Budapestet bemutató sorozatunk legújabb részében úgy döntöttünk, hogy nem szálazzuk szét a nyolcadik kerületet külön városrészekre, Józsefváros szépségét ugyanis pont a társadalmi, kulturális és történelmi diverzitása adja.
Józsefvárost számos sztereotípia és stigma lengi körül: a '90-es évek óta Budapest szegénynegyedeként és gengszterkerületeként írta be magát a köztudatba, amitől a turistákat óva intik, mondván, „no go zone,“ holott a magyar valóság esszenciája sokkal inkább ragadható meg a nyolcadik kerület bérházai között, mint a Kazinczy utcai bárokban vagy a Budai Várban. A kerület marketingje és híre a mai napig rossz, és sokakban talán nem is tudatosul, hogy a Nagykörút másik oldalán lévő terület is Józsefváros. A Palotanegyed városrészben olyan építészeti gyöngyszemek fekszenek, mint a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, a Magyar Nemzeti Múzeum és szám szerint 34, egykor főleg az iparmágnások lakhelyeként szolgáló palota.
Józsefvárosnak az elmúlt években nemzetközi szinten is ambivalens hírét keltetették: az Animal Cannibals Józsefváros című rapszámát Kate McKinnon amerikai színésznő a Saturday Night Live-ban adta elő, felvezetve a kerületet Budapest gettójaként, a VIII. kerületi Palotanegyed pedig múlt hónapban a Time Out Travel magazin toplistájára került fel, amelyen a világ adott pillanatban legmenőbb városrészei kapnak helyet.
Története
A VIII. kerület, másnéven Józsefváros a belváros után Pest legrégebbi városrésze, ami egykor Pest városfalán kívülre esett, és a 18. század elején főleg kertek, szántók és majorok helyeként szolgált. A betelepülés a 18. század második felében indult meg a Pacsirtamező – Tavaszmező – Keresztúri út (a mai Népszínház utca) – Rákos-árok közötti területen: az 1740-es évek végétől megkezdődött a kertövezet beépítése is az Országút (ma Múzeum körút) mentén, majd az 1760-as évektől a kertövezet Üllői út felé eső részén, illetve a század második felében a József és Népszínház utca közötti szántók parcellázását is megkezdték, amivel a házak száma is nőni kezdett: 1777-re Józsefvárosban 3000-3200 lakost és 425 házat számoltak. Mária Terézia ugyanebben az évben engedélyezte, hogy a kerületet a trónörökösről és fiáról, Józsefről (később II. József), illetve Szent Józsefről Józsefvárosnak nevezhessék el.
Az 1838-as pesti árvíz az akkori vályogházak nagy részét elpusztította, ezután csak szigorúbb szabályok betartásával, téglából és kőből húzhattak fel épületeket – az időszakot követően kezdett kialakulni az a mai eklektikus utcakép, ahol a romos bérház simán megfér egy szecessziós palota mellett.
Etnikai sokszínűség
Az etnikai sokszínűség alapköveit már a 18. században lerakták, amikor frankok, svábok, bajorok, szlovákok és rácok is szép számmal települtek be az akkor még falusias területre. A nemzeti kisebbségek jelenlétének a korabeli utcanevek, például a Német utca állított emléket, a szőlőtermesztéssel foglalkozó helyi szerbek után pedig az egykori Szőlőkert utca (mai Dankó utca) lett elnevezve. A városi tanács 1766-ban a külvárost két területre osztotta és a Kerepesi (Rákóczi) út vonalával létrejött a Felső- (északi) és a (déli) Alsó-külváros, Józsefváros az utóbbihoz tartozott.
Józsefvárosban számos gyár és munkáslakótelep épült, a 19. században a város egyik fontos ipari- és munkásnegyedévé vált. A kerületet számos társadalmi csoport lakta, majd az 1980-as évektől felerősödtek a szociális problémák, ami a kerület elslumosodásához vezetett.
Rehabilitációs program
A nyolcadik kerület az ezredforduló óta számos fejlesztési és rehabilitációs programban részesült, főleg a Corvinnegyed és a Palotanegyed területe. Ennek köszönhetően Józsefváros eklektikája ma már egészen szürreális összképet mutat, ahol az omladozó homlokzatok, az újépítésű házak, a grandiózus paloták egymás szomszédságában élnek. A kerületbe vitt nagyberuházások és az ingatlanpiac fejlődése miatt az ingatlanárak elszálltak, a mariginalizált csoportok pedig kezdenek kiszorulni a városból a perifériára – a dzsentrifikáció a drasztikusan megnövekedett lakhatási költségeken túl a hipszter kávézók és kocsmák számán is tetten érhető.
