Megérkezett a kultikus The Office, vagyis A hivatal univerzumában játszódó spin-off áldoksi, a The Paper első évada.
2001-ben Ricky Gervais, a minden hájjal megkent angol humorista fejéből pattant ki az Office-koncepció ötlete; az eredeti, brit verzió két évadot élt meg. Gervais executive producere és írója is volt a Steve Carell által fémjelzett amerikai változatnak, amely az első évadok idején még döcögött a nézőszámot illetően, utána viszont sikeressé vált. Persze akkor még megközelítőleg sem akkora mértékben, mint a sorozat befejezése és a Netflix berobbanása után: 2020 és 2023 között az ötszörös Emmy-díjas The Office-ot streamelték világszerte a legtöbb háztartásban.
A brutális számoknak köze lehetett ahhoz is, hogy napjaink politikailag korrekt közbeszédében sokak számára üdítő szórakozást nyújtott Michael Scotték kendőzetlenül őszinte, olykor a rasszizmust, szexizmust és homofóbiát súroló munkahelyi miliője – amely mögött természetesen nem ideológiai megalapozottság vagy gonoszság állt, csupán szánni való érzéketlenség és tudatlanság. Csodásan mémelhető is, nincs olyan élethelyzet, amelyhez ne passzolna egy-egy ikonikus Office-os mém vagy GIF. Frissítően hatott az alátapsolós, alánevetős szitkomok palettáján, hiszen A hivatal nyers, amatőrfilmes formanyelvvel operált. Humorának forrása az egysoros poénok helyett egyszerű, hétköznapi emberek krindzselős, feszengősen kínos, de realisztikus és azonosulható munkahelyi élethelyzetei voltak.
Érzelmi érték-kritika: megnéztük a filmet, ami lekörözte Nemes Jelest és Lánthimoszt is
2 nappal ezelőtt
Bő egy évtizeden keresztül nyaggatták a színészeket, hogy mikor rebootolják a szériát, ám ez alól mindig kibújtak a készítők, és az igazat megvallva: jól tették. Egy „kiöregedett" Office közel sem ütne akkorát, és csorbítaná az előd renoméját, kultikus státuszát. 2024-ben érkezett a hír, hogy készül a The Paper, amely a The Office-univerzumban játszódó, szintén áldoksi lesz. A rajongók lelkesedését főként az fűtötte fel, amikor a februári első előzetesben feltűnt Oscar Martinez, a legendás Dunder Mifflin papírcég egykori könyvelője.
Daniels – akinek A hivatal mellett olyan projektek fűződnek a nevéhez, mint a Városfejlesztési osztály, a Texas királyai és az Űrhadosztály – a The Paper címmel rendesen felvitte a rajongók pulzusát, sokan azt hitték, hogy Dunder Mifflinhez köthető sztorit kapunk. A The Paper viszont nem A papír, hanem A lap: egy egyesült államokbeli, hanyatló lokális hírlap, a Toledo Truth-Teller szerkesztőségének mindennapjaiba nyújt bepillantást. Lássuk, ki tudott-e lépni a popkulturális ikont képező elődje árnyékából – csak óvatosan, kritikánk enyhe spoilereket tartalmaz!
Kicsit sárga, kicsit savanyú, de Office
A The Paper epilógusából kiderül, hogy a Dunder Mifflint 2019-ben bekebelezte a papírtermékeket gyártó Enervate, amely cég a taglalt szerkesztőség számára is otthont ad. Azonos emeleten, szorosan egymás mellett dolgoznak a Softees nevű vécépapírgyártó vállalat munkatársaival, ami megadja a Toledo Truth-Teller lap komolyan vehetőségének, vagyis épp a komolyan vehetetlenségének alaphangját. Ismét ideális alanyt választottak a készítők, hiszen bár nyomtatott és online kiadással is operál a lap, az újságírás képében mégis csak egy egyre komolyabb kihívásokkal küzdő, egyre nehezebb helyzetben lévő iparágról van szó.
