Június 14-én indul a németországi labdarúgó-Európa-bajnokság. Cikkünkben megnéztük, nagyjából mire számíthatunk a magyar válogatottól, illetve az ellenfelektől, akik jó és rossz értelemben is okozhatnak meglepetést egy kiegyensúlyozottnak tűnő csoportban.
Stabilitás és Szoboszlai-mágia: Mit várhatunk a mieinktől?
A június 4-i, Írország elleni vereségével (amit aztán Izrael ellen szépen kozmetikázott) a magyar válogatottnak megszakadt tizennégymeccses veretlenségi sorozata, ami a leghosszabb volt Európában, ugyanakkor messzemenő következtetéseket sem erről a masszív sorozatról, sem egy felkészülési meccs eredményéből nem érdemes levonni. Egy tanulságot azért elvihetünk magunkkal: ez az elmúlt évek legkiegyensúlyozottabban teljesíteni képes magyar csapata.
Marco Rossi kapitány következetesen három belsővédővel, 3-4-2-1-ben teszi pályára a magyar csapatot, amelynek egyértelmű prioritása, hogy hátul stabil legyen, és a nála erősebb játékkerettel bíró csapatok játékát kiegyensúlyozott védekezéssel meg tudja fojtani.
Ez általában jól is megy a magyar csapatnak, különösen olyan ellenfelek ellen, amelyek magas játékosminőséget képviselnek, szeretnek és tudnak is ragaszkodni a labdához. A mieinknek nagyon jól áll, hogy ilyen csapatok ellen jól zárjanak hátul, majd direkt kontratámadásokból gólokat szerezve jó eredményt érjenek el. Mindez azonban egy idő után nem volt fenntartható, Rossinak, illetve a stábjának lépnie kellett, és megszervezni egy olyan labdás játékot, ami akkor is működni tud, mikor az ellenfél átengedi a területet a magyaroknak.
Ez a része a játékunknak döcög még olykor, de egyértelműen előrelépett, amiben nagy szerepe van annak a szerepkörnek, amit az elmúlt évtizedek legnagyobb magyar labdarúgó tehetsége, Szoboszlai Dominik játszik. A válogatottunk támadójátéka szinte megkerülhetetlenül függ a Liverpool támadó középpályásától, aki rendkívül szabad szerepkörben brillírozhat, viszont az, hogy milyen meccsnapokat fog ki (általában szerencsére jót), létkérdés lesz az Európa-bajnokságon.
5 ok, ami miatt megéri nézni a magyar válogatott utolsó idei meccseit
2024.11.12 12:12
A magyar válogatott labdás taktikájában külön érdemes odafigyelni az úgynevezett relacionizmusra, avagy labdához orientált játékra, amelynek lényege, hogy labdabirtoklás során a csapat játékosai közül igyekeznek minél többen a játékszer körül helyet foglalni, kis területen kombinálni, magukra húzni az ellenfél játékosainak nagy részét, majd az így kialakuló üres területbe passzolni a labdát, és ott szabadon az ellenfél kapujára törni. Ezt a taktikai felfogást sokan egyfajta ellenkulturális mozgalomként fogják fel a domináns európai trendekkel szemben, míg mások csak egy kisebb taktikai elmozdulásként tekintenek rá.
Egy biztos: a magyar válogatottat különlegessé teszi az európai mezőnyben, és ez az egyik fő oka, amiért a focigeekek a világ minden táján izgatottan fogják figyelni a magyarok játékát.
Amire tehát a magyar válogatott építhet, az a nagyon kiegyensúlyozott védőjáték, illetve az improvizatív labdás megoldások, amiknek a tetemes részét Szoboszlaitól várhatjuk, aki válogatott szinten egy kiemelkedő kreatív középpályás, és pontosan tudjuk – emlékszünk például a Montenegró elleni meccsre –, hogy bármilyen helyzetben képes vállára venni a csapatot, és megvillantani azt, miért lett a Liverpool történetének harmadik legdrágább igazolása.
Mire kell készülni a csoportellenfeleink ellen?
Svájc
A csoportbeli ellenfeleink közül Svájc válogatottját a legnehezebb előre belőni. Egyértelmű, hogy edzői oldalról mi vagyunk a jobbak, jól látszik ugyanis, hogy Murat Yakinnak nincs olyan hozzáadott értéke a csapatához, mint Marco Rossinak és stábjának, ugyanakkor van, ami jobban számít az edzői munkánál: a játékosok minősége. Ebben pedig Svájc előttünk jár.
