Ha évtizedek múlva visszatekintünk a közösségi finanszírozási kampánnyal készült játékokra, sokaknak nem a valóban megvalósuló darabok fognak eszükbe jutni, hanem az olyan címek, mint a Star Citizen, ami jó eséllyel minden idők legdrágább játéka lesz.
2014 novembere igazi örömünnepnek ígérkezett Chris Roberts rajongói számára, ekkora lett ugyanis beígérve a Star Citizen videójáték végső megjelenése. Az úriember olyan szuperprodukciókon dolgozott korábban, mint a Wing Commander vagy a Freelancer, pénzt azonban nem nagyon tudott szerezni a kiadóktól megalomán új projektjére. Elhatározta hát, hogy a közösséghez fordul, egészen pontosan a Kickstarterhez, és nem is voltak túlzónak tűnő ambíciói: alig fél millió dollárt kért, hogy összehozza életműve magnum opusát, a játékot, amelyet ő – saját elmondása szerint – már az elejétől fogva meg akart alkotni. A pénz több mint négyszerese gyűlt össze, 2014 óta azonban kereken 10 esztendő telt el. Bár a játéknak vannak kipróbálható buildjei, vagyis részei, de kerek egésznek igen nehéz lenne nevezni. Hol csúszott félre vajon a dolog, és most, állítólag 700 milliónyi dollárral a hátuk mögött mikor lesz ebből ténylegesen működő űrszimulátor? A Star Citizen és külön szoftverré váló egyjátékos módja, a Squadron 42 nyomában jártunk.
Papíron jól hangzott
Semmi meglepő nincs abban, hogy eleinte az emberek elkezdték valósággal önteni a pénzt a projektre: Chris Robert a korszak legjobb, és minden bizonnyal legemlékezetesebb űrszimulátorait kalapálta össze annak idején a Wing Commander-szériával, amelyhez olyan sztárokat is meggyőzött (a teljesség igénye nélkül) mint Mark „Luke Skywalker” Hamill, John „Gimli” Rhys-Davies, Malcolm McDowell, és még lehetne sorolni. A négy felvonást követte a Starlancer (bár itt csak executive producer volt) majd a nagy dobás, a Freelancer, ami szintén siker lett.
Sport-e az e-sport?
2024.11.21 10:48
Hősünk azonban ezt követően, 2003-ban nem nagyon akart kompromisszumokat kötni. Egyrészt vonzotta a filmipar (rendezőként és szereplőként is ott volt a Wing Commander adaptációja mellett, ami ordas nagyot bukott), és olyan léptékű játékról álmodott, amelyet az adott kor gépein nem lehetett meghajtani. Másrészt pedig olyan elképesztő pénzből kívánt alkotni, hogy hiába ápolt jó kapcsolatot azokkal a vállalatokkal, akikkel korábban már dolgozott együtt – legyen szó az EA-ról, a Microsoftról, de akár a Weinstein testvérek filmipari konzorciumáról is –, senki sem kívánta pénzelni a dolgot. Szerencsére a 2010-eses évek elején elég nagyot mentek a közösségi finanszírozású projektek, így ötletével nem befektetőket, hanem magukat a játékosokat kereste meg: összekalapozott kétmillió dollárt és beígérte, hogy 2014-ben már mindenki bepattanhat a Wing Commanderek szellemi örökösének botkormányai mögé.
Úgy tűnt azonban, Roberts a kezdetektől fogva tudta, hogy nemhogy fél, de még két és fél millió dollár sem lesz elég. Mire eljutottunk 2014-ig (emlékeztető: ekkorra kellett volna megjelennie), már be lett jelentve egy diszkrét, kétéves késés, addigra azonban többek között házi közösségi finanszírozással már 40 millió dollárnál jártak, amivel ugyanebben az évben bekerültek a Guinness-rekordok Könyvébe is. Azonban az idő csak telt, a játékból pedig csak szinte játszhatatlan, még alfa verziónak sem nevezhető változatok bukkantak a felszínre, de a kalapozás folytatódott.
Jelenleg ott tartunk, hogy idén májusban a különböző akciókkal – lehetett vagyonokért digitális hajót, meg hasonlókat szerezni – már 700 millió dollár körül járt a játékra szánt összeg, legalábbis a készítők ezt állítják.
Baljós árnyak
A stúdió ráadásul nemcsak abban csúsztatott – és akkor finomak voltunk –, hogy mikor jelenik meg a játék, de többek között abban is, hogy pontosan milyen formában is érkezik. Az eredeti terv még egy klasszikusabb elképzelés volt, hagyományos kampánnyal és multival, ezt azonban 2016-ban önhatalmúlag két projektté választották szét. Maradt a Star Citizen, és különálló formában debütál majd a Squadron 42 címre keresztelt, történetközpontú lövölde. A stáblistát végignézve azért érthető, hogy a pénz egy része mégis mire ment el, hiszen Gary Oldmantől kezdve Mark Hamillen keresztül Mark Strong, Andy Serkis, sőt, még Henry Cavill is szerepelni fognak majd az epikusnak ígért sztoriban.
