Magyarországon 23 ezer gyermek van a gyermekvédelmi szakellátásban, 70%-uk nevelőszülőnél, azonban így is évek óta hiányzik nagyjából 2000 nevelőszülő a rendszerből. Rózsa Linda nevelőszülő mesélt saját tapasztalatairól.
Tavaly futótűzként terjedt a hír, hogy az ország különböző kórházaiban több száz csecsemő várakozik magányosan a kiságyakban: őket senki sem viszi haza, a kórházakban pedig nincs, aki úgy törődne velük, ahogy életük első hónapjaiban szükségük lenne rá. Az ügy ismét rávilágított a magyar gyermekvédelmi rendszer hiányosságaira. Az UNICEF adatai szerint hazánkban 23 ezer gyermek van a gyermekvédelmi szakellátásban, 70%-uk nevelőszülőnél, azonban így is évek óta hiányzik nagyjából 2000 nevelőszülő a rendszerből. Rózsa Linda nevelőszülő mesélt nekünk saját tapasztalatairól és a nevelőszülőséggel járó kihívásokról.

A nevelőszülőségnek sajnos nem túl jó a híre. Téged mi vitt rá, hogy nevelőszülő legyél?
Egy budapesti javítóintézetben tartottunk kutyás foglalkozásokat a kamaszlányoknak, és egy alkalommal az egyikük megemlítette, neki is van gyereke, ami nagyon meglepett, mert talán 14 éves lehetett. Javítóintézetben volt két évig, ezért kérdeztem, hogy hol van a gyereke. Azt válaszolta, nevelőszülőknél. Szöget ütött a fejembe, hogy rengeteg gyerek van, akinek átmenetileg nem megoldott az elhelyezése, ezért gyakran gyerekotthonba kerülnek, ahol 8-10-12 gyerek jut egy gondozóra. Nincs meg az a fajta stabilitás a gyerekek életében, hogy egy vagy két emberhez kötődhetnének. Később, a gyógypedagógiai főiskolán volt egy lány, aki nevelőszülő volt, általa megismerhettem a nevelt gyerekeit is.

Mindig is sok gyereket akartam, de nekem csak egy lett, nevelőszülőként pedig több gyereknek is segíthettem. Elkezdtem kutakodni a témában, majd felkerestem az egyik nevelőszülői hálózatot. Elvégeztem a tanfolyamot, készült környezettanulmány az otthonomról, végül megkaptam a működési engedélyt. Nem volt egyszerű menet, nagy különbségek vannak a nevelőszülői hálózatok között, főként emberi hozzáállásban. A juttatások nagyjából hasonlóak, minimális eltérés van csak, de az megfizethetetlen, hogy míg az egyik hálózatban emberszámba se vesznek, addig máshol meghallgatnak, adnak a szavadra, és ha problémád van, igyekeznek segíteni.

Tehát több nevelőszülői hálózat van, nem központilag szervezik meg?
Állami feladatról van szó, de ezt kiszervezték gyermekvédelmi szolgáltatóknak, akik vállalták, hogy nevelőszülői hálózatot működtetnek. Nagyon sok kisebb-nagyobb hálózat van, ami nem is baj. Ha nagyon sok emberrel kell foglalkozniuk, azt nehéz megoldani. Az állam ad egy fejkvótát, és abból kell megoldaniuk a működésüket. Ezt a pénzt minden hálózat másképp osztja el.
Hány gyerek volt eddig nálad?
Három férőhelyet kaptam, így egyszerre legfeljebb hárman lehetnek. Az első három és fél évben hárman voltak, velük nagyon nehéz volt. Az első kisgyerek halmozottan sérült volt és agresszív, tehát bántotta a többieket, és ez idővel egyre rosszabb lett. Háromévesen került hozzám, és hatévesen költözött el, akkorra már mindig egy méteren belül kellett lennie valakinek, mert teljesen váratlanul nekiesett a többieknek. A második kislány elvileg egészséges volt, később derült ki, hogy ADHD-s. Jellemzően gondozatlan terhességből származnak ezek a gyerekek, emiatt magzati korban nem kapják meg a szükséges tápanyagokat, az anya gyakran dohányzik, iszik, akár drogozik. Nem mindig lesznek ebből komoly károsodások, de azért vannak nyomai. Harmadikként szintén egy súlyos beteg kislányt kaptam. Óvodásként érkeztek hozzám, de amikor iskoláskorúak lettek, a környéken nem volt olyan intézmény, amely fogadni tudta volna őket, így ők végül bentlakásos iskolába kerültek. A középső kislány anyukája pedig sokáig nem kereste őt, így végleg megvonták tőle a szülői jogokat, őt örökbe kísértem. Kis szünet után 2023 szeptemberében és 2024 májusában újabb két kislány érkezett hozzánk, ők egészségesek.

