A magyar közönséget idén sem hagyták nagyszabású zenei tehetségkutató nélkül, hiszen a tavaly már gyengélkedő X-Faktort egy régi-új formátumra, a Voice-ra cserélte az RTL, mi pedig alapos összehasonlítással megnéztük, hogy is sikerült az őrségváltás.
Mi fán termett a Voice?
A The Voice – mint a legtöbb sikeres tv-műsor – is holland licenszen alapszik. A műsor 2010-ben indult kísérleti jelleggel, alapkoncepciója pedig arra épül, vagyis abban tér el a klasszikus tehetségkutatóktól, hogy a képzett és elismert zenészekből álló zsűri nem látja a beérkező versenyzőt a hátrafordított székek miatt, és így kizárva az első benyomás keltette prekoncepciókat, csakis a hangra és a performanszra tud fókuszálni. Természetesen van még ezer más tényező, amiért nem hiába az egyik – szakmai körökben is – legelismertebb és legtöbbre tartott tehetségkutató műsor a Voice, de ezekre a későbbiekben még részletesen kitérünk.
A műsor az induló év őszén óriási siker lett Hollandiában, 2011-ben pedig az NBC-n el is indult az amerikai változat, aminek a fogadtatásáról sokat elárul, hogy azóta már a 24. évadát éli, és az elmúlt 12 évben olyan neves coach-ok (az ítészek hivatalos neve a műsorban) segítették győzelemre versenyzőiket, mint Adam Levine, Christina Aguilera, Pharrell Williams vagy éppen Niall Horan.
A Voice egyébként már megélt egy évadot a magyar médiapiac hullámzó vizein, ugyanis 2012-ben a TV2 úgy döntött, hogy az akkor elképesztően nagyot futó X-Faktor kihívójaként indítják útjára a Megasztár 6. évada után, de a péntekenként sugározott formátum a teljes lakosság adatait figyelembe véve meg sem közelítette a szombati X-Faktor adások sikerét, az előbbi egymillió körül megállt, míg az X folyamatosan kétmillió feletti nézettséget hozott hétről hétre, ez pedig még azzal sem változott, hogy a X-Faktor 2012-ben a 49. héten véget ért, a Voice pedig egészen 2013. január 4. hetéig tartott.
A műsor folytatását akkor jó 10 évre elkaszálták, most pedig az RTL úgy döntött, hogy a megfáradt X-Faktort „pihenőre küldik”, és egy új formátumot vetnek be a TV2-vel szembeni küzdelemben. Az eredmény pedig igencsak vegyes képet mutat.
Miért kellett „pihenőre küldeni” az X-et?
A több mint egy évtizedig futó X-Faktor a magyar televíziózás egyik legsikeresebb műsorává nőtte ki magát, a nagyszabású produkció az RTL állandó Jokere lett a nézettségi versenyben. Az elmúlt két-három szezonban azonban kezdett fáradni a formátum, és a nézőszám sem közelítette már meg a korábbi szintet (míg a 8. és 9. évad is több, mint egymilliós átlagnézettséget hozott, az utolsó szezon már csak alig 750 ezret). A nézőszám visszaeséséhez ugyan a megváltozott médiafogyasztási szokások is szignifikánsan hozzájárultak, a műsor fokozatosan kezdte elveszíteni a presztízsét.
A Kabát FC a foci és a reality műfajának is teljes megcsúfolása, mégis az őszi felhozatal eddigi legszórakoztatóbb műsora
2024.9.22 9:27
Ennek egyik oka, hogy a jól bevált formátum építkezése kisebb-nagyobb változtatásokkal mindig ugyanazt a struktúrát követte: négy rész válogató, két rész tábor, két rész mentorház, majd pedig az élő show-k, ami egy idő után monotonná és kiszámíthatóvá tette a formátumot, ezt pedig az sem segítette, hogy az állandó mentorgárda (Gáspár Laci, ByeAlex és Puskás Peti és az őket kiegészítő aktuális hölgytag) közötti interperszonális dinamikák, amik alapesetben a műsor egyik fő építőelemeként funkcionálnak, rutinizálódtak.
