Revans címmel készített irredenta, “retró stílusú” FPS-t egy magyar fejlesztő. Az anti-PC PC-játék már az előzetesével sokaknál kiverte a biztosítékot, mi a megjelenés apropóján magától az alkotótól próbáltuk megtudni, mi volt a célja vele.
„A sas leszállt“ – jelentették be a Revans nevű lövöldözős játék megjelenését január közepén a Facebookon. A magyar fejlesztésű játék híre már az előző év végén nagyobb médiafigyelmet kapott, novemberben ugyanis számos hazai hírportál beszámolt a közelgő megjelenésről.
A Revans független fejlesztőjével az egyik budapesti bevásárlóközpont éttermi részlegében ültünk le beszélgetni. Mivel sem a nevét, sem az arcát nem szeretné vállalni a nyilvánosság előtt, cikkünkben csak szimplán fejlesztőként fogunk hivatkozni rá. „Sem nekem, sem a családomnak nem hozna ez semmiféle pozitívumot“ – indokolja kérését.
A fejlesztő egy negyvenes éveiben járó, többgyermekes családapa, aki eredetileg építészként végzett, éveken keresztül dolgozott a legkülönbözőbb pozíciókban a szakmáján belül, jelenleg is mérnöki szolgáltatások nyújtásával foglalkozik, többet azonban nem szeretne elárulni magáról. “Az én személyem a legkevésbé érdekes ebben az egészben” – magyarázza.
A Revans a második világháború első évei alatt játszódik egy erdélyi várban, főszereplője egy „viszonylag névtelen“ katona, akit hat, eléggé bonyolult pályán keresztül irányíthatunk. A fejlesztő szerint a pályák hosszúak és nehezek (legalább egy-egy órát érdemes rájuk szánni), ráadásul gyorsmentési lehetőségünk sincs, csak respawn-pointok, vagyis ha kilépünk a programból, a szinteket elölről kell kezdenünk. A fejlesztő szerint ez jobban fokozza az izgalmat, mint a végtelen újratöltési lehetőség.
“Lassú, koszos, osonós, guggolós, nyers, sötét tónusú és őszinte” – sorolja aztán a jelzőket a fejlesztő a Revansról, miközben belenézünk a játékmenetbe. A játékos valós és nem valós fegyverekkel apríthat, még lövésre alkalmas bikacsököt is bevethet az ellenfelek legyőzésére, akiknek a szellemei is hajlamosak visszajárni éjszakánként kísérteni. Sőt, a játékban megidézhető egy magyar lovag is, akit azt követően hívhatunk elő, hogy felszedtük Lehel kürtjét.
A Revans az első játékod, ami megjelenik?
Hivatalosan igen, korábban modokat készítettem. A 2001-es Return to Castle Wolfenstein kooperatív módját egy belga sráccal hoztuk össze. Utána jött a 2002-es Medal of Honor: Allied Assault kooperatív módja, amivel a játék egy fontos hiányosságát szerettem volna pótolni. Ezt már egyedül csináltam.
A Wolf 3D felújítása a Half-Life 2 Source motorja alá sajnos kútba esett, mivel az amerikai programozó a mániás depressziója miatt – a kódokkal együtt – hónapokra eltűnt, sehogy nem lehetett elérni. Ekkor szembesültem azzal, hogy mennyire rossz olyanoktól függeni, akiket nem ismerek személyesen.
Borzasztóan bántott, hogy az a fejlesztés ilyen sok időt elvett tőlem, s rajtam keresztül a családomtól, akik mindig és mindenben támogattak – a Revans borzasztó hosszú fejlesztése alatt is. Így született meg az elhatározás, hogy a következő projekt egy önálló és teljes értékű játék lesz, ahol a magam ura vagyok.
Miért pont egy ennyire kényes témához nyúltál ebben a játékban? Van családi érintettséged?