LoL-világbajnokság: Faker megint megcsinálta, de nem csak a T1 írt történelmet
2024.11.5 18:52
Persze a korai rajongóknak ez nem tetszett – ahogy később csatlakozó, pár nagyobb befektetőnek sem –, de a „hype vonaton” nincsen fék, ahogy mondani szokás. Szóval egyelőre úgy tűnik, nem lesz semmi, ami megakadályozza, hogy „majd valamikor egyszer” a játékok megjelenjenek. Pedig voltak csúnya ügyek, nem is kevés. Sokan veszítették el a türelmüket menet közben, nekik azonban klasszikus visszatérítés nem járt, aki pénzt akart kiverni Robertsékből, annak bizony maradt a jogi út.
De nem csak magánszemélyekkel sikerült a bajuszt összeakasztani. 2017-ben kezdődött meg a per a Crytek és a Cloud Imperium fejlesztőstúdió között – a hírnevet a Far Cry-okkal elnyerő Crytek egy ideje már a grafikus motorja értékesítésből próbál megélni a fejlesztés mellett. Csúnya ügy volt az egész, a két fél nem nagyon tudott dűlőre jutni, miközben számtalan bizonyítékot a nyilvánosság kizárásával osztottak meg. Végül ennek az ügynek 2020-ban tettek pontot a végére: némi pénz cserélt gazdát, az immáron két játékot pedig az Amazon „Lumberyard” motorja kelti életre majd, amely ironikus módon szintén kapcsolódik a Crytekhez.
Érdemes megjegyezni, hogy 2021-ben már a brit Hirdetési Szabványügyi Hatóság is szaglászni kezdett a Star Citizenek körül. Ők azt nehezményezték, hogy olyan „koncepcióképeken” létező – vagy még a játék semmilyen verziójába be sem került, ki sem próbálható – hajókat is lehet venni vagyonokért, amelyekre semmi garancia nincs, hogy valaha elkészülnek, emellett pedig a projekt átláthatóságával is akadtak problémáik. Itt végül sikerült kiegyezni annyiban, hogy a stúdió megígérte, igyekeznek egy üvegzsebprojekt keretében üzemelni, illetve külön levélben hívják fel a még nem létező digitális hajót vásárlók figyelmét arra, hogy amire kifizetnek több tíz, vagy akár száz dollárt, az még magában a játékban sem létezik, csupán egy szimpla koncepcióról van szó.
Amit látunk, és amit nem
Ezek után úgy tűnhet, hogy a Cloud Imperiumnál dolgozni igazi nyugdíjas munka, és csak úgy dől a lé a semmire, de ez sem igaz. Nem is olyan régen volt egy saját „showjuk”, amelyen már messziről egy működő produktumnak tűnt a Squadron 42, ami még megjelenési dátumot is kapott: „valamikor 2026” környékén csaphatunk majd le rá. Ez jól hangzik, ugyanakkor a dolgozók ész és visszakövethetetlenség nélkül jelezték, hogy a bemutatott demón heti hét nap, néha napi 12-14 órát dolgoztak, hogy játékszerűnek tűnjön. És leszögezzük: ez még nem a végső verzió, ez csak egy bemutató, kérdés, a valódi premierhez közeledve milyen elvárások lesznek az egyre leterheltebb, valódi alkotók felé.
Több száz millió dollárt bukott egyetlen egy játékon a Sony, és ki tudja, hol van még a vége
2024.10.19 10:28
A szivárgásokból annyit sejtünk, hogy a kezdeti, barátkozós légkört igen hamar megszenvedte az, hogy Chris Roberts egy ekkora projektet is mikromenedzsel: látni akar minden koncepciórajzot, minden modellt, ott van minden mocap felvételnél. Lehet, hogy egy 20 fős brigád esetében ez működött, de egy ekkora projektnél halvaszületett megoldásnak tűnik – talán ez is az oka annak, hogy jelenleg a „könnyebbik rész”, vagy a kampányorientált Squadron 42 „hamarosan” debütálhat.
A legérdekesebb része a dolognak az, hogy míg a „kívülállók” évek óta röhögnek azon, hogy mekkora átverés ez az egész, vannak, akik képesek több száz dollárt kifizetni egy hajó koncepciórajzára, amellyel majd egyszer hasíthatják a világűrt. A Star Citizennek – és annak játszható moduljainak – nem egyszerűen rajongói, hívői vannak. Mi pedig csak abban reménykedhetünk, hogy mindennek a végén egy tényleg ígéretes videójátékot kapunk majd.
