A Netflix dokumentumfilmjében a neves pszichiáter, Phil Stutz számos módszert kínál arra, hogyan lehetünk magabiztosabb, nyugodtabb és kiegyensúlyozottabb emberek, alábbi cikkünkben pedig ezekből a tippekből csemegéztünk.
A legtöbb terapeuta a sessionöket leginkább a páciens meghallgatására és kérdésekre építi fel, Phil Stutz sokkal proaktívabb megközelítést alkalmazott a munkája során: megpróbálta kitalálni, hogy a pácienseinek valójában mire van szüksége, és konkrét, gyakorlati tanácsokkal is ellátta őket. Stutz ma Parkinson-kórral küzd, amit a filmben a beszélgetőpartnere, Jonah Hill igencsak érzékenyen fogott meg. A szakértő élettapasztalatai mellett néhány szemléletes, vizuális terápiás modellt is a nagyközönség elé tárt.
„Érzelmi Maslow-piramis“
Stutz szerint ha valaki elveszettnek érzi magát, és nem tudja, jó irányba halad-e az élete, első lépésként három aspektusnak kell megfelelni ahhoz, hogy kikecmeregjen a nehéz periódusból. A terapeuta egy Maslow szükségpiramishoz hasonló ábrát hívott segítségül, hogy elmagyarázza a koncepciót: a legalsó szinten a testeddel való kapcsolat, az elsőn a más emberekkel való kapcsolat, míg a piramis csúcsán az önmagunkkal való kapcsolat áll.
A legalsó szint az „ép testben ép lélek“ elvére épül: a fizikai jólétünk az érzelmi jólétünk 85%-át teszi ki, tehát fontos mozogni, megfelelően aludni és táplálkozni.
Ne azért csináljuk, hogy jobban nézzünk ki, hanem, hogy jobban érezzük magunkat tőle
– mutat rá Stutz.
A második szinten az emberi kapcsolataink állnak, amik Stutz szavaival élve olyanok, mint a hegymászó kampók, amik segítenek, hogy ne zuhanjuk a szakadékba, és visszarántsanak minket a csúcsra. A szakértő szerint a kulcs a kezdeményezés, és azt tanácsolja, hogy ne várjuk a sült galambot, hanem cselekedjünk, hívjuk el például az egyik barátunkat ebédelni!
A piramis tetején a saját magunkkal való kapcsolatunk áll: Stutz szerint addig nem tudjuk megismerni magunkat, amíg a lehető legmélyebbre nem kerülünk. Javasolja, hogy írjuk le az első dolgot, ami eszünkbe jut, ezáltal aktiválódik a tudatalattink, és ez jó kezdőlöket lehet az önismereti úton.
X rész azonosítása
Stutz szerint mindenkiben van egy „belső ellenség“ (X résznek nevezi), aki falat húz közénk és a terveink megvalósítása közé. Ez a belső hang folyamatosan eltántorít minket, mondván, „nem tudod meglépni“, „nem vagy elég jó,“ vagy „nem érdemled meg.“ A szakértő szerint ezzel olyan embereknek is szembe kell nézniük, akik látszólag hatalmas önbizalommal rendelkeznek.
A festékanyag, ami egy generációnyi fiatalnak hozta el az utazás szabadságát – Megnéztük a Kék Pelikant
2024.4.16 19:32
Az „X rész“ azonnali kielégülést keres, megpróbál megbénítani, és még a kisebb kudarcokat is hatalmassá képes felnagyítani, ezek pedig feszültséghez és szorongáshoz vezethetnek. Fontos, hogy először azonosítani tudjuk: menj vissza az életed egy olyan szakaszába, amikor úgy érezted, hogy valahol elakadtál, és próbálj meg rájönni az okokra, akár szakértő segítségével is.
Az „Árnyék“
Mindenki hordoz olyan személyiségjegyeket, amiket nem szeret magában; a svájci pszichiáter, Carl Jung ezt a rejtett énünket Árnyéknak nevezte el. Nem számít, milyen sikeres, okos vagy szép vagy, örökös bizonytalanságot ad, amíg attól félsz, hogy az emberek meglátják a kevésbé imponáló oldalad, amit sokszor a perfekcionizmus illúziójával próbálunk meg elfedni.
Képzeld el, hogy a színpadon állsz egy rendkívül kritikus tömeg előtt. Biztosan félsz, hogy meglátják valamelyik hibádat; önmagadnak ez a változata az árnyékod. Ha felismered, önmagad legrosszabb verziójának elfogadása is könnyebben megy majd.
Hála
A tudatos hála már régóta ismert terminus, de Stutz ezt megfordította: ahelyett, hogy erőszakkal győznénk meg magunkat arról, hogy bizonyos dolgokért hálásak vagyunk, azt javasolja, hogy próbáljunk a lehető legnyugodtabb állapotban néhány konkrét dolgot, személyt vagy körülményt felsorakoztatni, és csak érezzük, hogy átjárja a testünket felszabadító érzés, és sütkérezzünk „a hála ragyogásában.“
