Egyre több aggasztó hír lát napvilágot az egyre szaporodó akkumulátorgyárakkal kapcsolatban. Simon Gergellyel, a Greenpeace vegyianyag-szakértőjével beszélgettünk az akkumulátorgyárak által jelentett veszélyekről.
Lassan nem telik el úgy hét, hogy ne érkezne valamilyen lesújtó hír egy akkumulátorgyárral kapcsolatban az ország különböző pontjairól. Nemrég minden szem a gödi Samsung gyárra szegeződött, ahol a Greenpeace által végzett vizsgálatok NMP-t, egy reprodukciós képességet károsító anyagot találtak a termőföldre kiömlő kommunális szennyvízben. Hiába az eredmények és a lakosok aggodalma, eddig se a gyár, se a hatóság nem tett érdemi lépést az ügyben. A gödi azonban nem egyedi eset. Miközben a magyar állam az ország jövőjét az akkumulátorgyárakban látja, és több száz milliárd forinttal támogatják ezeket a cégeket, a lakosok az egészségüket féltik a már felépült és készülő üzemek környékén.
Simon Gergely, a Greenpeace vegyi anyag-szakértője avatott be minket abba, hogy milyen szennyezést találtak Gödön, és hogy milyen veszélyt jelenthetnek az akkumulátorgyárak jelen állapotukban a magyar emberekre és a környezetre.
Áprilisban publikáltátok az eredményeiteket, miszerint az akkumulátorgyártáshoz használt problémás anyagokat találtatok a gödi szennyvízben. Milyen folyamat előz meg egy ilyen vizsgálatot, hogyan kerül arra sor, hogy a Greenpeace kimegy valahova mintát venni?
A Greenpeace rendelkezik elegendő tudással és kapacitással, hogy bizonyos esetekben helyszínen mintavételt folytasson, és ezeket elküldje a saját laboratóriumába az angliai Exeteri Egyetemre vagy más akkreditált laboratóriumba, és az eredményeket kielemezze. Ezeket a vizsgálatokat a Greenpeace hazai munkatársai és a tudósai együtt tervezik meg. Az eredményeket aztán nyilvánosságra hozzuk, közöljük a hatóságokkal, és próbálunk intézkedést, akár politikai változást elérni. Az akkumulátorgyárak esetében óriási a fejetlenség, EU-s szinten csak mostanában szabályozzák a területet, így nálunk sincsenek megfelelő előírások, emiatt lényegében vadkeleti állapot uralkodik. Van például olyan gyár, amely jelenleg engedély nélkül működik, ilyen a gödi is.
A vegánok nevetségesek, a testnek szüksége van húsra, és egyébként is: avokádó – Ezek a húsfogyasztók leggyakoribb kifogásai
2024.7.8 17:56
Rengeteg az anomália, a lakosok pedig folyamatosan veszélyeztetve vannak. A helyiek aggályai miatt feltételezhettük, hogy Gödön valóban történik szennyezés, ezért vettünk mintát, és be is igazolódott a gyanúnk. Arra a kérdésünkre, hogy miért ömlött akkumulátorgyártáshoz használt, magzatkárosítással vádolt oldószert tartalmazó szennyvíz a termőföldre, egyelőre semmilyen választ nem kaptunk. A hatóságok nem igazán járnak élen abban, hogy tisztázzák ezeket az ügyeket.
Az NMP nevű vegyi anyagot találtátok a gyárból is érkező szennyvízben. Mi ez, és milyen veszélyei vannak az emberre és a környezetre nézve?
