Összeszedtük nektek az év legminősíthetetlenebb TV-műsorai közül azokat, amelyektől a legkellemetlenebbül éreztük magunkat.
Igen, 2023-at írunk és a tévé még mindig releváns platformnak számít egyrészt a közbeszédben, másrészt pedig a médiafogyasztási szokásainkat illetően.
Az idei év is tartogatott nekünk olyan valóban színvonalas, igényes és újító formátumokat, mint Az árulók, Az Álommeló, a Nyerő Páros, a Voice vagy éppen a Dancing With The Stars, de a szórakoztató műsorok többsége azért így is az agykiégető kategóriába esik.
Négy műsort szedtem össze az idei repertoárból, (hidd el, ez így is néggyel több, mint amennyit kellett volna) ezen belül is kizárólag a nagy költségvetéssel dolgozó TV2 és RTL kettősétől, hiszen ez a két piacvezető cég rendelkezik kellő tőkével ahhoz, hogy ettől sokkal jobban figyeljen egy-egy produkciójának minőségére – különben bármelyik HírTV-s műsor bekerülhetett volna a kánonba.
Arra vállalkoztam, hogy így év vége fele minden maradék polgári habitusomat levetkezőve foglak titeket körbevezetni a magyar médiaipar legmélyebb bugyraiba.
Sztárbox – RTL
Jó, talán kicsit igazságtalan pont a Sztárboxot kipécézni, hiszen az első kettő gála (még 2004 és 2005-ből) tényleg nem jutott tovább a falunapi cirkusz szintjénél, az idén ősszel debütáló harmadik évad – ami versenysorozatként értelmezte újra a formátumot – viszont már sokkal profibb körülmények között zajlott, mind a játékosok, mind a szervezés részéről. Természetesen nem a hírességek valóban kemény munkáját szeretnénk diszkreditálni, mert a meccsek előtti felvezetővideókban rendre elhangzott és látszott is, hogy jelentős áldozatokat hoztak azért, hogy ringbe tudjanak szállni és (szinte) mindenki komolyan is vette a felkészülést, a döntőre már egészen komoly sportértéke is lett a műsornak.
A legizgalmasabb tapasztalat viszont mégis a képernyőtől függetlenül zajlott, hiszen a Sztárbox óriási hype-pal dübörgött végig az év utolsó negyedében, hétről hétre megjelent a köznapi diskurzusok szintjén, fodrásznál, a munkahelyen, a baráti beszélgetésekben – ebben a tekintetben pedig az elmúlt öt, de lehet, hogy tíz év legsikeresebb műsorává avanzsált, aminek már jövő évi folytatását is bejelentették.
Nem is a meccsekbe szeretnék belekötni, hanem abba a pusztulatos tartalomba, amivel a majd háromórás műsoridőt kitömték. A végtelenül béna felkonferáló szövegek, a hozzá nem értő, unalmas, egybites celebek görcsös interjúztatása az adás bármelyik szabad másodpercében, és a katasztrófális, szekunder-szégyenérzetet keltő műsorvezetés, ami adásról adásra nemhogy javult volna, hanem inkább csak rosszabb lett. Mind-mind olyan érzést váltottak ki az emberből, mintha az adásmenetet öt perccel az élő műsorok startja előtt rakták volna össze és kezdő, televíziós műsorkészítő szakos hallgatókat tettek volna műsorvezetőnek. Imádkozzunk a jóistenhez és/vagy Kolosi Péterhez, hogy ezt jövőre korrigálják.
A bővebb rage-elést a műsorról amúgy itt olvashatod:
A Nagy Ő – Tűzpiros Ferrari-edition – TV2
A TV2 úgy döntött, hogy idén ősszel (a mindent is elvállaló Árpa Attila után) a Nagy Ő hatodik évadára bevetik régóta nevelgetett házi celeb-milliárdosukat. Miután az RTL a Cápák között után saját műsort adott Balogh Leventének az egyébként meglepően szórakoztató Álommelóval, a TV2 sem hagyhatta annyiban és úgy döntöttek, hogy Jákob Zolinak kevés a Szentkirályi Alexandra és Orbán Balázs közé bepasszírozott állandó reggeli Mokka-blokk, ahol meghallgathatjuk a csodakocsija motorjának búgását – ő is saját műsort érdemel.
