Az Met Gálán 1971 óta egy adott tematika határozza meg a dresscode-ot. A New York-i Metropolitan Művészeti Múzeumot azóta gyakran kreatív, még gyakrabban sajnos megúszósabb kreációk árasztják el, mi most előbbiek közül válogattuk ki a legjobbakat.
1948 óta, 2020 kivételével minden évben megrendezésre kerül a New York-i Metropolitan Művészeti Múzeum jótékonysági estélye, a Met Gála. Eleanor Lambert, divatújságíró a múzeum akkoriban újonnan létrehozott Jelmezintézetének szeretett volna adományt gyűjteni az éppen aktuális kiállítás megnyitóval egyidőben.
A fényűző vacsorákat kezdetben a Waldorf Astoriában és más impozáns hotelekben tartották meg, 1971 óta azonban a Metropolitan Művészeti Múzeum ad otthon a múzeumot támogató jótékonysági estélynek. A divat Superbowljának is nevezett esemény az elmúlt több mint 50 évben a divatvilág egyik legjobban várt rendezvényévé nőtte ki magát. Mindez a Vogue egykori főszerkesztőjének, Diana Vreelandnek köszönhető, aki ugyanebben az évben csatlakozott a szervezőkhöz és innentől kezdve az eseményt egy adott tematikára építve bonyolították le. Az újabb mérföldkő 1995-ben érkezett, amikor az amerikai Vogue főszerkesztője, s egyben az esemény főszervezője Anna Wintour lett, aki május első hétfőjére tűzte ki a divat világ legjobban várt eseményét.
A 70-es évek divatikonjai, akik egy életre beleégtek a kollektív emlékezetbe és a popkultúrába
3 nappal ezelőtt
Ennek értelmében a vendégek ruháikat is a témához kellene igazítaniuk, mely általában azonos a Met Jelmezintézetének új kiállításával. Azonban, bár erőforrásban nem szenvednek hiányt a meghívott hírességek, nem mindig erőltetik meg agyuk bal féltekét, ahogy a stylistok és a dizájnerek sem. Az idén május 6-ra eső gálát a Sleeping Beauties: Reawakening Fashion Met című kiállítás nyitányaként a The Garden of Time tematika jegyében rendezik meg, mely rengeteg lehetőséggel kecsegtet.
Most az ideihez hasonló temérdek izgalmas megvalósítási lehetőséget rejtő tematikák legjobb manifesztációiból válogattunk nektek.
2023: Karl Lagerfeld: A Line of Beauty
A tavalyi gálán a 2019-ben elhunyt német tervező előtt tisztelegtek a szervezők. A Chanelt megreformáló dizájnerről korábban hosszabb portrécikkünk is született, melyben még többet megtudhatsz a popkulturális divatikonról.
2022: In America: A Lexicon of Fashion
Az Met Jelmezintézetének In America: A Lexicon of Fashion, vagyis az Amerikában: Egy divatlexikon című kiállításnak változó sikerrel sikerült beindítania a tervezők fantáziáját. A grandiózus tárlat az 1940-es évektől egészen napjaikig mutatta be az amerikai divatvilágot és öltözködéskultúrát. A kiállított darabokat 12 tulajdonság szerint rendezték csoportokba: nosztalgia, hovatartozás, élvezet, öröm, csoda, affinitás, magabiztosság, erő, vágy, bizalom, komfort és tudatosság. Tehát a divattervezők ezen kulcsszavakból is kiindulhattak, de a kiállított amerikai tervezők munkáit is újragondolhatták. A gála abszolút sláger, s ebből kifolyólag kissé unásig koptatott inspirációja azonban a Gilded Age, vagyis az 1870-1910 közé eső időszak lett, amikor megjelentek az első amerikai milliárdosok.
2019: Camp: Notes on Fashion
Kétség sem férhet hozzá, hogy a Met Gála történetek valószínűleg legmegfoghatatlanabb és legnehezebben definiálható tematikája a 2019-es Camp: Notes on Fashion volt. A szó ebben az esetben nem tábort jelent, hanem a Susan Sontag esszéjében ismertetett esztétikai minőségként értelmezendő, melyet Sontag 1964-es munkájában úgy jellemez, mint a természetellenesség, a túlzás és a mesterségesség szeretete.
A divatvilág berkeiben a harsány, vad, hivalkodó, eklektikus, mű, naiv és felháborítóan popkulturális stílust legjobban a Jeremy Scott Moschino kreációi és Gucci képviselte Alessandro Michele kreatív igazgatása alatt.