Egy másik ok az a trash-faktor, ami az utolsó szezonokra teljesen lezüllesztette az X renoméját. Ne tagadjuk, mindenki a válogatókat élvezte a legjobban – a műsor kedvéért még a szkeptikus értelmiség is be-bekapcsolta a tv-t egy kis Nietzsche és Schopenhauer között –, és bár az első adások még az utolsó évadban is igazi guilty pleasure-ként tudtak szolgálni, a botrányoktól hangos előválogatók koránt sem tettek jót a műsor további részének és a kikerülő énekesek karrierlehetőségeinek sem.
Ebből következik a harmadik probléma, vagyis a műsor utógondozása. Ameddig az első évadokból olyan nevek kerültek ki, akik még most is aktív és ismert énekesek – Vastag Csaba, Oláh Gergő vagy éppen Kocsis Tibor, – addig az elmúlt szezonokból nagyjából csak Manuel számít sikertörténetnek, aki amúgy még csak a dobogóra sem fért fel. Izgalmas kérdés, hogy az utolsó szezonból kikerültek számára milyen komolyabb lehetőségek várnak. Közülük talán a tavalyi bronzérmes Mihályfi Lucában rejlik a legtöbb potenciál, akivel mi is beszélgettünk karrierje alakulásáról.
„Manuellel fellépni életem legjobb élménye” – Interjú Mihályfi Lucával
2023.10.26 16:35
Persze a most futó The Voice-szal az utóélete szempontjából még nem tudjuk összehasonlítani az X-et, de már az is sokat számíthat, hogy a tavalyi X-Faktor 12 millió forintos főnyereményéhez képest a The Voice egy évig lakhatást biztosít egy újépítésű lakóparkban, a győztesre pedig 36 millió forint nyeremény vár – meglátjuk, hogy ez mire lesz elég hosszútávon.
Miben más a Voice az X-Faktorhoz képest?
Röviden: Élvezhetőbb, szerethetőbb, profibb.
Amikor az RTL bejelentette, hogy nem indítja el az X-Faktor 12. évadát – annak ellenére, hogy az előkészületi munkák már megkezdődtek – megindultak a találgatások, hogy milyen szuperprodukcióval fogja majd kitölteni a szombat esti idősávot a csatorna.
A választás a korábban már itthon is futott és Amerikában töretlen sikernek számító The Voice-ra esett. Az viszont nagyobb meglepetés volt, hogy az X egyik mentora sem tér vissza coach-ként, helyette Curtisből, Manuelből, Trokán Nóriból és Miklósa Erikából – aki a patinás közmédiából igazolt át – fog állni a négytagú zsűri. Az összetételt erősen bírálták, hiszen a kritikus hangok olyan véleményeket fogalmaztak meg, mint „a Trokán Nóri színész és nem énekes, a zöldfülű Manuel mi jogon fog mások felett ítélkezni, Curtis az élő adásokra már be sem fog érni kétlábon és egyáltalán, Miklósa Erika hogy gondolta, hogy beül ezek mellé”?
A műsor vezetését Istenes Bence kapta meg, aki hozza azt, amit tőle el lehet várni: jól illeszkedik a műsorba és amennyi humort a formátum enged, annyit bele is tesz a műsorvezető. A tavalyi X-nél nem sokat adott hozzá a műsorvezető, megítélésem szerint Miller Dávid rutintalansága, illetve az, hogy képtelen fegyelmezni, kontrollálni a mentorokat az élők alatt, rányomta a bélyegét az adások élvezhetőségére. Az RTL pedig most nem kockáztatott.
Érdemes arra is külön figyelni, hogyan játszik a térrel a Voice az X-Faktorhoz képest. Az X-ben a válogatók alatt a színpad egy téglalapszerű formát vesz fel, a mentorok és az előadók nagyjából egy síkban vannak, közöttük pedig a mentorok asztala található, ez a térelosztás, illetve az asztal is az elzártságnak, a megközelíthetetlenségnek a szimbolikája.
