Gyűlöletbeszédről, jóemberkedésről, punkrapperekről, kulturális elitről, Palesztináról. Maier Péter véleménycikke.
Őrület, miként működnek a narratívák egy olyan világban, ahol értelmüket veszítették a fogalmak. Egy olyan korban, ahol egy rossz mozdulat, és lehetsz bármi, szándéktól, kontextustól függetlenül: rasszista, predátor, antifa, náci vagy épp antiszemita. Nem újdonság, már jó pár éve tudjuk ezt, mióta az álságos jóemberkedés – belekapaszkodva néhány igazán fontos és hatékony morális forradalom kezébe – belopózott a közösségi médiába, ahol egyszerű pillanatok évekké, hosszú évek pillanatokká torzulnak, majd pedig az ipari kommunikációba.
A social média überdemokratikusságot hirdető forradalma után – ahogy az minden forradalmi találmány sorsa lesz – a hatalommegszilárdítás eszközfelületévé silányult. A hatalmi narratívagyártásnak kedvez, a punk jelenlétet, valódi izzadságot, valódi élményeket igénylő szellemiségét tovább süllyeszti.
Egy ilyen világba landolt évekkel ezelőtt a Kneecap ír zenekar, aminek esetében az „anarchia”, a „punk”, a „lázadás” szavak nem ugyanazt jelentik, mint amit a zeneipari establishment sajtóközleményeiben jelentenek – a PR-szakma amúgy is imádja felborítani a szavak eredeti szemantikai szerkezetét.
Sokáig imádta ezt mindenki, senkit nem zavart, aztán bumm, felröppent egy videó, amin a zenekar tagja, Mo Chara két Izrael-ellenes iszlamista terrorszervezetet, a Hezbollahot és a Hamászt élteti. Történt ez 2024-es londoni, O2 Forumban tartott koncertjükön.
REFRESHER-KVÍZ: Te mennyire ismered Izraelt és Iránt?
2025.7.5 9:25
A banda már korábban és azután is kifejezte, mennyire elítéli Izrael ténykedését Gázában. Ahogy mi is részletesen írtunk róla, ír nemzeti identitásuknak fontos eleme más elnyomott népcsoportokkal, jelen esetben a palesztinokkal való szolidaritás. A cikkünkből kiderül, milyen történelmi összefüggések vezettek oda, hogy ilyen mély kapocs van a két nép között (ami ilyen végletes megnyilvánulásokhoz is vezethet), és hogy miért a globális popkultúrában egyre nagyobb teret kapó ír művészek a leghangosabbak, amikor azt kell mondani, hogy „free Palestine”.
Van egy nemzet, aki kicsit talán még jobban a palesztinok mellett áll, mint bárki más, és ez lecsapódik a kultúráján keresztül is
2025.6.29 9:14
A Kneecap tagjai a videó elterjedése után kifejezték: semmilyen formában nem támogatják terrorista csoportok ténykedését, és elítélnek minden civilekkel szembeni támadást. De mindhiába, innentől fogva megkapták a terrorista és antiszemita bélyeget.
Aránytévesztésből jeles
A gázai konfliktus sokszor mintha már jobban érdekelné az embereket, mint a saját politikai valóságuk – ennek persze sok oka lehet. Nagyon erős reprezentációt kap a popkultúrában, foglalkoztatja és megosztja a nyugati világban élő zsidó közösséget, és teret enged a baloldal nagyhatalmak elleni unszimpátiájának, amiért – a globális baloldal álláspontja szerint – hagyják, sőt támogatják azt a – és ez még mindig nem általános álláspont – népirtást, amit Izrael végez.
Van egy nemzet, aki kicsit talán még jobban a palesztinok mellett áll, mint bárki más, és ez lecsapódik a kultúráján keresztül is
2025.6.29 9:14
Éppen ezért szinte mindenki tisztában van vele valamilyen szinten, mi történik a Közel-Keleten. Két kibékíthetetlen álláspont, aminek az egyik oldalán egy népirtás ellen való felszólalás, a másik oldalán pedig az önvédelem narratívája áll, miután október 7-én a palesztin nép felett hatalmat gyakorló Hamász terrorszervezet emberek százait mészárolta le Izraelben.
Az erre adott reakció a globális baloldal és a palesztinekkel nagyon mély szolidaritást mutató Kneecap szerint népirtás: az álláspontjukat erősen alátámasztják az éhhalállal szembenéző emberekről kikerülő videók, vagy az ENSZ adatai, amik szerint egy izraeli áldozatra harminc palesztin jut. Erre mondják az Izraellel szimpatizálók, hogy a Hamász felelőssége mindez, mert a civil lakossággal teljesen egybeépült, és nem lehet csak a terrorszervezetet támadni külön, és folytatódhat az érveléscunami, de ennek az írásnak most nem kifejezetten ez a témája.
