REFRESHER-KVÍZ: 10 klasszikus filmből mutatunk egy-egy képkockát, felismered, miből van?

A Római vakáció Anna hercegnő történetét mutatja be, aki összeismerkedik és hamar bele is szeret a Gregory Peck által alakított újságíróba. A hercegnő szerepére eredetileg Elizabeth Taylort vagy Jean Simmonst akarta William Wyler rendező, mivel viszont egyikőjük sem ért rá a forgatásra, Wyler az addig teljesen ismeretlen Hepburnt választotta ki, aki ezzel a filmmel nemcsak, hogy világhírűvé vált, de el is nyerte első Oscar-díját. Az amerikai mozinézők számára akkoriban ritkaságnak számított, hogy egy filmet nem az USA-ban vesznek fel, ezért is látható a film elején a felirat: „Ezt a filmet teljes egészében Olaszországban, Rómában vették fel.”

Az 1939-es Óz, a csodák csodája bár sokak kedvence, 86 évvel megjelenése után már tudjuk, közel sem volt rózsás a hangulat a film forgatásán. A csupán 16 éves Judy Garlandot maguk a filmkészítők tömték drogokkal azért, hogy a hosszú forgatási napok ellenére is kipihentek álljon a kamerák elé, a a film rendezője, Victor Fleming egyszer felpofozta a lányt, amiért a forgatás közben elnevette magát, a képen is látható "pöttömök" (vagyis a férfiak a háttérben) pedig a színésznő egykori férjének beszámolója szerint rendszeresen a fiatal lány szoknyája alá nyúltak, amiről később az egyik női szereplő azt nyilatkozta, valótlan állítás volt.

Charles Foster Kane, vagyis az aranypolgár története akár egy altertantív univerzum amerikai elnökének története is lehetne. Orson Welles klasszikusában (mert nemcsak főszereplőként, de rendezőként is az ő munkáját dícsérik) egyszerre jelenik meg a szerelem, a politika és a mentális egészéség kérdésköre, persze amolyan stílusosan, Hollywood "aranykorát" megidézve.

A Fritz Lang rendezte Metrpolis minden idők legismertebb német expresszionista filmje, 1927-es készítésekor 5 millió birodalmi márkába került. A filmet Hitler és Goebbels is egyaránt imádta olyannyira, hogy felajánlottak neki, legyen ő a náci filmipar vezetője. Lang még aznap éjjel elhagyta Németországot.

A Hyppolit, a lakáj című filmet 1931-ben mutatták be, nem sokkal A kék bálvány című film után, ami az első magyar hangosfilm volt Jávor Pállal.

A Tizenkét dühös ember bár 1957-es premierjét követően nem lett nagy kasszasiker (ráadásul a Híd a Kwai folyón még az összes Oscar-jelölést is elhappolta előle), a tárgyalótermi vagy bírósági drámák közül ez az egyik legismertebb film, amit a mai napig rengeteg színház tesz fel a repertoárjába.

A Van, aki forrón szereti 1959-ben jelent meg, ma pedig a valaha volt egyik legjobb amerikai vígjátéknak gondolják, amely meghozta Marilyn Monroe számár a Golden Globe-díjat.

Akár becsapós is lehetne a kérdés, a Muzsika hangja ugyanis éppen azidőben készült, mint a Mary Poppins, aminek szintén Julie Andrews volt a főszereplője. Fun fact, hogy a film forgatása alatt Andrews többször is a Supercalifragilisticexpialidocious, vagyis a szuperfrenofrenetikomaxikapitálist énekelte a gyerekeknek a forgatási szünetekben, és mivel akkoriban még nem jött ki a mozikban a Mary Poppins, mindenki azt hitte, a színésznő találta ki ezt a hosszú és kimondhatatlan szót.

Margaret Mitchell amerikai polgárháborús időkben játszódó regénye csupán három évvel a megjelenése után, 1939-ben lett megfilmesítve. A Scarlett O'Hara-t játszó Vivien Leigh a könyvet olvasva szinte azonnal izzította a hollywoodi forródrótot, és mindent megtett azért, hogy rá osszák a főszerepet. És milyen jól tették, Leigh alakításáért ugyanis Oscar-díjat kapott.

Sánta Ferenc regényéből Fábri Zoltán rendezett emlékezetes filmet. Érdekesség, hogy a film forgatása alatt építették át Józsefváros középső részé, az egyik jelenetben összeomló lakóház pedig valóban összedőlt, noha nem bombázásnak, hanem robbantásnak köszönhetően.