Pontosan egy évvel ezelőtt jött az ötlet, hogy vegyük sorra a poszt-Andy Vajna-éra legikonikusabb alkotásait, miközben megpróbáltuk azt is megérteni, hogy mi a közös ezekben a filmekben és mi is az alkotók célja ezzel.
Egy leheletnyi prológusként el kell mondjam, nagyjából egy évvel ezelőtt, a kiváló Most vagy soha! premierje után fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy egyszerűen olyan sok ideológiailag átitatott játékfilm kapott iszonyú pénzeket az elmúlt néhány évben a mindenkori magyar kormánytól, hogy az elkészült műveket igencsak illene már kollektíven értékelni, rangsorolni és elhelyezni valahol az elmúlt 15 év kultúrpolitikájában. Szóval ezzel az indokolatlanul sokáig készülő cikkel erre vállalkoztam, aminek most nemcsak a „Petőfi-film” bemutatójának évfordulója, vagy a Hunyadi premierje ad okot, hanem az egyik legfontosabb nemzeti ünnepünk is.
Mi az a kurzusfim és mi az a poszt-Andy Vajna-éra?
A kurzusfilmet talán úgy tudnánk a legkönnyebben definiálni, hogy egy olyan filmalkotás, ami általában egy adott, a regnáló hatalom szempontjából jelentős történelmi-közéleti eseményt, vagy élettörténetet dolgoz fel úgy, hogy a film a narratívájában és mondanivalójában ugyanennek a hatalomnak kedvező nézőpontot mutasson be. Kicsit tágabb értelemben úgy is értelmezhetjük ezt, hogy az adott film egy olyan identitásképet jelenítsen meg a vásznon, ami a hatalom érdekeivel azonos. Ha most (liberális médiumként) nagyon rosszindulatúak lennénk, akkor azt is mondhatnánk, hogy a kurzusfilmek csak és kizárólag csúnya gonosz autoriter rendszerekben jöttek létre, de azért az messze áll a valóságtól.
Az persze megint más kérdés, hogy az Egyesült Államokban és összességében a nyugat-európai országokban is a nemzeti identitás az sokkal inkább egy közös kulturális alap. Ezzel szemben, erre felénk, ebben a kelet-európai, poszt-szocialista régióban ez a pártpolitikai küzdelmek eszközévé és egyes pártok kisajátított identitáspolitikai privilégiumává vált a vasfüggöny lehullása után.
És éppen ezért fontos annak a pártcsaládnak, pontosabban annak a (jelenleg erősebb és hatalmon lévő) kurzusnak, aki ezt a nemzeti identitáskérdést kisajátította, hogy legyenek olyan médiatermékek, amik visszaigazolják a kurzus legitimitását és meg is erősítik az általuk hirdetett nemzetnek, mint egy erős és egységes, elképzelt közösségnek az illúzióját.
A legkiválóbb és elviekben a legszínvonalasabb ilyen médiatermék az a film, ami tökéletesen alkalmas a kurzus igényeinek kielégítésére: heves érzelmek és egy semmihez sem fogható közösségitudat-érzet kiváltására.
Viszont jól látható, hogy 2019 után jött egy nagyon erős paradigmaváltás a filmgyártás terén is. A váltás annak volt köszönhető, hogy 2019 januárjában hunyt el Andy Vajna, aki a 2010-ben ismét hatalomra jutó Fidesz-kormányok (=rendszer) idején egészen haláláig volt filmügyi kormánybiztos, vagyis az akkori filmgyártás és média világának atyaúristene. Szokás mondani, hogy halottról jót vagy semmit, és gondolhatunk bármit is Vajnáról, azért azt érdemes megemlíteni, hogy a filmkészítéshez nagyon is értett. Nem véletlen tekinthetjük a 2010-es éveket a magyar filmgyártás újravirágzásának.
Mi pedig ezeket az ikonikus filmeket választottuk most ki, és felállítottunk egy erősorrendet egytől hatig, pontosabban hattól egyig, kezdve a legrosszabbtól a „legjobbig“, vagy hát na, a leginkább fogyaszthatóig.
