Az egész életemet végigkísérte a pókfóbia: nem elég, hogy Dél-Amerikát és Ausztráliát kilőhetem az úticéljaim közül a szőrös pókok miatt, a mindennapjaimat is megmérgezi ez az állat, főleg Halloweenkor, amikor minden sarokból előugrik egy műanyag rémség.
Személyes érintettségem okán kábé négyéves korom óta kívülről fújom a fóbiás szorongászavar definícióját: egy olyan, jól meghatározott helyzetben, tárgy vagy élőlény jelenlétében kialakult félelemről beszélünk, ami veszélytelen, nincs racionális alapja.
A családunkban több fóbia is fut, és jó példa vagyunk rá, hogy az irracionális félelmeinknél a kor valóban csak egy szám: a nagypapám 75 éves volt, amikor érzéstelenítő szurit kapott, és ijedtségében még a foghúzás előtt hazasprintelt a váróterméből.
A bátyám 30 évesen kezdett el alkudozni az orvossal, hogy kisebb tűvel adja be neki az injekciót, mondván, „ezt a nagyot biztosan nem döfi belém!“ Én pedig úgy izgulok a vérvétel előtt, hogy előtte egy napig nem tudok rendesen enni, és ott helyben egy komplett színházi monológot nyomok le a pszichoszomatikus rosszullétről, és készségesen magyarázom el, hogy miért csak csukott szemmel viselem el ezt a halálos műveletet. Azóta azt is tudom, hogy a tűtől való félelemet tripanofóbiának nevezi a szakirodalom. A pókokkal is hadilábon áll az egész família: otthon nálunk az kapta el a házban (jobb esetben sarokban) felbukkanó állatot, aki a leglassabban futott.
KVÍZ: Neked mi a legnagyobb félelmed? Nézzük, mennyire ismered fel a fóbiákat!
2023.1.14 10:33
Ezeken a gyerekkori sztorikon lamentálva merült fel bennem, mennyire hibáztatható a családom a halmozott fóbiáimért, amik végigkísérik az életemet, és hogyan kéne nekem viselkednem ahhoz, hogy az egyéves unokahúgom vagy majd a saját gyerekem ne tanulja el az irracionális félelmeimet. A téma kapcsán felkerestem Molnár Sára Anna pszichológust, hogy szakértelmével kicsit tisztábban lássam – és láttassam – a transzgenerációs fóbiák ügyét.
Van, hogy egy trauma a hunyó, de evolúciós oka is lehet
A fóbiák kialakulásának többféle oka lehet, amit egyes pszichológiai iskolák eltérően magyaráznak.
- A fóbia bizonyos helyzetekben alapulhat gyerekkori traumán, jó példa erre a kutyaharapás következtében kialakuló kinofóbia, vagyis a kutyáktól való félelem.
- A behaviorista, azaz tanuláselméleti nézőpont szerint a fóbiák hátterében a tanulás áll: először megtanulunk félni a rettegett tárgytól, eseménytől vagy helyzettől, és mindent elkövetünk, hogy elkerüljük őket – ezáltal a félelmek csak tovább fokozódnak.
- Sigmund Freud a pszichoanalitikus megközelítésben hitt: szerinte a nehezen kezelhető érzéseinket – például félelem, szorongás, indulat – igyekszünk kontrollálni azáltal, hogy olyan védekező mechanizmusokat mozgósítunk, mint az elfojtás vagy az áttolás, amik a fóbiák hátterében állnak. Az áttolás segítségével olyan tárgyra vagy helyzetre tesszük át nehéz érzéseinket, amit könnyebben tudunk kezelni.
- A behaviorista-biológiai magyarázat szerint az emberi faj hajlamosabb lehet bizonyos fóbiák kialakítására. Például gyakrabban félünk a magasságtól, sötétségtől vagy rovaroktól, aminek hátterében egyfajta ősi tudás húzódhat: tudatalattinkban lehetnek olyan valódi vészhelyzetek emlékei, amikor a félelem a túlélést szolgálta a ragadozókkal, természeti csapásokkal vagy más ellenségekkel szemben.
Nem érdemes mindent továbbörökíteni
Normális, hogy a szülő tovább szeretné adni a gyerekének, amiben hisz és amit jónak gondol, viszont az elbaltázott döntésektől, élethibáktól és káros mintázatoktól inkább megkímélnénk az utódainkat. A gyerek a szülőre tekintélyszemélyként tekint; eltanulja tőle az anyanyelvét, viselkedését, a világhoz való hozzáállását, és a fóbiával is hasonló a helyzet: ha a szülő szorong és a félelem jeleit mutatja gyermeke előtt, az hajlamos lehet azt „lemásolni”, legalábbis bizonyos mértékig.
A szakember szerint a legjobb, amit fóbiával élő szülőként tehetünk, ha konzultálunk klinikai szakpszichológussal a fóbiánk kezelése miatt, hogy ne alakítsuk ki a gyerekünkben potenciálisan ugyanezt a félelmet. Egyes szakirodalmak szerint a második legideálisabb megoldás, ha nem mutatjuk ki a félelmet gyermek előtt, vagy ha mégis megtennénk, a gyermek korától és érettségétől függően beszélhetünk vele a helyzetről.