Ezzel szemben a Voice-ban már a válogatók alatt is látványos vizuállal dolgoznak, az előadótér teljesen nyitott, a versenyző egy magasított színpadon áll, a coach-ok hozzá képest lentebb helyezkednek el. Így az előadó kap egy kitüntetett szerepet és az, hogy a teret nem töri meg egy amúgy diszfunkcionális asztal, a coach-oknak egy fizikai tér is rendelkezésre áll az összjáték fokozására – Manuel és Curtis között főleg. Ez az elosztás lehetőséget biztosít a versenyzők és az ítészek közötti interakcióknak, öleléseknek, kézfogásoknak, ez pedig az X-Faktorral ellentétben megadja a műsornak azt a közvetlenséget és azt bensőségességet, ami közelebb hozza a nézőt és igazán szerethetővé teszi a formátumot.
A válogatók
A legszignifikánsabb különbség az X-Faktor és a Voice válogatói között az előszelekció.
Vagyis ameddig az előbbi minden Lil Szuprím Erforsz és DJ Rostos Narancslé-kaliberű jöttmentet a zsűri elé enged (a trash-faktor és a nézettséggenerálás miatt persze már egyre inkább szándékosan is), addig az utóbbi nagyon figyel arra – és ez a formátum ars poeticája is –, hogy olyan szereplőket válogasson össze a TV-felvételekre, akik valóban tehetséges, képzett, esetleg már színpadokat is megjárt arcok, csak elakadtak valahol a karrierjükben. És valóban, a kisfilmekben vagy a versenyzők beszámolóiban sorra előkerül az, hogy régóta vártak egy olyan kaliberű és presztízsű formátumra, mint a Voice, sőt vannak, akik csak ezért utaztak Magyarországra.
Továbbá a műsor színvonalát és komolyanvehetőségét az X-Faktorhoz képest nemcsak a fődíj megháromszorozásával próbálták emelni, hanem például azzal is, hogy az előválogatókon végig élőzene kíséri az előadókat.
Az X-Faktor szabályaihoz képest – ahol a táborba való továbbjutás kritériuma a három igen szavazat a négyből – a Voice-nál egészen egyszerűen, ha a zsűri valamelyik tagjának elnyeri a tetszését a produkció, akkor ő egy gomb megnyomásával megfordulhat, a versenyző pedig automatikusan annak a coach-nak a csapatába kerül. Minden mentor összesen 14 versenyzőt vihet magával a következő fordulóba. A műsor része még a blokk gomb, ami arra szolgál, hogyha valamelyik coach-nak nagyon tetszik egy produkció és mindenképpen szeretné azt a versenyzőt a csapatában látni, akkor még a megfordulás előtt blokkolhat egy másik coach-ot, elhappolva előle az előadót. Mindenkinek egy ilyen blokk-lehetősége van a teljes válogató alatt.
Tábor vs. párbaj
Az X-Faktor tábora fogyasztói szemmel mindig egy érdekes átmenet „a fullba nyomjuk a kretént” és a „most már illene komolyan venni ezt a műsort” mentori attitűdje között, hiszen a trollkodásból továbbküldött és a potenciális élő show-s versenyzők együtt mérkőznek meg, (130-150 fő) és sokszor visszacsap az a perspektíva, amit ByeAlex a következőképpen fogalmazott meg kiválóan:
Az álmokról szól az X-Faktor, és mi nem törjük össze az álmokat.
Ott hármasával kellett előadniuk egy dalt, amit 24 óra alatt gyakoroltak be, a továbbjutókat pedig a mentorok egyből szétosztják egymás között – a korábbi évadokban csapatokra bontották a versenyzőket és minden mentor kapott egy csapatot –, a tábor második részében pedig az egyes mentorok versenyzői újra előadnak, ahol már azon 6 szék megszerzéséért folyik a küzdelem, ami továbbjuttat a mentorházba.
A Voice koncepciója ezzel szemben sokkal egyszerűbb, követhetőbb és érthetőbb. Az ítészek párba állítják a 14 versenyzőjüket, ahonnan 7+2-en juthatnak tovább, ugyanis minden coach megmenthet egy versenyzőt és el is rabolhat egy másikat a rivális coach-ok bármelyikétől.
Mentorház vs. kiütés
A mentorházba minden mentor hat kiválasztott versenyzője kerül be. Mindenki előadja saját produkcióját, majd az egyes mentorok kettő előadót egyenesen az élő showba juttathatnak, kettő kiesik és megint kettőt pedig a többi mentor kezébe adnak, akik még megmenthetnek egy nekik szimpatikus versenyzőt, és továbbvihetik az élő adásokba.