Amy Winehouse a modern kor egyik legnehezebben eladható popsztárja, és nem is sikerült eladni a róla készült filmmel
2024.4.14 9:41
Mint már oly sokszor, most is le kell szögeznünk, hogy ez egy szubjektív lista, nem komoly filmszakmai szempontok alapján készült, és a célja még mindig (leginkább) a szórakoztatás.
Szerintem rendkívül méltatlan és káros az a jelenség, amikor a nyilvánosság ideológiailag szintén elkötelezett, kormányellenes hangjai megvetik, megbélyegzik és számon kérik ezeket az alkotókat, csak azért, mert szerepet vállaltak egy-egy ilyen film elkészítésében. Miért baj az, ha egy operatőr, egy vágó, egy jelmeztervező szeretne a szakmájának és a tudásának megfelelő munkát végezni és szeretné, hogy azt méltó módon meg is fizessék? Vagy miért kell elítélni azokat a színészeket, különösen a pályakezdőket, akiknek óriási áttörést jelenthet egy ilyen szerep és anyagilag meg tudják vele alapozni a jövőjüket?
Végtelenül szánalmasnak tartom ezt a morális alapú, álszent felkérdezést. Milyen szerencse, hogy a Refresher olvasói ennél sokkal komplexebben és nem ilyen csőlátásszerűen gondolkodnak a világról, ugyebár. Na, de nézzük inkább a filmeket.
6. Most vagy soha!
Az eddig elkészült kurzusfilmek közül messze a leggyengébb próbálkozás a Most vagy soha!. Ezt nemcsak a 2,0-ás IMDb-s pontszáma igazolja tökéletesen, hanem az is, hogy ár-érték arányban sem sikerült megtalálni az egyensúlyt. A több mint 7 milliárd forintnyi állami támogatással készült film mindössze 165 ezer körüli nézőszámot és nagyjából 330 millió forint bevételt tudott termelni, ami meg sem közelíti a készítés költségét.
Az elégetett milliárdokból csak egy erőltetett, Disney-szerű adaptációra futotta - Megnéztük a Most vagy soha! című filmet
2024.3.15 15:53
Persze az alapvetően egy szuper dolog, ha a meghatározó történelmi eseményeinkről, korszakainkról készülnek filmek, amik egy szélesebb közönség számára is fogyaszthatóak, és ilyenkor teljesen érthető az is, ha a megtérülés nem a legelső szempont. De ha már tényleg ennyi pénz elment a márciusi ifjak hőstörténetének bemutatására, akkor azt miért nem lehetett jóra megcsinálni?
Olyan sok sebből vérzik a film, hogy felsorolni is nehéz. Rém egyszerű, lebutított karakterek, erősen díszletszagú háttér, kellemetlen és indokolatlan párbeszédek, és egy olyan zavaros cselekmény, ami csak nyomokban tartalmazza a 1848-as események valódi történelmét.
A készítők számára a hitelességnél sokkal fontosabb volt, hogy a film impulzusokra és heves érzelmekre épüljön. Ennek végeredményeként a Most vagy soha! minden racionalitást nélkülöz. Üres, tartalmatlan, szekunder–szégyenérzetet keltő katyvasz, egy olyan Peaky Blinders – Karib-tenger kalózai crossover, aminek csak a kereteit tartották meg, a belsejét meg feltöltötték hazaszeretettel, giccsel és Disney-féle tündérporral.
Turai Barna: Az vagy, amire figyelsz
2024.3.2 10:05
A filmről tavaly már írtunk kritikát, de a Most vagy soha! az idő múlásával sem lett jobb. Érdemes elolvasni, hogy megtudjátok, miért gondoljuk, hogy ez a film tényleg a magyar filmgyártás egyik legsötétebb foltja. A lista létrejöttét ez a film ihlette meg, ezért nem is volt kérdés, hogy a legutolsó hely jár csak ki neki.
5. Elkxrtuk
Az Elkxrtuk egy kicsit kakukktojás a listán. Persze, kurzusfilmnek kurzusfilm, de nem valamiféle hosszabb távú ideológiai koncepcióba illeszkedik, hanem inkább egy bosszúhadjárat csúcsterméke Orbán Viktor egyik kedvenc nemezise, Gyurcsány Ferenc ellen, ami 2022-es választásokat megelőző ősszel, az ellenzéki előválasztás környékén debütált.