Hasznosnak tartom a gyermekek önbizalmának tudatos erősítését, ami megóvhatja őket a negatív szokások kialakításától vagy, segíthetnek félelmeik kezelésében. Szülőként ahelyett, hogy akaratlanul is továbbadnánk félelmeinket gyermekeinknek, megtaníthatjuk őket arra, hogy például a pókok vagy a kígyók mikor, milyen helyzetben és hogyan jelenthetnek veszélyt az emberre. Továbbá edukálhatjuk őket abban is, miként védekezhetünk ellenük.
– vélekedik Molnár. Amellett, hogy a fóbia kellemetlen, növelheti a testi betegségek, vagy más pszichiátriai betegségek – különösen egyéb szorongásos rendellenességek, depresszió és a szerhasználat – kockázatát.
Kutatások szerint gyermekeknél a fóbiák az életkor előrehaladtával eltűnhetnek, a felnőtteknél viszont nem ilyen egyszerű a helyzet: a nem gyerekkorban kialakuló fóbiák körülbelül 80%-a krónikus, azaz hosszú távú állapottá válik, ami megfelelő kezelés nélkül általában velünk is marad. Sőt, mivel a szorongásos kórképek alapja az előrevetített, azaz anticipátoros félelem, gyakran fel is erősödik a fóbia azzal, ha elkerüljük a szorongást kiváltó ingert, hiszen nincsen, ami megkérdőjelezze a kapcsolatot a félelem és a félelem tárgya között.
A fóbiák sikeresen gyógyíthatók, a kezelés pedig többféle módszerrel történhet: relaxációval, kognitív viselkedésterápiával, pszichoterápiával, amit szükség esetén gyógyszeres terápiával egészítenek ki.
A póktól félnek a legtöbben, de van, aki a madaraktól retteg
A világ leggyakoribb fóbiája, az arachnofóbia a görög arachne (pók) és phobos (félelem) szavakból tevődik össze, és arra utal, hogy az érintett személy irracionális félelmet érez a pókokkal szemben – ezt az állat fizikai közelsége váltja ki, de sokszor egy fotó vagy pókháló is triggerelőleg hathat. Főleg a nőket érinti, és nemcsak azokban az országokban jellemző, ahol halálos pókmarásnak lehetünk kitéve, hanem ott is, ahol ettől racionálisan nem kell tartanunk (jó bizonyíték erre, hogy már a pók szó leírásába is beleborzongok, az óbudai irodánkban pedig nemigen vannak mérges fajták...)
Engedd el a megfelelési kényszered, mert komoly ára lehet annak, ha mindenre igent mondasz
2024.2.2 16:46
Gyakori fóbiának számít még az agorafóbia, azaz a nyílt terektől, tömegtől, utazástól való félelem, valamint az akrofóbia (köznapi értelemben tériszony), azaz a magasságtól, magas helyektől való félelem. Vannak bizonyos fóbiák, amik elsőre furcsán vagy mulatságosan hangozhatnak, de sokaknak okoznak szenvedést.
Vannak, akik a madaraktól tartanak irracionális mértékben, ezt a fóbiát ornitofóbiának nevezzük, a bohócoktól való rettegés pedig a coulrofóbia.
A szociális szorongás is egy fóbia
A fóbiák kialakulását a tágabb környezet is befolyásolhatja. A szociális szorongások (korábban szociális fóbiák) például létrejöhetnek önértékelési zavar vagy kisebbrendűségi érzés miatt, és gyakran alakulnak ki gyermek- és serdülőkorban. Ez a fajta fóbia szociális helyzetekben jelentkezik: az érintett személy úgy érzi, közösségben mások figyelmének középpontjába kerül, és meg fog szégyenülni, ezért kerüli a társas szituációkat vagy az olyan helyzeteket, ahol szerepelnie kell (például beszédet mondani), vagy fél nyilvánosan enni, vagy mások jelenlétében mosdóba menni.
Viszlát egyik fóbia, helló másik!
Az is előfordulhat, hogy a kezelés alatt a már meglévő fóbia helyére egy másik kúszik be a képbe, de a szakértő szerint ilyenkor nem kell megijedni, és érdemes folytatni a kezelést.
Itt fontos megemlíteni az úgynevezett „betegségelőny” fogalmát. Ezalatt olyan nem tudatos betegségfenntartó tényezőket értünk, amik bizonyos rejtett előnyökkel járnak a beteg számára
– mondja Molnár.
A szakértő szerint a pszichológia kétféle betegelőnyt különböztet meg: az elsődleges betegségelőny során a kialakult probléma valamilyen más betegség vagy nehezebben elviselhető szorongás kifejeződését akadályozza meg (például, hogy szülők válásánál egy gyermek hirtelen beteg lesz, emiatt a felnőttek félreteszik konfliktusaikat, és a gyerekre fókuszálnak.) Másodlagos betegségelőnyről akkor beszélünk, ha valamilyen konkrét „haszonhoz” jut általa a személy (például valaki a betegsége miatt mentesül a munkavégzés alól.) A szakértő fontosnak tartja hangsúlyozni: a betegségelőny védelmező vagy helyettesítő szerepet tölt be, és nem azt jelenti, hogy valaki szándékosan akarná önmagát megbetegíteni.
