Napjainkban a drogpiac úgy működik, akár egy multinacionális nagyvállalat, de az alábbi dokumentumfilmek felfedik ennek a rendszerszintű problémának az emberi arcát is.
Az amerikai drogellenes háború bukása
A The House I Live In (2012) című dokumentumfilm rendezője, Eugene Jarecki kíméletlen őszinteséggel tárja fel az amerikai „War on drugs” valódi következményeit. A szegénység kriminalizálását, a tömeges bebörtönzést és azt a társadalmi törésvonalat, ami generációkon átívelően határozta/határozza meg sokak életét. Jarecki nem pusztán tényeket közöl – személyes sorsokon keresztül mutatja be, hogyan lett az addikció elleni harc végül az állam egyik legnagyobb „büntetőpiaca”.
A fájdalomipar születése
Az utóbbi években az opioidfüggőség súlyos krízissé vált. A Dopesick (2021) című minisorozat bár nem dokumentumfilm, fikciós formában azt tárja elénk, hogyan épült fel a Purdue Pharma köré szerveződő rendszer. A cég OxyContin néven egy olyan fájdalomcsillapítót dobott piacra, ami rövid idő alatt milliókat tett függővé. A Beth Macy bestsellerén alapuló sorozatban orvosok, betegek és gyógyszergyári vezetők nézőpontján keresztül kaphatunk képet arról, hogy miként válik a profit fontosabbá, mint az emberi élet. Hasonló témát dolgoz fel Alex Gibney Crime of the Century (2021) című dokumentumfilmje is, ami a gyógyszeripar, a politika és a szabályozó hatóságok összefonódásait leplezi le.
Hétköznapi hősök
Elaine McMillion Sheldon két munkája, az Oscar-jelölt Heroin(e) (2017) és a Recovery Boys (2018) a függőség utáni életről, a gyógyulásról és a közösségi felelősségvállalásról szólnak. Az előbbi három nőt követ, akik Huntingtonban, az USA egyik legérintettebb kisvárosában próbálnak életet menteni – tűzoltóként, bíróként, mentősként. Másik alkotása pedig négy férfi rehabilitációs útját járja be, akik a függőség után igyekeznek újra értelmet találni az életükben.
A globális drogpiac mélyén
Mariana van Zeller újságíró Trafficked című sorozata talán a legbátrabb és leghitelesebb vállalás az utóbbi évekből. A National Geographic dokumentumfilmjei nemcsak a drogkereskedelem felszínét kapargatják, de megmutatják annak mélyrétegeit is: az MDMA, a metamfetamin és az LSD útját, az embercsempészet és fegyverkereskedelem működésmódját, sőt azt is, hogy hogyan fonódnak össze ezek a világ különböző pontjain. Mindezeken túl az egyes részek a társadalmi és gazdasági hátteret is feltárják, legyen szó dél-amerikai kokainfarmokról vagy amerikai kisvárosok drogszcénájáról.
Az igazságkeresés útjai
A The Pharmacist (2020) című sorozat Dan Schneider lousianai gyógyszerész történetét meséli el, aki elveszítette fiát egy kábítószeres lövöldözésben, majd saját nyomozásba kezdett, hogy leleplezze az orvosi korrupciót és az úgynevezett „pill mill” rendszert. Schneider a gyászát cselekvéssé formálta, megmutatva, hogy igenis van értelme felvenni a kesztyűt, akár egyéni szinten is, a rendszerszintű igazságtalansággal.
A drogháború ára
A Dopesick Nation (2018–2019) a dél-floridai utcák világába kalauzol, ahol két aktivista függőknek próbál segíteni. A sorozat nyers, helyenként brutális, és ettől igazán hiteles. Ugyanezt azt irányt hozza Nick Cammilleri The Trade (2018) sorozata, ami három szinten követi végig a drogkereskedelem folyamatait: a mexikói kartelltagtól az amerikai rendőrig, majd a fogyasztóig. Matthew Heineman Cartel Land (2015) című filmje szintén a határmenti drogkonfliktusokat tárja fel, de más szemszögből: az önkéntes milíciák és a helyi közösségek harcát mutatja be Mexikóban. A film feszült, szinte akciófilmes tempót diktál, mégis egy mélyen emberi, dokumentarista alkotás.
" width="800" height="449" allowfullscreen="allowfullscreen">
A crack korszak öröksége
A Crack in the System (2014) és a Crack: Cocaine, Corruption & Conspiracy (2021) egy korábbi időszakra összpontosítanak, pontosabban az 1980-as évek crack őrületére, ami egész városnegyedeket „mosott el” az USA-ban. A filmek egyrészt a drogfogyasztás terjedését dokumentálják, másrészt rávilágítanak, hogyan kapcsolódott mindez politikai döntésekhez, rasszizmushoz és a média által gerjesztett félelemhullámhoz. A filmek megerősítik: a crackkel szembeni „drogellenes háború” sokkal inkább társadalmi viszály volt a szerény sorsúak, a színesbőrűek, a kiszolgáltatottak ellen.
Újgenerációs dokuk
Az új dokumentumfilmes trendeket olyan produkciók (is) képviselik, mint például az The Addict’s Wake (2023), ami a függőség közösségi következményeit helyezi középpontba. Ez a film különösen érzékenyen mesél arról, hogyan hat egy egész város életére az, ha a drog már nemcsak az utcán, de a családi otthonokban is jelen van. Ahogyan a hírességeket sem kerüli el, sőt! Ezt példázza a Matt Willis: Fighting Addiction is, ami egy zenész személyes küzdelmeit vetíti elénk. És noha a legnépszerűbb drogos dokumentumfilmek általában az amerikai, dél-amerikai régiók konfliktusait tárják fel, ne felejtsük el a Dizájneren (2016) című magyar klasszikust sem! A főszereplő Geri, aki „hosszú évekig heroinnal lőtte magát, aztán 2010-ben, ahogy a fővárosi intravénás drogosok többsége, ő is áttért az olcsóbb, könnyebben beszerezhető dizájnerdrogokra”. A megrázó film az ő sorsát követi nyomon.
A fenti dokumentumfilmek többek között azt tematizálják, amit a legtöbben próbálnak figyelmen kívül hagyni. Vagyis, hogy a függőség nemcsak az egyén rossz döntéseiről és gyengeségéről szól, hanem egy olyan komplex, rendszerszintű krízis, amit az egészségügy, a politika, a gazdaság és a média együttesen tart mozgásban.
