Új minisorozatukban olyan LMBTQ+ személyeket mutatunk be az elmúlt évszázadokból, akikről valószínűleg nem tudtad, hogy (mai fogalommal élve) queer identitásúak voltak.
Mary Shelley
A horror ősanyját és a sci-fi feltalálóját aligha kell részletesen bemutatni, de azzal talán kevesen vannak tisztában, hogy saját neméhez is vonzódott. A Frankenstein írója 1797-ben, Londonban született Mary Wollstonecraft radikális feminista író és William Godwin anarchista, feminista író és filozófus lányaként. Botrányos és eseménydús életének egyik legmeghökkentőbb pillanata talán, hogy 16 éves korában az anyja sírján vesztette el szüzességét leendő férjével. Percy Shelly és Mary eseménydús és tragikus szerelme egészen a férfi haláláig tartott: a költő egy hajókirándulás során megfulladt a Genfi-tóban. Temetésén egyik barátja kimentette a máglyáról megkövesedett szívét, Mary pedig egy, a férje verseit tartalmazó papírkötegbe csomagolta, és élete végéig az íróasztalán tartotta.
Mary virágnyelvű levelezéseiből később kiderült, hogy férje halála után jelentősen közelebb került Jane Williamshez, akinek a férje szintén akkor fulladt vízbe, amikor Shelley. Mary nyíltan sosem vállalta fel az affért, de egyik levelében megfogalmazta, hogy nyitott a nőkkel folytatott romantikus kapcsolatokra, mivel a férfiak nem érik meg a kockázatot. Később már azt írta, sem a nők, sem a férfiak nem érdemesek arra, hogy energiát fektessen beléjük.
Karl Heinrich Ulrichs
A német író-ügyvédet a történelem egyik első melegjogi aktivistájaként tartják számon. Katolikus családban nőtt fel, és már fiatalon rájött, hogy a férfiakhoz vonzódik. Első szexuális élményét 14 évesen szerezte, de nem önszántából. Lovaglásoktatója szexuálisan bántalmazta, a trauma egész életében végigkísérte. Feltehetően emiatt küzdött évtizedekig a férfiszerelem és a pedofília közötti párhuzam eltörléséért. Az 1860-as években, amikor már jogászként különböző állami hivataloknak dolgozott, többször is nyilvánosan felszólalt a melegek jogaiért. Álnéven publikált esszéket, pamfleteket adott ki, amelyekben kijelentette, hogy a homoszexualitás nem bűntény, hanem az emberi szexualitás egyik variánsa. Műveiben az általa alkotott Urning kifejezéssel utalt a saját nemükhöz vonzódó férfiakra, ezzel jelentősen megelőzve korát és a később elterjedt homoszexualitás kifejezést. Aktivizmusa miatt azonban később elvesztette munkáját, majd Németországot is elhagyni kényszerült. Végül Olaszországban telepedett le és ott is halt meg.
Cecil Rhodes
A 19. századi Nagy-Britannia alighanem legnagyobb imperialistája, kolonizálója, s a kor egyik leggazdagabb embere szintén saját neméhez vonzódott. 1853. július 5-én született Hertfodshire-ban, Francis William Rhodes és Louisa Peacock Rhodes gyermekeként. Oxfordi tanulmányai alatt nemcsak befolyásos barátokra tett szert, hanem a brit kolonializmus elszánt híve is lett. Egész életében „egy Fokvárostól Kairóig” terjedő brit Afrikáról álmodott. 33 éves korára ő irányította a világ gyémántkereskedelmének nagy részét, majd Fokváros miniszterelnökévé választották. 1888-ban megalapította Rhodesiát, miután megegyezett a régióban élő matabele és shona törzsekkel.
Három nap irodalom, zene és természet a Káli-medencében – Jön a nyári Margó Irodalmi Fesztivál
2025.7.3 10:40
Az üzletember és gyarmatosító sosem házasodott meg, kortársai szerint a fiatalemberek társaságát kedvelte. Közvetlen környezetében is férfiakkal vette körül magát, kizárólag férfi szakácsokat, szolgálókat és inasokat alkalmazott. Az egyik legfontosabb ember az életében Neville Pickering volt, akit 1881-ben vett fel titkárának. Hamar „szerelemhez hasonló barátság” szövődött köztük, és 4 éven át együtt éltek. Rhodes még a végrendeletét is módosította, és örökösének Pickeringet nevezte meg. 1886-ban azonban Rhodes megtudta, hogy az akkor már gyengélkedő fiú haldoklik, és 15 órát utazott egy postakocsin, hogy ott lehessen mellette a halálos ágyán. Üzleti ügyeivel nem törődve, az utolsó pillanatig Pickering mellett maradt, aki végül karjaiban halt meg.
Julie d’Aubigny
A férfiruhákban járó, kiváló kardforgató, queer opera-énekesnő a 17. században élte rendkívüli életét, mely sajnos nem hagyott mély nyomot az utókorban. Bár személyét sok rejtély övezi írásos emlékek hiányában, annyi bizonyos, hogy 1673 körül született. Ugyan nemesi családban nevelkedett, de a kor normáitól eltérően apja őt is fiatalon megtanította vívni, akárcsak fivéreit. Később az apját foglalkoztató d’Armagnac gróf szeretője, majd egy idős arisztokrata, Sieur de Maupin felesége lett. Julie azonban elszökött Sérannes királyi kardforgatóval, akivel vívóbemutatókból tartották el magukat. Tehetségét látván a nézők nem mindig hitték el, hogy egy nőt látnak vívni, így Julie egy alkalommal letépte magáról a felsőjét, hogy bebizonyítsa nemét.
Nemcsak tehetséges vívó, hanem énekes is volt, gyönyörű hangja a marseille-i operáig röpítette. Itt ismerkedett meg egy fiatal nővel, akinek kiléte máig ismeretlen. Állítólag előadása láttán a lány rögtön beleszeretett, és hamar románc szövődött kettejük között. Azonban miután a lány szülei tudomást szereztek kapcsolatukról, egy apácakolostorba küldték. Julie azonban nem hagyta annyiban a dolgot, és magát apácajelöltnek álcázva követte a lányt a kolostorba, így szinte zavartalanul folytathatták kapcsolatukat. Egy nap azonban Julie kihantolta az egyik halott apáca holttestét, befektette szeretője ágyába, majd felgyújtotta a kolostort, azt a látszatot keltve, hogy a lány meghalt a tűzben. Sikeres menekülésük után három hónapig éltek együtt, ez idő alatt Julie-t halálra ítélték. De nem a férfiakat megillető sieur titulussal utaltak rá, a történészek szerint azért, mert a hatóságok nem voltak hajlandóak elismerni, hogy két nő között ilyen erős szerelem szövődhet, ahogy azt sem, hogy egy nő ilyen cselszövést képes kivitelezni.
@dr.esme.louise Chappell Roan’s VMA performance will go down in HISTORY. From the outfit to the set to the performance, this was so expertly crafted, referencing history to make a statement about the present. The stories of Julie d'Aubigny, Joan of Arc, and @chappell roan have a lot of parallels - especially in this moment in her career where there is a lot at stake (pun intended). Drag has a point, a purpose - it is a PROTEST. That is exactly what Chappell Roan did with this performance. No notes - only academic theses on why this was as incredible as it was. #ChappellRoan #VMAs #JoanOfArc #JuliedAubigny #History #KinkyHistory ♬ original sound - Dr. Esmé Louise James