A Hadiktól a Most vagy sohán át az Elkxrtukig – Kurzusfilmes power ranking Refresher módra
2025.3.15 8:50
Inkább csak azért ejtettem szót róla mégis, hogy láttassam: mégis milyen iszonyú aránytévesztésben van az az ember, aki szerint az Az Ügy, hogy egy punkrapzenekar dühből, a performatív eufóriában, színpadon állva a lehető legszélsőségesebb dolgot képes kimondani és cselekedni. Bizton nem az Az Ügy, hogy tízezrek haltak meg egy háborúban, és további tízezrek néznek szembe a lassú vagy gyors halállal, ami előtt nyugati nagyhatalmak eszköztelenül, tökvakarva állnak?
Persze, értem, a szimbólumok veszélyesek és súlyosak tudnak lenni. A Kneecap túlkapása sokak, egy egész közösség gyászát sérti, de nem gondoljuk, hogy egy ilyen politikai klímában a szimbólumok a nyers tények mögé kellene rendeződjenek? Nem gondoljuk, hogy a szimbólumok kényszeres előrenyomása relativizálja azt, hogy embereket szisztematikusan gyilkol meg egy katonai nagyhatalom? Nem gondoljuk, hogy felborulnak az arányok, a prioritások, ha egy rapbanda (nyilvánvalóan impulzív és nem komolyan vehető) megmozdulása a headline, ami alatt apró betűt kapnak csak a statisztikák arról, hány ember hal meg feleslegesen ebben a háborúban?
Lázadj nyugodtan, de azért maradj szimpatikus
Az utóbbi években másról sem szólt a zeneipar (és igazából minden iparág), csak hogy legyünk rettentő emberségesek, toleránsak, liberálisok, mert a jelenlegi mainstream közgondolkodás ezt üzeni, és csak így tudjuk értékesíteni a termékeinket.
Donald Trump feltámadása, merénylet Robert Fico ellen: ezek voltak a legfontosabb világpolitikai események 2024-ből
2024.12.28 10:03
Ugyanezekkel a felszínes üzenetekkel próbálják eltörölni a Kneecapet, aki a mainstream elit egy része szerint gyűlöletbeszéddel hergel. A fent tárgyalt posztmodern jelentéskáoszban elég nehéz pontosan átlátni, mit is jelent a gyűlöletbeszéd. Abszolút lehet érvelni amellett, hogy ha valaki – nyilvánvalóan nem szó szerint értendő – a színpadon azt mondja, hogy „éljen a Hezbollah és a Hamász”, az gyűlöletbeszédnek minősül. Ugyanakkor felmerül a kérdés: ha nyilvánvalóan nincs mögötte valós szimpátia terrorszervezetekkel szemben, és nyilvánvalóan egy végletes reakció egy sokkal végletesebb katonai cselekvésre, akkor is lehet annak hívni?
Igazából az van: rohadt idegesítő, amikor a liberális értelmiség (Magyarországon ezt nagyon jól ismerjük) – legyen szó bármekkora háborús bűnökről – azt várja, hogy a reakció mindig a békejel-mutogatásig és csendes, könnyesen mosolygó utcai felvonulásokig menjen el. Rohadt idegesítő, hogy az van elvárva, hogy – szimpatizáljunk bármelyik oldallal is – több tízezer ember halálával járó politikai döntések ellen úgy álljanak ki az abban közvetlenül vagy közvetve érintettek, hogy posztokat írnak a Facebookra?
Az a legidegesítőbb ebben, hogy az általában a spektrum baloldaláról agitáló művész- és zenésztársadalom olyan szinten bele van kényelmesedve ebbe a jóléti jóemberkedésbe, hogy teljesen égnek áll a haja attól, ha valaki tényleg provokál. Márpedig vannak helyzetek, amikor tényleg provokálni kell. És ez egy ilyen helyzet.
Tök kiábrándító azt látni, hogy csak addig becses egy zenész politikai szerepvállalása, amíg 100 százalékig ugyanazokat a jelszavakat harsogja, amik a show-biznisz visszhangcsarnokában felharsognak, de ha csinál valami igazán punkot (amit a kontextus indokol), akkor a zeneipar megpróbálja kivetni magából. Hálistennek a Kneecap esetében ez nem igazán sikerül, mert egyre több szakmabeli mondja azt, hogy álljon meg a menet.
