Az entomofóbia, azaz a rovarfóbia első ránézésre egy teljesen egyértelmű problémának tűnik: az ember irreális módon irtózik ezektől az ízeltlábúaktól. De mi van akkor, ha teljesen félreértjük ezt a betegséget, és az egésznek semmi köze nincs a rovarokhoz?
Ma már rendesen meg kell erőltetnünk magunkat, ha olyasvalamit szeretnénk találni, amihez nem kapcsolódik egy megnevezett, dokumentált fóbia. Ezt remekül alátámasztja az arachibutyrofóbia, vagyis az intenzív, irracionális félelem attól, hogy mogyoróvaj tapad a szájpadlásunkra, ami megakadályozhatja a száj kinyitását, és végül fulladást okozhat – elvileg. Ez egy elég ritka típusa, ugyanakkor léteznek egészen gyakran előfordulók is, ilyen például az entomofóbia.
Honnan hozzuk?
Az egyik első kérdés, ami a fóbiák kapcsán felmerült bennem, az volt, hogy honnan erednek: traumából jönnek, örököljük vagy valami teljesen másról van szó? Dr. Makai Gábor klinikai szakpszichológus szerint örökölhetőek, de nem úgy, ahogy első blikkre gondolnánk.
A fóbiák ugyanis nincsenek a génjeinkbe kódolva, sokkal inkább egy szociális összefüggésről van szó: arról, hogy a szüleink „megtanítanak minket félni”, akár a bogaraktól, akár a kutyáktól, akár a magasságtól vagy bármi mástól. Gyerekként magunkévá tesszük azon minták egy részét, amit a szocializációs közegünkben tapasztalunk, látunk – így könnyen belénk injektálhatják a félelem érzetét valami kapcsán, azt a prekoncepciót, hogy valami veszélyes. Félelmet, amivel még nincsen semmi baj.
A pókfóbia megkeseríti az életem, a tűtől pedig az egész családom retteg: így NE örökítsd tovább a félelmeidet a szakértő szerint
2023.11.5 9:45
Félünk, ami normális
A legtöbb ember, amikor meglát egy rovart, akkor van benne egyfajta averzió, aminek a szakember szerint egyszerű evolúciós elméleti háttere van. Mi, emberek úgy alakultunk ki, hogy egy kicsit megtorpanunk, felmerül bennünk némi félelemérzet, amikor olyasvalami jön velünk szembe, ami egyébként nem szokott.
A Harmadik Hullám: egy iskolai kísérlet a fasizmusról, ami rosszul is végződhetett volna
2024.6.8 10:17
Ez pedig egyáltalán nem baj, hiszen ez a riadalom gyakorlatilag védelmi szerepet tölt be: mozgósítja, aktivizálja az embert, hiszen a vegetatív idegrendszerre is hat. Ilyenkor a testünk is egyértelmű tüneteket mutat, hiszen hevesebbé válik a szívverésünk, kitágul a pupillánk és a vérnyomásunk is megemelkedik. Így az emberben bekapcsol a sokszor hallott flight-or-fight-mód, aminek köszönhetően tettre készebbé válunk. (A következő videót inkább ne indítsd el, ha durva rovarparád van.)
@christopherkiely Do You Have Entomophobia? The Cronic Fear Of Insects 😳 #entomophobia#phobias#phobiasyoudidntknow#phobiasyoumighthave♬ Creepy sound and bell sound(855646) - みみさらい
Emellett pedig egy másik folyamat is beindul az agyunkban: a rendelkezésünkre álló analitikus értelmező eszközkészlettel kognitív értékelést végzünk, így mérjük fel, hogy valódi veszélyben vagyunk-e vagy sem. És itt jön képbe a félelem, illetve a fóbia közötti hatalmas különbség.
Ha félünk, az teljesen rendben van, az nem egy pszichés, mentális betegség. Az is tökéletesen normális, ha nem akarjuk megsimogatni a Balatonban mellettünk elúszó siklót, vagy ha nem szívesen megyünk be a fesztivál zuhanyfülkéjébe, aminek a jobb felső sarkában egy pók tanyázik. Baj inkább akkor van ezzel, ha az egész szélsőséges irányba csap át, és a fóbia tárgya kezdi el meghatározni az életünket. Ilyenkor ugyanis állandósulhat a félelem, mi pedig a kontrollvesztés veszélyes hibájába eshetünk.
Amikor átcsap fóbiába
A pszichológus itt megjegyezte, hogy a fóbia egy kifejezetten érdekes jelenség, hiszen a szorongásos kórképek közé tartozik – csakúgy, mint a pánikbetegség vagy éppen a kényszerbetegség –, ám ezek között egyfajta speciális eset, egy kivétel. A fóbiákkal küzdőkben ugyanis „tárgyat talál” a szorongás: itt az érintett pontosan meg tudja nevezni, hogy mitől alakul ki benne az irracionális félelem, azaz hogy mitől szorong.
