Fiatal munkavállalóként biztosan te is találkoztál már igencsak generációspecifikus és elég kártékony munkahelyi sztereotípiákkal. Ezeket szedtük most össze, hogy jól megcáfolhassuk őket.
Ha elhiszi a kedves olvasó, ha nem, a fiatalokkal – vagy ízlés szerint a Z generációval – szembeni munkahelyi sztereotípiákat nem olcsó hisztériacunamik és legendáriumok táplálják, hanem valós tanulmányok, amelyek arról számolnak be, hogy ténylegesen sokszor éri hátrányos megkülönböztetés a munkahelyeken a fiatal munkavállalókat, ami nemcsak rájuk (ránk) nézve káros, hanem a közéletbe befolyó, kompromittáló narratívák miatt a leendő munkavállalókra is, már persze ha a HR-esek egyáltalán felveszik őket.
A munkáltatók hozzáállásának a kérdése már csak azért is fontos, mert az előrejelzések szerint akár pár éven belül a fiatalok (kvázi Z generációsok) egy tekintélyes részét fogják kitenni a munkaerőpiacnak – kiszorítva ezzel a baby boomer generációként elhíresült korosztályt – és nagyon nem mindegy, hogy milyen vállalati kultúrában szocializálódnak és integrálódnak ezek az új munkavállalók (már ha valóban akarják őket integrálni).
A cikkünkben ezért most elhoztuk a legtöbbször előforduló, negatív sztereotípiákat, amivel megpróbálnak leírni minket, de ezen mítoszok lerombolásával is megpróbálkozunk.
1. Nem szeretünk dolgozni
Nemcsak, hogy nem szeretünk dolgozni, hanem kifejezetten utáljuk is a munkát és ha tehetnénk, egész nap csak otthon feküdnénk az ágyban, miközben ezért cserébe továbbra is minden hónap 10-én megkapnánk a magas fizetésünket.
Talán nem is kérdés, hogy ez a leggyakoribb sztereotípia, ami felmerül. A válasz erre az persze, hogy ez nem így van, – bár kétségtelenül vannak sokan, akik biztosan utálják minden percét a munkának – hanem sokkal inkább arról van szó, hogy nem ez teszi ki az életünk nagy részét, nem ezért élünk, hanem az élményekért, programokért, utazásokért, ami egy fiatal esetében teljesen normális is és szinte biztos, hogy ez minden korábbi generációnál ugyanígy működött, csak ezt a legtöbben mégis elfelejtik.
Hipszter kávé egy kiadós tanulás vagy egy nehéz munkanap után, mert megérdemled – Erről szól a little treat culture
2024.7.31 10:48
Fodor Mónika és társainak eredményei pontosan ezt is támasztják alá. A fiatalok munkahely kiválasztásában szerepet játszó tényezőiről (fókuszcsoportos módszertannal) kérdezték meg a kutatásban résztvevőket, akik azt mondták, hogy tanultak a szüleik hibáiból, és ők már nem szeretnék agyonhajtani magukat, pláne azért, hogy annak komoly egészségügyi következményei legyenek hosszútávon. Dolgozni pedig a fiatalok is szeretnek és motiváltak is, ha azt látják, hogy a munkahely megbecsüli őket, segít az egyéni céljaik elérésében, jutalmazza a fáradozásaikat és nemcsak egy 8-tól 4-ig tartó állást, hanem identitást is ad nekik.
2. Csak a pénz érdekel minket, de az nagyon
Szintén visszatérően jelenik meg olyan álláspont, hogy semmilyen dedikációt nem mutatunk egy-egy munkahely vagy projekt iránt, nem túlórázunk eleget, nem élünk-halunk azért a helyért, ami egyébként is kizsákmányol minket, hanem a munkát csak eszközként használjuk a fentebb említett szórakozásunk kielégítéséhez. Ez valójában inkább arról szól, hogy tisztában vagyunk a munka helyével az életünkben, és ha már a kapitalizmusban úgyis arra kényszerülünk rá, hogy más, jelentős tőke híján a munkaerőnket értékesítsük a piacon, akkor legalább abban a maradék 15-16 órában hadd csináljuk azt, amit szeretnénk. Ez lehet önzésként hat, de sokkal inkább egy egészséges „work-life balance” iránti igény húzódik meg mögötte.
A fiatal munkavállalóknak világos és határozott elképzeléseik vannak arról, hogy milyen munkakörnyezetben szeretnének dolgozni. Thuma Orsolya saját tanulmányában például azt írja, hogy a fiatalok körében felértékelődik az emberséges munkalégkör. Olyan helyet keresnek és olyan helyen tudnak hosszútávon megragadni és elköteleződni, ahol nyilvánosan elismerik őket, munkavállalóként kinyilváníthatják a gondolataikat, úgy, hogy nem kell félniük a retorziótól, és azt érzik, hogy a vállalati légkör emberként kezeli őket, érzelmileg biztonságos és barátságos.
