Balatonfüred sikeréttermének, az októberben bezárt Mór24-nek Budapestre költözött a lelke. A Bar Loláról Almási Edit és Albrecht Tamás mesélt nekünk, mi pedig azt is megmutatjuk, mit kóstolhat az, aki esténként a projektnek helyet adó Dorado felé jár.
Tavaly októberben érkezett a hír, hogy bezár egy, a Michelin által Bib Gourmand elismeréssel méltatott étterem Balatonfüreden. Az ország ínyencebb része, akik hallottak róla és esetleg már jártak is a Mór24-ben, szomorúan vették tudomásul, hogy a füredi étteremben örökre lekapcsolták a villanyt. A tulajok azonban sejtelmesen megüzenték, hogy eszük ágában sincsen mással foglalkozni, jó lesz odafigyelni, vannak új tervek. Bár a „nagy dobás“ még hátravan, egy kis ízelítőt már kapunk, ugyanis heti három estére beköltöztek a kedvelt VII. kerületi Dorado specialty kávézó és reggeliző konyhájára. Az esti műszaknak a Bar Lola nevet adták és elindult a small plate-ezés a Klauzál utcában.
Almási Edit és Albrecht Tamás több mint egy évtizedet húzott le külföldön a vendéglátásban: zömében Nagy-Britanniában dolgoztak és hajtottak álmaikért. Aztán hazaköltöztek, kislányuk született, és megnyitották első saját éttermüket, a Mór24-et is. A helyszín Balatonfüred volt, ami ugyan az északi part fővárosa, de nem egy négyévszakos hely. A szezon pezsgő és forgalmas, ám nyár végén jelképesen sajnos még mindig kikerül a Balcsira a behajtani tilos tábla. Régóta küzdenek ez ellen a vendéglátóhelyek, kulturális szerveződések, de nehéz rászoktatni a magyart, hogy igenis tavasszal, ősszel és télen is jó a legnagyobb tavunk mellett pihenni. Editék pedig a rengeteg szakmai elismerés és a törzsvendégek szeretete ellenére átértékelték, hogy mi legyen a Mór24 sorsa.
Balatonról Budapestre, alternatív módon
„Küzdöttünk és nem nagyon tört meg minket semmi, de mivel a kislányunknak éppen a főszezonban van nyári szünete, pont akkor nem tudtunk vele elegendő időt tölteni, hiszen olyankor pörgött a Mór. Nem kívántunk lemaradni semmiről, és muszáj volt döntenünk, hogy mindazt amit felépítettünk Füreden, adaptálni fogjuk Budapesten. 2023 októberében zártunk be és hamar fel is költöztünk a fővárosba, annak is egy külvárosi-kertvárosi részére, ahonnan csak egy kicsit több mint egy óra autóval Alsóörs, ahol a szüleim is élnek” – mesélte Albrecht Tamás, aki beszélgetésünk és kóstolásunk erejéig szögre akasztotta kötényét a Doradóban.
Éppen üzlethelyiséget keresnek: olyat, ami ideálisan kialakítható, mehet a faszenes grill, a tűzzel/füsttel való fűszerezés is, ahol tovább tudják vinni teljeskörűen a Balatonon felépített small plate rendszeres, sokszor a trendek előtt járó, laza és kísérletező konyháját és hitvallását. Igen ám, de erre még várni kell, nem akarnak elhamarkodottan dönteni. Viszont jó barátságban vannak a Klauzál utcai kétnyelvű (egy magyar-spanyol pár által létrehozott) Dorado-béli Mesivel és Marióval, együtt már pop-up vacsorát is tartottak itt. Elindultak a tervezések és arra jutottak, hogy a natúr boros Disco Wines alapítói három esti shiftjüket odaadják Editnek és Tamásnak. Vagyis szerdától péntekig, 18:00-tól körülbelül 23:00-ig saját étterem híján, de mégis 2in1 koncepció valósul meg a Doradóban, ugyanis Tamásék beveszik a konyhát, hétről hétre új étlapot terveznek.
Nemzetközi, értő közönség
„Azért az nyilvánvaló volt nekünk is a Mórban, hogy a vendégeink többsége Budapestről vagy nagyvárosból érkezik. Most viszont mi érkeztünk a fővárosba és ez nagyon inspiráló, pláne, hogy itt vagyunk a Dorado falai között immár Lolával. Ez egy teljesen nemzetközi kávézó-reggeliző és natúr borokkal is foglalkozó hely, a fősodorban, de mégis egy utcával beljebb. A közönség abszolút rá tud hangolódni a mi stílusunkra, világlátott vendégek, érzik a small plate-et, a nemzetek konyháinak ötvözését, a natúr borokat is” - tette hozzá a séf, aki újra szárnyra kapott, hogy rendszeresen alkothat. Volt egész sok kollaborációjuk és egy-egy alkalomra megálmodott vacsorájuk (például a Dérynével, a Bar Bizarre-ban vagy a YURU Budapestben), de hiányzott már a folytonosság és az események melletti hétköznapi konyhai tevékenység.