Harcos értelmiségi családból az Aranylabdáig: Ki az az Aitana Bonmatí, a női futball legnagyobb csillaga?
2024.11.2 9:36
Yakint sokan már kint látták jelenlegi pozíciójából, miután a svájciak tavalyi éve elég gyengén sikerült: mindössze Andorrát tudták megverni, és csak másodikok lettek egy nem túl acélos selejtezőcsoportban. A szövetségi kapitány végül maradt, és kapott maga mellé egy új asszisztenst Giorgio Contini személyében, ami – ahogy az Athletic fogalmaz – „általában annak a jele, hogy nem igazán hiszik, hogy tudod, mit csinálsz, de valamilyen okból kifolyólag nem akarnak kirúgni“.
Azért ne vigyük el ezt olyan irányba, hogy alulbecsüljük a játékerejüket. Svájc válogatottjában olyan játékosok fociznak, mint a Leverkusennel történelmi bajnoki címet nyerő Granit Xhaka, a Manchester Cityben alapembernek számító Manuel Akanji, az Inter kapusa, Yann Sommer, a Newcastle-ben játszó Fabian Schär, vagy Xerdan Shaqiri, aki már túl van a prime-ján ugyan, de még mindig képes döntő tényező lenni meccseken.
Ami Svájc gyengeségét jelentheti, hogy nem nagyon látni a keretükben egy megbízható góllövő csatárt, különösen annak ismeretében, hogy a Monacóban játszó Breel Embolo egy évet hagyott ki sérülés miatt.
Németország
Simán emlegethetjük a torna legnagyobb esélyesei között a házigazda német csapatot, de azon sem lepődnénk meg, ha kinézne nekik egy ugyanolyan lebőgés, mint az utóbbi világversenyeken. Az biztos, hogy övék az Eb egyik legkomolyabb taktikai képzettséggel bíró edzője, aki klubszinten is bizonyított már (és jó eséllyel fog is még). Julian Nagelsmann legnagyobb erénye eddig, hogy a döcögős indulás után a két márciusi barátságos meccsükre (ezeken Franciaországot és Hollandiát is megverték) sikerült összehangolni két világklasszis fiatal támadó középpályásának játékát: Florian Wirtz, illetve Jamal Musiala két kiemelkedő tehetsége a világfutballnak, de sokáig kérdés volt, nem fogják-e kioltani egymást. A márciusi meccseken azonban sikerült hatékonyan együtt játszatni a két kreatív játékost, akiket csatárként remekül kiegészít a visszalépegető Kai Havertz.
Ahogy az Athletic szaklap is utal rá, az lehet tehát a német válogatott legnagyobb erénye, hogy rengeteg kreativitás van a támadósorban. A helyzetkialakítással ugyanakkor már Hansi Flick alatt sem volt probléma, ezek befejezése hibádzott, ami idén is necces lehet, ugyanis egy klasszikus befejezőcsatár továbbra is hiányzik a házigazdáktól. Ugyanakkor tudjuk jól, hogy az utóbbi években trendszerű volt a fociban, hogy nem az ékként használt játékosok termelték a gólokat, és simán lehet, hogy klasszikus csatár nélkül is megoldják majd ezeket a szituációkat.
A Barcelona 17 éves sztárja olyan magasra juthat el, amiről azt hinnénk, lehetetlen: mit kell tudni Lamine Yamalról?
2024.10.1 15:39
A német válogatott másik problémája, hogy szépen-lassan kikopott egy olyan védőgeneráció, akik stabil hátvédsort alkottak, és könnyen lehet, hogy a pálya ezen pontján vékonynak bizonyul majd a keretük. Persze, egy Jonathan Tah-Antonio Rüdiger középhátvédpárost bármelyik válogatott elfogadna, de ha egyikük kiesik, akkor fájhat majd Nagelsmann feje, különösen annak tudatában, hogy az utóbbi években meggyűlt a németek baja az ellenfelek visszatámadásainak levédekezésével.
Skócia
Svájccal ellentétben a skótoknál kifejezetten nagy személyi kultusz alakult ki a szövetségi kapitány személye körül, ami elsősorban annak köszönhető, hogy Steve Clarke 23 év után először vezette ki őket nagy tornára 2021-ben. Az, hogy újra kint lehetnek az Eb-n, bebiztosította Clarke helyét a skót futball történelemkönyvének címoldalán, de ez nagyjából rávezet arra is, mekkora játékerőt képvisel a skót válogatott, amely egyértelműen a negyedik erő a csoportban. Ugyanakkor a keretük minőségét tekintve nincs akkora olló köztük és köztünk, hogy automatikusan beírjuk magunknak a három pontot a csoportkör utolsó meccsére.