A Voice megint csak egy kevésbé zavaros sémát követ, az egyes coach-ok meghallgatják a csapatuk összes produkcióját, majd a 9 közül azt a három versenyzőt ültetik le a három székre, akiket tovább szándékoznak vinni. A 9 versenyző közül bárki leülhet a székbe, de bárki fel is állhat, ami pedig itt csavarként funkcionál az az, hogy a székek között hierarchikus a sorrend, így, ha valaki az első széket kapta és már csak két produkció van hátra a csapatból, biztos továbbjutó.
Az élő show
Az élő show már nagyon hasonló mindkét formátum esetében, az X-Faktor is igyekszik komolyabban venni magát – bár a válogató paradigmaváltása miatt a néző már nem igazán hiszi ezt el neki –, ellenben a Voice sokkal autentikusabban és meggyőzőbben építkezik.
A Voice élő adásai sokkal koordináltabbak, összeszedettebbek és lendületesebbek. A beszólásoknak helye van, szemben az X-szel, ahol már tényleg kínos szóviccek és gyenge poénok, gag-ek nehezítették a műsor élvezhetőségét, nem beszélve arról, hogy az X-Faktor bénázásaihoz képest itt még a kieső produkciók is magas színvonalúak.
Ami viszont talán az X-Faktor javára szól az az, hogy a továbbjutók kérdésébe beleszólásuk van a mentoroknak, hiszen az ő igen-nem szavazataik döntik el, hogy ki az a 3-4 versenyző, aki széket kap és ki az, akit a nézők menthetnek csak meg. A Voice-ban a zsűri már csak egy kiegészítő elem, a versenyzők továbbjutása kizárólag a nézői szavazatoktól függ, a coach-ok figyelmen kívül hagyása és a szakmának ez a típusú relativizációja viszont nem tesz jót a hiteles tehetségkutató imidzsnek, ezért az X kompromisszumos megoldása papíron jobban működik.
A kérdés az, hogy ez a fajta tisztaság és frissesség kitarthat-e a következő szezonokban, vagy az újdonság varázsával elmúlik majd ez is. Azonban piaci körülmények között nemcsak a tartalom minősége fontos, hiszen akkor a Márkó és Barna Síkideg, vagy Kadarkai Endre Szavakon túl-ja is simán mehetne főműsoridőben, hanem az is, hogy hány nézőt képes a tévé elé vonzani az adott produkció, ebben pedig már nem áll olyan fényesen a Voice.
A nézettség beszél, a vesztes ugat
Az a hegemón médiapiaci pozíció és az elsőség, amit az RTL az elmúlt több mint húsz évben mindig magáénak tudhatott, pár éve elkezdett leolvadni és a most már az számít nagy szónak, ha a heti főműsoridős nézettséget és elérést – amit általában a 18 és 49 éves korosztály esetében szoktak mérni – nem a TV2 vezeti a rangsorban. Hol vannak már azok az idők, amikor a Voice-szal kísérletező TV2 16 százalékos share-je (vagyis azon háztartások százalékos aránya az összes televízióval rendelkező háztartáshoz képest, akik a program sugárzása idején nézték a műsorokat) sehol sem volt az X-Faktorral hasító 30 százalékos RTL share-hez képest?
Az RTL így minden fegyverét bevetette, de hiába a megmikrózott és egy chillezős hétvégi estére tényleg kellemesen fogyaszthatóvá tett zenés tehetségkutató-formátum, össznézettségben teljesen elmarad, a statisztikailag relevánsnak számító 18 és 49 közötti share-százalék esetében pedig hullámzóan közelíti csak meg a rivális csatornán futó Sztárban sztár leszek! vagy éppen a Dancing with Stars nézettségét.
Amy Winehouse a modern kor egyik legnehezebben eladható popsztárja, és nem is sikerült eladni a róla készült filmmel
2024.4.14 9:41
Ha a tavalyi X-Faktorhoz viszonyítjuk az adatokat, akkor a helyzet még kevésbé biztató.
Az akkor már futó Sztárban sztár leszek!-et, majd az azt váltó-kiegészítő Dancing with Stars-t az X-Faktor a válogató idején simán lepipálta mind össznézettségben, mind pedig a 18-49 közötti share-százalék-ban, valószínűleg az utolsó évadokban megszokott trash-élmény miatt.
