Randy Gardner 17 évesen egy tudományos verseny kapcsán döntött úgy, nem alszik egy pár napot. 11 éjszakán át bírta, kísérlete pedig világszenzáció lett.
Mi vesz rá arra valakit, hogy ne aludjon 11 napig? Természetesen nem más, mint a rekorddöntés, funkcionalitásából fakadóan ugyanis alvás nélkül nem nagyon lehet élni. A 17 éves Randy Gardner még 1963 karácsonyán döntötte el, hogy abban az évben köszöni szépen, ő már nem kér az éjszakai pihenésből, elhivatottságával pedig ugyan szert tett némi sikerre, a 264 órányi alvásmegvonást azonban még évtizedekkel később is érezte a férfi teste.
A kísérlet
Gardnert egy barátja vette rá arra, próbáljanak meg alvás nélkül kibírni annyi napot, amennyi csak lehetséges, a kísérlet ugyanis remek lehetőség volt ahhoz, hogy extra krediteket szerezzenek egy iskolai tudományos projekten. Ekkoriban egy rádiós műsorvezető tartotta a rekordot, aki egészen pontosan 260 óráig nem hunyta lesz a szemét, Gardner célja azonban nem csak az iskolai elismerés, hanem egy új világrekord felállítása is volt. A két fiú eredetileg a paranormális képességek működésének változását akarták vizsgálni, mivel azonban ehhez nem volt megfelelő eszközük úgy döntöttek, inkább a kognitív készségek változását fogják megfigyelni.
Gardner és barátja, Bruce McAllister egy érme feldobásával döntötték el, ki lesz a megfigyelő és ki a megfigyelt.
Bár Gardner kapta a főszerepet, barátja a folyamatos megfigyelések mellett szintén nem aludt egy szemernyit sem az első három napban, így csatlakozott a kísérlethez egyik barátjuk, Joe Marciano és az alvás monitorozására figyelő John J. Ross, az amerikai haditengerészet orvosi neuropszichiátriai kutatóegységének parancsnoka valamint a Stanford Egyetem professzora, William Dement is, aki a mai napig az egyik legnagyobb alváskutatóként ismert a tudományos körökben. Amint Dement meghallotta, hogy a két fiatal mire készül, azonnal San Diegoba utazott, hogy ő is részese lehessen a kutatásnak.
A professzor feladata volt a lehető legtisztább módon előkészíteni a kísérletet: gondosan figyelt arra, hogy a főszereplő fiú szervezetében semmilyen stimuláns, éberségre serkentő anyag ne legyen egyetlen kólán kívül, amelyet a srác még a szakértő érkezése előtt gurított le.
Jönnek a bajok
Az első komolyabb tünetek az ébrenlét negyedik napján kezdték el gyötörni Randy-t, ekkorra ugyanis a szaglása és az ízlelése is elment, valamint a hallása sem volt teljesen rendben. Hogy a kognitív készségek mennyire romlottak, az a negyedik napon beiktatott kosárlabdajáték bizonyította be a legjobban: bár a fiú tökéletesen tudta kezelni a labdát a pályán, két perc után annyira elfáradt, hogy képtelen volt folytatni a meccset.
A következő napokban rettenetes fáradtság gyötörte Randy-t, elmondása szerint már egy szemhunyásnál azt érezte, rögtön elalszik (persze társai minden ízében igyekeztek megakadályozni, hogy a fiú álomba szenderüljön), a hetedik napon azonban változás állt be. A feljegyzések szerint a kísérlet főszereplője annyira fáradt volt, hogy már a fáradtságot sem érezte és az alvás iránt való igény sem gyötörte.
Barátja, Bruce a kognitív készségeket tesztelve időről időre megbökte, megcsipkedte a fiút, reakció azonban nem érkezett az ilyenfajta inzultusokra, Randy egyedül akkor ocsúdott fel mérsékelten a fájdalomtól, amikor valamilyen kisebb, de komolyabb sebet kapott.
A tizenegyedik napon, amikor arra kérték, hogy 100-tól kezdve többször is vonjon ki hetet, 65-nél megállt. Amikor megkérdezték, miért hagyta abba, azt válaszolta, hogy elfelejtette, mit csinál.
A kognitív képességek tompulása vagy éppen teljes hiánya azt mutatta, hogy bár a fiúnak sikerül ébren maradni, szervei csak részlegesen vagy egyáltalán nem működnek, hiszen a szív és a tüdő (valamint az agy) kivételével minden szervnek szüksége van arra, hogy pihenni tudjanak a 100%-os működés érdekében.
A féregdiéta nem csak a viktoriánus nők körében volt népszerű, még ma is hódít a beteg fogyókúra
2024.4.10 18:35
Randy Gardner végül 11 teljes napon és 24 percen át tudott ébren maradni, ezzel az akkori világrekordot is megdöntve. A Guinness Rekordok bizottsága Randy esete óta nem közöl olyan adatokat, amelyek az alvásmegvonás rekordját akarnák megdönteni, a bizottság ugyanis túl veszélyesnek ítélte meg felülmúlni a 11 napos eredményt.
A kísérlet utóélete
Randy a rekorddöntés után kórházba vonult, ahol egyhuzamban rögtön 14 órát aludt. Az alvásvizsgálaton megállapították, hogy a fiú a megszokottnál sokkal több REM-fázist élt meg, néhány nappal később azonban ez az arány is normalizálódott.
Dement professzor vizsgálatai során arra jutottak, hogy a fiú agya meglehetősen furcsán működött az alvásmegvonás hatására, és míg egyes részei dolgoztak, addig más központjai egymást váltva pihentek a mindent irányító szervnek.
Randy Gardner a rekord kipihenését követően egészen 70 éves koráig teljes életet élt, úgy érezte, szinte semmilyen fizikai vagy pszichés következménye nem lett annak, hogy életében egyszer 11 napon át nem hunyta le a szemét. Időskorára, csaknem 50 évvel a kísérlet után azonban évekig tartó inszomnia, vagyis kóros álmatlanság lett úrrá rajta. Állítása szerint annyira elviselhetetlen lett jelleme, hogy képtelenség volt megmaradni mellette, saját maga rossz fiatalkori döntését okolta azért, amiért időskorában nem tudott elaludni.
Tíz éve nem sikerült megválaszolni a nyomasztó kérdést: mi történt a Malajziából Kínába tartó repülővel?
2024.3.30 11:07
Az alvásmegvonás már pár nap után is komoly tünetekkel járhat, a látásra, a hallásra és a memóriakészségre is befolyással lehet, így a napi 7-8 óra alvás minden esetben ajánlott az embernek kortól és nemtől függetlenül. Még egy jó buli után is.