3. Nem elég, hogy csak a pénz érdekel, de túl sokat is kérünk
Általában mindig, amikor megjelenik egy-egy cikk arról, hogy az aktuálisan kérdezett, pályakezdő fiatalok mekkora fizetési igénnyel rendelkeznek, a közösségi oldalak kommentszekcióiban is megindul a fröcsögés, hogy mégis mit képzelnek magukról ezek a semmirekellők , hogy képesek pofátlan módon nettó 400 ezeres fizetési igénnyel előállni. De valljuk be, az inkább a magyar társadalmat (meg annak érdekérvényesítő képességét) minősíti, hogy az emberek a saját munkaerejüket nem tartják elégnek arra, hogy nettó 400 ezret kérjenek érte és az sokkal inkább egy pozitív fejlemény, hogy a fiatalok tisztában vannak saját munkaértékükkel – reméljük az érdekérvényesítő képességük is meghaladja majd a korábbi generációkét (nincs magasan a léc, tegyük hozzá.) Valamint, – és ez megint csak Fodor Mónika kutatásában jelenik meg – a fiataloknak nemcsak a létbiztonsági miatt fontosak az anyagiak, hanem azért is, mert szerintük egy korrekt, tisztességes bér azt is jelzi nekik, hogy a munkáltatójuk megbecsüli őket és azt, hogy náluk dolgoznak.
4. Hamar megunjuk a munkahelyet, és váltunk
A legnagyobb igazságtartalma talán ennek az állításnak van, mert valóban a fiatalok körében meglehetősen gyakoriak a munkahelyváltások. Emögött két ok húzódik meg a leginkább. Egyrészt van egy „objektív” része ennek, hiszen sajnos a fiatal, kezdő munkavállalók mindig a képességeikhez és pláne a képzettségükhöz képest alacsonyabb munkakörben tudnak csak elhelyezkedni. Ezért érthető, hogy nem terveznek hosszútávon és szeretnének fentebb lépni.
Másrészt az életpályák töredezettsége miatt nem beszélhetünk egy jól elhatárolható szakaszokból álló, lineáris karrierútról. Egyszerre tanulunk, dolgozunk – és ez azért nem csak az egyetemistákra vonatkozik – és próbálunk valahogy balanszírozni aközött, hogy fenntartsuk magunkat, de közben megálljuk a helyünket a munkahelyen és még a magánéletben is. Így pedig természetessé válik az, hogy törekszünk minél jobb pozíciókat kiharcolni magunknak, ami segít a célok elérésében.
Persze, ez a folyamatos váltás az idősebb, stabilitáshoz szokott generációknak zavaró lehet, de látni kell, hogy ez sokkal kevésbé a fiatal generáció hibája, mintsem a fogyasztói társadalomé, ami ilyen attitűdöket termeli ki. Balogh Renátó és munkatársai a az Y és Z generáció munkahelyválasztásának szempontjai című tanulmányukban
arra hívják fel a figyelmet, hogy a legnagyobb megtartóerőt a korábban már említett munkahelyi légkör és a méltó bérezés mellett a kihívást jelentő és érdekes és kreatív munka, a flexibilis munkabeosztás, illetve a csapatmunka lehetősége is jelenti, továbbá a pörgős, impulzusgazdag környezet, ami nem csap át mérgező, stresszel teli légkörbe.
5. Megbízhatatlanok vagyunk
Ez is egy sokszor elhangzó sztereotípia, hogy megbízhatatlanok vagyunk és nem számítunk stabil munkaerőnek. Ennek szintén van igazsága, ahogyan Meretei Barbara munkája például arról is beszámol, hogy a felelősségvállalás egyre jobban csökken a generációknál, nemcsak munkahelyi szinten, hanem az állampolgársági-politikai felelősségvállalás szintjén. Ez alapján felelősségre lehet vonni a Z generációs munkavállalókat, de ez sokkal inkább olyan általános tendencia, ami már szocializációs tényezőként rakódik tovább és akkor a generációk közötti munkahelyi ellentétekről még szót sem ejtettünk.
Többször hallottam már én is idősebb munkavállalókat panaszkodni arról, hogy hát a fiatal kollégájuk annyira másnapos volt, hogy alig bírt bemenni a munkahelyére, vagy ha be is ment, egyből kidobta a taccsot. Sokan ilyen személyes negatív történetek miatt kezdenek bele az ilyen és ehhez hasonlóan kellemetlen általánosításokba, de most őszintén, van bárki, aki soha életében nem csinált még ilyet?
Karma, manifesztáció, etikus nonmonogámia – a spiritualitás az új vallásosság?
2024.6.15 9:43
Nem azt szeretnénk mondani, hogy minden ilyen állítás vagy teljes sztereotípia pusztán a képzelet része, biztosan sok személyes negatív élményből születtek meg ezek az egyébként káros prekoncepciók. Viszont nem érdemes elfelejteni, hogy egyrészt mindenki volt fiatal és mindenki csinált hülyeségeket és szinte biztos, hogy a munka akkor sem érdekelt túlságosan mindenkit. Plusz, amit borzasztóan sokan elfelejtenek, hogy rendben, magasak az elvárások a fiatalokkal szemben a munkahelyeken, de a munkáltatók felelőssége is, hogy milyen környezetet teremtenek meg, milyen vállalati kultúra és légkör fogadja az oda érkezőket és mennyire képesek őket integrálni és attól is, hogy milyen lehetőségeket és jövőképet biztosítanak a Z generáció számára.