Én egy alapvetően balos, vidéki családból származom, aki szimplán a szülei iránti tiszteletből szimpatizált a szocialistákkal, olvasott liberális hírportálokat stb. Egy hosszú, évekig tartó utazás vezetett oda, ahol most politikai értelemben állok. Nem beszélte tele senki a fejemet, a saját tapasztalásaim alapján jutottam el ide, valahogy minden egy irányba mutatott. Óriási élmény volt, őszintén sajnálom azokat, akik nem tudják ezt megtapasztalni.
Mi történt? Minek a hatására indult meg ez a folyamat benned?
Édesanyám egy nap egy-egy löveghüvelyt ajándékozott nekünk, majd magyarázatképpen a történetét is megosztotta velünk. Az ő apja – tehát az én nagyapám – tüzérként szolgált a Székely Hadosztályban, amit az Erdélybe betört román csapatok elleni védekezésként szervezett meg Kratochvil Károly 1918 végén. Amikor a románok megindultak, ők fölvették a harcot velük szemben, de folyamatosan hátrálniuk kellett. Nem akarom kiteregetni a részleteket, mert ez családi ügy. A lényeg, hogy az ágyúlöveg-hüvelyek 70-80 évet töltöttek a föld alatt elásva, míg nagymamám átadta őket édesanyámnak, ő pedig nekünk. Nagymamám 1901-ben született. Míg élek bánni fogom, hogy nem beszélgettem vele közvetlenül erről az időszakról, pedig a koromnál fogva bőven lett volna rá lehetőségem.
Ez a családi ereklye volt az egyetlen, ami átterelt téged az ellenkező oldalra?
Nem egészen. A román megszállást követő hadadi események eredetileg a Revansban is nagyobb hangsúlyt kaptak volna. Röviden: a fegyveres magyar felkelés miatt a románok tisztogató akciókba kezdtek, és mindenkit agyonlőttek a megszállt területeken, aki vélhetően részt vett a magyar fegyveres ellenállásban. Hadad egész lakosságát kiterelték tizedelés céljából. A sors különös fintora, hogy épp az egyik francia attasé vagy annak felesége járt arra autóval, és amikor látta, mi készül, leállította a műveletet, és elzavarta a román katonákat. Ez volt nagyapám szülőfalva.
És akkor ott volt még a kettős állampolgárságról szóló népszavazás is, aminek a magyar baloldal a mai napig issza levét. A baloldal egyik ősbűne, hogy a hazafias gondolkodású embereket csípőből lefasisztázzák. Ilyen is csak ebben az országban fordulhat elő!
Aki fel szeretné dolgozni a trianoni traumát, arra rengeteg lelki változás, szenvedés vár, mégis katarzisok sorozatát okozza az embernek. Azt gondolom, aki ezt nem éli végig, az nagyon sok örömtől megfosztja magát. Viszont nem vagyok próféta, nem akarok senkit győzködni, igyekszem nem tukmálni a nézeteimet ebben a játékban. Az a célom, hogy az emberek maguktól induljanak el ezen az úton.
A Revans háttérsztorijáról mit lehet tudni?
Ahogy utaltam rá, az előbb említett hadadi események vonalát végül kiszedtem a játékból, mert sehogy sem illett a Revans hangulatához. A játék húsz évvel később veszi fel a fonalat, amikor a magyar hadvezetés tényleg katonai úton akarta visszaszerezni Erdélyt, s már hetekkel korábban elkezdték a háttértevékenységet a kijelölt helyeken, hogy a magyar hadsereg bevonulását elősegítsék majd. Konkrét feladatok voltak, hogy mit kell majd felrobbantani, vagy épp elfoglalni adott pillanatban.
Mennyi ideig készült a Revans?
Öt-hat évig dolgoztam rajta, munka mellett, az otthoni dolgozószobánkban. 2016-2017 környékén kezdtem el vele foglalkozni: kezdetben az volt a cél, hogy a korábban említett Wolfenstein-modot átültessem egy önálló játékba, aztán rájöttem, hogy teljesen fölösleges ezzel szarakodni, amikor egy teljesen új játékot is készíthetek.
Rengeteget kellett tanulnom a fejlesztésről közben, mégis úgy éltem meg, mint egyfajta rejtvényfejtést, hiszen a programozás egy teljesen ismeretlen terület volt a számomra. Még most is az, kár lenne bizonygatnom az ellenkezőjét.