Sokan nem tudják elképzelni, hogy több év után hogyan lehet elengedni egy gyereket. Te hogyan élted meg az örökbeadást?
Vannak annyira sorsszerű kapcsolódások, hogy nehezen válik el a gyerek és a nevelőszülő. Nekem az első pillanattól kezdve a gyermek hosszú távú sorsa lebeg a szemem előtt ilyenkor. Mert lehet, hogy én szomorú leszek, ha hazagondozás vagy örökbefogadás miatt el kell engednem őket, de számukra hatalmas biztonságot hoz a végleges sorsrendezés.
Az örökbefogadó szülők a nevelőszülővel ellentétben nem egy-két évre szerződnek, hanem örökre. Ha velük történik valami, ott a gyerek a családban maradhat, örökölhet, nem kerül vissza a rendszerbe. Ha velem bármi történik, akkor másik nevelőszülői család vagy gyermekotthon az alternatíva, így nincsen folytonosság a gyerek számára.
Akkor a legkönnyebb egyébként, ha nem teljesen veszíted el velük a kapcsolatot. Nekem szerencsém van, a mai napig tartjuk a kapcsolatot az örökbefogadó a házaspárral. Megírják, hogy van, hogyan fejlődik a kislány, többször találkoztunk is velük azóta.
Ha szükséged van segítségre, pszichológusra, azt biztosít a hálózat?
Ebben a hálózatban igen. Sok szakellátásba kerülő gyereket érzelmileg és fizikailag is elhanyagoltak, így sok lelki, viselkedésbeli problémájuk van. Az egyik kislánynak nálam evési problémái vannak. Az előélete miatt számára az evés egyenlő a szeretettel, ezért nem tudja abbahagyni, nem tudja, mennyi az elég, ezért kértem a hálózattól segítséget. Korábbi tapasztalataim alapján nem vártam, hogy történik bármi, de egy hónapon belül eljött egy pszichológus és egy gyógypedagógus. Adtak tanácsokat, gyakorlatokat, meseterápiát, evésterápiát alkalmazunk, és már most látszik a fejlődés.
A becslések szerint 2000 nevelőszülő hiányzik a hálózatból, és ezek a kihívások nem teszik vonzóbbá a nevelőszülői szakmát.
Ha három gyereket nevelsz, akkor kapod meg fizetésként a minimálbért. Szerintem úgy lehetne több szülőt is rávenni, hogy vállaljon legalább egy gyereket, ha ugyanolyan anyagi feltételekkel tudná ezt megtenni, mintha saját gyerekkel menne GYED-re. A másik neuralgikus pont a szabadság és a saját család kérdése. Nehéz helyettest találni a szabadság időszakaira, aki átveszi addig a nevelt gyerekeidet, ha a családodnak arra van szüksége. Az is hozzátartozik a nevelőszülőséghez, hogy nagyon sok a problémás gyerek. Nem csak cuki kisbabák vannak, akiket otthagytak a kórházban. Ott vannak a 4-6-10 éves, szegregátumból vagy bántalmazó háttérből kiemelt gyerekek, akik olyan környezetben nőttek föl, ami komoly nyomokat hagyott a lelkükön, a magatartásukon. Dühösek, rombolnak, verekszenek, otthon és az iskolában is állandó fegyelmezési problémák vannak. Nagyon nehéz. Nagy vállalás ilyen gyerekeket saját gyermekeid mellé beilleszteni.

Van akkor beleszólásod abba, hogy ki kerül hozzád?
Korosztályt és nemet választhatok. Minden kiajánlásnál mondhatok nemet is, ha úgy érzem, nem tudom vállalni. Én sokkal szívesebben vállalok lányokat, de ez csak az én egyéni preferenciám, jobban egymásra tudunk hangolódni.
Az, hogy hónapokig kórházban vannak, milyen hosszú távú hatással van a babákra?
Nagyon fontos az érzelmi és értelmi fejlődés szempontjából az első 3 év, de főleg a legelső életév. A kötődés, az önbizalom, az idegrendszer fejlődése mind helyrehozhatatlan lemaradásokat szenvednek, ha a körülmények nem ideálisak. Egy kislány, aki tizenegy hónap után került családba, egészen addig nem volt kint a házból. Ismeretlen volt számára a fű, a macska. Az első három hónapban remegett a félelemtől, ha meglátta a kutyát. Hinta, babakocsi, minden idegen volt a számára. Amikor szembesültem a rendszer valóságával, akkor döntöttem el, hogy nevelőszülő leszek, mert ha csak egy gyereket meg tudok ettől menteni, már megérte.