2018: Heavenly Bodies: Fashion and the Catholic Imagination
A Met egyik legértékesebb kiállításán a Dolce & Gabbana, Versace és Schiaparelli ruhák mellett 41 Vatikánból érkezett mennyei ruhát mutattak be. A római katolikus egyház dekoratív freskói, gazdagon díszitett templomai és a pápa impozáns ruhái mind nagy hatást gyakoroltak a 20-21. század divattervezőire, kiváltképp a katolikus neveltetésben részesült olasz tervezőkre.
A puritán protestáns művészethez képest a már-már hivalkodónak tekinthető katolikus esztétika mélyen beolvadt a popkultúrába, mondhatni megkeresztelte azt. Egyaránt magába foglalja Michelangelo Sixtus-kápolnában látható freskóit, Bernini Szent Teréz extázisát, Madonna komplett életművét és Martin Scorsese filmes vízióit.
2016: Manus x Machina: Fashion in an Age of Technology
A 19. században megszületett a magas divat legmagasabb foka, az haute couture. Ahhoz, hogy divatház hivatalos haute couture márka lehessen, elengedhetetlenek a megrendelésre készülő, egyedi, kézzel készített ruhák, a ruhapróbákon legalább tizenöt főállású alkalmazottnak kell résztvennie, és minimum húsz szakembert kell foglalkoztatniuk minden műhelyben. Továbbá az haute couture-házaknak minden januárban és júliusban is egy legalább 50 darabos eredeti kollekciót – nappali és estélyi ruhákat egyaránt – kell bemutatniuk a nagyközönségnek.
Ugyanebben az évszázadban találták fel a varrógépet, mely lehetővé tette a viseletek tömeggyártását. Erre technológiai dichotómiára utal a Met 2016-as koncepciója, melyet hónapokig készített egyedi kreációk és a gépek uralmát jelképező fémes, fényes anyagok reprezentáltak.
2015: China: Through the Looking Glass
Európát először a 16. században ejtette rabul a kínai iparművészet festmények, tusképek, finom kelmék és porcelánok formájában. A kínai kultúra és tradíciók azóta is kiapaszthatatlan inspirációként szolgálnak a nyugatnak, többek között Paul Poiret és Yves Saint Laurent divattervezőket is megihlették.
„Nincs olyan, hogy férfias vagy nőies szakma” – Interjú Rózsahegyi Dániel dizájnerrel, aki Troye Sivan fellépőruháit is tervezte
2024.11.2 9:16
Stilisztikai szempontból a kiállított ruhák az orientalizmust, vagyis a nyugati ember saját, nyugati szemüvegén keresztül kialakított, torz elképzéleséket képviselik. A nyugati felsőbbrendűség és szegregáció negatív konnotációit hordozzó kifejzést 1978-ban alkotta meg Edward Said, palesztin-amerikai irodalomkritikus.
A kurátorok szerint a 2016-os gála témájaként szolgáló kiállítás nem hagyta figyelmen kívül és nem is hiteltelenítette a Said által felvázolt exotikus alárendeltséget és elnyomást, és kevésbé átpolitizált, objektív módón próbálták bemutatni az orientalizmust, mint a végtelen kreativitás és a kultúrák közötti interakciók platfromját.
2013: Punk: Chaos to Couture
A 70-es években a mainstream rock- és diszkókultúra mellett megjelent a kort meghatározó punk. A lázadó brit fiatalok által kirobbantott underground kultúra hangos, zajos, agresszív zenével, sokkoló ruházattal és sminkkel provokálta és sokkolta előbb az Egyesült Királyságot, majd az egész világot.
A punk divatirányzat nem jöhetett volna létre Vivienne Westwood és Malcolm McLaren nélkül, akik lefektették a biztosítőtűktől fénylő, skót kockától vöröslő, fétisruhákkal tarkított esztétika alapjait.
2004: Dangerous Liaisons: Fashion and Furniture in the 18th Century
Choderlos de Laclos Veszedelmes viszonyok című regényével azonos címet viselő tárlat a 18. századi rokokó és neoklasszicista enteriőrjét és divatját mutatta be, melyet a kor libertine-jeinek kifinomult eleganciája, finom érzékisége és ámori hangulata határozott meg. A kiállítást ihlető regény popkulturális inspirációkkal is kecsegtetett, mivel 1988-ban, illetve 1999-ben is megfilmesítették.
