Dübörög a „new money aesthetics“ – Szeptember 18-án indult útjára TV2 legújabb dobása, a Kőgazdag fiatalok című trash reality, ami nemcsak elképesztő nézettséget hozott, de sok megválaszolandó kérdést is. Szentgyörgyi Zénó véleménycikke.
A Kőgazdag fiatalok – ahogy azt neve is sugallja – tehetős magyar fiatalok mindennapjait mutatja be, akik eljárnak szórakozni, utazgatni, közös vacsorákon és programokon vesznek részt többnyire egymással. „Aranykanállal habzsolják az életet”. A TV2, – a magyar szokáshoz méltó módon – egy saját koncepció helyett megint egy amerikai licenszhez nyúlt, ugyanis a műsor teljes mértékben lekoppintja az eredeti Rich Kids of Beverly Hillst, ami 2014 és 2016 között négy évadot élt meg az E! Entertainment Television csatornán. A magyar mind a műsor struktúrájában, mind építkezésében, mind pedig hangulatban pontosan ugyanazt a fogyasztói élményt tálalja az óvatlan néző elé, de, hogy ez alatt pontosan mire gondolunk, arra még részletesen kitérünk.
Feleségek luxuskivitelben, te vagy az?
Aki a műsor koncepciójának felvezetője kapcsán arra gondol, hogy „mintha én ezt már láttam volna valahol”, az nem téved nagyot, hiszen a magyar közönséget már megáldotta a kereskedelmi televíziózás védőszentje egy ehhez nagyon hasonló tematikájú műsorral, amely a Feleségek luxuskivitelben címet kapta. A TV2 és az RTL mögött állandó bronzérmesnek számító Viasat 3-nak akkor óriási nézettséget hozott a reality és olyan népszerűségnek örvendett, hogy a már említett Rich Kids of Beverly Hills-hez hasonlóan négy évadot is ki tudtak préselni a készítők „a gazdagok esznek, iszak, bulikáznak és k*rva sok pénzt költenek túlárazott baromságokra”-tematikából.
7 éve debütált a Feleségek luxuskivitelben, ami úgy mutatta be prolin a magyar felsőosztályt, hogy nem is tudta, mi az
2024.10.6 8:31
A Feleségek luxuskivitelben egyébként pontosan ugyanolyan másolata lett az eredeti The Real Housewives of Beverly Hills-nek (amely 2010-es indulása óta már a 13. évadát éli), mint a Kőgazdag fiatalok az amerikai elődjének. A TV2 szempontjából egy logikus és viszonylag kockázatmentes lépésnek tűnhetett, hogy egy már jól bejáratott és itthon is tesztelt formátumot hozzanak be ismét képernyőre, természetesen még azelőtt, hogy az RTL vagy a korábbi műsort készítő Viasat 3 próbálja meg monetizálni a műsorban rejlő potenciált. Ezt olyannyira nem is titkolják, hogy a Kőgazdag fiatalokba beugranak kameózni olyan ikonikus luxusfeleségek, mint Köllő Babett vagy Polgár Tünde. A példán felbuzdulva egyébként a szezonindító sajtótájékoztatóján az RTL is bejelentette, hogy kedvenc aranyásóink idén ősszel visszatérnek, ugyanis a Város királynői – The Real Housewives of Budapest címen követhetjük ismét nyomon a felső tízezer dolgos asszonyainak mindennapjait.
Az kétségtelen, hogy a Rich Kids Hungary most elképesztően nagyot megy, de felmerül a kérdés, hogy a műsor meddig lesz képes ilyen nézettséget produkálni és mikor fog elfáradni a koncepció? Egyrészt azért, mert ameddig az eredeti Rich Kids of Beverly Hills és a már megénekelt háziasszonyaink is 8-10 részes évadokkal mentek, heti sugárzással, addig a TV2 napi sorozatként indította útjára ezt a csodát. Másrészt azért, mert a csatorna számára fő konkurenciát jelentő RTL október 2-ától az ismétlések után a Survivor új évadjával érkezett hasonló műsorsávban, harmadrészt pedig – a nézettségi-piaci és kreatív szempontokat figyelembe véve – kérdés, hogy egy már itthon is prezentált koncepció mi újat fog tudni mutatni a nézőnek, ami miatt úgy érezné, érdemes leülnie a tévékészülék elé hétfőtől péntekig minden este.
Két koktél negyvenhétezer
Jó, oké, gazdagok meg sznobok, megy a „gizdáskodás”. De hogyan kell elképzelni egy epizódot?
Ahogyan a Feleségek luxuskivitelben kapcsán már említettük, a műsor és maguk az epizódoknak a felépítése is egy nagyon egyszerű és mintaszerű struktúrát követ.
A műsor kedvéért összeverbuvált társaság valamelyik tagja (ez az első részekben PSG Ogli, aki házibulit szervez) meghívja az egész társaságot egy eseményre, majd látjuk mindenki reakcióját a meghívásra, ezt követően pedig párhuzamosan futnak a szálak a buliig,vacsoráig: mindenki készül az eseményre, vagy éli a gazdag fiatalhoz méltó átlagos életet; véletlen pont a műsor idején vesz új autót, új jachtot, vagy költözik nagyobb lakásba vagy igazából teljesen mindegy, mit csinál, a lényeg, hogy minél nagyobb összegeket költsön, és ezt az adás során többször ki is emelje.