A filmcím természetesen Gyurcsány Ferenc kiszivárogtatott, hírhedt, zárt körű beszédének egyik legikonikusabb mondatára utal, amikor is a 2006-os választási győzelmek után az elmúlt négy év „teljesítményét” értékelte Balatonőszödön. A beszéd az év őszén jelent meg a nyilvánosságban, majd 2006. október 23-án történt meg az MTV székház ostroma és a zavargó tömeggel szembeni, azóta is emlegetett rendőri túlkapások.
A film ezt az őszi időszakot öleli fel. A cselekmény két szálon fut, amik szép lassan összeérnek. Az egyik egy teljes mértékben fiktív szál, ahol az egyetemen tanító és elemzőként dolgozó fiatal nő, Réka rájön, hogy a főnöke, Hann Endre, aki a Medián ügyvezető igazgatója (mondjuk ő a valóságban is az) részt vett a beszéd kiszivárogtatásában, ezért a saját előbbre jutásának érdekében úgy dönt, hogy az MTV-nél dolgozó újságíró-gyakornok pasijával összefogva elkezdenek nyomozni, hogy felszínre hozzák az igazságot.
A másik csak egy félig fiktív szál, hiszen a botrány kirobbanása utáni történéseket mutatja be az akkori MSZP-s elit körein belül. Itt megjelennek valós alakok is, Szilvásy György, Apró Piroska és természetesen a patás ördög felesége, Dobrev Klára, akik a háttérben szövögetik a Gyurcsány-szálakat.
Ezzel a filmmel rengeteg probléma van, már persze azon túl, hogy elkészült. Amellett, hogy bizonyítottan hamis, tényszerűtlen állításokat tartalmaz – aminek azóta meglettek a jogi következményei is –, cserébe még rohadtul unalmas is.
A cselekmény nincs kellően kidolgozva és felépítve ahhoz, hogy ha már le kellett gyártaniuk ezt a kurzusfilmet felsőbb megrendelésre, akkor legalább egy izgalmas politikai thrillert vagy akciófilmet kapjunk. A szándék biztosan ez volt, de a vászonra ebből semmi nem jutott el.
Idén bekapcsoltuk a tévét, de bár ne tettük volna: magyar műsorok, amelyeken hatalmasakat krindzseltünk 2023-ban
2023.12.31 19:18
Egész végig azt érzi a néző, hogy az egész történetnek és filmbeli eseményeknek nincsen semmi tétje, egy-egy ritka pillanaton kívül nem tudja felkelteni és fenntartani sem a nézők érdeklődését. És olyan indokolatlanul túl van nyújtva az egész film, hogy a 130 perc körüli játékidejét legalább akkora szenvedés végigülni, mint a friss Oscar-díjas Anoráét.
Tökéletesen érződik az egész alkotáson, hogy a koncepció – na meg az abból készült forgatókönyv – nem lehetett más, mint hogy itt ez a csúnya, gonosz Gyurcsány Ferenc, meg az MSZP, meg a Dobrev Klára, akik most újra hatalomra akarnak kerülni, ezért preventív jelleggel ismét be kell mutatni, hogy igen, ezek mennyire gonoszak, alattomosak, korruptak, hogy újra emlékeztessék erre azokat a szerencsétlen nyugdíjasokat, akiknek már egyszer amúgy is kimosták az agyukat.
És biztos úgy voltak vele, hogyha ez a kötelező elem megvan, amit a főni szeretne, akkor azt a maradék 100 percet csak kitöltjük értelmetlen párbeszédekkel, és tét nélküli jelenetekkel.
A film kizárólag csak azért került az ötödik helyre, mert egy fokkal kevésbé nézhetetlen, mint a Most vagy soha!. Ritkábban fog el a szégyenérzet. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem sokszor fog el, hanem csak azt, hogy kevesebbszer, mint a Rákay Philip ámokfutásának esetében.
A film Endréje szerint Gyurcsány Ferenc 2004 után piacorientált pártot csinált a korábban eladásorientált MSZP-ből. Azért kellett hazudnia a választóknak a 2006-os kampányban, mert olyan dolgokat ígért, amiket nem tudott betartani és tönkretette az ország gazdasági helyzetét. Amúgy ennek az önreflexiója maga az őszödi beszéd is.