Háromnapos bulisorozattal és az argentin technó csillagával ünnepli kilencedik szülinapját az Aether Club
tegnap 10:30 -kor
Bár ez a szó nem annyira idomul a Bar Lolára, ugyanis sem koncepciójában nem hétköznapi, sem a repertoárt illetően. Egyébként hasonló megoldást Európa-szerte lehet találni: egy napközben kávédarálástól hangos hely este átmegy kiskocsmás hangulatba és identitást vált, vagy a reggeliző változik át stílusos vacsorahelyszínné a hét néhány napján. Edit és Tamás üdítő színfoltokként mutatkoztak be anno a Balatonon, sokan már akkor várták őket a fővárosba, hogy még több publicitást kapjanak. Pláne azért, mert a trendek követése helyett a diktálásában jeleskedtek, ami pedig a mostani projektre is igaz, minden téren.
Főszereplő zöldségek, meghúzódó húsfélék
A Bar Lola étlapja tömör, lényegre tör, összesen kilenc fogást találtunk rajta, a válogatásba pedig nem mi kezdtünk, hanem Tamásra bíztuk magunkat. Feltűnő, hogy az egyszavas ételnevek majdnem mind zöldség főszereplőre utalnak. Kicsit továbbolvasva aztán megjelenik egy kis hal, némi hús is, de nem ez van a reflektorfényben:
A világ efelé megy, akár fenntarthatósági szempontból, akár egészségügyi értelemben véve. Sok-sok zöldség, kevesebb hús. Vallom, hogy a húst jó lenne luxustermékként kezelni, nem mindenáron, mérték nélkül fogyasztani. Simán van olyan hetem, hogy nem is tudom, mikor ettem utoljára húst és nagyon jól megvagyok így is. A Bar Lola is ezt a követi: a kilenc ételből most kettőben van jelen egy húsféle és egy hal. Ezek is majdnemhogy fűszerként működnek, nem dominálják le a paradicsomot vagy a karfiolt.
Az egyediség egyértelmű, a kóstolt ételek egyszerre vagányak és komfortosak. A gyönyörű paradicsomszeletekre fügelevél emulziót porcióznak, erre fekszenek az ajókacsíkok és a pirított kenyérmorzsa ad egy további pluszt a kicsit spanyolos ételnek. Hiába a „kistányér“, gazdagon rakott, de hamar fogy el, hiszen sok az íz.
Fantáziadús tányérok és egy jópofa geg
Tamás aztán ceruzababbal érkezett, ami egy jó nagy maréknyi ress ceruzababot jelent, alatta lángolt őszibarackkal, felette púposra tálalt, kellően sós kecskesajthabbal és mellé tökmagból készített grillázzsal, ami persze csak szolidan jelenik meg, de annál többet ad az élményhez.
Ahol megfér egymás mellett az omladozó bérház és a szecessziós palota: Józsefváros története
2024.11.26 16:05
A harmadik fogás egy negyed karfiol volt, amit először blansíroztak, majd a trend szerint égettek is, viszont a humuszos-zöldfűszeres verzió helyett valami egészen meglepő érkezett, ugyanis nyakon öntötték egy sobrasadával (pikáns spanyol kolbászkrém, kicsit hasonló az ‘nduja calabriai kolbászkrémhez), mélyített szafttal. A karfioldomb aztán kapott néhány szelet hegyeserős paprikát és tejföl is járt a tányérhoz. Most mondjuk azt, hogy magyaros csirkepaprikás alternatíva született, a lehető legkevesebb hússal, egy karfiol főszereplésével? Tamás egy ilyesmi geget akart megjeleníteni, és sikerült is neki. Szerethető és nem erőlködő ez a tányér, és a kolbász ellenére sem lustul be, még mindig vibráló.
Nyári estén: Bar Lola
Nem tudjuk mit hoznak a következő étlapok, de még tartozunk magunknak az uborka-labneh-salsa macha kombóval, ami nem a matcha teát jelöli, hanem egy csiliből, magvakból álló fűszerolajat – amolyan ázsiai történet, mexikói tolmácsolásban. Emellett megjelenik az étlapon a Mór24-ben már bejáratott óriás ravioli is, gombával, parmezánnal töltve és törökmogyoróval tálalva. A csokimousse desszert kap egy kis sót és olívaolajat, így esélye sincs az átlagosságra. Mindezek mellé pedig a válogatott natúrborokon kívül mehet a vermut-szóda, a paloma, az espresso martini vagy a dirty martini is.
Várjuk a nagy dobást is, de öröm, hogy Edit és Tamás egy ilyen kreatív, alternatív módját találták meg az alkotásnak, a vendégekkel való kapcsolódásnak. A Dorado egy kedves, befogadó, megtartó közeg, így a Bar Lola is jól érzi magát és szárnyalhat.
Pákozdi Nóra