Miután eljön a közös rendezvény ideje, és megtörténik a forgatókönyvben megírt műbalhé is, a szereplők egyesével elmondják a véleményüket a történtekről, mint Győzike a Vacsoracsatában. Annyi különbséggel, hogy amíg Győzike képes hitelesen és szórakoztatóan előadni magát egy ilyen szituációban, addig a fiataloknak még az eléjük vetített szöveget sem sikerül mindig zökkenőmentesen felolvasni.
A cselekmény tovább folyását pedig az biztosítja, hogy a mindenki számára kínos és kellemetlen történtek után a szereplők közül valaki békítő szándékkal meginvitálja sorstársaikat egy újabb programra, amire egy következő részben megint lehet reagálni, és ismét megkezdődhetnek a párhuzamosan futó szálak. Tehát a műsor elvileg erre a sematikus cirkularitásra, illetve a 7+X főszereplő közötti interperszonális dinamikákra építkezik.
Károsak lehetnek, de fantasztikusak a maguk bagatell módján – Miért imádjuk a párkereső reality-műsorokat?
2024.9.14 8:55
Sokat elmond a műsorról, hogy az 50 perces rész alatt azt volt a legizgalmasabb és legszórakoztatóbb figyelni, hogy az egyes termékeken a kilométerekről is szemmel látható logók éppen mikor vannak vagy nincsenek kitakarva a műsor során, illetve mikor mondhatják ki a szereplők bizonyos felsőkategóriás márkák nevét és mikor csak annyit, hogy „itt ez az én autóm, ez a kék” – utalva például egy elektromos Audi RS e-tronra.
„Louis-t vettél a piacon, fura kamu lett”*
(*idézet innen)
Mire épít a műsor? Mitől kellene működnie?
A műsor, ha célja a valódi provokáció, akkor elsődlegesen olyan élethelyzetek hiteles bemutatására építhet, ami a már birtokolt és a birtoklásba vehető privilégiumok féktelen felhalmozását úgy mutatja be, hogy az az irigység érzését keltse a nézőben.
Ennek egyik része a kisember számára elérhetetlennek tűnő anyagi javak megszerzése, nagy villa, nagy SUV, a másik pedig a szintén elérhetetlennek tűnő szabadságfok, ami a rugalmas időbeosztást, gyakori nyaralásokat vagy éppen a délben kelést jelentheti.
Illetve a fő hergelési faktort az jelenti, ha valaki nem saját maga teremtette meg ezeket a feltételeket, hanem mondjuk a szüleinek köszönheti – a gazdag fiatalok koncepciójának ez a legszignifikánsabb mozgatórúgója. A műsorban Bárány Aurél vagy Filip Ágoston karaktere építkezik leginkább ebből és az erre való folyamatos visszautalásokból.
A provokatív faktoron túllépve a cselekmény változatosságát, a szereplők közötti kapcsolódások alakulását, – ne adj isten – jellemfejlődésüket lehet még izgalmas követni. Ennek az a kulcsa, hogy sikerül-e olyan arcokat castingolni, akik valóban hitelesen és ösztönösen tudják egy gazdag fiatal karakterét hozni, és még van egy érdekes személyiségük is, amire azt tudja mondani a néző, hogy „én ezért vagy azért a karakterért, vagy két-három karakter közötti konfrontációkkal tűzdelt összjátékért bekapcsolom azt a tévékészüléket.”
Mitől nem élvezhető igazán?
Ahogyan a guadeloupe-i közmondás tartja, „ezek már se nem fiatalok, se nem demokraták”, úgy ezzel párhuzamosan a műsorban szereplőkről is elmondható, hogy se nem fiatalok és hát, ha a kőgazdagokból a kő még stimmel is, utána más jelzőt használnánk. Tehát a műsor legnagyobb hibája a hiteltelensége és az, hogy nincs valódi tétje a lezajló eseményeknek. Olyan nárcisztikus, szereplésmániás fiatalokból állították össze a szereplőgárdát, akiknek a valódi anyagi lehetőségeik sokszor meg sem közelítik azt a szintet, amit a műsorban mutatnak róluk.
Egyszerű, átlagos emberek, akiknek az égvilágon semmilyen érdekes vagy figyelemfelkeltő munkájuk, feladataik sincsenek, amiről az ember valóban elhinné, hogy ők az adott területen letettek valamit az asztalra. A karakterek unalmasak, felszínesek és azzal a minimális tehetséggel sem áldotta meg őket a sors, hogy legalább az előre megírt bemutatkozást úgy olvassák fel, hogy az ember egy kicsit is elhiggye, valóban ilyen lekezelően bánnak másokkal. Sőt, a műsor gyámoltalanságát az is jól bizonyítja, hogy ameddig az amerikai Rich Kids of Beverly Hills nagyon is épített EJ Johnson nyíltan és vállaltan meleg karakterére, – sőt a legendás kosárlabdázó fia saját spin-off-ot is kapott – addig a TV2-nek egyáltalán nem áll szándékában reprezentálni az LMBTQ-közösséget annak ellenére, hogy van olyan szereplő a műsorban, akiről a nyilvánosságban él a feltételezés, hogy a közösség tagja, a televízió képmutatóan még csak megemlíteni sem meri, hogy valaki nem igazodik kellően a khereszthény-khonzervathív értékrendhez.