Kötelező buli vagy otthon punnyadás: miért nem érdemes rágörcsölni a szilveszterre?
2023.12.31 16:41
Az Elkxrtuk igazi különlegessége, hogy egyrészt 2021-ben ez volt a leghamarabb elkészült alkotás az újvonalas kurzusfilmek közül, másrészt ez sokkal inkább egy anti-kurzusfilm, ami a 2010-ben leváltott kurzus ellen szól. Ez a szándék testesül meg az Elkxrtukban, a mini-Feri reklám rendezői változatában.
4. Blokád
Mindenki megnyugodhat, mert idáig tartott a szenvedős kurzusfilmek listája. A Blokád már egy teljesen más liga, mint az előző kettő. Egy olyan alkotásról van szó, ami képes izgalmas, figyelemfelkeltő és autentikus lenni.
A történet elsősorban az 1990-es taxisblokád néhány napos eseményeit dolgozza fel a miniszterelnök, Antall József szemszögéből. Az öbölháború hatására kialakul egy gazdasági válság a világban, felszökik a kőolaj ára, így egyre drágábban lehet csak hozzájutni az üzemanyaghoz. A harmadik Magyar Köztársaság frissen megválasztott kormányának pedig meg kell hoznia a döntést, hogy emeljenek-e az addig hatósági szabályozott üzemanyag árán, vagy tovább halmozzák a Kádár-rendszer által felhalmozott adósságot és Antallék a 60 százalékos emelés mellett döntenek.
Turai Barnabás: Karácsonyi tippek cinikusoknak
2023.12.17 3:11
Ezt követően Budapest főbb csomópontjait ellepik a taxisok, személyszállítók, ezzel ellehetetlenítve a közlekedést és kifejezve ellenállásukat az áremelés ellen. A főváros után vidéken is egymást követik a blokádok. Egyre feszültebb lesz a közhangulat, a nép és az ellenzék is a taxisok oldalára áll, a kormányfőnek pedig valamit tennie kell a helyzet eszkalálódása ellen, miközben éppen a Kútvölgyi Kórházban lábadozik egy nyirokcsomóműtét után és Magyarország autonómiájának érekében fel kellene venni a harcot Gorbacsovval is.
Erre a filmre már én is azt merem mondani, hogy egyszer mindenképpen meg lehet nézni, mert valahol egy tanulságos pontja ez az elmúlt 40-50 évünknek (is).
A film drámaisága komolyan vehető, őszinte, érzelmes és hiteles pillanatokra, a színészi játékra és a kor reprezentációjára sem lehet panaszunk, még úgy sem, hogy a valóság elemeit sokszor elég légből kapott fiktív ötletekkel igyekeznek izgalmassá tenni az alkotók.
Mindeközben az objektivitás látszata mögé bújva elég látványosan próbálják belesulykolni a nézőbe, hogy akkor most ki melyik oldalon is áll és kinek illene szurkolnunk. Bár nem akar bemocskolni senkit, mégis világosan kivehető, hogy Antall Józsefnek a meg nem értett hős megkérdőjelezhetetlen pozícióját szánják, és azt szeretnék, hogy a nézők is ezzel rezonáljanak.
Fontos korszakban játszódik, de mégsem tudja azt jól megfogni, nincs semmiféle önreflexív megközelítése a rendszerváltozás időszakának, nem igazán szól a kor kontextusáról. De egyúttal életrajzi filmnek sem kielégítő, mert hiába kapunk ’56 körüli flashbackeket Antall életéből, azok túlságosan ad-hoc jellegűek, strukturálatlanok. A Blokád nem egy rossz film, csak céltalanságában két szék között a földre ül, hogy elfoglalja negyedik helyét a listán.
3. Hadik
A Hadikkal egyébként önmagában nem sok baj van, ha az embernek nincsenek magasan az elvárásai egy hazai gyártású, államilag finanszírozott történelmi filmmel szemben. Egyszerű, kiszámítható, olyan, mint egy élőszereplős Disney-kalandfilm egy hősről, a legkisebb magyarról, „aki előtt letérdelt egész Európa”.
