Az egyre gyakrabban hangoztatott sportswashing kifejezést az elmúlt években kapták fel, és habár az életünkben betöltött relevanciája talán elhanyagolhatónak tűnhet, igenis meghatározó tényező a világunkat és nem mellesleg az adóforintjainkat illetően.
Mi az a sportswashing?
A sportswashing (szépen magyarosítva sportmosás) azt a fogalmat takarja, amikor gazdasági szervezetek, vállalatok, kormányok, vagy egyének bármilyen más csoportja a sportot mint eszközt használja fel arra, hogy tisztára mossa a nevét, vagy legalábbis mindent megtesz azért, hogy el tudja terelni a nyilvánosság figyelmét a kétes üzleti tevékenységeiről, vagy (amennyiben egy államról vagy állami tulajdonban lévő cégről beszélünk) az emberi méltóságot sértő és a szabadságot súlyosan korlátozó intézkedéseiről. Ennek eszközeként komoly összegeket invesztál egy-egy tornába, világversenybe.
Tágabb kontextusban értelmezve a sportswashing a sport konkrét pénzmosási funkcióját is magában foglalja. Gondoljunk csak azokra az esetekre, amikor az olajból meggazdagodó Szaúd-Arábia vagy Katar bevásárolják magukat az európai labdarúgásba olyan topligás klubok megvételével, mint a PSG és a Newcastle, nem beszélve az egyre csak bővülő City Group projektről. Ezek mind-mind abba a tőkekonverziós stratégiába ágyazódnak, amiknek célja, hogy az olajmezők kiapadása utáni időkben se veszítsék el a világgazdasági rangsorban kiharcolt pozíciójukat, ezért a felhalmozott javaikat és megszerzett hatalmat átcsoportosítják és befektetik olyasmibe, ami nemcsak megtérül, de magában rejti a további növekedés potenciáját.
A kifejezés eredete és történelmi háttere
Az alapvetően 'sport' és a 'whitewash' (vagyis fehérítés) kifejezéseket egybemosó fogalom, a sportswashing az elmúlt évtizedben lett felkapott, pontosabban 2015-ben, amikor Azerbajdzsánt azzal vádolták, hogy az Európai Játékokat kizárólag azért rendezik meg, hogy a nyilvánosság figyelme a versenyre összpontosuljon és ne az állampolgárai jogait csorbító ország elnyomó szankcióira. A sportswashing azonban inkább a 2018-as orosz világbajnokság idején épült be a mainstream diskurzusba, amikor az Amnesty International tiltakozását fejezte ki a Putyin által vezetett rezsim emberjogi korlátozásait illetően.
Ha nem egészen 100 évet visszaugrunk az időben, hasonlóképpen nyilatkozott az 1936-ban megrendezett berlini olimpiáról a New York Times, ami úgy magasztalta a „náci olimpiaként” elhíresült rendezvényt, mint az addigi legjobban szervezett, legtöbb látogatottságú és legizgalmasabb atlétikai versenyt, amit addig valaha is tartottak.
Elmondható, hogy a sportswashing, még ha a kifejezés nem is létezett, már elég régóta kiváló szolgálatot tesz az egyes szervezetek és államok önreprezentációját manipuláló eszközeként, és az elmúlt évek tendenciáit figyelembe véve ez egyre csak gyakoribb lesz, hiszen a 2034-es világbajnokságot Szaúd-Arábiában rendezik meg, a Forma–1-ben is egyre csak bővül a közel-keleti államokban tartott futamok száma, és a 2027-es kosárlabda-vébét is Katarban szervezik majd meg.
De ne legyenek kétségeink afelől sem, hogy kis hazánk nincs rajta ezen a térképen. A Hungaroringen 1986 óta megtartott Forma–1 még az államszocialista időkben indult a legvidámabb barakkban. Bernie Ecclestone, a Forma–1 akkori első embere mindenképpen szerette volna, hogy a vasfüggöny mögött is rendezzenek versenyeket, így esett végül a választás Magyarországra, viszont az érdek kölcsönös volt, hiszen az akkor már nyugati hitelek adósságspiráljába gabalyodó vezetésnek is jót tett az ország reprezentációjának javítása, amire az F1 tökéletesen alkalmas volt.
Na és persze ott van a foci: a 2021-re csúszott 2020-as Európa-bajnokság és a 20/21-es szezon Bajnokok Ligája nyolcaddöntői közül a Puskásban megtartott meccsek is pontosan ebbe a legitimációs mechanizmusba tartoznak.