„A Vogue Anna Wintour, Anna Wintour a Vogue” – mondta Tonne Goodmann a Vogue: A 90-es évek sorozatban a magazin ikonikus főszerkesztőjéről. Azonban Anna Wintour még ettől is több, hiszen nem véletlenül mozgatja ő csaknem negyven éve a divatvilág szálait.
- Anna Wintour nemcsak a divatvilág egyik legismertebb alakja, hanem az a nő is, aki évtizedeken át formálta a trendeket és a popkultúrát.
- Hogyan jutott a stílusikon Londonból Vogue élére, és miként reformálta meg a magazint?
- Hogyan vált a Met Gala meghatározó figurájává, és miként emelte azt a világ egyik legfontosabb divateseményévé?
- Megmutatjuk, milyen személyiség rejtőzik a legendás napszemüveg mögött, és hogyan lett Wintourból a divaton túlmutató hatalmi tényező.
Anna Wintour neve a divatszakma és minden divatrajongó számára fogalom. A bubifrizurás, mindig napszemüveget viselő, szinte sosem mosolygó ikon, aki túlzás nélkül mondhatjuk, hogy markában tartja az egész divatvilágot. A Vogue egykori főszerkesztője nem követi, nem diktálja, hanem egyenesen meghatározza a trendeket. A szakmában minden szava szent, és nem gondolnánk, hogy bárki vitába merne vele bocsátkozni. Befolyása túlmutat az általa irányított magazinon, hatalma pedig minden megkérdőjelezhetetlen. Nevét mindannyian ismerjük, hiszen mára a popkultúra egyik megkerülhetetlen alakjává vált, még Az ördög Pradát visel című mozi könyörtelen főszerkesztőjét, Miranda Priestlyt is róla mintázták. De mi rejtőzik a sötét lencsék mögött, honnan jött, miként vált a divatvilág legbefolyásosabb alakjává, hogyan formálta át a Met Gálát, milyen eszközökkel forradalmasította a Vogue magazint, és ami a legfontosabb, hogyan jutott el addig, hogy ő mozgassa a szálakat? Ismerjük meg együtt Anna Wintour történetét!
Aki mer, az nyer - így gondolta a fiatal Anna Wintour is
Anna Wintour 1949. november 3-án született Londonban, újságíró család gyermekeként. Apja, Charles Wintour, az Evening Standard szerkesztője volt, édesanyja, Eleanor "Nonie" Baker szintén dolgozott szerzőként, ahogy mostohaanyját, Audrey Slaughtert is úttörő magazinszerkesztőként szokták emlegetni. Gondolhatnánk tehát, hogy megvolt írva a sorsa, azonban ez koránt sincs így. A divat ugyan mindig érdekelte, de már fiatalon sem tűrte, hogy nem ő hozza a szabályokat. A '60-as évek Londonjában felnőve ugyanis akarva-akaratlanul észrevette, hogy valami változás közeledik. Ezt a változást pedig természetesen ő meg is kívánta előzni, így a szigorú iskolai szabályokat megszegve feltűrte egyenruhája szoknyáját és a mára védjegyévé vált bubifrizurát vágatott. Persze a családja is észrevette, hogy lányuknak remek érzéke van a divathoz, és apja még egy divattervezői iskolába is beíratta őt, azonban Anna Wintour tudta, hogy nem ez lesz az ő útja.
Az ördög Pradát visel lázban égsz? Megmutatjuk, hogy csempészheted bele a ruhatáradba a kultfilmet
tegnap 14:15 -kor
Hamarosan kiíratkozott az iskolából, először a londoni Harrodsban kezdett el dolgozni, majd a frissen alakult Harpers & Queen magazin szerzője lett. Ekkor már valószínűleg tudta, hogy merre tart, hiszen minden lehetőséget megragadott annak érdekében, hogy egyre feljebb lépdeljen a ranglétrán. Kitartása, munkamorálja és hihetetlen divatérzéke pedig egészen New Yorkig repítette. 1975-ben már az amerikai Harper's Bazaar szerkesztőjeként bizonyíthatott. Számos újítást vezetett be, igényes munkájával és a tökéletességre való törekvésével pedig hamar megreformálta a lapot. Wintour tervei azonban sokkal nagyratörőbbnek bizonyultak, mint azt a magazin költségvetése engedte, így elbocsátották állásából.