A műsor népszerűsítésében óriási szerepe volt a TikTok-nak is – de a későbbi részek (tábor, mentorház, na és persze az élő adások) esetében is hiába voltak sokszor nagyobbak a TV2 nézőszámai, a már megénekelt és releváns kategóriában az X sokszor így is legyőzte a konkurens csatorna szuperprodukcióit. A Voice esetében itt erről szó nincs, így nemcsak a most futó rivális műsorokhoz képest, de a már tavaly (élmény szintjén) kihalófélben lévő X-Faktorhoz képest is alulmarad.
A kérdés természetesen az , hogy az RTL a következő őszi szezonban mekkora hangsúlyt fog szánni a kreatív-tartalmi szempontokra vagy esetleg inkább csak a nézettség lesz a prioritás? Amennyiben kizárólag az utóbbi, könnyen lehet, hogy a TV2-ős 2012-es próbálkozáshoz hasonlóan most sem számíthatunk két egymást követő évadra (hogy aztán 2034-ben majd megvegye a licenszt a Viasat 3).
Van-e még értelme a tehetségkutatóknak?
A felvetés egyrészt jogos, másrészt pedig költői.
Ugyan a Voice most mindent megtesz annak érdekében, hogy tisztára mossa a tehetségkutatók nevét és visszaadja nekik azt a hitelt, ami a 2000-es évektől a 2010-es évek elejéig jellemezte a formátumot, felmerül a kérdés, hogy egyáltalán szükség van-e még ilyen és ehhez hasonló – magát komolyan vevő – műsorokra? Meg tud-e újulni annyira a Voice vagy bármelyik nem a trash-faktorra építő mainstream tehetségkutató, hogy valóban belépést biztosítson a magyar könnyűzenei világba?
Az elégetett milliárdokból csak egy erőltetett, Disney-szerű adaptációra futotta - Megnéztük a Most vagy soha! című filmet
2024.3.15 15:53
Az is egy izgalmas pontja a tehetségkutatókról szóló diskurzusoknak, hogy valójában nem abból lesz sztár, vagy legalábbis sikeres előadó, aki el tud énekelni szépen egy számot, hanem az, akinek van egy olyan karaktere, személyisége, amihez a néző nem tud ambivalensen viszonyulni. Főleg, ha ehhez még egy jól felépített szociosztori is társul – ez adja a műsor sokszor kritizált reality jellegét. A szegény öreg parasztember legkisebb fia a hamuba sült pogácsával elindul szerencsét próbálni, hogy aztán megnyerje a műsort és a fele királyságot.
Viszont annyiszor láttuk a műsorokban ezeket az utakat, hogy már régen elvesztette autentikusságát és a fogyasztói ingerküszöb is magasabban van annál, hogy a néző évről évre 3-4 ilyen sztorival is rezonálni tudjon. Csak tovább rontja az egészet az, hogy a műsor felelőtlenül, elfogyasztható termékként tálalja ezeket a sorsokat, ezért cserébe pedig az X-Faktor, de még a Voice is megérdemli, hogy romoljon a reputációja. A formátum relevanciáját tovább ingatja az is, hogy a 2010-es évek második felétől kezdve rengeteget változott a magyar zeneipar és úgy alapvetően a zenefogyasztási szokásaink.
A szakmai körökben elismert, a KERET Blog által szervezett underground Kikeltető olyan arcoknak adott teret a kibontakozásra, mint Krúbi vagy a Carson Coma, akik ma már teltházas Budapest Parkokat csinálnak, de az elmúlt 2-3 évben is olyan előadók nőttek ki a földből, mint Dzsúdló, Beton.Hofi, Ekhoe vagy a Puskásban triplázó Azahriah, így a klasszikus értelemben vett grandiózus tehetségkutató-formátumok már nemcsak a zeneipari rekrutációt nem határozzák meg semmilyen formában, de sok esetben már a műsor puszta szórakoztató funkciója is egyre kevesebb ahhoz, hogy a nézőket hosszútávon a képernyő előtt tartsa. A számokból jól látszik, hogy ezen még a Voice sem tud segíteni.
