Az RTL vasárnap esti szuperprodukcióként visszahozta a 2000-es években már nagy sikerrel két kört futó Sztárbox-koncepciót, valamelyest csavarva a műfajon, a recept pedig még úgyis beválni látszik, hogy ezer sebből vérzik a műsor.
„TV-harcosok klubja”*
A Sztárbox a 2000-es évek közepén tűnt fel a magyar televíziós kínálatban, először 2004, majd 2005 tavaszán szervezte meg a gálákat az RTL. Akkor csak egy-egy Sztárbox-adást tartottak a Fővárosi Nagycirkuszban. Mindkét alkalommal 5-5 mérkőzést láthatott a nagyérdemű, az összeállításokból pedig olyan, azóta már ikonikus párharcok kerekedtek, mint Majka és a szebb napokat látott Dopeman macska-egér játéka, VV Pandora és Anettka összecsapása, vagy az, amikor Fekete Pákó kiesett a ringből.
A párharcokat akkor valójában az RTL nyerte, hiszen mindkét produkció bőven kétmilliós nézettség felé jutott, így lehetett rá számítani, hogy a később versenyhátrányba került csatorna újra bedobja a formátumot, arra viszont nem, hogy közel 20 évet kell várni a Sztárbox feltámadására.
Mindenesetre adjunk hálát az Úrnak, hiszen a rehabilitáció most végre megtörtént és már most látszik, hogy a műsor abszolút sikernek tekinthető. Ennek egyik legjelentősebb bizonyítéka, hogy nagyon régóta ez az első olyan tévéműsor, amiről barátok és ismerősök beszélnek, vitatkoznak, fel-felhozzák témaként. Megdicsérik Rácz Jenő valóban bomba formáját, krindzselnek Curtis „teljesítményén” vagy KKevin szokásosnál is parasztabb viselkedésén.
A Kabát FC a foci és a reality műfajának is teljes megcsúfolása, mégis az őszi felhozatal eddigi legszórakoztatóbb műsora
2024.9.22 9:27
Még olyanok is véleményt nyilvánítanak a műsorról, akikről tudom, hogy bármikor büszkén kijelentik – vászonszatyros belvárosi hanglejtéssel –, hogy „hát én nem nézek tévét”.
A számok is azt igazolják, hogy a csatornának megérte ebbe a nagy költségvetésű formátumba fektetni, hiszen a műsor elképesztő nézettséget hozott az RTL-nek. Az adások átlagos, teljes lakosságra vetített nézőszámával – ami nagyjából 700 és 800 ezer közé tehető – is már bőven elégedett lehetne a csatorna, de az igazi győzelem mindenképpen abban mérhető, hogy a televíziós nézettség esetében relevánsnak ítélt 18 és 49 év közötti kategória share-százaléka abszolút ledominálta a rivális TV2 szuperprodukciójának számító Sztárban sztár leszek!-et a maga a 30 vagy afeletti százalékával a TV2 18-19 százalékához képest.
Annak függvényében is örvendetes a Sztárbox körüli hype a csatornának – és némiképpen kompenzáció is – hogy az RTL másik, ősszel debütált hétvégi főműsoridős szuperprodukciója, a The Voice látványosan lebőgött, a verseny vége fele már alig voltak rá kíváncsiak 300-350 ezernél. A Voice-ról amúgy itt írtunk bővebben egy hosszabb kritikát.
The Voice vs. X-Faktor: Így próbálta meg újjáéleszteni az RTL a már elcsépelt tehetségkutatókat
2023.11.18 9:35
„Játszanál velem, ez egy gyors sakkmatt”*
A műsor struktúrájának legszignifikánsabb változása a korábbi két évadhoz képest, hogy egy-egy gála helyett most egy teljes versenysorozatot követhetünk végig (ez az új koncepció kis hazánkban debütál először). A korábbi gyakorlatokkal ellentétben tehát az RTL igyekszik kiszuszakolni a létező teljes monetizációs potenciált a formátumból és annyi adást sugározni, amennyit csak lehet.
Itt a 24 versenyzőt három kategóriára osztották, a férfiak esetében közép- és nehézsúlyra 16 főt, amit a könnyűsúlyú női kategória 8 versenyzője tesz teljessé. Az adások negyeddöntőkkel indultak október 29-én, a párharcok győztesei az elődöntőkben mérkőzhetnek meg egymással, a műsort pedig egy giga-mega-szuperdöntő zárja majd december 10-én.
Egy adás alatt három mérkőzésre kerül sor minden egyes kategóriában, amiket egy „rendes” bokszmérkőzés felépítése mentén bonyolítanak le. A párharcokat a két szembenálló fél bemutatkozó videója, majd pedig a púpos bevonulásuk előzi meg, a lehetséges négy kör – uraknál két perc egy kör, a hölgyeknél másfél – után pedig kihirdetik a győztest és azzal a párharc továbbjutóját. A két és fél órás műsoridő persze jelzi, hogy az egyszeri néző nem ússza meg ilyen könnyen a vasárnap estéit, hiszen ezek közé folyamatosan beékelnek olyan blokkokat a műsorba, amelyekkel alaposan tördelik a műsor élvezhetőségét, de erre még részletesen kitérünk.