A nő, aki felülírta a szabályokat
Persze sokáig nem maradt munka nélkül, több kisebb magazinnál is dolgozott, például a Viva, Savvy, New York magazinok divatszerkesztőjeként építgette tovább karrierjét, míg végül megérkezett a célvonalhoz. A fiatal, törtető nőre hamar felfigyeltek, és a '80-as évek elején a Condé Nast is felkereste, 1983-ban ő lett a Vogue első kreatív igazgatója. Amikor a laphoz került, Grace Mirabella volt annak főszerkesztője, és már tizenkét éve töltötte be ezt a tisztséget. Wintour nem titkolta, hogy nincs elragadtatva kolléganője munkájától, így amikor első találkozásuk alkalmával Mirabella megkérdezte tőle, hogy milyen pozíciót szeretne a lapnál, nemes egyszerűséggel annyit felelt neki, hogy "A tiédet".
Ez kellően megalapozta a kapcsolatukat, főként azért, mert Wintour kreatív igazgatói munkakörének feladatai elég homályosak voltak a szakmában, így igazából kis túlzással azt csinált, amit akart. Gyakran felülírta felettese döntéseit, és újratervezte az általa már jóváhagyott munkákat. Nyilván ezt Mirabella nem nézte jó szemmel, így amikor 1985-ben Beatrix Miller visszavonult, Annát a brit Vogue élére helyezték. Az ott végzett munkája hamar hihetetlen eredményeket hozott, európai "száműzetése" pedig csak két évig tartott. 1987-ben ugyanis már a House and Garden című testvérlap újjáélesztésével bízták meg, ám a túlzott átalakítás miatt az olvasók szinte alig ismertek rá arra, a hirdetők visszaléptek, az előfizetők száma pedig egyre csökkent. Anna Wintour viszont nem maradt munka nélkül.
„A Vogue Anna Wintour, Anna Wintour a Vogue“
Bár tény, hogy Wintour nem minden ötlete aratott osztatlan sikert, ez azonban a Condé Nastot nem gátolta meg abban, hogy újabb fontos pozíciót bízzanak rá. A '80-as évek végén Grace Mirabella, az amerikai Vogue főszerkesztője egyáltalán nem találta meg az utat az olvasókhoz, stílusát korszerűtlennek, míg a lapot unalmasnak kezdték titulálni.
1988-ban Anna Wintourt nevezték ki főszerkesztőnek, aki hamar újra méltó helyére helyezte az ikonikus magazint. Már első címlapjával szakított a hagyományokkal. Michaela Bercu modellt farmerba öltöztette és New York forgalmas utcáin fotóztatta, miközben a szél arcába fújta a haját. Ez a koncepció szembement az addigi kimért, elegáns borítókkal, melyen a modellek általában mutatós ékszerekkel pózoltak egy-egy portréhoz. Ezt az irányt vitte tovább, mikor az addig csupán csak a sikket képviselő lap címlapjára tette a provokatív és extrém Madonnát, mellyel egyúttal bevezette a celebkultusz fogalmát is. Utóbbi húzásával nyíltan megüzente mindenkinek, hogy egy új éra kezdődött, melynek természetesen ő maga szabja a szabályait.
A többi pedig, ahogy mondani szokták, már történelem. A '90-es években az Anna Wintour által vezetett Vogue a divat bibliájává vált. Az évtized a divat és a szupermodellek robbanásszerű felemelkedését hozta, megjelent a „heroin chic” Kate Moss-szal, valamint az úgynevezett „power suit” diadala a dolgozó nők körében. Olyan fiatal, akkor feltörekvő, mára pedig igazi ikonná vált tervezőkre irányította a figyelmet, mint a néhai Alexander McQueen, John Galliano és Tom Ford. A designerek mind azt várták, hogy Wintour megjelenjen bemutatóikon, hiszen az nemcsak presztízst jelentett, hanem bizony busás hasznot is hozott.
A front row-tól a Fehér Házig
Az ezredforduló előtt már tisztán látszott, hogy Anna Wintour befolyása túlmutat a divaton. Az üzleti életben és politikában is meghatározó szereplővé vált, miközben sorra fontos társadalmi ügyek mellett állt ki. Különösen szoros kapcsolatot alakított ki a Clinton-családdal, majd később Barack Obamával és Michelle Obamával is. A 2008-as és 2012-es elnökválasztási kampányok idején Wintour aktívan részt vett adománygyűjtő események szervezésében, és a Vogue címlapjain keresztül is támogatta az Obama-korszak optimista, modern imázsát. A magazin történetének egyik legemlékezetesebb címlapja lett Michelle Obama 2009-es februári Vogue-megjelenése, mely mindössze három héttel azután jelent meg, hogy first lady lett. Talán nem is nagy túlzás azt mondani, hogy ő maga tette stílusikonná Michelle Obamát.
