Az volt az elképzelésem Coralie Fargeat szatírájáról, hogy főként az elménkkel való játszadozásra fog építkezni, és a pszichológiai thriller-aspektusok túlszárnyalják majd a vérfröcsögős slasher pillanatokat. Őszintén, nem is tévedhettem volna nagyobbat.
A francia rendező nem viccelt, amikor azt mondta, hogy testhorrort csinál: olyan érzés volt a moziban A szer című filmen ülni, mintha 141 kőkemény percen keresztül maga Fargeat dugná le az öklét a torkomon, és belülről markolászná a gyomromat.
A groteszk humorú film középpontjában az 50 körüli fitneszikon, Elizabeth Sparkle (Demi Moore) áll, akinek a szórakoztatóipar megítélése szerint lejárt a szavatossági ideje. Kirúgják saját aerobikműsorából, ami rettentően mély egzisztenciális krízisbe taszítja. Tudomást szerez egy olyan, feketepiacról származó misztikus szerről, aminek a befecskendezése után sejtosztódással kiválik testéből saját maga fiatalabb, szebb és tökéletesebb verziója. A két test azonban egy tudaton osztozik, és Elizabeth hamarosan önmaga legnagyobb ellenségévé válik.
Van nagyobb bűn az öregedésnél?
A film egy ‘90-es évek elejére emlékeztető, gyönyörűen konstruált világban játszódik, mindezzel pontosan azt a korszakot megidézve, amelyben a főszereplőt alakító Demi Moore karrierjének csúcsán és fiatalságának teljében volt. Ezt azért fontos megemlíteni, mert a filmbéli idősödő aerobiksztár, Elizabeth Sparkle megformálása Moore személyes vendettájának érződött a sajtó és a szórakoztatóipar kizsigerelő tendenciái ellen. A színésznő hírneve és foglalkoztatottsága halványulni kezdett a milleniumot követően, a legtöbb 2000-es években született z generációs látóterébe pedig maximum az Ashton Kutcherrel való viharos házasságának bulvárkavalkádja kapcsán került be. Amint Moore elkezdett kilógni a fiatal szexszimbólum skatulyájából, a szakma fokozatosan megfeledkezett róla, közel két évtizeden keresztül pedig inkább közszereplő volt Hollywoodban, mintsem valódi színész.
PREMIER: Ha azt érzed, kicsit elvesztél, vagy te is k*rvára dühös vagy, akkor üdv a klubban – Megjelent a Hűvös második nagylemeze
2024.11.15 10:00
Az örök fiatalságot idealizáló szakmai és társadalmi nyomás természetesen nem hagyta hidegen a színésznőt. Moore 2021-ben átesett egy jelentősebb kozmetikai beavatkozáson, majd félig gyógyult arccal megjelent egy Fendi bemutató kifutóján. A szembetűnően friss műtét óriási médiaport kavart, az internet népe pedig gyakorlatilag meghurcolta a színésznőt új kinézete miatt.
Egy ideális világban a hírességek testszégyenítése lezárult volna a nyomtatott pletykarovatok kihalásával, a közösségi média korában viszont tökéletes platformot kaptak azok a toxikus véleményvezérek, akik korábban csak passzívan habzsolhatták a megszégyenítő cikkeket. Ezek a rendkívül tárgyiasító online diskurzusok a testpozivitás elterjedésének ellenére is túlzottan gyakoriak maradtak, és pont emiatt van szükségünk olyan megrázó, görbetükröt tartó alkotásokra, mint amilyen A szer is.
Élet a férfitekintet szűrőjén keresztül
Amikor a filmben először találkozunk Elizabeth Sparkle fitneszműsorvezetővel, éppen utolsó adásának végső képkockáit forgatja, amiről természetesen ő még mit sem sejt. Elizabeth lélegzetelállítóan előnyös megvilágításban irányítja a műsort. Bár nem az a túlfűtött, arcodba dörgölt erotika jellemző rá, amit Margaret Qualley karaktere (azaz a megfiatalított Elizabeth Sparkle) később hozzáad a műsorhoz, mégis minden apró részlet a helyén van. A vásznat elnézve szinte hihetetlennek tűnt számomra, hogy Demi Moore ezen a ponton már 60 éves is elmúlt.
A film főszereplője csak az első néhány percben van a heteronormatív férfitekintet vágyainak megfelelően ábrázolva: ahogy Elizabteh elhagyja a stúdióvilágítást, elkezdenek felbukkanni apró ráncai és testének halandó mivoltát felfedő részletei. A film csodálatos képi világáért felelő Benjamin Kracun az ezt követő jelenetekben a bőr öregedésének kihangsúlyozása érdekében fentről jövő éles fényforrásokat használt, ezzel a kontraszttal is elmélyítve a néző tudatában azt, hogy a showbiznisz valójában csak egy óriási illúzió.
Hamarosan megismerkedünk a Dennis Quaid által alakított televíziós producerrel, aki majdhogynem visszataszítóbb, mint a film utolsó etapjában lezajló események. Már önmagában az is elmenne egy hidegrázós testhorrornak, ahogyan a Harvey névre keresztelt karakter szuperplánban nikotin áztatta mocskos fogakkal kétpofára zabálja a garnélát. Ekkor különösebb magyarázat nélkül kirúgja Elizabeth-et, majd gyáva módon rögtön olajra lép, amikor kicsit is kínossá kezd válni számára a helyzet. Az amerikai szórakozatóipar romlottságát egyetlen személyben megtestesítő figura tökéletes eszközként szolgál Fargeat számára ahhoz, hogy kihangsúlyozza a film szatirikus feketekomédia jellegét.
A szép lányok mindig mosolyogjanak!
A szer beadagolása által jön létre Elizabeth fiatal, Sue névre keresztelt alteregója, aki egyszerre gyermekien ártatlan és túlfűtötten erotikus. Sue szépségétől még a testet okkupáló Elizabeth is megrészegedik, teljesen kifordul magából az új bőrben. A film softpornós stílben ábrázolja Sue-t azzal a narratív céllal, hogy álomszerűen mesterséges szépségét szembeállítsa az filmben végig jelenlévő, de utolsó harmadban teljesen eluralkodó groteszk testhorrorral. A szer gyakorlatilag tökéletes szimfóniaként táncol az érzékszerveinken a vonzalom és a mélységes undor végletei között.
Amikor azt mondják a kritikusok, hogy ez egy olyan film, amire semmi nem tud felkészíteni, akkor igazuk van. A filmnek több olyan pontja is van, amit józan ésszel el sem tudnál képzelni, hogy hova lehet tovább fokozni, de szerencsére Coralie Fargeat-nak nem volt ilyen problémája. Amikor már bőven azt hinnéd, hogy ennél aztán tényleg nem lehet rosszabb, akkor fokozatosan egyre mélyebbre és mélyebbre csúszik a történet, mígnem egy olyannyira abszurd kép tárul eléd, hogy már te magad sem hiszel a saját szemeidnek.
