Connor Hubbard a Hubs.life Insta- és TikTok-profillal vált ismerté, amely idén tavasszal vált igazán felkapottá. Ehhez csak arra volt szüksége, hogy 2023-ban úgy döntsön, elkezd posztolni a közösségi médiában a mindennapi életéről.
A 29 éves Hubbard Texasban él, egy kertvárosi övezetben a kutyájával Benny-vel, a feleségével, az újszölött kisbabájukkal, és senior analyst-ként (piaci elemző?) dolgozik egy multinál a klasszikus 9-től 5-ig tartó munkarendben. A rövid videói ezeknek a mindennapoknak a montázsát mutatja be. A reggeli rutinját a felkeléstől egészen odáig, ahogyan összekészül a munkába, kiválasztja a ruháját, megmossa a fogát, megfésülködik, elkészíti a reggelijét és elindul a munkahelyére. Az irodai mindennapjait, ahogy éppen a parkolóból tart az épületbe, ahogy előveszi a laptopját, dolgozik, kitölti az egyórás ebédidejét, összepakol és elindul haza. A délutánokat és estéket, ahogy a kutyájával játszik, bevásárol, fodrászhoz megy, edz a garázsban, vacsorázik és aztán bekapcsolja az egyik streaminget vagy éppen a Mavericks és a Cowboys valamelyik mérkőzését. Vagy éppen a hétvégéit és a szabadidejét, ahogyan egy behűtött sörrel ül a medencében, a feleségével utazik, a barátaival találkozik vagy mostanában, ahogyan az újszülött kisbabájáról gondoskodik.
Az igazi varázsát ennek – már ha valakinek kedvére van ez az unortodox tartalom – a videók szerkesztése, a felvételek és a melankolikus aláfestő zene közötti harmónia adja, és ettől válik az egyébként teljesen átlagosnak és unalmasnak tűnő koncepció ennyire figyelemfelkeltővé.
@hubs.life The days are long, the years are short.. #dayinthelife#ninetofivelife#dailyvlog♬ Slowed Jacob and the Stone - 🌃
Mi az a „Normalize the norm” ?
Hubbard egy GQ-nak adott interjújában elmondta, hogy kapott bőven kritikát, például TikTok-kommentek formájában arról, hogy sok felhasználó számára szomorúnak és kiábrándítónak tűnik ez az élet, amit bemutat, viszont mások – főleg a 25 pluszos korosztály – nagyon is üdvözli ezt az irányvonalat. És persze lehetne arról beszélni, hogy azért mégis csak egy kertvárosi, középosztálybeli, fehér férfi életére látunk rá, meg arról is, hogy hogyan válik a Hubs.life koncepció szándéktalanul a konformizmus propagandájává, de talán érdemes inkább azt megnézni, hogy mi idézte elő a megjelenését.
@hubs.life There is beauty in ordinary things..
♬ Healing and Stealing - Harry Gregson-Williams & David Buckley
Hubbard az említett interjúban szintén elmondta azt is, hogy neki gyerekkora óta szenvedélye volt a videógyártás. Aztán elvégezte a főiskolát, és elhelyezkedett egy irodai állásban, amivel akkor nem volt boldog, szeretett volna kiszakadni belőle és csak a videózásnak élni. De miután kilépett a munkahelyéről és teljes állásban csak a tartalomgyártásra fókuszált, nemcsak anyagilag kellett áldozatokat hoznia, de úgy érzete, hogy a videógyártásban is kiégett, amint az egy kötelező, megélhetési eszközzé vált a számára. Ezért egy év után úgy döntött, hogy visszatér korábbi karrierjéhez és a 9-től 5-ig tartó életmódhoz, mert ahogy többször fogalmaz videóiban, a számlákat ki kell fizetni valamiből.
Később jött az ötlet, hogy mi lenne, ha ezt a mindennapi életet videózná le, szembeszállva azokkal a trendekkel, amik a közösségi médiát uralják. A tartalmai elég hamar egészen sikeresek és nézettek lettek, ma már nem is újdonság a többmilliós vagy több tízmilliós megtekintés egy-egy videón. Szerinte erre alapvetően egyszerű a magyarázat, hiszen szándékosan a szöges ellentétjét képviseli, ha úgy tetszik, antitézise annak a „realitásnak”, amit a közösségi média megteremtett.
@hubs.life Another day another dollar #dayinthelife♬ Last Hope (Over Slowed + Reverb) - Steve Ralph
Fogyasztóként az ember könnyen besokall és könnyen elveszíti a valósághoz való viszonyát, ha mindig csak azt a propagandát látja, hogy a boldogság és a minőségi élet kulcsa az, hogy rengeteg pénzed van, luxusautóval jársz, halomszámra állnak a dizájner cuccok a szekrényedben, mindig a világ körül utazol, független és szabad vagy, te osztod be a saját időd, azt csinálsz, amit akarsz, és természetesen tökéletes homokóra alakod vagy éppen kockahasad van. Ezek pedig könnyen okoznak folyamatos szorongást és frusztrációt, ráadásul még azt is elhitetik, hogy ez az élet valójában nem privilégium, hanem mindenki számára egyenlően hozzáférhető. Nagyjából erről beszélt Hubbard is, csak nálam jóval halványabb antikapitalista meggyőződéssel.
A Hubs.life-koncepció pedig erre mond nemet és ennek a káros reprezentációnak a tézisét próbálja lerombolni. A Hubbard által elindított szlogen, a „Normalize the norm” (vagyis a normalizálni a normát, az általánost) annak a zászlóshajója, hogy tartsunk görbetükröt a közösségi médiában uralkodó mainstream tartalmak elé, mert nem lesz mindenki hipergazdag és szuperhíres. És egy hétfőtől péntekig, reggel 9-től délután 5-ig tartó munka mellett is lehet boldog élete az embernek. Hiszen nem az számít, hogy 9-től 5-ig mi történik abban a 8 munkaórában, hanem az, ami 5-től másnap reggel 9-ig. Élvezze a barátaival és a családjával együtt töltött időt, a napsütéses délutánokat, a finom ételeket, a jó meccseket és azt, amikor csak nyugodtan pihenhet.
Talán így lehetne összefoglalni Connor Hubbard ars poeticáját és azt, hogy miért indította útjára a Hubs.life koncepciót, ami tudatosan építkezve elérte a célját és a közösségi felületeken megteremtette a teret a nyilvánosságban az átlagos, hétköznapi embereknek. A kérdés talán csak az, hogy ez az ő egyszemélyes projektje marad-e, vagy igazából egy lavina elindulásának leszünk majd a szemtanúi.