyházak között sétál királyként miközben arról énekel, hogy ő vezérként nem olyan lenne, mint Orbán Viktor: „Lovasi? Bödőcs? Fantano? JELEN! a frontvonalon ők a janicsárok/ és a tiktok tinilányok idenézve fedezik fel a pelyhedző vaginájuk/ de én nem az az Orbán-féle vezér vagyok ki pénzre éhes, csak magára gondol/ én az életem adom értetek minden héten amikor készségesen halálra szoptok.“
Billie Eilish és Lana Del Rey közös produkcióval lepte meg a Coachellán bulizókat
2024.4.14 13:07
A Krúbi-féle szarkazmus és őszinte ön- és társadalmi reflexió elegyítve az igazán jó zenei beatekkel most is tarol. A Partyzán, mely címében valószínűleg reflektál Gulyás Marciék brandjére, tökéletesen beillik a zenész munkásságába.
Wellhello, T. Danny: Disco Club
A Wellhello bevette a 70-es éveket és magukkal is vitték T. Dannyt erre a kiruccanásra. A srácok Szűcs Judith 1978-ban debütált Gyere a Disco club elé című dalának feldolgozásával készítik elő számunkra a nyári partiszezont, a hangulatot egy bohókás klip is kíséri. Mutatjuk:
Random Trip, Bagossy Norbert, Schoblocher Barbara, Beck Zoli, Likó Marcell, Eckü: Aki bújt, aki nem
Ha eddig nem tudtad volna, akkor hadd szóljunk, hogy idén Veszprém Európa Kulturális Fővárosa. A rendkívül illusztris kitűntetés mellett a 2023-as év a Balatontól északra teljességében a művészet jegyében fog eltelni: programok, koncertek, színházi előadások garmadája várja az érdeklődőket. Hogy egy kicsit ráhangolódjunk a rendkívül elismerő címre, a Random Trip, Bagossy Norbert, Schoblocher Barbara, Beck Zoli, Likó Marcell és Eckü össze is álltak megírni a programsorozat hivatalos himnuszát, az Aki bújt, aki nem című dalt.
Opitz Barbara: Elengedem
Opitz Barbi egy szakítós számmal kezdi meg a nyári szezont az öngondoskodás jegyében. Az Elengedem hozza a szokásos Opitz reggae-s hangzást, kis trap beattel, ehhez pedig társulnak az énigenlő sorok, melyeknek köszönhetően valószínűsíthetően virálissá növi ki magát a hazai TikTok-csatornákon.