@kaitlynfatalebih96 The spider: 👁️👁️👁️👁️👄👁️👁️👁️👁️ #ihatebugs#spider#spidersarescary#irrationalfear#entomophobia#fearofbugs#CapCut#entomophobia⚠️#scaredofspiders#facts#funny#foryou#xyzabc#wlwtiktok#comedy#lgbtq#foryoupage#lgbtqtiktok♬ original sound - Kitty😽
Ez az érzés gyakran annyira erős, annyira domináns az érintettekben, hogy könnyen pánikrohamba is fulladhat, ami azt jelenti, hogy a fóbiás zavarok ritkán állnak egyedül, sokszor más mentális zavar kapcsolódik hozzájuk. Leggyakrabban a pánikbetegség, de akár a depresszió is megjelenhet.
Ezt tapasztalhatják az entomofóbiával küzdők is: intenzív testi és mentális tüneteket mutathatnak, elveszíthetik a kontrollt, amikor érintkeznek a fóbia tárgyával. Emiatt a legáltalánosabb „megoldás” az elkerülés, vagyis az érintettek mindent megtesznek, hogy ne találkozzanak rovarokkal. Ez egyes esetekben viszont nem feltétlenül jó gyakorlat: vannak, akiknél egy fotó vagy akár csak a fóbia tárgyához kötődő gondolatok is kiválthatnak egy-egy rohamot.
Láthatjuk tehát, hogy a fóbiák nem ismernek határokat, sem a tárgyukban – ezt mutatja a fent említett arachibutirofóbia is –, sem az irracionalitásban.
Meghatározhatja a mindennapokat
Ez az irracionális félelem pedig olyasvalami, ami befolyásolhatja a gondolkodásmódunkat, kihathat a magánéletünkre és a professzionális életünkre is – gyakorlatilag teljesen begyűrűzik a mindennapokba és meghatározza azokat. Emellett pedig ott van még az is, hogy egy idő után a környezetünk elveszítheti a türelmét a fóbiánk kapcsán, így ez a kapcsolatainkra is kihathat. Röviden: ha hagyjuk, könnyen megkeserítheti az életünket.
Például azt eredményezheti, hogy nyáron nem merünk elmenni a barátainkkal a tóparti nyaralójukba, nem szívesen utazunk egyes országokba vagy egyes napszakokban inkább bezárkózunk a lakásba – mondjuk egy szúnyograjzás idején. Ez viszont hosszú távon nem tud működni, hiszen nem mást teszünk, mint konzerváljuk a szorongást, miközben sok olyan élménytől megfosztjuk magunkat, ami egyébként előrevihetne minket.
Ha mi is ilyesmit érzünk, akkor szinte teljes biztossággal kijelenthetjük, hogy minket már maga alá gyűrt a rovaroktól való szorongás. Vagy mégsem?
Valójában nem is a rovarokról van szó
A szakember szerint a pszichoanalitikusok egyetértenek abban, hogy mindennek van egy tudattalan háttere – és annak egyáltalán nincsenek ízelt lábai. Sokkal inkább szó lehet egy kapcsolati konfliktusról, egy fel nem dolgozott traumáról vagy valamilyen belső vívódásról, ami előbb-utóbb valamilyen mentális probléma formájában jelentkezik, ami egy fóbia is lehet.
Bármikor kialakulhat, de van egy jó hírünk is
Mivel valójában nem a rovarok váltják ki az irracionális félelmet és a szorongást – hanem vagy egy trauma vagy sok kisebb, rossz élmény, külső behatás, ami összeadódik –, a fóbia sajnos bármikor kialakulhat, akár 80 éves korunkban is. A megoldatlan dolgok az életünkben tehát előbb-utóbb felütik a fejüket.
Van tudományos magyarázat a déjà vu-re, de nem biztos, hogy elégedett leszel vele
2024.5.16 18:33
És ez olyasvalami, amit a legtöbben nem tudnak önállóan kezelni. Láthattuk, hogy az első gondolatunk, az elkerülés hosszú távon nem működik, ezzel inkább csak becsapjuk magunkat. Ehelyett érdemes inkább megállni és elgondolkodni azon, hogy mit jelez a pszichénk, mi az, ami nincs rendben, mi az, amit mostanáig elnyomtunk magunkban, és most szorongás formájában jelentkezik.
Ebben lehet nagy segítségünkre a pszichoterápia, ami remek eszköz a szorongás mögöttes tartalmának feltárására: megérthetjük, mi váltja ezt ki, és elkezdhetjük feldolgozni a traumát, miközben az önismeretünket is mélyítjük. A terápia szélsőséges esetben kiegészíthető gyógyszeres kezeléssel is, hiszen a hatóanyagoknak köszönhetően a fóbiához kapcsolódó negatív érzések azonnal megszűnnek. Fontos viszont hangsúlyozni, hogy ez csupán egy gyors, felszíni kezelés, amitől az eredeti probléma még fennáll – ennek az okait kell feltárni és megérteni. Amíg ezt nem tesszük meg, addig csak félutas megoldásokat találunk majd, a teljes gyógyulás – ami a végső cél lenne – útján nem tudunk elindulni.