Magyar kulturális elit *kézfogó emoji* Orbán
Július közepén érkezett a hír, hogy több száz neves művész írta alá azt a petíciót, amiben azt kérték a Szigettől, hogy ne lépjen fel a Kneecap az idei fesztiválon. Mint azóta ismert, a magyar kormány azóta megoldotta nekik az ügyet, és kitiltotta Magyarországról az ír rappereket.
Valahogy úgy képzelem, hogy az aláírók nagy része kapott egy privát üzenetet, hogy ezt alá kéne írni, mert „ezek a rapperek antiszemiták”, de egyáltalán nem látta a konkrét videót, ami alapján Mo Charát bíróság elé citálták, vagy egyáltalán nem nézett utána, pontosan mit is képvisel a Kneecap, és milyen kontextus van az egész mögött. Legalábbis titkon ezt remélem, hogy a tájékozatlanságuk démonizálja a fejükben ezt a bandát, és nem az, hogy egyszer impulzívan mondtak valamit a színpadon, amire ráhúzható a gyűlöletbeszéd kaotikus fogalma.
Blockout 2024: A Met-gála véget vetett a celebkultusznak, miért tiltják le most milliók az influenszereket?
2024.5.17 17:34
Olyan aláírók csatlakoztak a petícióhoz, akik meghatározzák a magyar kultúrát, akiknek nagyon sokat köszönhetünk, és akiket nagyon tisztelünk mindannyian. Annál nagyobb csalódás azt érzékelni, hogy a magyar kulturális elit fogja magát, és ütőkártyát ad Orbán Viktor kezébe, hogy ő legyen az az ember, aki a gyűlöletbeszéddel szemben helyezi el magát. Hadd ne kelljen kifejtenem, mennyire ironikus is ez.
„Vannak ügyek, amikben politikai oldaltól függetlenül össze kell fogni” – szólhat az érv, de tényleg az, hogy egy anarchista rapper a belfasti utcákról mondott egy hülyeséget, lenne az az ügy, ami miatt megéri értékközösséget mutatni egy autoriter rezsim vezetőjével? Ami miatt megéri azt mutatni a külvilág felé, hogy nálunk ilyesmikért már be lehet tiltani egy zenekart, miközben az végigturnézza Európát?
Abban, hogy radikálisan jobboldali politikusok kipécézik maguknak a Kneecapet, nincsen semmi érdekes. Az viszont, hogy magukat szabadelvűnek valló művészeknek egy ilyen provokatív megmozdulás már eléri az ingerküszöbét annyira, hogy betiltást kiáltsanak, valami leírhatatlanul kiábrándító. Ilyen szinten nem értjük a punkot? Ilyen szinten nem értjük a provokációt a művészetben? Ilyen szinten nem vagyunk tisztában a színpadi impulzusokkal? Ilyen szinten nem törődünk azzal, hogy mi történik Gázában, hogy csendben vagyunk egy – tudom, nem mindenki szerint az – népirtás kellős közepén, de összefogunk akkor, amikor egy rapcsapatot kell betiltani?
Amy Winehouse a modern kor egyik legnehezebben eladható popsztárja, és nem is sikerült eladni a róla készült filmmel
2024.4.14 9:41
Tökéletes módszer arra, hogy szimbólumokra tereljük a figyelmet a nyers tények elől, hogy elirányítsuk a fókuszt a valós problémáról, még ha nem is tudatosan tesszük. De vajon miért fontos a magyar kulturális elitnek, hogy a legnagyobb humanitárius vész idején is szimbólumokkal foglalkozzon, ahelyett, hogy felszólal a háborús bűncselekmények ellen?
Egyébként valahol örömteli, hogy a liberális mainstream nem szipolyozta be teljesen a punkot. Lehet, hogy a zenei stílust kiherélte, lehet, hogy a Martens bakancsból kikoptatta a jelentést, de a szellemiségét újragenerálja azáltal, hogy démonizálja. Mert ne legyenek illúzióink, a kulturális elit szisztémája ugyanarra épül, mint bármilyen politikai rezsimé: a mi igazságunk az egyetlen igazság. Minden más hazugság vagy gyűlöletbeszéd. Ez örökké így lesz, és ennek hálistennek örökké lesznek majd kritikusai is. Ebből a kritikából érkezik majd a valódi művészet, kívül a könyvtárszobákon és a kőszínházak falain. Vannak helyek, ahol ezt értik.