A szereplők közötti kapcsolati háló (vagyis, hogy ki honnan ismeri egymást, miért vannak már az elejétől olyan jó viszonyban, ki kihez húz) szintén nincs kifejtve, így a néző még erre a potenciális szálra sem tud rákapcsolódni, hiszen a műsor nem ad hozzá kapaszkodókat. Hihetetlen kimondani, de a legszórakoztatóbb és a legtévéképesebb karakter a szereplők közül PSG Ogli, illetve az első részben „szerződtetett” testőre, Papacita.
A műsorban bemutatott programok látványosan arra a prekoncepcióra épülnek, hogy mit csinálna a kisember, ha lenne pénze: a Lupára járna golfozgatni (hiszen az elitsport) a kiváló Türkiz étterembe, vagy éppen a Gucci üzletbe, hogy azán nagy, jól megtömött táskákkal jöjjön ki.) E tekintetben a Feleségek luxuskivitelben legalább annyiban tudott egy nagyobb fokú hitelt és felháborodást kiharcolni, hogy ott a műsorban bemutatott egzisztenciának több köze volt a valósághoz. Teljesen komolytalanná válik a provokációs stratégia olyan hibák halmozásával, mint amikor Kata és a sugardaddy-je az első részben elvileg egy dubai ingatlant vásárolnak, Dubaiba szeretnének menni, majd a második részben már arról van szó, hogy Kata mindenáron Los Angelesbe költözne, mert olyan unalmas neki ez a Budapest.
Ha valóban szeretnénk egy jól működő, bevált faktort keresni a műsorban, akkor pontosan ez a nézői-kisemberi önfelmentés tekinthető annak, tehát az, hogy „rendben, nem olyan szélesek az én financiális határaim, mint ezeknek a szereplőknek, de cserébe kulturáltan tudok viselkedni egy étteremben vagy egy szórakozóhelyen, és tisztelettel bánok a körülöttem lévőkkel”. Annak ellenére, hogy ez a készítők prekoncepcióinak megfelelően betölti a funkcióját, előbb-utóbb elfárad és kevés lesz ahhoz, hogy valaki aktívan kövesse az adásokat.
Mitől lehetne élvezhető a műsor?
Megfordítva a felsoroltakat, a műsor akkor lenne igazán élvezhető és akkor kelthetné fel permanensen az ember figyelmét, ha nem ilyen unalmas, középszerű és jelentéktelen formákból állna össze a szereplőgárda, hanem olyan emberekből, akik tényleg az elithez tartoznak, és akiknek a fogyasztása valóban a luxus kategóriájába tartozik. Ha pedig jól körülnézünk a mai magyar politikai-gazdasági elitben, akkor bőven találunk olyan karaktereket, akiknek nem kell megjátszaniuk sem az egzisztenciális helyzetüket, sem pedig azt, hogy scriptek nélkül, valóban aljadék módon viselkednek.
A Kőgazdag fiatalok két szék között végül a földre ül, mert ahhoz nem elég hiteles, hogy valóban provokáljon és kivívja a népharagot, de ahhoz meg nem elég béna és bugyuta, hogy legalább őszintén szórakozni lehessen rajta.
A műsorból hiányzik a tét és a relevancia. Annak a tétje és relevanciája, hogy olyan emberek fényűző életét mutassák be egy reality keretein belül, akik nagy boldogan röhögik körbe azokat a tévénézőket, akiknek becsapása és kifosztása által meggazdagodtak. Ebben az esetben pedig felesleges körítések és titkolózások nélkül nézegethetnénk Matolcsy Ádám feleségének luxustáska-gyűjteményét, az Ungár család horvátországi nyaralójáról vagy éppen a Németh Sándor hármashatárhegyi rezidenciájáról nyíló panorámát. De ne reménykedjünk, ez természetesen soha, még egy párhuzamos univerzumban sem fog megtörténni.
Választhatsz jobb szórakozási módot
Amennyiben mindezek után mégis úgy döntenél, hogy kíváncsi vagy a műsorra, mert nincs mit nézned, miközben a poshadt koliszobában szürcsölöd a zacskós levest, vagy tömöd magadba a spáros kakaós csigát, akkor engedd meg, hogy időt spóroljunk neked, hiszen a műsor kellemetlen atmoszféráját és polgárpukkasztó stílusát kiválóan átadják Dancsó Péter videói is, ha pedig már ott vagy a legnagyobb videómegosztón, hálád jeléül ne felejts el feliratkozni a mi csatornánkra sem. Illetve ha egy valódi elitkritikára szomjaznál, ajánljuk figyelmedbe Ruben Östlund A szomorúság háromszöge című kiváló alkotását.