Náci egyenruháktól a Pride-kampányokig: bemutatjuk a Hugo Boss történetét
2023.12.9 10:01
Amúgy Hadik András kalandos élettörténete szinte alig ismert itthon, pedig jelentős katonai pályafutást futott be a 18. században. A film 1757-ben játszódik, amikor Hadik András a hétéves háború idején különleges feladatot kap Mária Teréziától. A huszáregységeivel el kell foglalni Berlint és meg kell sarcolni az ellenséges fővárost, ameddig Nagy Frigyes porosz király távol van. Hadik a katonáival mindössze hat nap alatt megteszik az utat és váratlanul lecsapnak a városra és a helyőrségre, sikeresen teljesítve a lehetetlennek tűnő küldetést.
Itt a történet kerek, a fordulatokon és a cselekmény ívén nincsen semmilyen meglepő, néha vicces, látványos, összességében egy szórakoztató alkotás, különösebben mély, maradandó mondanivaló nélkül. Viszont a filmélményhez az is hozzátesz, hogy olyan színészek tűnnek fel a képernyőn, mint Trill Zsolt, Mucsi Zoltán, Gáspár Sándor, Reviczky Gábor vagy az a Molnár Áron, akit csak azért nem rúgtak ki a filmből, mert mire rájöttek, hogy ő áll a Noár mozgalom mögött, addigra leforgatták a jeleneteket.
2. Magyar passió
Az az igazság, hogy a negyedik, a harmadik és a második hely között valójában egészen halvány a különbség, mert mindegyik hasonló nehézségekkel küzd. Többé-kevésbé élvezhető alkotásokról van, amik szolgálnak izgalmas jelenetekkel, érdekes karakterekkel, látványos alakításokkal, hiteles és korhű díszlettel és jelmezekkel, néhol kifejezetten erős atmoszférával, de akkor is átjárja őket a kurzusfilmekre jellemző pátosz, helyenként kellemetlenül didaktikusak, vagy éppen zavarosak és logikátlanok.
Nagyon flexibilis ez a 4. a 3. és 2. hely, és ezek közül már mindegyiknek érdemes egy esélyt adni, nem úgy, mint az utolsó kettőnek.
The Voice vs. X-Faktor: Így próbálta meg újjáéleszteni az RTL a már elcsépelt tehetségkutatókat
2023.11.18 9:35
De hiába a Hadik, a második helyet most ezen a komoly listán a Magyar passió szerezte meg, ami némiképpen engem is meglep. Lehet, csak azért csúszott fel eddig a film a dobogón, mert egy sokkal-sokkal nézhetetlenebb alkotásra számítottam, ahhoz képest meg még egészen érdekesre is sikerült.
A háború utáni bizonytalanság, majd a megszilárduló Rákosi-rendszer szerintem egyébként is kiemelten izgalmas téma, a kommunista rendszerek és az egyházak kapcsolata szintén az, az egyik oldal irányába történő elkötelezettség pedig nem ér váratlanul és a film nem is akarja titkolni az elfogultságát.
A Magyar passió Eperjes Károly szerelemprojektje (nemcsak főszereplője az alkotásnak, de írója és rendezője is), aki már nagyon-nagyon régóta szeretett volna filmet készíteni a Rákosi-rendszer alatt meghurcolt szerzetesrendekről. A lehetőséget megkapta az államtól és egészen korrekten élt vele.
Az 1950-ben játszódó film megtörtént eseményekre épül, amiket fiktív karakterekkel mutat be. Az alkotásban Leopold atya szerzetestársaival azon dolgozik kitartóan, hogy a ferences rendet újra felvirágoztassa a második világháború borzalmai után.
Turai Barna: Miért influenszerektől várjuk, hogy megmondják, mit gondoljunk, vagy megerősítsék, amit már amúgy is gondolunk?
2023.11.18 9:34
A kommunista hatalom sokáig nem akadályozza tevékenységüket, és a háborúban elrejtett kegytárgyaikat is visszakaphatták, de aztán 1950 környékén az állam egyházpolitikája gyökeresen átalakul. Az ÁVH egyik magas rangú tisztje meg akarja szerezni az egyháznak visszajuttatott kegytárgyakat, ezért Leopold atyát is letartóztatják, hogy megtörjék. Ehhez pedig egy feltörekvő, fiatal főhadnagy, Keller segítségét veszik igénybe, aki egykor maga is tanítványa volt Leopold atyának.