Mi az, amitől működik a Sztárbox?
Lehet szidni a műsort, hogy ez nem több szánalmas kakasviadalnál, aminek köze nincs a valódi sporthoz és legyünk őszinték, aki már látott profi bokszmérkőzést vagy a küzdősportokon szocializálódott, az ne várjon csodát. Viszont a szkeptikusoknak érdemes azon elgondolkodni, hogy miért várnánk el bárkitől, hogy félévnyi felkészülés után világbajnoki szinten bokszoljon? Igenis nagy dolog az, hogy a televíziós műsorok állandó szereplőgárdáját képező „teljesítmény nélküli celebek” – Curtist kivéve – nagyon komoly munkát tettek abba és áldozatokat hoztak azért, hogy a műsorra kellően felkészüljenek, és ne hozzanak szégyent a sportágra. Jó látni a bemutatkozó videókban azt a dedikációt, ami jellemzi a versenyzőket, motiváló a lelkesedésük és a kitartásuk.
Az RTL és a formátum régi-új supervisora, Kovács István Kokó figyelt arra is, hogy a sporthoz méltóan a legjobb szakembereket – edzőket, bírókat, pontozóbírókat, orvosokat – válogassák össze a mérkőzésekhez, hozzásegítve a formátumot a boksz méltóságának megtartásához és a műsor reputációjának növeléséhez is, ami a sportágnak és a csatornának is közös érdeke. Molnár Áron NoÁr például posztolt is azzal kapcsolatban, hogy a felkészülést egy komoly, profi sportolóknál alkalmazott állapotfelmérés előzi meg és csakis akkor kezdheti meg valaki az edzéseket, ha megfelelt a kellő kritériumoknak, így azt sem lehet felhozni kritikaként, hogy a ringbe bárkit beengednek. (Sokaknak vissza is kellett emiatt lépnie a műsortól.)
Idén bekapcsoltuk a tévét, de bár ne tettük volna: magyar műsorok, amelyeken hatalmasakat krindzseltünk 2023-ban
2023.12.31 19:18
Minden tisztelet megilleti tehát a felkészülő sztárokat és a műsor készítőit is, akik mindent megtették azért, hogy sportszakmai szempontból a legjobb kondíciókat teremthessék meg a műsornak. Na de mi van a szórakoztatói résszel?
Mégis mi a baj a műsorral, ha ilyen sikeres?
A sport részét zárójelbe téve a formátumnak, a Sztárbox élvezhetőségéből a hossza és a teljesen felesleges műsoridőt kitömni akaró elemek veszik el a legtöbbet . Szemléltetésként, csak az első meccs kezdetére 40 percet kell várnia a nézőnek a műsorok alatt. Természetesen a mérkőzéseken túl látványos bevonulásra, (mondjuk Pintér Tenya Horthyt megszégyenítő belovaglására) bemutatkozó videókra és a showelemekre is szükség van, de a műsor dinamikájába nagyon bezavarnak azok a brechti elidegenítő effektusok, mint például Csobot Adél meccsek és menetek közötti interjúi a posztmodern pszeudo-arisztokráciaként jutó B-, C- vagy ZS kategóriás celebekkel arról, hogy nekik mennyire tetszik a meccs vagy, hogy úristen ők is ugyanannyira izgulnak-e, mint Adél.
Természetesen nem ő egy személyben rontja el teljesen a nézői élményt. A legfőbb probléma, hogy a műsor alapvetően túl van biztosítva. Csobot Adél mellett Szujó Zoltán és Héder Barna vezetik hárman az élő adásokat, sportkommentátor szerepében pedig maga Kokó és a valószínűleg a nem túl sok boxmeccset látott Horti Gábor. Egy élő műsor lebonyolítása egyébként sem egy zökkenőmentes vállalkozás, de az így összesen 5 műsorvezető-kommentátor és még a mellé konferáló Both András túltelíti az adásokat. A műsorvezetők egymástól veszik el a kibontakozás lehetőségét, ezt az is bizonyítja, hogy ameddig a mérkőzések között Csobot Adél interjúvolja a szakértő celebeket, addig például Kokó és Horti Gábor tudnának bővebben beszélni a meccsről, a hibákról és stratégiákról vagy a következő mérkőzésről. Az előre, ötödikes szintjén megírt felkonfok és poénok Héder Barna és Szujó Zoltán részéről pedig olyan szekunder szégyenérzetet keltő boomer-energiákat szabadítanak fel, amik a nézés közben sokszor arra ösztönöznek, hogy az ember inkább elkapcsolja a műsort, ráadásul sokszor képben sincsenek az aktuális versenyzőkkel. A műsorvezetők egyszerűen nem tudják a kezükben tartani és koordinálni a műsor folyását, ami az első adásban még érthető is lenne, de a negyedikre sem változott eleget ahhoz, hogy elhiggyük, ez jó nekünk.
