Másfél fok, ennyivel növekedhet maximum a Föld felszínének átlaghőmérséklete 2100-ig, az ipari forradalom előttihez képest, ha a mostani formájában szeretnénk megőrizni a bolygót.
Másfél fok, ennyivel növekedhet maximum a Föld felszínének átlaghőmérséklete 2100-ig az ipari forradalom előtti értékhez képest, ha a bolygót mostani formájában szeretnénk megőrizni. A 2015-ös Párizsi Megállapodásban 195 nemzet határozta meg a 1,5 Celsius-fokos küszöbértéket az éghajlatváltozás elleni küzdelem érdekében. A megállapodás célja, hogy a globális felmelegedést az évszázad végére jóval két Celsius-fok alatt tartsuk az ipari forradalmat megelőző időkhöz képest, és az országok összességében olyan erőfeszítéseket tegyenek, amelyekkel a felmelegedés mértéke a „legbiztonságosabb” 1,5 fokos határérték körül marad.
De mit jelent az iparosodás előtti idő a Párizsi Megállapodás szerint, amihez viszonyítjuk a hőmérséklet-növekedést?
Elvégre az iparosodás már az 1700-as években elkezdődött. Ezt a Párizsi Megállapodásban nem határozták meg konkrétan, de a Nemzetközi Éghajlatváltozási Testület az 1850-1900 közötti időszak hőmérsékletét veszi alapul. Ennek az is az oka, hogy ez a legkorábbi időszak, melyből vannak megbízható globális mérési adatok. Igaz, hogy a 19. század második felére az emberi tevékenység okozta felmelegedés részben már bekövetkezett – lényegében azóta hatással vagyunk a klímára, hogy elkezdtük használni a tüzet –, de egyértelmű kiindulási pont, amit tudósok használni tudnak a napjainkban bekövetkező változások méréséhez.
Már a fülünkön is klímaválság folyik ki
Hacsak nem éltél egy kő alatt, akkor hallottál már a klímaváltozás problémájáról. Az egyértelmű jelek ellenére hosszú ideig vitatták, hogy tényleg van-e éghajlatváltozás, és hogy az ember okozta-e, mára azonban mindkettőre egyértelmű igen a válasz. Az egyre gyakoribb és egyre intenzívebb időjárási katasztrófákról, a fajok pusztulásáról, a jégsapkák és gleccserek olvadásáról szóló hírek pedig még riasztóbb képet festenek a bolygó állapotáról. A tudósok évtizedek óta kongatják a vészharangokat, de mostanra érett be a munkájuk. Ha nem is érint mindenkit a klímaszorongás, ma már szinte nincs olyan ember, aki ne tartaná fontosnak a fenntarthatóságot és a környezetvédelmet.
Pontosan mit kellene tennünk mindezek érdekében? Csökkenteni az üvegházhatású gázok kibocsájtását. Az Oxfam 2021-ben készült jelentése szerint 2030-ra világszinten az átlagos szén-dioxid kibocsátásnak évi 2,3 tonnára kellene csökkennie ahhoz, hogy a globális felmelegedés 1,5 Celsius-fok alatt maradjon (a jelentés más üvegházhatású gázokra nem terjedt ki), szemben a mai 4,6 tonnás átlaggal.
Újra itt a lelki egészség világnapja: 7 tipp a mindennapi szorongások kezelésére
2024.10.10 10:59
A berlini székhelyű Hot and Cool Institute egy jelentésében úgy becsülte, hogy 2040-re az egy főre jutó üvegházhatású gáz kibocsátásnak 1,4 tonnának kellene lennie, 2050-re pedig már csak 0,7 tonnának. A bibi csak ott van, hogy amint tényleges változtatásra kerülne a sor, csökken a lelkesedés. Különösen a nyugati, tehetősebb országok lakóinak kellene alapjaiban átgondolniuk az életmódjukat és az azzal járó fogyasztási szokásokat, de ez közel sem azt jelenti, hogy nomád körülmények között kellene élnünk vagy lovaskocsival járnunk.