Az NMP egy elterjedt oldószer, mostanában óriási mennyiségben kezdték el használni, döntően az akkumulátorgyártás során. Nem kizárólag ezen a területen használják, de ma Magyarországon ez a jellemző sajnos. Nálunk úgy gyártják az akkumulátort, hogy NMP oldószerrel viszik fel az akkumulátor anyagát, majd ezt vízzel párologtatják el, viszont csak egy kis részét tudják visszanyerni az anyagnak. Emiatt rengeteg NMP kerül ki a környezetbe. Korábbi adatokból tudjuk, hogy a Samsung üzeme volt, hogy egy év alatt 80 tonnányi NMP-t bocsátott ki a levegőbe. Darvas Béla professzor például többször írt róla, hogy ő azt sejti, a valóságban ennél lényegesen több NMP jut ki folyamatosan a környezetbe, abból a tényből kifolyólag, hogy ezek a gyárak nem alkalmazzák a legmodernebb és így legdrágább módszereket arra, hogy megfelelően visszanyerjék és hasznosítsák az NMP-t.
Inkább válasszunk más szuvenírt: miért nem jó ötlet a kagyló- és kavicsgyűjtögetés, amikor utazunk?
2024.6.23 9:39
Németországban épültek hasonló gyárak, ott egészen más technológiát használnak, nem vízzel párologtatják el az NMP-t, hanem anélkül, így sokkal jobban vissza lehet nyerni. És hogy mi a baj az NMP-vel? Az Európai Unióban humán reprodukciós toxicitásúnak feltételezett anyagnak minősítették, ezzel szemben az Egyesült Államokban konkrétan kimondják a magzatkárosító hatást.
Mi lehet az oka, hogy nálunk nem azt a technológiát alkalmazzák, mint Németországban? Drágább az a módszer?
A szakmabeliek úgy fogalmaznak, hogy német üzemek PR célúak, bár nem mindegyik. Felépítenek pár sokkal kisebb, sokkal szigorúbb környezeti határértéket betartó üzemet, ilyen a türingiai is, ami arra tökéletes, hogy odahívhatják a BMW-t és a Mercedest, hogy szerződést kössenek velük, de a gyártási kapacitás messze elmarad a magyar gyárakétól.
Hogyan lehet, hogy engedélyek nélkül működik egy ilyen üzem? A környezethasználati engedélyben éppen minden ilyen környezeti és lakosságra gyakorolt hatást vizsgálni kellene, épp az a funkciója, hogy védelmet biztosítson.
Az akkumulátorgyártás egyelőre nem tartozik a EU-s Ipari Kibocsátási Irányelv (Industrial Emission Directive – a szerk.) alá. Csak most született döntés arról – de még nem hatályos – hogy egységes környezethasználati engedélyt kell kapnia ilyen üzemeknek. Ezért fordulhatott elő, hogy a gödi gyár hosszú éveken keresztül engedély nélkül működött, de környezethasználati engedélye egy bírósági döntés alapján ma sem hatályos, pedig kötelezték rá.
Elképesztőnek tartom, hogy az államtitkár asszony egy képviselői kérdésre azt válaszolta a Parlamentben, hogy csak hisztériakeltés folyik, és a gödiek azzal, hogy a FIDESZ által támogatott jelöltet választották meg az önkormányzati választásokon, döntöttek, hiszen látják, nincs miért aggódni. Nem teljesen értem, miként írja felül a hatósági kötelezést a választás eredménye.
Az Erin Brokovich című film eseményeire emlékeztet ez a helyzet...
Mi februárban érzékeltük a kifolyást Gödön, és azóta egyetlen hatóság sem válaszolt nekünk, hogy mi az oka a szennyezésnek. Ugyanígy látjuk Salgótarjában, hogy a telephely területéről ömlött ki a rákkeltő szennyezőanyag, de több hónapja nem kapunk érdemi választ a hatóságoktól a kérdéseinkre. Azt tapasztaljuk, hogy a hatóságok mintha nem lennének képesek vagy nem akarnák tisztázni ezeket az ügyeket. A gödi lakosok a talajvizükben, kútjaikban találtak NMP-t.
A lakosok 15-20 mikrogramm/liter körüli értékben találtak NMP-t, ami bőven problémás szerintem, a Samsung 50-es kimutathatósági határral mért, így nyilván ő nem látta ezt. Ugyanez volt a Vízművek esetén is. Mi 200 mikrogramm/liter körüli mennyiségben találtunk a szántóföldre kifolyt szennyvízben NMP-t, ezután kiderült, ők 1000 mikrogramm/litert mértek korábban, így nem látták azt soha. Az NMP-vel az is általános probléma, hogy mivel mostanában kezdték el nagy mennyiségben használni, ezért nincsenek rá határértékek megadva. A gyárak erre alapozva hárítják a felelősséget, mondván, nincs határérték túllépés.