Volt olyan, amikor azon gondolkodtál, hogy mi a fenéért csinálod, és lehet jobb lenne inkább elengedni ezt a projektet?
Nem. Volt, hogy besokalltam, ezért egy jó időre inkább leálltam vele, de fel sem merült, hogy elengedjem. Nem szeretem befejezetlenül hagyni a dolgaimat. Amikor már több ezer munkaórát beleöltél egy projektbe, akkor azt mind lehúzhatod a vécén, ha úgy döntesz, mégsem mész el az út végéig. Ennél nagyobb időpazarlást el sem tudnék képzelni, középkorú családos emberként ezt nem engedhettem meg magamnak.
Milyen játékok voltak az előképeid?
Régi vágású játékos vagyok, aki a Wolf 3D-vel csöppent a PC-játékok világába, a Revans képi világát viszont a Quake 1996-os, első része, valamint a ‘98-as Thief közé lőttem be. És rendkívül fontos inspiráció volt még a 2003-as Hidden & Dangerous 2, amit a mai napig a legjobb második világháborús játéknak tartok. Ez egy zseniális, cseh fejlesztésű taktikai játék volt, ami kíválóan alkalmas arra, hogy megmutassa, mekkora a különbség az amerikai és az európai játékok között. Pont egy óceánnyi.
A Revans egy sötét tónusú játék, tele mély színekkel és nagyon erős hanghatásokkal. Ezt a sötétséget egyébként a játék témája is indokolja, de a játék közben helyenként rendkívül abszurd is. Ha valaki esetleg arra keresi a választ, hogy miért ilyen agyament időnként, annak azt tudom üzenni: azért, mert a téma is az.
Egyszerűen nem tudom szenvtelenül tálalni a történteket, másrészt pedig engem is megillet az alkotói szabadság, simán megtehetem.
A Revans tele van áthallásokkal, szimbólumokkal, olykor annak is jelentése van, hogy miért egy bizonyos irányba nyílik mondjuk egy folyosó. Amikor te készítesz mindent, akkor az utolsó szögnek is próbálsz értelmet adni, még ha ezeket nem is fogják észrevenni.
Ki mered akkor jelenteni, hogy ez a játék nevelni, edukálni szeretne?
Volt egy ilyen célom is, de akinek nincs affinitása erre, arra kár bármi ilyesmit erőltetni. Számos szakértővel felvettem a kapcsolatot a játék készítése során. Nem fogok neveket mondani, de eléggé közismert személyek. Még a Hadtörténeti Múzeumot is megkerestem, hogy a kor katonai rangjelzéseiről tájékozódjam. Nagyon készségesek voltak, hálás vagyok minden segítségért. Persze voltak elég nehéz esetek is a szakértők között, de a magunkfajták alapból ilyenek, hiszen ugyanaz vezérel minket: szembemenni a világgal.
Kiknek készült ez a játék? Belőtted a célközönséged?
Ez a játék nem közönségnek készült, hanem elsősorban magamnak. Ez egy rétegjáték, eszem ágában sem volt a közönség igényeinek megfelelni. Ha valakinek nem tetszik, lehet tovább fáradni a következő standra – van bőven kínálat.
Amikor novemberben a játék előzetese végigfutott a magyar online sajtón, akkor a kommentelők rendesen elővettek. Hogy élted meg ezeket a reakciókat?
Megmondom őszintén, nem voltam felkészülve erre. Az előzetest csak néhány számítástechnikai újságnak küldtem el, de közülük csak egy reagált, hogy örülnek neki, megjelentetnek róla egy cikket az oldalon. Ezt a cikket vette át aztán több magyar hírportál is, én otthon dolgoztam, amikor egy barátom felhívott, hogy láttam-e már, mennyi helyen cikkeznek a Revansról.