Egy igazságosztó démon, aki előbb-utóbb úgyis megtalál – Kritika a Jimmy Jaguárról
2025.9.12 14:46
Az alaptézis nagyon is reális: a kissé zizzent, exhibicionista és színpadias Esmeralda Grand által szerkesztett hírlap teljes egészében átvett cikkekből él, bárminemű egyedi tartalma erősen clickbait – vékony jégen táncolnak az újság fennmaradását illetően. Ekkor jön a képbe az új főszerkesztő, a gyermekien lelkes és naiv Ned Sampson, aki a pénzügyi nehézségek ellenére kredibilis lapot szeretne faragni a Truth Tellerből. Alulról építkezve, hiszen javarészt inkompetens és igencsak különös figurákkal, vagyis kollégákkal szeretné szakmai értelemben megváltani a világot. A premissza tökély.
Már a legelső jelenetek során szembetűnő, hogy a The Paper bár alkalmazza nagy sikerű elődje formuláját, eltérő a tónusa, az atmoszférája és a poénok jellege is. Valószínűleg a kor elvárásaihoz igazodva szakítottak a dokumentumfilmes küllemmel, ahelyett színes-szagos, minden jegyében szitkomra hasonlító sorozatot készítettek. Villámgyorsan elillan a néző illúziója, hogy hús-vér, valódi emberekről szól a sztori – talán ma már kevesen hiszitek el, de az Office első évadának idején szó szerint találgattak az emberek, hogy valódi vagy áldoksiról van-e szó. A The Paper esetében instant világos, hogy fiktív környezetben, színészek adják elő az előre megírt poénokat. Ez nem feltétlenül baj, ugyanakkor nem is előny, hiszen a néző óhatatlanul is az Office kimagasló mércéjén keresztül fürkészi a végeredményt. A néző pedig hamar regisztrálja: a The Paper jóval mesterkéltebb az elődjénél.
Így vált popkulturális szenzációvá 90 év alatt az Addams Family, amely évekig bukást bukásra halmozott
2025.9.6 9:44
Kis túlzással élve valamennyi kardinális Office-figurának megvan a maga Wish-es alteregója. A szezon egyedüli fénypontja az új főszerkesztő, Ned: Domhnall Gleeson makulátlan, nüanszolt alakítást nyújt; az új Michael Scott a sorozat legeredetibb, legérdekesebb szereplője. Olykor a végletekig infantilis, másutt érzelmileg intelligens és jó vezető, hozza mindezt Gleeson autentikusan, szerethetően. Esmeralda Grand, akit A Fehér Lótusz második évadából ismerős Sabrina Impacciatore alakít, Ned ellenlábasa, kettejük dinamikája Michael Scott és Nellie Bertram duójára hajaz. A színésznővel nincs gond, a karakterét viszont kegyetlenül túlspilázták, az első nézői benyomások alapján sokan miatta nem nézték végig az évadot. Esmeralda túlzottan karikaturisztikus, és sajnos gyakran idegesítő is.
Van egy sztoikus Stanley-nk, a veterán újságíró, Barry (Duane R. Shepard Sr.) személyében, valamint a Creed-féle renitens weirdo ezúttal Adam (Alex Edelman). A központi társulathoz tartozik még a törékeny, bizonytalan Nicole Lee (Ramona Young), a szívtipró szerepét betöltő Detrick Moore (Melvin Gregg), illetve a kőkemény, magabiztos feminista csajszi, Adelola Olofin (Gbemisola Ikumelo). A melós Darrylünk ezúttal Travis (Eric Rahill), a laza Jim-figurát pedig Mare Pritti (Chelsea Frei) hozza. És persze jelen van álmaink könyvelője, a nagy visszatérő, Oscar Martinez is. Ned közvetlen főnöke a rémunalmas és sztereotipikus szitkom-figura Ken Davies (Tim Lee), az ő fejese pedig az Enervate szenilis, de vajszívű vezetője, Marv Putnam (Allan Havey).