Eközben a mérnöki kamara alelnöke elmondta, hogy ha egy szintetikus anyagra nincs határérték, az nem azt jelenti, hogy bármekkora lehet a kibocsátás, hanem ellenkezőleg, semennyinek sem szabadna lennie. A felszín alatti vizeknél a rákkeltőként, mutagénként vagy szaporodási képességeket károsítóként besorolt anyagokra a határérték 0,5 és 5 között szokott lenni. Tehát a 14-20 és a 200 semmiképp sem tekinthető alacsonynak. Az, hogy 1000 mikrogramm/liter kimutathatósággal mérnek, pont arra jó, hogy biztosan ne találjanak semmit.
Semmilyen szabálynak nem kell ezek szerint megfelelniük, semmilyen határértéket nem kell betartania a cégeknek?
Kiemelt állami beruházásokról van szó, emiatt sokszor gyorsított engedélyezés folyik. Szerintünk nem vizsgálják megfelelően a környezeti hatásokat, azt pedig főleg nem veszik figyelembe, hogy egymás mellett vannak üzemek. Sokszor több részletben engedélyezik az üzemeket, ilyenkor a kibocsátást is külön számolják. Ez jogilag szerintünk szabálytalan, ezért meg is támadtuk. A komáromi üzem engedélye például két részre van szedve, illetve a helyszínen van még egy kapcsolódó üzem, így gyakorlatilag háromszor van megengedve nekik, hogy kibocsátsanak NMP-t. Ráadásul 150 milligramm/köbmétert engednek, ami a VOC-kre (illékony oldószerekre) vonatkozó határérték, és nem 2 milligramm/köbméter, ami a CMR-ekre (rákkeltő, mutagén vagy reprodukciót károsító anyag – a szerk.) vonatkozó határérték.
A harcos környezetvédő történetétől kezdve a sokkoló katasztrófafilmig: 13+1 film a környezetvédelemről
2024.5.25 10:05
Gödön módosították, és kettőre csökkentették az NMP kibocsátást. Rengeteg anomália van még ezen kívül is. Új technológiáról van szó, és azt mondják a gyártás kezdetekor 30-40 százalék selejt. Gyakoriak a balesetek, rendszeresen halljuk, hogy a dolgozók rosszul lettek, kórházba kellett vinni őket. Ennek kapcsán óhatatlanul felmerül a kérdés, hogy ezek a cégek mennyire tartatják be szigorúan a munkavédelmi előírásokat. Abból látszik, hogy nem minden előírást tartanak be, hogy rendszeresen kapják a büntetéseket emiatt, de mivel ismétlődnek a balesetek, lehet, hogy nem változik érdemben a hozzáállásuk. Nem tudom, hogy ennek az az oka, hogy annyira alacsonyak a büntetések, hogy beépítik a gyártási költségekbe, vagy, mert annyira kiforratlanok a technológiák, hogy nem is tudnak jobbat elérni. Az biztos, hogy ahhoz képest, hogy több száz milliárd forint állami támogatást kaptak, elég gyakran megsértik a jogszabályokat.
Eközben épp arról lehet olvasni, hogy nincs is akkora kereslet az akkumulátorokra, mint amennyit gyártanak.
Nem biztos, hogy annyira jó ötlet volt a magyar kormánytól, hogy számos erőforrásunkat beáldozta ezeknek a gyáraknak a működéséért. Nem készült környezeti vizsgálat sem az akkumulátor stratégiához, ami elvileg kötelező lenne egy ilyen fajsúlyú beruházás esetében. Ennek kapcsán rá lehet mutatni, hogy ez a stratégia teljes ellentétben áll azzal, amit az energia- és a vízstratégiánk leír, hiszen amennyi akkumulátorüzemet ide szeretnének hozni, annak annyi az energiaszükséglete, mint a négy paksi blokk együttes termelése.
