Tökéletes test, tökéletes párkapcsolat, tökéletes karrier és tökéletes élet. Valahol mind a tökéletességet üldözzük, de itt az ideje, hogy meglássuk és megértsük a tökéletlenségben is az értéket.
Gyerekként meg voltam róla győződve, hogy mindenben a legjobbnak kell lennem. Harmadik osztályban teljesen összetörtem, amikor egy németdolgozatra ötöst kaptam csillagos ötös helyett, és később is nehezen viseltem, ha a „kiválónál“ rosszabb osztályzat került a bizonyítványomba, vagy ha edzésen vagy zeneórán nem ment elsőre valami.
Később, ahogy rengeteg tinédzser, én is a külsőm és a testi “tökéletlenségeim” megszállottja lettem, középiskola alatt számtalan fogyókúrát kezdtem el, és sokat gondolkodtam azon, hogy ha lesz rá pénzem, egyszer megműttetem az orromat. De nemcsak a külsőségekkel volt bajom, zavart az is, hogy túlságosan érzékeny vagyok, könnyen elbőgöm magam, szégyelltem a beszédhibámat, főleg mivel a vezetéknevemben kettő darab R betű is van, amit a mai napig képtelen vagyok pörgetve kiejteni.
Annak ellenére, hogy Hannah Montana korát megelőzve a Nobody’s Perfectben már a gyerekkorunkban is arról énekelt, hogy senki sem tökéletes, és teljesen rendben van, ha hibázol, a 2000-es évek mainstream médiája nem ezt az üzenetet közvetítette. Az óriásplakátokról tökéletes külsejű modellek néztek vissza ránk, kedvenc regényeink és filmjeink főhősei mind különlegesek voltak valamiben, és nemcsak a női magazinok, hanem a kamaszoknak szóló újságok is arról cikkeztek, hogy “Miként érd el a tökéletes külsőt?”, “Hogyan dobd le a felesleges kilókat?” vagy “Hogy legyél tökéletes barátnő?”. A tökéletesség egyszerre társadalmi elvárás és illúzió. Lehet, hogy az újságok címlapján vagy a képernyőn láthatunk tökéletes embereket, de a való életben nem léteznek, és ez így van jól.
via GIPHYA Mean Girlsből hamar megtanultuk, hogy soha nem lehetsz teljesen elégedett magaddal.
Hiába látunk a közösségi médiában makulátlanra szerkesztett képeket, az emberek a valóságban nem tökéletesek, sosem lesznek azok. A tökéletesség hajszolása állandó elégedetlenséghez, szorongáshoz és önbizalomhiányhoz vezethet. Mindannyiunknak vannak testi, érzelmi vagy pszichés "hibái", ezek elfogadása nélkülözhetetlen ahhoz, hogy egészséges énképünk legyen, ne akarjunk mindenkinek megfelelni, a fontos dolgokban pedig valóban fejlődni tudjunk. Merthogy a tökéletlenségeink elfogadása nem csupán arról szól, hogy soha semmin nem szeretnénk változtatni. Az önismeret fontos része, hogy képesek legyünk megkülönböztetni azokat a “hibákat”, amelyek valójában egyáltalán nem lényegesek, valamint azokat a területeket, amelyekben tényleg érdemes fejlődnünk.
Összeszedtünk nektek néhány olyan hírességet, akik arra inspirálnak, hogy fogadjuk el a tökéletlenségeinket.
Pamela Anderson
Harminc évvel ezelőtt Pamela Anderson volt a tökéletes nő. A fél világ odavolt a Baywatch szőke sztárjáért, és bár sok-sok év telt el azóta, hogy kijött az eredeti sorozat, sokan még mindig azt várják el, hogy Anderson ugyanúgy nézzen ki, mint huszonévesen. A színésznő azonban úgy döntött, hogy őszintén felvállalja, mivel jár az öregedés, és megmutatja, hogy néz ki egy 60-hoz közelítő nő smink és fotosoppolás nélkül.
Padma Lakshmi
Rengeteg embernek kell valamilyen oknál fogva kés alá feküdnie, az életmentő beavatkozások pedig örök nyomot hagyhatnak a testen. Padma Lakshmi indiai-amerikai modell, író és tartalomgyártó 14 évesen túlélt egy súlyos autóbalesetet, aminek emlékét egy maradandó heg őrzi még ma is a jobb karján. Ő volt az egyik első olyan modell, akit ennyire feltűnő “tökéletlensége” ellenére is alkalmaztak, sőt, amit Lakshmi eleinte hibának, hátránynak hitt, hamarosan pont, hogy különlegessé és emlékezetessé tette.
Joaquin Phoenix
A nyúlajak vagy ajakhasadék egy fejlődési rendellenesség, ami 500 újszülöttből egyet érint, lényegében a száj és orr közötti szövetek nem nőnek össze megfelelően. Joaquin Phoenix is ezzel az apró sebbel született, de mivel nála az ajakhasadék legenyhébb formája jelentkezett, nem volt szüksége műtéti beavatkozásra, de a heg még ma is jól látható a színész arcán.
Barbra Streisand
Az apró, pisze orr szinte állandóan divatos, a plasztikai műtétek közül a rhinoplasztika az egyik leggyakoribb. Barbra Streisand volt az egyik első olyan hollywoodi ikon, aki a nők körében is elfogadhatóvá, sőt népszerűvé tette a nagy orrot. A színésznőt karrierje elején sokan kritizálták ezen testrésze miatt, de ő soha nem műtette meg az orrát, később pedig éppen ez a jellegzetes orr vált Streisand védjegyévé.
Shaun Ross
Shaun Ross tíz évvel ezelőtt írta be magát a divattörténelembe, amikor az első, albinizmussal élő férfi modellként szerepelt a Vogue címlapján. Ross azóta a legnagyobb divatmárkákkal dolgozott együtt, színészkedik és zenél.