Talán a felsorolásból is érezhető, hogy kevésbé tökös a casting, nincsenek Meredith-jeink, Angeláink, Kellyjeink, de említhetném Kevint vagy Dwightot is. A The Paper archetipikus szitkom-karaktereket és bevett trópokat vonultat fel. Greg Daniels frappáns dialógjainak és ügyes karakterépítésének köszönhetően így is a szívünkhöz nőnek a szereplők, de személyiségük kontúrjait tekintve az Office-hoz képest a kanyarban sincsenek. A legelső Michael Scott-szintű poénnál elkaszálnák a folytatást, így érthető, hogy ezúttal polkorrekt a miliő.
A Wednesday 2. évada szerethetően kaotikus, ráadásul Trumpnak is odapirít – Kritika
2025.9.4 13:13
Kontrasztként, ezek az évad legkényesebb felvetései. Megemlítik a Pride-hónapot egy rövidke cold open alkalmával, bárminemű kreativitást nélkülözve – Ken közli, hogyha rajta múlna, minden hónap Pride-hónap lenne. Ned egy félrevezető pletyka miatt aszexuálisnak hiszi egyik kollégáját, aki emiatt nagyon megsértődik, illetve Oscart rávezeti Adelola arra, hogy a menstruációs fájdalmak ténylegesen fájdalmasak. Ennyi. Világos, hogy nem szabad lemásolni az Office-ot, és nem is kell túltolni az érzékeny topikokat, de A hivatal univerzumához képest vérszegény, megúszós a forgatókönyv. Ha már szóba kerültek a cold openek, vagyis a hideg nyitányok: közel sem annyira szellemesek és emlékezetesek, mint Dwighték esetében.
A szerelmi szálakat feleslegesen erőlteti a The Paper, a szezonzáróra az Office-hoz képest e tekintetben a harmadik-negyedik évadnál járunk. Van egy elsietett, kevésbé hatásos, de azért aranyos Jim-Pam-féle románc, illetve két másik, egyébként nem összeillő kolléga súlytalan viszonyát is már az elejétől forszírozzák az írók. Nagy léptekben, felgyorsítva halad a történet, egyrészt a nézők alacsony ingerküszöbéhez igazodva, másrészt sanszos, hogy ezúttal nem lesz lehetőségük kilenc évadon át kibontani a szálakat, hiszen napjaink streaming-szériái ennek a felét is ritkán érik meg.
A Rajtakapva az év legfrusztrálóbb filmje, de mégsem tudunk haragudni rá – Kritika
2025.8.28 11:35
Úgy tűnhet, hogy kizárólag negatívumokat említek, holott a szakmában közismert axióma, hogy Greg Daniels képtelen gyenge színvonalú produktumot kiadni a kezei közül. A The Paper egyelőre ugyan nem ér fel A hivatal vagy a Városfejlesztési osztály színvonalához, ennek ellenére alkalmas arra, hogy komfortsorozat váljon belőle. Nincsenek benne számottevő konfliktusok, felkorbácsoló cliffhangerek, és minden rész végén garantált a happy end.
A Jóbarátokhoz vagy az Így jártam anyátokkalhoz hasonlítható: pontosan tudod, mire számíthatsz, és valamennyi alkalommal korrektül szórakozol rajta, a tévé kikapcsolása után azonban seperc alatt elfelejted, és intézed tovább a napi teendőid.
A The Office zsenialitása nemcsak a sajátosan vicces helyzetkomikumában és a burleszk hatású fizikai humorában rejlett, hanem abban is, hogy fajsúlyos, megosztó témákat is bevállalt, miközben világklasszis szintű karakterépítéssel dolgozott. A The Paper egyelőre nem közelíti meg ezt a nívót, de önmagához mérten szerethető, és szódával mindenképp elmegy. Jegyezzük meg azt is, hogy az Office-ot is lesajnálták az első etapja után, szóval lesz még ideje Greg Danielsnek, hogy elmélyítse a karaktereit és tisztességesen beröffentse a sztorit. Ha hozzám hasonlóan orbitális Office-fanatikus vagy, akkor mondanom sem kell, hogy mindenképp látnod kell, ellenkező esetben valószínűleg nem ettől fogsz kedvet kapni Steve Carell mitikus sorozatának ledarálásához.