A Kabát FC a foci és a reality műfajának is teljes megcsúfolása, mégis az őszi felhozatal eddigi legszórakoztatóbb műsora
2024.9.22 9:27
A selejtezősorozat nagyon jól indult nekik. Hat meccsükből ötöt – köztük egy spanyolok ellenit is – megnyertek, azonban ezt követően hét meccsen keresztül nyeretlenek voltak, a napokban tudták behúzni az első meccsüket hosszú idő után, de azt az ellen a Gibraltár ellen, amelyet Európa egyik leggyengébb válogatottjaként tartunk számon.
A skótok legnagyobb erőssége a bal oldaluk, ahol Andy Robertson (Liverpool) és Kieran Tierney (Arsenal, kölcsönben a Real Sociedadnál) összehangolt játéka jelenti a legfontosabb progresszív erőt. Előbbi a szélen felfutva, míg utóbbi a mélységi futásokkal tud komoly veszélyt okozni. De a középpályájukon sem kutyaütők rohangálnak: Billy Gilmour (Brighton), John McGinn (Aston Villa) és Scott McTominay (Manchester United) egyaránt a Premier League-ben bizonyított játékosok. Ha nem is sorolnánk őket az angol bajnokság krémjéhez, Gilmour mélységiirányító-játéka, illetve McGinn és McTominay kapura való veszélyessége okozhat gondot az ellenfeleknek.
A skótoktól (ahogy tulajdonképpen minden válogatottból az A-csoportban) is erősen hiányzik egy elit befejezőcsatár, azt a feladatot majd annak a Che Adamsnek kell ellátni, akit ismerhetünk már a Southamptonból. Emellett a keret több pontján is erősen foghíjasan vannak minőségi játékosokból, így nyugodtan mondhatjuk, hogy ebben a csoportban az ő továbbjutásuk lenne a legnagyobb meglepetés. Ugyanakkor, látva az Angliában játszó játékosok mennyiségét, illetve ismerve azt az attitűdöt, amivel a skótok pályára lépnek, biztosak lehetünk benne, hogy borzasztó nehéz ellenfelek lesznek.
Szabad reménykedni azért?
Szabad. Ami azt illeti, abban az örömteli helyzetben vagyunk, hogy az elmúlt évtizedek lejobb magyar válogatottját nézzük, amiben minimum egy (de tulajdonképpen több) világklasszis tehetség focizik, és egy olyan edzői stáb állt össze, akiknek az értékítéletében és taktikai felkészültségében minden egyes lejátszott meccs előtt „vakon“ bízhatunk.
Cristiano Ronaldo elindította saját YouTube-csatornáját, de bár ne tette volna
2024.9.16 15:16
Lélektani szempontból szintén szerencsés státusz, hogy nagy reményeket fűzhetünk a csapathoz, de ott azért még nem tartunk, hogy bármit is elvárásként fogalmazzunk meg feléjük. A csoportból való továbbjutásra elég jelentős esély van, mégsem mondhatjuk azt, hogy egy esetleges kiesés darabokra törné a szívünket.
Azt a 24 csapatos Eb komplex rendszere miatt egyelőre nehéz előre megjósolni, hogy a csoportból továbbjutva kiket kaphatunk ellenfélként. Értelemszerűen a helyezésünktől függ, hogy egy Anglia szintű ellenfelet fogunk ki a nyolcaddöntőkben vagy egy könnyebben verhető válogatott érkezik. Ebből a szempontból nyilván jó volna minél előrébb végezni a csoportban, de mindez még nagyon képlékeny.
A legmagasabb cél, ami jelen pillanatban elképzelhető, az a nyolc közé jutás, de már ehhez is óriási szerencse és felülteljesítés kell. Álmodozni persze lehet, és kell is (gondoljunk csak a 2004-es görög csapatra), és ez a magyar válogatott most rászolgált, hogy izgatottan várjuk, mit hoz össze a tornán, de az is fontos, hogy – hiszen három darab meccsen óriási szerepe van a szerencsének és balszerencsének – ne támasszunk olyan elvárásokat a csapat felé, ami után csak csalódni tudunk.