De Wintour kapcsolatai nemcsak a demokratákra korlátozódtak. Az egyensúly érdekében a republikánus elit egyes tagjai is rendszeresen felbukkannak a Met-gálán, amelyet az évek során a világ legfontosabb divateseményévé alakított. Politikai és társadalmi befolyása lehetővé tette, hogy ne csak egy divatlapszerkesztőként, hanem stratégiai hálózatépítőként is számottevő erőt képviselhessen. Egy olyan nő, aki egyaránt képes alakítani a trendeket, a közbeszédet és a hatalmi struktúrákat.
Így tett Anna Wintour egy egyszerű hétfőt a divat legfontosabb estéjévé: A Met-gála
Persze Anna Wintour sosem elégedett meg kevesebbel, mint a tökéletesség, amihez köze volt, az általában sikerre volt ítélve, így a Met-gála is. Ma már szinte hihetetlen, de 1948-ban a Met-gála eredetileg egy jótékonysági vacsoraként indult, mely a Metropolitan Művészeti Múzeum Costume Institute részlegét támogatta. Kezdetben egy viszonylag egyszerű, csak New York-i elit számára nyitott eseményként tartották számon, amelynek jegyei mindössze 50 dollárba kerültek.
A változás Diana Vreelanddel indult útjára, aki először vitte be a rendezvényt a múzeum falai közé, adott témát az egyes gáláknak, illetve hívott meg hírességeket is. A csúcspontot pedig természetesen Anna Wintour elnöklése alatt érte el. Miután Vreeland 1989-ban meghalt, nem kevesebb mint hat éven át keresték utódját, aki szintén új szintekre emelheti az estélyt. 1995-ben pedig meg is találták a megfelelő személyt. Wintour egyik első intézkedése volt, hogy az addig megszokott decemberi időpontot május első hétfőjére módosította, valamint átgondolta az addigi témákat és merészebb irányba terelte azokat, hogy az általa felügyelt, legfeljebb hétszáz főt számláló vendéglistán szereplő meghívott bátrabban is kifejezhesse saját személyiségét a divat eszközével. Természetesen a színvonallal együtt az árak is emelkedtek, Wintour ugyanis a lehető legexkluzívabb eseményt hívta életre. A kezdetben 50 dolláros jegyek mára, nem megerősített információk szerint 30.000 dollárt kóstálnak. Persze ezeket sem veheti meg mindenki, hiszen a vendéglistát maga Wintour ellenőrzi, ahogy azt is, hogy ki és miben fog a Met lépcsőin lépkedni.
Mi rejtőzik sötét napszemüveg mögött?
Azt mind tudjuk, hogy Anna Wintour védjegye a bubifrizura és a sötét lencsés napszemüveg, de Amy Odell újságíró, aki három évig dolgozott Wintour életrajzán, és több mint 250 forrást szólaltatott meg, meglepő részleteket ismertetett róla. Így például kiderült, hogy a legendás főszerkesztő paradicsom nélkül eszi a caprese salátát, nem szereti a zöldségeket. Arra is fény derült, hogy bár a nyilvánosság keménynek és távolságtartónak tartja, a hozzá közelállók szerint családanyaként és nagymamaként is létezik, aki nagy vacsorapartikat rendez Long Island-i birtokán, és fontosnak tartja a jótékonyságot. Munka közben hűvös és következetes főnök, aki nem tűri a hibákat, ugyanakkor az ajtaja nem csak képletesen áll mindig nyitva a kollégái előtt. Szigorú munkamorálja, gyors döntéshozatala és a részletek iránti megszállott figyelme éppúgy hozzátartozott a hírnevéhez, mint a Vogue címlapjai. Anna Wintour a Vogue, a Met-gála és a Condé Nast körüli szerepe mutatja, hogy az ő története valójában nem is egy magazinról szól, hanem sokkal inkább arról, hogyan lehet a stílust, a kultúrát és a hatalmat egyetlen életművé formálni. Ugyan nemrégiben bejelentette visszavonulását és a főszerkesztői stafétát másnak adja át, hamar megnyugatott minket azzal, hogy továbbra is marad a Condé Nast fedélzetén, tehát divatra gyakorolt befolyása talán még így hetvenhat évesen is tovább nőhet.