Ez lett a Nagy Ő, ami a pár adás után lerombolta a milliárdos renoméját. A címszereplő részéről egy érdemi gondolat nem hangzik el a világról, az önreflexió teljes hiánya jellemzi a műsort és egyre kevésbé tudjuk elhinni, hogy Jákob tényleg egy Európa-szerte ismert, milliárdos céget vezet. A Zoli szívét meghódítandó hölgyek castingja nagyon félrement, nemcsak hogy pénzéhes, de végtelenül együgyű karaktereket sikerült választani. Az egyes feladatok, lányok közötti versenyek és a Zolival közös randik is a nyomasztóan nézhetetlen kategóriába esnek, és a formátumot még Lékai-Kiss Ramóna műsorvezetése sem menti meg, sőt, egy lapáttal folyamatosan rátesz arra az érzésre, ami korábban a versenyző lányokról elhangzott. Tényleg hihetetlen, hogy ilyet képesek voltak leadni főműsoridőben, és az is rejtély, hogy Jákob Zolinak mi szüksége volt arra, hogy sikeres vállalkozóként egy egész ország előtt így leégesse magát.
Celebrandi – RTL
Úgy látszik, hogy a párkeresős műsort mostanában nehéz élvezhető minőségűre gyártani, hiszen a Nagy Ő idei évada mellett a másik RTL-es csoda még azt se nagyon érdemli meg, hogy írjunk róla.
A műsort a nyár második felében sugározták, így nem kapott akkora figyelmet, mint általában az őszi-téli időszakban megjelenő formátumok, de ennek inkább csak örüljünk.
Nyolc hírességet (négy hölgyet és négy urat) tudtak összekaparni, akiket a Puskás-Dallos Randiügynökség vett gondozásba, hogy megtalálják ezeknek a kedves celebeknek az örök szerelmet. A műsor végtelenül kellemetlen, az adások felépítése ismétlődő és monoton, a celebek unalmasak és idegesítőek, fárasztó nézni az állandó vergődésüket és a 20. rész végére teljesen érthetővé válik, hogy miért nem találnak párra.
Ha valamilyen érthetetlen okból kifolyólag elkapott volna a fomó, nagy szívvel ajánlom a Szerelmes vagyok című számot a Belgától, aminek a 4 perce nemcsak, hogy kiváló reprezentációja a magát amúgy komolyan vevő műsornak, de sokkal szórakoztatóbb is, mint annak a teljes évada. Reméljük, hogy nem követi folytatás.
Kőgazdag Fiatalok – TV2
Végül, de nem utolsósorban érkezzen a személyes kedvenc, a Wish-ről rendelt rich kidek viadala, a Kőgazdag Fiatalok című összművészeti eposz, ami ugyanarra épít, mint a korábban Viasat 3-on nagy sikerrel futó Feleségek luxuskivitelben és nem tanulva a két csatorna hibájából az RTL-en most sugárzott Város Királynői. A félperifériás gazdasági pozíciót betöltő kis országunkban mindig jól lehet triggerelni a bennünk szunnyadó ungarische vircsaftot, ami joggal háborodik fel, ha az arcunkba tolják a válság idején is gondtalanul élő, privilegizált csoportok mindennapjait.
Vagy hát legalábbis olyasmit, mert a műsorban szereplők közül több, mint valószínű, hogy egyikük sem úgy él, ahogy azt eladják nekünk. A karakterek végtelenül primitívek, egy épkézláb mondatot nem tudnak jól felolvasni, ha már önálló gondolataik nincsenek, az egész koncepció teljesen átgondolatlan.
A műsor leginkább talán provokálni szeretne, de annyira látványosan mű és erőltetett, hogy az ember még megsajnálni sem tudja a bénaságáért, és akkor már bele sem érdemes menni, abba, hogy milyen fogyasztói, társadalmi és politikai vetületei vannak a Kőgazdag Fiataloknak. Viszont, ha mégis kíváncsi lennél rá és arra, hogy hogyan szedtük szét darabjaira ezt az agyzsibbasztó borzalmat, itt megtalálod: