Már egy jó ideje ellepték az utcákat a TV2 és a Honvédelmi Minisztérium szerelemgyermekének, A Kiképzésnek a plakátjai, így nem volt kérdés, hogy mi is belenézünk a január 27-én induló műsorba.
Meglehetősen kíváncsiak voltunk, hogy mit tud nyújtani a TV2 sajátgyártású műsora, amit mindenhol, de tényleg mindenhol agyonpromóztak. Valamiért a kormány és a TV2 kommunikációs és marketingosztálya is nagyon-nagyon szerette volna, hogy ez a műsor működjön, hasson, inspiráljon, na és hát persze eljusson mindenkihez – mondjuk a teleplakátolt főváros a legutóbbiról mindenképpen gondoskodott. Mi pedig szerettük volna kideríteni, hogy az előzőek esetében mi is a helyzet.
Egy „sorozat plusz reality” PR-csomagot, legyen szíves!
„Ezek a fiatalok nagyon nem akarnak katonának menni. Mi lesz így az utánpótlással?” –
gondolhatták magukban a Honvédelmi Minisztériumban és környékén, és nagyon el lehettek keseredve, ha belementek abba, hogy először a második generációs multitalentum, Ifj. Schobert Norbert promózza őket, majd sok-sok pénzből egy ötrészes minisorozatot (ez lett a S.E.R.E.G.) csináljanak. De aztán biztosan belépett még valaki a levelezésbe, és azt mondta, hogy ez így kevés lesz, szükségünk van még egy realityre, na majd az megoldja a rekrutációs nehézségeket.

Így derült ki tavaly nyáron, hogy a már előre hasonlóképpen beharangozott, és a tavaly novemberben egyhuzamban letolt S.E.R.E.G. után idén január 27-étől érkezik a TV2 és a Honvédelmi Minisztérium által fejlesztett „katonai stílusú sportreality”, A Kiképzés.
A műsor első része egy előválogatóval és 48 játékossal indult, akik négy csapatba kerültek. Mindegyik csapat kapott maga mellé egy kiképzőt, akik mind a Magyar Honvédség állományának a tagjai. Itt a nehéz fizikai próbatétel után nem kötényt lehetett szerezni, hanem katonai egyenruhát, ahol egyúttal az is kiderült, hogy a tizenkét fős csapatokból ki az a hat játékos, aki megkapja azt, és folytatja a játékot egy-egy „raj” tagjaként. A négy csapatnak együtt kell átküzdenie magát azokon a feladatokon, amiket amúgy a Honvédséggel közösen fejlesztett a csatorna.

A műsor pedig alapvetően három részre tagolódik: a toborzásra, a kiképzésre és végső bevetésre, a verseny végén pedig a legjobban bizonyító játékosnak lehetősége nyílik arra, hogy a Honvédség tartalékos katonája legyen, illetve nem elhanyagolható módon a 20 millió forintos főnyereményt is elviheti.
A készítőknek nem titkolt célja, hogy a feladatok és maga a sorozat is leginkább két célt szolgálnak. Egyrészt a feladatok változatosságával szeretnék minél szélesebb körben megismertetni a Honvédség különböző haderőt, kiképzési szakaszait, hétköznapjait és hasonlókat, másrészt a sorozat elviekben szeretné megmutatni a katonaságnak az emberi arcát, ami motiválhatja a jelentkezni vágyókat. Bár én az első öt rész alapján ezt kevéssé láttam, na de hátha a későbbiekben erre is sor kerül.

Egyébként azt, hogy ehhez a műsorhoz mekkora reményeket fűztek a katonaságnál, tökéletesen megmutatja, hogy még maga a honvédelmi miniszter, Szalay-Bobrovniczky Kristóf is elmondta, mekkora büszkeséggel tölti el, hogy a TV2 a Magyar Honvédség szaktudásával közösen fejlesztette a katonai elemekre épülő realityt.
Sőt, azt is hozzátette, nagyon örül neki, hogy a nézők is láthatják, a Magyar Honvédség abszolúte egy NATO-kompatibilis, Közép-Európában meghatározó erejű haderővé válik.
Szóval a műsor megálmodóinak szándéka mögött az is erősen benne lehetett, hogy ha már olyan marha sok pénzt elköltünk a Honvédség fejlesztésére, akkor csak lássák már a nézők, hogy van értelme az elszálló összegeknek.

„Maguk itt nem kislányok”
– hangzik el a mondat az egyik sikertelen bevetés után a kiképző szájából lebaszásként. A műsor nehézségét valahol ez a mondat is tükrözi, mert egyszerre kell hitelesen visszaadni egy meglehetősen zárt és hierarchizált rendszernek az atmoszféráját, viszont legalább annyira fent is kell tartani a néző érdeklődését, szórakoztatónak kell lennie. Már persze az a szerencsés, ha azok a részek szórakoztatnak, amiket annak is szántak, és nem azok, amiket halálosan komolyan gondoltak.

Ebből a szempontból sokszor elvérzik a műsor, mert néha nehéz megállni, hogy az ember ne iróniával tekintsen arra a működésmódra, ami amúgy biztosan csodálatosan és hatékonyan működik a katonaságban, de kívülről nézve igencsak nevetséges.
Hogy mást ne mondjak, a műsor azzal indul, hogy a négy kiképző helikopterrel érkezik meg a szentendrei helyszínre, ami gyerekszemmel biztos nagyon izgalmasnak tűnik, de egyébként olyan izzadtságszagot áraszt magából, hogy az alkotók tényleg mindent bevetnek, hogy ez egy nagyon mai, nagyon amerikai stílusú, grandiózus szórakoztatás legyen. Szóval, ha ez volt a cél, akkor ez inkább kontraproduktív lett.

De fel lehetne hozni példának magát a négy kiképzőt is. Nem tudom, hogy mi alapján castingolták a csapatvezetőket, viszont az a fajta beszédmód, attitűd, ami a honvédségi protokollnak része, nagyon sokat elvesz a négy kiképző tévéképességéből, és kissé komolytalanná teszi őket egy civil néző szemében.
Na de ennyi szapulás után azt is el kell, hogy mondjam, ez a reality sokkal vállalhatóbb és élvezhetőbb annál, mint amilyennek elsőre tűnik, és szerintem annál is, mint amit a készítők előzetesen remélni is mertek.

A feladatok egy része meglehetősen érdekes, az pedig külön pluszpont, hogyha ugyan állami – „honvédségi” – megbízásra is, de mégis, a TV2 nem valamiféle nyugat-európai licenszet vásárolt meg és alakított át, hanem vette a fáradtságot, és saját műsorötletet dolgozott ki, ami minden gyengébb pillanata ellenére mégis egyben van.
Felüdítő látni az őszinte emberi érzéseket és motivációkat egy-egy feladat során, és nagyon könnyű azokkal a szereplőkkel azonosulni, akik saját maguk, a korábban megélt nehézségeik vagy éppen a gyermekeik miatt szeretnének bizonyítani a versenyben. Hiába érezhetjük sokszor túltoltnak a műsort, A Kiképzés tényleg a lehetséges kimenetelek legkevésbé kellemetlen és a leginkább élvezhető variációja lett, frissítő élmény és bátor választás is egy ezredik párkereső reality helyett.