A Donald Trump korai sikereiről szóló film óriási port kavart, ezért mi sem mehettünk el mellette. Kritika, vagy valami olyasmi.
Donald Trump kétségtelenül egy olyan ikonikus alakja az amerikai popkultúrának és már egy ideje sajnos az Egyesült Államok politikai világának is, hogy teljesen magától értetődőnek tűnt egy olyan film elkészítése, ami reálisan és méltó (vagy azért egy kicsit méltatlan) módon körbejárja a pályafutását. A felemelkedés éveitől egészen az első berobbánásig, az első igazán nagy üzleti mélypontokig, elmeséli a celebbé válását és azt, hogy végül hogyan ért fel a politika csúcsára is. Nos, ebből az Apprentice kizárólag az elsőre, a felemelkedésre, vagy ha úgy tetszik, az eredettörténet bemutatására vállalkozik, viszont azt alaposan, felkészülten és majdnem egészen korrekt módon is teszi.
A történet a 70-es évek elején veszi fel a fonalat, amikor Donald Trump (Sebastian Stan) a már meglehetősen jómódú és az ingatlanfejlesztésben érdekelt Frederic Trump (Martin Donovan) vállalkozásában dolgozik, miközben arra törekszik, hogy ő is elérje saját ingatlanfejlesztési sikereit és végre kiléphessen apja árnyékából. A New York-i éjszakában megismerkedik Roy Cohn ügyvéddel, (Jeremy Strong) aki hamar elkezd szimpatizálni az akkor még gátlásos, szorongó, de már ambiciózus terveket szövögető Donalddal (vagy ahogyan a filmben mindenki hívja, Donnie) és sokat segít neki abban, hogy pályája ilyen meseszerűen kezdjen felívelni.
A Challengers rendezője újragondolja az Amerikai pszichót, de tényleg kell nekünk egy újabb hollywoodi remake?
2024.11.17 9:24
Egyébként Roy Cohn maga is egy egészen vászonra kívánkozó karakter, hiszen a véresszájú ügyvéd nemcsak alvilági kapcsolatokban volt érdekelt, hanem saját homoszexualitását titkolva üldözte magát a homoszexualitást is. Nem kevésbé fontos szereplője a filmnek, mint Trump maga, és ugyanazt a gátlástalanságot hozza, mint amiről az Egyesült Államokban hírhedt volt, bármi áron megvédve Trump érdekeit az állammal szemben. Az alkotásban nem sokkal később Trump megismerkedik első feleségével is, a cseh származású modellel, Ivankával (Marija Bakalova), aki szintén meghatározó szereplőjévé válik Trump sikereinek és jellemfejlődésének (vagy inkább jellem-visszafejlődésének).
A színészi játékra és a karakterek hitelességére abszolút semmilyen panaszunk nem lehet, Jeremy Strong, Marija Bakalova és Martin Donovan is megnyerően alakítanak a jelentős szerepeikben és a címszereplő Sebastian Stan is nagyon érzékenyen és finoman nyúl Trump nehezen eljátszható és egyre nehezebben komolyan vehető karakteréhez, és képes megugrani azt, amitől tartani lehetett, nem válik paródiává a szerepében. A film alatti trumpi metamorfózisban Stan fokozatosan oldja fel azokat a manírokat, karakterjegyeket és azt gesztikulációs rendszert, ami őt egy félénkebb, béna, sikertelen üzletemberjelöltből egy megalomán ámokfutóvá tette.
Fontos kiemelni mindezek ellenére is, hogy az Apprentice nem egy szatíra és (szándékosan) nem is egy lejárató kampányfilm szeretne lenni, hanem sokkal inkább árnyalni szándékozik a Trumpról kialakított és idealizált képet és megkérdőjelezni azt a meseszerűnek ható sztorit, ami a Trump-mítosz mögött áll. Hiszen ha a „a szőke, árva kis parasztlegény elindul szerencsét próbálni a nagyvilágban, mellé szegődik az ő bajtársa, elnyeri a fél királyságot és még a hercegnő is az övé lesz” című történetet az ember mélyebb rétegeiben megkapargatja, akkor nem a New Yorkot a 70-es és 80-as években meghódító self-made üzletember PR-képét kapjuk, hanem egy nagyon igyekvő és gátlástalanná váló fiatalemberét, aki egészen egyszerűen jó családba született és jókor volt jó helyeken, jó emberek társaságában.
Fontos film, csak szarul lett időzítve
A filmmel kapcsolatban talán két nagyobb probléma van, ami miatt nem lehet teljesen elégedett a néző, annak ellenére sem, hogy hiába jó a színészi játék, szépek a képek, feszes a vágás, tempós a film és filmesztétikailag nem lehet kifogásunk. Az egyik, hogy ha az ember alaposan utánaolvas annak, hogy a film meghökkentő állításaiból melyik az a történetszál vagy momentum, ami a tényekre és megtörtént eseményekre alapszik, és mi az, ami csak a rendező és a forgatókönyvíró fantáziájának a szüleménye, akkor akaratlanul is elkapja a csalódottság.
Paul Mescal Rómát és a szívünket is meghódítja, de ez még kevés ahhoz, hogy a Gladiátor II. kiemelkedő alkotássá váljon
2024.11.15 15:38
Főként azért, mert tényleg iszonyatosan nagy kutatómunka volt amögött, hogy a film ilyen minőségben és ilyen valósághűen készüljön el, az alkotók rengeteg információt gyűjtöttek. Például elolvasták Donald és Ivanka Trump jegyzőkönyvét (abból derült ki a megerőszakolós szál, ami a film egyik legerősebb jelenete), bemutatták az igazságot a Roy Chonnel való viszonyáról, megjelenítették a családjával való zavaros viszonyát, a zsírleszívását is, (a filmet látva erre pöccent be nagyon a korábbi elnök) és beletették Trump gyógyszerfüggőségét, amire sehol, semmilyen bizonyíték nem utalt. A film dramaturgiájának persze ez jót tett, de mivel ez tényszerűen nem igaz, ezért ez az egy apróság aláássa a film teljes hitelességét, annak ellenére, hogy tényleg egy komoly és alapos munkáról van szó, ami sokkal több figyelmet és kreditet érdemelne.
A másik, hogy ha pont a választások előtt, ilyen szintű aktualitások és egyébként is heves és feszült kampány közepette ledobnak egy atombombát, az sajnos semmilyen szinten sem tesz jót a filmről való diskurzusnak. Jelenleg nyilván az összes komolyabb amerikai forgalmazó fosik attól, hogy a kampányhajrában egy ilyen filmet bevállaljon, komoly problémák is akadtak a disztribúcióval. Emiatt valószínűleg kevesebbekhez fognak tudni szólni. Továbbá az amerikai popkultúrának ismert ikonja Trump, ezért az amerikai nézők nagyobbik részét nem fogja váratlanul érni ez a történet és szignifikáns hatása sem lesz a választási eredményekre. És az Apprentice-ért tényleg kár, mert így a film elsüllyed a politikai csatározások mocsarában, miközben Trump karaktere, személyiségtorzulása és életpályája igenis vászonra kívánkozik, csak nem most, és nem ilyen méltatlan körülmények között.