Ezt az energiaigényt csak áram- vagy gázimporttal és új gázerőművekkel lehetne fedezni. Beszélnek napenergiaparkokról, de az üzemek nonstop mennek, három műszakban, éjszaka is, amikor nem lehet napenergiát előállítani. Az üzemeknek zsinóráram kell, ezért csak kiegészítésként szolgálhatna a napenergia. A vízhasználat kapcsán arról volt szó, hogy szürkevízzel fognak működni a gyárak, ehhez képest az eddigi engedélyekben nincs semmilyen előírás, hogy tisztított szennyvizet kellene alkalmazniuk. Ezért felszíni és felszín alatti vizeket használnak. A folyamatos aszályokat látva nem biztos, hogy jó, hogy a vízkészleteinket ilyen sok évre elkötelezzük az iparágnak. Rengeteg infrastruktúrát kiépítettek nekik ingyen és bérmentve. A hulladékkérdés is megoldatlan.
Már most feltűnnek akkumulátorhulladékos kupacok az országban. Salgótarjánban egy nem veszélyes hulladékot kezelő telephelyen nagy mennyiségű akkumulátorhulladék halmozódott fel. Egyelőre megoldatlan a helyzet, és látszik, hogy a hatóság nem tudja megelőzni a szennyezéseket, baleseteket. A Greenpeace szerint sok esetben nem alkalmazzák megfelelően a jogszabályokat, sokkal többet engednek ezeknek az üzemeknek. Amikor ilyen evidens ügyek vannak, hogy a kútvízben jelenik meg a szennyezés, eltelnek hónapok, évek, és nem kapunk választ.
Mintha érinthetetlenek lennének a cégek, úgy szennyezik a környezetet, a dolgozóikat és a lakosságot.
Közben egyre több elektromos autó készül, a számítógépjeinkhez és telefonjainkhoz is kell akkumulátor. Bárhol a világon hasonló környezeti problémákat okozhatnának ezek a gyárak, és akkor ugyan nem a mi bajunk lenne, hosszú távon mégis ránk is hatással lenne.
Nem feltétlenül. Ahogy mondtam, vannak drágább technológiák, amik az NMP 99 százalékát visszanyerik, és nem 90 százalékot, mint nálunk, tehát kevésbé szennyeznek, és az NMP-t is ki lehetne váltani. Ha több pénzt költenének rá, akkor biztonságosabb lenne, de egy cégnek nyilván az a célja, hogy minél olcsóbban állítson elő akkumulátorokat és kevésbé áldoz a biztonságra, ha ezt hagyják neki. Alapvetően támogatjuk az elektromobilitást, le kell cserélni a belső égésű járműveket, mivel ebben a szektorban nő a legnagyobb ütemben az üvegházgáz-kibocsátás és a városi levegőminőség miatt is szükséges, de nem gondoljuk, hogy minden belső égésű autó helyett kellene egy elektromos.
Sokkal kevesebb autóra lenne szükség, és ezzel párhuzamosan az autómegosztás, közösségi közlekedés, mikrormobilitás fejlesztésére kellene fókuszálni. De nem Magyarországnak kellene vállalnia, hogy az EU akkuszükségletének negyedét előállítsa, ahogy az most tervben van.
Főleg, hogy semmilyen adottságunk nincs ehhez, nincsenek beáldozható vízkészleteink, nincsenek felesleges energiakészleteink. Hazánk egyetlen versenyelőnye, hogy a gyenge hatósági rendszer és a politikai akarat hiánya lehetővé teszi az akkumulátorüzemek számára az afféle gazdaságos működést.
Várható fejlemény ezen a téren a jövőben?
Az Európai Tanács nemrég fogadta el az új Ipari Kibocsátási Irányelvet, tehát lesz változás, de ez még több év. Addig az összes üzem a szabályozatlanság állapotában kapott egyedi engedéllyel fog működni.