Milyen lenne a kéttonnás világ?
Az éghajlatváltozással foglalkozó kormányközi munkacsoport (IPCC) szerint 2050-re el kell érni a nettó nulla üvegházhatású gáz kibocsátást a 1,5 fokos cél tartása érdekében, ami megvalósítható lenne az életmódunk és viselkedésünk megváltoztatását lehetővé tevő megfelelő szakpolitikával, infrastruktúrával és technológiával.
Egészen konkrétan tudjuk is, mit kellene ennek érdekében tenni. Például az egyik legnagyobb változást a közlekedés újragondolása jelentené. A 1,5 fokos életmódban a tömegközlekedés és a mikromobilitási rendszerek (például elektromos robogók) kombinációja váltaná ki a gyakran egy személy által elfoglalt, belsőégésű motorral működő autókat. Így tisztább lenne a levegő, csökkenne a zajszennyezés, a parkolókat pedig zöld közterületekké alakíthatnák át, ahova az emberek kikapcsolódni járnak. A tömegközlekedés elektromos lenne, és megújuló energiaforrásokkal működne. Ezt kiegészítené a kerékpározás, a gyaloglás és a mobilitás egyéb formái, amelyek aktívvá teszik az embereket – ami jólét és egészség szempontjából is előnyös. Ez persze hatalmas változásokat igényelne a várostervezésben.
Sokkal jobban fogod szeretni az életedet, ha rászoksz az éjfél előtti alvásra
2024.9.29 9:43
A szárazföldi közlekedésen túl a légiforgalmat is jelentősen vissza kellene szorítani, helyette a nagy sebességű vasútvonalak és az éjszakai vonatközlekedés bővítése tehetné zökkenőmentessé a hosszabb távú utazásokat.
A fenntartható élet nem arról szól, hogy az erdőbe kell költöznünk, mindössze az otthonainkat kellene energiatakarékosabbá tenni, például a falak és nyílászárók jobb szigetelésével és korszerűbb fűtési megoldásokkal. Láthatjuk, hogy itt szó sincs az életszínvonal-csökkenéséről, épp ellenkezőleg, hiszen kevesebb energiát fogyasztanánk a melegebb otthonainkban (így még a számlákon is spórolnánk). A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) szerint a szigetelést és más energiahatékonysági intézkedéseket támogató, jól célzott állami kiadások nagymértékben hozzájárulhatnak a szén-dioxid-kibocsátás csökkentéséhez.
A másik meghatározó terület, ahol változtatásra van szükség, az a táplálkozásunk: a növényi alapú étrend a kutatások túlnyomó többsége alapján sokkal kevésbé terheli a klímát, mint a mindenevő étrend. Ebben az ideális világban a hús-, és tejtermékeket legfeljebb luxusnak vagy különleges alkalmakra szánt csemegének tekintenénk.
Egyszerűen kevesebb dolgot kellene termelünk és vennünk. A ruháktól kezdve az elektronikai eszközökön át a felesleges mütyürökig. Ez nem azt jelenti, hogy meg kell szabadulnunk minden holminktól. Sokkal inkább egy olyan tudatos és fenntartható világ elérése a cél, ahol a tárgyak előállítása nem fosszilis tüzelőanyagok, hanem megújuló energiaforrások felhasználásával történik, ahol jobb minőségű, hosszabb élettartamú termékeket kapunk a pénzünkért. Ahol egyszerűen kevesebbet vásárolunk. Ezzel együtt a javíthatóság és az újrahasznosítás is nagyobb szerepet kapna.
Összességében tehát a jelenleg fenntarthatatlan életmódunkat csak rendszerszintű változtatás árán tudjuk fenntarthatóbbá tenni, ez azonban nem feltétlenül jár drasztikus lemondásokkal, főleg, hogy ha összevetjük azzal, hogy miként fog megváltozni az életünk a klímaváltozás következtében. Most van esélyünk saját akaratunkból változtatni, még van visszaút, de hamarosan lehet, már nem leszünk ilyen szerencsés helyzetben.