A szülők nem mondtak le róluk ezek szerint? Látogatják őket?
Sokan nem is akarnak. Nem mérik fel, hogy nem alkalmasak a gyereknevelésre. Van, akit látogatnak, és mindent megígérnek neki, hogy majd karácsonyra, a szülinapodra, húsvétra hazavisznek. Szerencsére amíg a gyerek kicsi, még nem ért ebből sokat. Később viszont ez az ígérgetés nagyon károsan hat rájuk.
Nagy port kavartak a tavaly az átvilágítások, amik a nevelőszülőket is érintették. A hivatalos állásfoglalás szerint a pedofíliát akarták kiszűrni, és a gyerekeket védeni, de sok nevelőszülő a magánszférájába történő betolakodásként értékelte, és sokan felmondtak. Te ezt hogyan élted meg?
Eleinte a gyermekvédelmi dolgozókat, ügyintézőket kezdték el átvilágítani, utána következtek a nevelőszülők. Igen, az első átvilágítások során tényleg feltettek felháborítóan indiszkrét kérdéseket. Ezen sokan zúgolódtak, sokan fel is mondtak, a nevelőszülői csoportokban is tovább hergelték egymást. Én azt mondtam, jöjjenek ide nyugodtan. Én ezt a két kisgyereket nem adom vissza azért, mert valaki megkérdezi, hogy van-e férjem, ha nincs, akkor szoktam-e randizni, vagy hogy fogyasztok-e alkoholt. Én válaszolok, nincs takargatnivalóm. Igazából az lett a dolog vége, hogy az elején voltak túlkapások, de aztán betanították az átvilágítást végzőket, hogy meddig mehetnek el. Én nem tudok olyan nevelőszülőről, akihez úgy mentek volna oda, hogy kiforgatták volna a fiókjait, benéztek volna a fürdőszobaszekrénybe vagy a gyógyszeres fiókba. Én azt gondoltam, hogy ha meg akarnak tudni valakiről dolgokat, azt anélkül is meg fogják tudni, hogy kimennének a házhoz. Szerintem ez látszatintézkedés volt, akinek vaj van a fején, az nem úgy fog lebukni, hogy előre megmondják nekik, hogy jönnek ellenőrizni.
A kórházi kisbabák hírére talán a legtöbben azt gondolták, hogy ezek olyan babák, akiket otthagytak, de ezek szerint nem ez a fő ok, ahogy bekerülnek a gyerekek a rendszerbe.
Kis rész, talán 5-10 százalék, akit otthagytak. Nehéz volt eddig ezeket a babákat örökbe adni, mert nincs lemondó nyilatkozat, így el kellett telnie a három hónapnak úgy, hogy az anya nem kereste, nem látogatta. Ha úgy vitték be az anyát a kórházba, hogy a nevét sem mondta meg a mentősnek, akkor inkubátoros babaként azonnal örökbe adható. A többieket zömmel a családi körülmények miatt nem engedik haza. Szülés után, ha nincs komplikáció, három nap után hazaküldik az anyákat, de legfeljebb egy hétig maradhatnak. Ha ezután nem megfelelőek a körülmények a gyerek számára, akkor az anyát hazaküldik, mondván, a kórház nem hotel, a gyereket viszont nem tehetik ki az utcára. Többféle családi körülmény vezethetnek ide. Például, ha nem megfelelőek a lakhatási körülmények, nincsenek meg az alapvető feltételek, így áram és fűtés, esetleg kellékek egy csecsemő gondozásához. Utóbbiakat az alapellátás egyébként segíthet beszerezni, de ha a szülők nem együttműködőek, akkor nem fogják tudni hazavinni a babát. Egyébként van lehetőség úgy is segíteni a kórházban rekedt babákon, ha valaki nem hivatásos nevelőszülő, hogy családba fogadással gyámságot vállal egy-három évre. Ehhez nem is kell nevelőszülői képesítés. Ha többen vállalnák, hogy hazavisznek így egy babát, nagyon gyorsan megoldódna az áldatlan kórházi helyzet.