Az RTL túl sok mindent akar beleerőltetni a műsoridőbe ahelyett, hogy inkább annak a minimumnak a teljesítésére koncentrálna, amire vállalkozott, hogy tisztességesen megcsinálja. Mert ez az egész, spontánnak hatni akaró koncepció, ami a műsorvezetők és celebek közötti közjátékra igyekszik építeni, egyszerűen olyan , mintha egy nagy költségvetésű nyolcadikos ballagási műsor lenne az aulában.
The Voice vs. X-Faktor: Így próbálta meg újjáéleszteni az RTL a már elcsépelt tehetségkutatókat
2023.11.18 9:35
Az meg egy nagyon téves percepció, ha azt gondoljuk, hogy a műsor hangulatát majd mesterségesen, a görcsösen eufemizáló műsorvezetők szájába adott üres-lyukas gondolatokkal lehet megalapozni. Ahhoz, hogy az emberből érzelmeket, esetleg indulatokat váltson ki a műsor, igenis KKevin szándékosan túlzó nagyképűsége kell, Fluor Tomi beszólása, hogy „mindenkit megb*szunk” vagy Istenes Bence állandó provokációja Schobert Norbert 1.2-vel szemben, mert ez fogja lekötni a nézőt. A 2004-es és 2005-ös Sztárbox pont annyira vette magát komolyan, amennyire kell, és ha egy mérkőzés sportszakmailag értékelhetetlen volt, akkor nem csinált úgy, mintha a király ne lenne meztelen. Érthető, hogy az ideit megpróbálták komolyabbra hangolni, ami akár a sport népszerűsítését is segítheti, de a nézőt nem kell átverni, mert azt meg fogja érezni – vagy hát át lehet, csak ne ilyen bénán és látványosan.
Amiért viszont megint csak meg kell dicsérni a csatornát az az, hogy lehetőséget biztosít a műsor során olyan fellépőknek, mint például Mihályfi Luca és Ekhoe vagy éppen az Ibbigang, akik a Sztárbox főcímdalát is szerezték.
De ha valóban csak az előbbi a cél, akkor meg bízzunk abban, hogy a műsor további részében is felbukkannak még hozzájuk hasonlóan tehetséges „underground” arcok.
Mitől lehetne élvezhetőbb a formátum?
A legnagyobb melléütése a műsornak az, hogy hiába vannak párharcok, az ember nem érzi, hogy tétjük lenne a továbbjutáson kívül.
Nincsenek igazi leszámolások, és nézői szemszögből nincs súlya egy olyan mérkőzésnek, ahol a felek nemhogy konfliktusban nem állnak egymással, de jóformán nem is ismerik egymást. A csatorna legnagyobb mulasztása, hogy a műsor hype-jának építése közben – az esetek többségében – kihagyta a legfontosabb showelemet, vagyis a konfliktusok mesterséges generálását. Ha olyan párokat raktak volna össze, akik a civil életben is rivalizálnak egymással, az nagyobb hitelességet és nem mellesleg nagyobb érdeklődést tudott volna biztosítani a műsornak. Egy alternatív stratégia esetén pedig izgalmas lenne, ha nem konfliktusban álló, hanem szoros barátságot ápoló sztárok kerülnének szembe a ringben. Viszont a műsor nem hagy elég időt ezeknek a kibontására és valójában nem is épít rá arra, hogy ezekkel az elemekkel fogja meg a nézőt.
KKevint lehet szeretni vagy utálni, az a fajta flegmaság és provokáció, amit már a felkészülés óta kitartóan nyomott, nagyon jót tett a műsornak, akárcsak az, ahogy Istenes Bence halálra szekálta a közösségi médiában Schobert Norbert 1.2-őt, és „sportemberhez” elvileg „nem méltó” módon kikezdte a bírókat és Rácz Jenőt. Nem véletlen, hogy az a második adás lett a legnézettebb a negyeddöntők közül, amiben az említett rapper és a műsorvezető szerepeltek, de ezek megint csak a szereplők kompetenciáit dicsérik, ami egy mesterséges termék. Sajnos egy olyan mérkőzés sincs, amelynek szimbolikus jelentősége lenne, és amit biztosan másfélszer ennyien néznének. Mondjuk egy Majka-Curtis (biztosan nem jönne össze), egy Kajdi Cyla-Lakatos Márk (ez még annyira sem) vagy egy Azahriah-G.w.M (még erre van talán a legtöbb esély.)
Most már tényleg tudjuk, kik lesznek a Voice zsűrijei – és nem teljesen azok, akikről korábban szó volt
2023.5.3 10:30
Bár valljuk be, a legjobb az lenne, ha az istenkomplexusos politikusok, államfők és kormányfők, alapos felkészülés után szintén egy-egy ilyen Sztárbox keretein belül rendeznék le egymás közötti konfliktusaikat, vezetnék le a gyermekkori traumáikból generálódott állandó frusztrációikat. Győzne a jobbik, az erősebb, a taktikusabb, és cserébe még nem is kellene emberek százezreinek vagy millióinak értelmetlenül szenvednie.