Teljesen felkészületlenül ért, nem egészen ezt terveztem, és a kommentek olvasása sem hozott jó hangulatba, mert egy baromi rossz társadalmi kórkép rajzolódott ki. Mindig olyan bénának, klisésnek találtam, amikor a filmekben a főszereplő nézi egy ideig a róla szóló híreket, aztán inkább kikapcsolja a tévét. Fura, de végül ugyanezt tettem én is.
Az egyébként nem lepett meg különösebben, hogy engem elővesznek, ócsárolni kezdenek – erre valamennyire azért számítottam. Az egyetlen félelmem az volt, hogy azt mondják, szégyent hozok a témára.
Hiába telt el több mint száz év, Trianonról még mindig nem tudunk épkézláb párbeszédeket folytatni. Nem gondolod, hogy a témaválasztásoddal, esetleg annak tálalásával valamennyire azért házhoz mentél ezekért a pofonokért?
Tisztában voltam azzal, hogy ez egy nehéz, megosztó téma a mai Magyarországon. De a világ vicce, hogy nálunk erről sem lehet beszélni, egy ilyen nemzeti tragédia után a legtermészetesebb reakció pedig a tiltakozás. Ez is annak egy formája.
Engem két irányból fognak támadni a Revans miatt: egyrészt a baloldalról, aminek történelmi előzményei vannak, másrészt viszont a szélsőjobb felől, ugyanis nem azt hozom, nem onnan közelítem meg a témát, mint amit elvárnak.
Az én célom, hogy az önálló geopolitikai egyég iránti igényt feltámasszam. Egy multinacionális fellegvár is lehetnénk, a liberálisoknak mégsem vonzó ez az elképzelés. Én őszintén hiszek abban, hogy ez működőképes lehetne. A Habsburgok azért erősítették fel a köztünk élő kisebbségeket, mert tartottak a rebellis magyaroktól. Végülis pont a nacionalista törekvések vezettek az országunk feldarabolódásához.
A játékomban eredetileg sokkal több szöveg volt, de mivel nem az volt a cél, hogy a román külügy mindjárt a megjelenés után valami jegyzéket adjon át miatta a magyar külügynek, végül inkább kivettem őket.
Meglepne bármennyire is, ha a közeljövőben botrányjátékként kezdenék emlegetni a Revansot?
Benne van, de ettől nem félek különösebben. Mert nem is az eszmeisége miatt támadják igazából, hanem inkább a technikai oldalról. Mókás nézni, ahogy már csomóan végigjátszották, de egyes youtubereknek ez valahogy mégis borzasztó nehezen megy.
Elsütnek néhány lesajnáló, de legalább jól hangzó poént, aztán lehúzzák.
Vannak technikai hibák benne az tény, ezeket folyamatosan javítom a visszajelzések alapján. Visszakanyarodva: teljesen más célom van ezzel a játékkal, mint a botránykeltés.
Nemrég még azt mondtad, hogy elsősorban magadnak készítetted.
Én tényleg nem akartam a közönség kegyeit keresni, még csak egy pillanatig sem. Igen, tisztában vagyok azzal, hogy ez egy iszonyú nehezen lenyelhető játék, de jobban örülnék, ha nem lehetne beskatulyázni.
Szerintem lélekben már te is fel vagy rá készülve, hogy ezt nem fogod megúszni. Biztosan megkapod majd például, hogy ez egy nacionalista, revizionista játék. Szerinted az egyébként?
Felőlem annak nevezik, aminek akarják. David Lynch mondta a Twin Peaksről, hogy nem az a lényeg, ő hogyan látja, hanem hogy a néző mit gondol róla.
Kíváncsi vagyok, mikor jön majd rá valaki, miről szól valójában ez a játék.
Azzal tisztában vagyok, hogy a baloldal szemében ez náci dolog. Pedig aki ismeri a magyar néplélek mélységeit, az tudja, hogy tőlünk az a felfogás is fényévekre van.
Ennyi támadás után, hogy érzed: lesz folytatása a Revansnak?
Már dolgozok rajta, csak félre kellett tennem, hogy a mostani játékot gatyába rázzam. A Revans egy szimpla FPS, a következő játék is alapvetően ez marad, de mégis más jellegű lesz. Agymenésben továbbra sem lesz hiány. Előtte viszont mindenképpen tartanék egy kis pihenőt, jó lenne visszazökkenteni az életem a normál kerékvágásba.