1. Semmelweis
Na de természetesen én is beállok a sorba, hiszen az eddig készült legjobb kurzusfilm egyértelműen a Semmelweis. Az, hogy a legjobb, az nem azt jelenti, hogy kurva jó, hanem azt, hogy a leginkább élvezhető, a legkomplexebb és a legkevésbé zavar az a sok ideológiai körítés, ami miatt kiérdemelte a kurzusfilm titulust.
A film arra az időszakra fókuszál, amikor Semmelweis Ignác a bécsi szülészeti klinikán dolgozik. Kizárólag a munkájára koncentrál, és arra, hogy az anyáknak minden körülmények között segítsen megszülni gyermeküket. A klinikán egy olyan ismeretlen kór üti fel a fejét, ami az anyáknál halállal végződő lázas megbetegedést okoz, a magyar orvost pedig nem hagyja nyugodni a helyzet és mindent megtesz, hogy megtalálja a megoldást a problémára.
A történetben – meg az ismereteink szerint a valóságban is – Semmelweis egy rendkívül ambivalens, kívülálló figura, aki sokszor szembe megy a szabályokkal. Maximalista, arrogáns, de őszinte szenvedéllyel végzi a munkáját. Valójában az összes, eddig felsorolt film közül ez az egyetlen, ami árnyaltabban mer a főhős karakteréhez nyúlni és nem akar túlidealizált képet festeni róla. Persze, Semmelweis szimbolikus mellszobrát nem merik a vésőjükkel megkapargatni, de legalább egy valóságszerűbb ábrázolásra törekednek.
Mi a közös ezekben a filmekben?
Ha ne adj' isten valaki már eddig végigküszködte magát a cikken, akkor ne adja fel, mert az egész anyagban csak most jön a legizgalmasabb rész. Megpróbáljuk megérteni az említett alkotások közös elemeit, és azt, hogy ezekben a közös pontokban hogyan bukkannak fel a kurzusfilmek „kötelező elemei”.
Az egyik, hogy a magyar ember a jég hátán is megél. Mert mi, magyar emberek szívósak, bátrak vagyunk, ha kell, akkor rafkósak és dörzsöltek is, könnyen feltaláljuk magunkat a nehéz helyzetekben, keményen küzdünk azok ellen, akik rosszat akarnak nekünk vagy a hazánknak, és akár az életünk árán is kiállunk az igazságunkért. Csak úgy izzik bennünk az ungarische vircsaft. Így van ez ma is, és ezek a történelmi filmek azért készültek, hogy megerősítsenek minket: így volt ez mindig is.
Véget érni nem akaró történelemóra a határtalan emberi romlottságról – Kritika a Megfojtott virágokról
2023.10.21 9:58
A másik az, hogy bármilyen történelmi vagy társadalmi kontextusban is játszódik a film, mindig egyértelműen és félreérthetetlenül szét van választva a jó és a rossz oldal, akár belső ellenségről, akár külső ellenségről van szó.
A filmek folyamatosan és tudatosan azt akarják éreztetni, hogy igen, minket, szegény magyarokat – az igazi magyarokat (!!!) – mindig csak el akarnak tiporni, el akarnak lehetetleníteni, és nekünk tízszer olyan keményen kell küzdenünk és dolgoznunk az elismerésért, a sikerért, mert MINDENKI felesküdött ellenünk.
És az említett filmek érdekes módon mindig ugyanazokat az íveket járják körbe: A kitartó küzdelemnek megvan a gyümölcse és hiába áll máshogy a világ, az erkölcsi győzelem akkor is csak a miénk lehet. A mítoszépítéshez való görcsös ragaszkodás és az önreflexió hiánya pont ugyanannyira kellemetlen a filmvásznon, mint a kormány kommunikációs tevékenysége.
David Beckham lenne a mesebeli hős, akit bántott a világ? – Szórakoztató, de kicsit problematikus dokusorozatot hozott a Netflix
2023.10.15 9:23
Pontosan ugyanaz a narratíva és sértettségérzet jelenik meg ezekben a kurzusfilmekben, mint a Fidesz kommunikációjában, identitás- és kultúrpolitikájában, hiszen a magyar kormány 15 éve hősiesen, Dávidként küzd a nekünk ártani próbáló globális Góliátok ellen.
