A posztszovjet esztétikát sötét humorral vegyítő zenekar öt év után érkezik meg első albumával. A "Közép-európai Posztpunk" itt, a Refresher oldalán hallható először.
Aki szereti a posztpunk zenét, különösen annak a kelet-európai, gépdobos, posztszovjet hangulatú formáját, az jó eséllyel hallott már a Soviet Mondayről, esetleg járt is már az immár négytagú zenekar egyik koncertjén. 2021-es alapításuk után rengeteg single-t, egy-két videóklipet és egy – nálunk debütáló – EP-t is megjelentettek, de az első nagylemezük egy fél évtizedet váratott magára.
Most viszont véget ér a várakozás, ugyanis itt van a Közép-európai Posztpunk, a Soviet Monday első albuma, ami 8+2 tételben kukucskál be egy 2+1 fél szobás lakás kulcslyukain, és vázolja azokat a motívumokat, amik a peremkerületek mindennapjairól szólnak. Lábedzés, NB III-as rangadó, autózás a tököli komphoz és Balassagyarmatra, a százhalombattai gáztüzelésű erőmű, református templomok, gyónás, nők, alkohol – ezt ígéri a Közép-európai Posztpunk.
A lemez kreatív munkálatai 2025 januárjában, Balassagyarmaton pörögtek fel, majd a téli zenekari dalszerzős sessiont egy tavaszi balatoni elvonulás követte, ezeken az alkalmakon születtek meg a legfontosabb új dalok a lemezről. Mindezek mellett egy rég elfeledett Soviet-klasszikus, köztük a zenekar első, de ezidáig kiadatlan dala is helyet kapott az anyagon.
„Első albumot kiadni nagy felelősség, mert ha jól csinálod a zenélést, akkor ez az a felvételed, amire a true arcok majd azt mondják tíz év múlva, hogy »na ez még jó volt, és utána kezdték eladni magukat«. Több számnál teljesen a saját fejünk után mentünk a sound tekintetében, kísérletezgettünk, feszegettük a határainkat. Ennyi időt még sosem töltöttünk együtt, mint ebben az egyéves kreatív időszakban, telepakoltuk annyi külvárosi vibe-bal ezt az albumot, amennyit csak nem szégyelltünk“
– fogamaznak kollektíven, egy hangként a zenekar tagjai, hozzátéve: „Mi imádjuk az első közös gyermekünket, és alig várjuk, hogy megtegye az első lépéseit a hallgatók felé. Reméljük, mire elkezd csajozni és piázgatni, mi még akkor is együtt leszünk, talán már egy népesebb családdal“.
Kelet-európai Posztpunk – trekk by trekk
A Soviet Monday tagjai küldtek néhány szót a külön-külön a lemez dalairól, úgyhogy át is adjuk nekik a szót.
Gyónás
A mindenkit az anyjába küldés himnusza, pogótrekk. Dal arról, amikor már mindenki eltakarodhat oda, ahová igazából való. Szókimondó refrén, és a nóta vége egy mesteri gitárszólóval is meg lett spékelve.
Gyenge kezű lány
Dal azokról a lányokról, akik egyfelől nem képesek normálisan kezet fogni, másfelől sokkal különlegesebbnek mutatják magukat annál, mint amilyenek. A Soviet Monday teljes zenekari állománya óva int minden férfit és nőt, hogy romantikus kapcsolatba kezdjen az ilyen hölgyekkel. A dal egyébként maga egy klasszikus posztpunk sétálós dal, lezser eleganciával.
Mindenki fél
Dal az általános rettegéshez, tempóváltással, lelket simogató basszus intróval. Jancsó László suttogása pedig igazán meghitt, felszabadító hangulatot áraszt.
Delta
Szomorú szám a Dunán való lefolyásról és lázadásról, 80’s vibe beütéssel. Szám a szeretetről és arról, hogy hogyan kéne élni. Megnyugvás a vihar előtt.
A régi zene jó, a mai zenei szar
Visszatekintés egy olyan korra, ami a jelenleginél minden szempontból jobb volt. Fraktális jelleget kölcsönöz azonban a mondanivalónak az, hogy ha visszamennénk abba a korba, ami a dal szerint a jelenleginél jobb volt, akkor abból a korból is lehetősége nyílna a hallgatónak visszanézni egy olyan korba, ami annál is minden szempontból jobb volt. Ezen elmélkedve érkezünk meg ismételten egy frenetikus gitárszólóba.
Gyógyszertár
Az NB III-ban szereplő Csepel SC futballistáinak írt óda, egy klasszikusabb, poposabb punk köntösbe csomagolva. A győzelem a Szigetországé!
Mert muszáj
Levél Kathi Bélához, ami még akkor született, amikor a legenda velünk volt. Béla elvesztése új köntösbe helyezte a dal értelmezését, így ehhez nem fűzünk kommentárt, mindenki értse és szeresse úgy, ahogy szeretné.
Powerplant
Az album koronaékszere, egy 6 perces monumentálé arról az érzésről, amikor megvalósul a végső lemondás és a hőerőmű füstje átöleli az ember lelkét és a felhők fölé repíti azt. Bevalljuk, zúz mint a ház, sírni érdemes rajta.
