Alice in Wonderland-szindrómának is nevezik, és talán még nem is hallottál róla, pedig gyakoribb, mint hinnéd. Többek között a betegségről elnevezett mű írója, Lewis Carroll is szenvedett benne.
Létezik egy betegség, amelyet először 1955-ben, egy John Todd nevű pszichiáter írt körül. A róla elnevezett állapotot aztán később Alice in Wonderland, vagyis Alíz csodaországban-szindrómának is szokták hívni, sőt ez lett az elterjedtebb megnevezése, méghozzá nem véletlenül. Szinte bizonyos, hogy Lewis Carroll, a már említett mű szerzője maga is ebben a betegségben szenvedett, legalábbis a történet főhőse által tapasztaltak kísértetiesen hasonlítanak azokra a tünetekre, amit a Todd-szindrómások tapasztalnak. De mi is ez, és mi köze van mondjuk Roxforthoz vagy akár Középföldéhez?
A Todd-szindrómáról röviden
Bár igen súlyos betegség is állhat a hátterében – többek között Epstein-Barr-vírus, agydaganat, vagy epilepszia – a Todd-szindróma önmagában nem „halálos” betegség, néhány pszichoaktív szer (illegális és vényre kapható) egyaránt kiválthatja. Lewis Carroll migrénes rohamokkal küzdött, és mit ad ég, a Todd-szindrómát többek között a migrén, vagyis az erőteljes migrénes rohamokkal járó hallucinációk is kiválthatják. A legfontosabb dolog, amit érdemes kiemelni, hogy önmagában nem feltétlenül jelez szervi elváltozást: okozhatja ilyen probléma, de nem feltétlenül jelenti, hogy ha a tüneteit tapasztaljuk, akkor bármi komoly bajunk van.
És hogy mik a tünetek? Aki olvasta már az Alíz Csodaországbant, valószínűleg nem fog meglepődni rajtuk. Az idegrendszeri állapotnak „köszönhetően” többek között különleges látászavar léphet fel: az elszenvedő makropsziát – a hétköznapi tárgyak nagynak – és mikropsziát – ebben az esetben kicsinek – tűnnek. Ezekhez kapcsolódhatnak még minimális hangtéveszmék, nem erőteljes hallucinációk képében, a saját testünk érzékelésének megváltozása, időzavar (amikor is egy-egy percet több órának, több órát pedig egy-egy percnek érzünk), illetve egyensúlyvesztés is.
A Todd-szindróma egyik különlegessége, hogy néha semmiféle extrém kiváltó oka nincs, sokan csak az alvásnál, illetve elalvásnál tapasztalják meg ezeket, gyerekkorban pedig a felbukkanása nem feltétlenül tragédia, sőt, a legtöbb gyermek idővel magától „kinövi” ezeket a panaszokat. Külön kezelésére nincs mód: komolyabb stresszhelyzetben gyakran jelentkezik, ilyenkor ajánlott az annak kiváltó okait csökkenteni, illetve a migrénes rohamok közben is felléphet – ilyenkor érdemes azonnal orvoshoz fordulni, de nem feltétlenül a Todd-szindróma miatt.
De mi köze van mindennek Tolkienhez, vagy akár a Harry Potterhez?
A Todd-szindrómát régebben gyakran úgy fedezték fel a pszichiáterek, hogy a páciensek nem igazán tudták elmondani a pontos tüneteket, viszont az Alíz Csodaországban művet ismerték, és az abban leírtakat (később, a filmes verzióknak köszönhetően a látottakat) tudták a tüneteikhez kötni. Egy pörgő óra már nemcsak valami furcsa tapasztalás volt, hanem olyasmi, amiről olvastak, vagy amit a mozivásznon láttak. A popkultúra azonban igencsak megváltozott az elmúlt évek, évtizedek során, a mostani ifjúság körében nem feltétlenül ismert mű Lewis Carroll írása.
És itt jön a képbe a már emlegetett Középfölde vagy éppen Roxfort. Pszichiáterek, főleg fiatalabb páciensek esetében megfigyelték, hogy ők vagy A Gyűrűk Urát, vagy a Harry Pottert emlegetik fel, amikor megpróbálják elmondani, milyen tünetektől szenvednek.
„Olyan érzés volt, mint amikor Hermione az időnyerőt használta” – ez az időzavarnál merült fel. Vagy „úgy láttam, mint Frodó, amikor ujjára húzta a Gyűrűt” – ez természetesen a látásproblémát indikálta. A felkészültebb pszichiáterek persze ebből már jobban ki tudták következtetni, mi történhetett, még ha a betegséget nem fogják átnevezni sem Todd, sem Alice in Wonderland-szindrómáról.
Az eset érdekessége, hogy azok, akik gyerek- vagy fiatalkorukban tapasztalták meg ezeket a tüneteket, lehet, hogy már nem is emlékeznek rá, de sokkal közelebb érzik magukat az asszociált univerzumhoz, mint a legtöbb rajongó. Tehát aki úgy érzi, hogy „mintha járt volna már Középföldén”, vagy mondjuk „elvarázsolt egy tárgyat Roxfortban, ami attól sokkal kisebb lett”, az nem feltétlenül őrült vagy fanatikus, lehetséges, hogy csak régebben Todd-szindrómája volt, amelyet aztán nem diagnosztizáltak, mert – ahogy a legtöbb fiatal vagy gyermek – végül kinőtte.
Gyógyír nincs, apróbb praktikák azonban segíthetnek
Természetesen mindez lehet pozitív dolog, de aki felnőtt korban tapasztalja meg, az nem feltétlenül fog örülni annak, hogy kiesett egy kis idő az életéből, vagy mondjuk eltorzul körülötte a világ. Mint arról már írtunk feljebb, a Todd-szindrómára nincs gyógyír, viszont vannak bizonyos trükkök, amelyek a „roham” előfordulása alatt esetleg segíthetnek. Az első és legkézenfekvőbb, amit a legtöbben ajánlanak, hogy a tükörben, vagy tükröződő felületben – végső esetben a telefon előlapi kameráján keresztül – vizsgáljuk meg magunkat, mert érdekes módon a különböző torzulások a visszatükröződésekben nem jelentkeznek a roham alatt. A bő folyadékfogyasztást körülbelül a náthától kezdve minden betegség esetében ajánlják, ez is segíthet. Fontos még – teszik hozzá sokan – hogy bár a kiváltója lehet migrénes roham, amelynél jól esik a fényforrások kizárása, az érzékelés torzulása miatt a Todd-szindróma esetében kifejezetten kerülendő a besötétítés, a sötétben tartózkodás.
Bár a helyzetet nem akarjuk túldramatizálni, a neurológusok szerint akik huzamosabb ideig szenvednek Todd-szindrómában, sokszor nem feltétlenül beszélnek róla. Így hivatalosan meglehetősen ritkán fordul elő, nem hivatalosan jóval többen szenvedhetnek a tüneteitől. A pszichiáterek tapasztalata az, hogy a Todd-szindrómások akkor fordulnak csak orvoshoz, ha olyan gyakorian jelentkeznek a tünetek, hogy azok már zavaróak a normális életvitelben, a szociális kapcsolatokban, munkában.
A betegség velejárója még, hogy nem feltétlenül negatív élményként élik meg azok, akik átélik, így gyakran térnek vissza álmukban az ott tapasztalt tünetek. Szóval, ha továbbra is sajnálod, hogy nem kaptad meg a bagolypostád, vagy várod, hogy 55 éves korodban esetleg megjelenik Gandalf, hogy elvigyen egy kalandra, ne feltétlenül rémülj meg.