Ezek szerint annak a játéknak is történelmi háttere lesz?
Mindenképpen, mivel kimeríthetetlen téma a történelmünk, sokakkal ellentétben nem vagyunk rászorulva arra, hogy írjunk egyet utólag.
Mit gondolsz, alkalmas ez a játék arra, hogy bármilyen feszültséget generáljon a környező országokkal?
Nem az a célom. Egyébként nagyon sok olyan játék létezik ezen a piacon, amelyben egymás országát kell elfoglalni. Sőt egy pár évvel ezelőtti középkori játékban magyarok a gonoszok, akik még hülyének is vannak ábrázolva. Senki sem hisztizett hivatalosan miatta.
De mint láthattuk, akár határon innen is generálhat feszültségeket a játék. Furcsamód senki nem tette még szóvá, hogy egy rózsaszín tütüs, homoszexuálisnak tűnő ellenfél is van a játékban.
Politikai korrektséggel nehéz lenne vádolni ezek után.
Mélyen megvetem a polkorrektséget, hányingerem van tőle, baromi nagy képmutatásnak tartom az egészet. Ugyanolyan demagóg politikai irányzat, mint a többi.
A játék logójában a Magyar Hiszekegy rovásírásos változata szerepel. Te így több mint száz évvel a trianoni békediktátum aláírása után hiszel “Magyarország feltámadásában”?
A hiszek szó nem megfelelő most itt, mert ez egy imádság, de középtávon egyszerűen nincs más lehetőség. Ez az ország jelen pillanatban életképtelen, fenntarthatatlan. A történelmi Magyarország egy természetes határokkal rendelkező, gazdaságilag egyedülállóan jól működő, önálló egység volt – éppen ezért verték szét.
Elvágtak minket az erőforrásainktól, gazdasági okok miatt lettünk kivéreztetve. Ez az ország el fog tűnni, ha nem állítja magát helyre.
Nem fog tudni másképp fennmaradni, ahogy a velünk szomszédos országok sem. A dicsőített nyugat által gyarmati státuszba süllyesztett felvevőpiacok és olcsó összeszerelő üzemeik vagyunk mindannyian.
Teljesen őszintén, látsz arra akár egy nyúlfarknyi esélyt is, hogy Magyarország visszakapja a régi határait?
Nem megoldhatatlan.
Ugye nem oda akarsz kilyukadni, hogy meg kellene támadni a szomszédos országokat?
Nem hiszek a háborús megoldásban, nem a mi stílusunk, hogy háborúval vegyünk elégtételt. Eleve sem vagyunk támadó ország, történelmünk során a védekezés dominált, nem kívántuk más földjét elvenni, csak a sajátunkat megtartani. Többféle megoldási lehetőség is van.
Megneveznéd ezeket, kérlek?
Nem, nem mondok egyet sem. De a játék végszavában utalok rá.
Akkor így a beszélgetés fináléjában kijelenthetjük, hogy nemcsak a Revans irredenta, hanem te magad is egy klasszikus revansista, revizionista ember vagy?
Abszolút, de mint utaltam rá, nem hadi értelemben. Ha ez a néhány ország egyszer igazán összekapaszkodna, a legtöbb gazdasági problémánk megoldódna.
Tehát arról beszélsz, hogy a szomszédos országokkal összefogva kellene létrehoznunk egy államot itt, Kelet-Közép-Európában?
Igen.
Ehhez képest román katonákat kell mészárolni a játékodban.
Simán mondhatnám azt, hogy ezek nem román katonák, hanem a Kárpát-medencei egység ellen harcoló háttérhatalmi alakulatok, mert beleférne a játék felfogásába. Azt is, hogy akár ki is kerülheted őket, ha elég ügyes vagy. Máskülönben pedig ez egy lövöldözős játék, mégis mi mást tudnál benne csinálni? Nem hiszem, hogy a virágültetés vagy a portörlés sokáig lekötné a játékosokat.