A Fontaines D.C. tagjai mellett is rengeteg ír művész áll ki Palesztina mellett. Mi ez a kapocs a két nép között? És hogy jön ide a terrorizmussal vádolt Kneecap?
Néhány nappal ezelőtt a budapesti Barba Negrában – némileg szórványosan, de azért jelentős hangerőn – ordította pár ezer ember: „Free, free Palestine”. A dublini Fontaines D.C. korunk egyik legnagyobb globális rockzenei szenzációja, a zenéjük izgalmas, karcos, de valahol mégis slágeres, megjelenésük furcsa, mégis menő, de egyik sem élvez prioritást ahhoz a jelzőhöz képest, hogy „hamisítatlanul írek”.
Írország kulturális exportja (U2-rajongók vitatkoznának) talán sosem volt olyan jelentős, mint napjainkban. A Fontaines D.C. vagy az Inhaler a rockzenében, Barry Keoghan, Paul Mescal (a Beatles-film két főszereplője) vagy Saoirse Ronan a filmművészetben, és a könyvpiacon már megkerülhetetlen Sally Rooney az irodalomban – ezek csak azok a nevek, akiket A-listára sorolunk a maguk nemében. És ha idevesszük Észak-Írországot is, akkor közéjük tartozik már a Kneecap hiphopcsapat is, ami brutálisan beletalpalt a Brit-szigetek közéletének álló(?)vizébe.
Mély kapocs az írek és a palesztinok között
Fatin Al Tamimi aktivista 1988-ban vándorolt be Írországba, ahol akkoriban gyakorlatilag az egyetlen embernek érezte magát, aki hidzsábot hord. Állítása szerint az emberek azt hitték, hogy egy apáca, és „dicsértessék, nővér” megszólítással köszöntek neki. Aztán, amikor ír katolikus szomszédai megtudták, hogy palesztin, máris támogatásukról biztosították, és azt mondták neki, hogy tudják, min megy keresztül a népe – erről az NPR-nak számolt be a nő, akinek a testvére Palesztinában ragadt, ahol a szeme láttára lövik le az embereket az utcán.
Írország 1921-ben vált függetlenné a Brit Birodalomtól, míg Észak-Írország a mai napig az Egyesült Királyság része maradt. Az írek a brit elnyomás, illetve az országban zajló korábbi fegyveres konfliktusok miatt erős empátiát éreznek a palesztinokkal. A felmérések szerint az ír népesség közel 80 százaléka támogatja őket, ezt az arányt még több nagy muszlim országban sem éri el a palesztinok iránti szimpátia.
Little Simz: a brit rap falakat bontó új hangja, aki a kedvenc felfedezetted is lehet az idei Szigeten
2025.6.21 11:02
Nemcsak a bekebelező nagyhatalom miatti szimpátia, hanem a közös történelmi ellenség is összeköti az íreket és a palesztinokat. Egy kicsivel több mint száz éve ugyanis mindkét föld a brit gyarmati birodalom része volt, és az ott élők folyamatosan ki voltak téve a brit hadsereg vegzálásának. A brutális elnyomó módszereket először Írországban gyakorolta a birodalom, amit aztán Palesztinában kamatoztatott azért, hogy hozzájáruljon egy, a britekhez hűséges izraeli állam kialakulásához.
Erről David Chambers, azaz a Blindboy podcaster mesélt az NPR-nak, aki szerint az írek kiállása azért is izgalmas, mert egy nyugati fehér katolikus nép áll ki, ami kirívóbb eset annál, mintha Afrika, Ázsia vagy Latin-Amerika lakossága szólalna fel a kolonializmus ellen. Jobban felfigyel rá a nyugati világ.
Érdekesség, hogy Írország Izrael-barátként indult a 20. század elején, ugyanis az a gondolat, hogy a saját földjét elhagyó nép hazatérjen, még szimpatikus és azonosulható volt számukra. Az ír közvélemény akkor vett fordulatot, amikor Izrael állam megalakulása után terjeszkedni kezdett, és újabb földeket annektált.
A második világháborúban Írország független maradt, majd tett diplomáciai gesztusokat a németek felé: Hitler halála után az ír elnök és miniszterelnök is részvétét fejezte ki a németek dublini nagykövetének, valamint a háború lezárása után megengedték magas rangú nácik letelepedését is – ezek miatt már akkor kétes volt az írek megítélése. A történészeik ma már visszautasítják az antiszemitizmus vádját, és azt, hogy Írország nem lépett be a háborúba a szövetségesek oldalán, csak annak a puszta ténynek tulajdonítják, hogy képtelenek lettek volna a britek oldalán harcolni. Mindemellett itt-ott besegítettek a szövetséges erőknek, például naprakész időjárás-jelentéseket küldtek a normandiai partraszállás előtt.
Az sem segít a megítélésen, hogy az IRA terrorszervezet együttműködött a német katonai hírszerzéssel, de az IRA nem összekeverendő az ír állammal.
A Kneecap-sztori
Írország 1921-ben kiszállt a csetből, de mint azt mindenki tudja, az Ír-sziget északi része az Egyesült Királyságban maradt. Észak-Írországban az utóbbi évtizedekben brutális fegyveres utcai harcok voltak a nacionalista IRA és a brit fenntartó erők között, ami mára elcsendesedett, de a konfliktus közel sem múlt el, főleg, ha figyelembe vesszük azokat a szociális problémákat, amiknek a javításáért való harcot a nacionalisták – a függetlenséggel együtt – zászlajukra tűzték.
Szóval ennek az Észak-Írországnak a fővárosából, Belfastból érkezik meg a Kneecap nevű hiphopcsapat, aminek tagjai Mo Chara, Móglaí Bap and DJ Próvaí egyaránt beszélik az írek – sokáig kihalófélben lévő, de mostanság ismét terjedni kezdő – nyelvét, művészneveik is erre utalnak. A róluk készült dokumentumfilm után váltak igazán globális szenzációvá, és persze, rendkívül megosztóvá, ugyanis a Kneecap nem abban az értelemben „áll ki társadalmi ügyek mellett”, ahogy azt a liberális mainstreamnek megfelelni akaró nagy zenei kiadók előadói csinálják. Rengeteg olyan szélsőségesnek ható mondanivalójuk vagy kifejezőeszközük van, ami már nem feltétlen eladható a mainstream számára.
Nem az első megosztó megmozdulása volt a bandának, amikor a Coachella fesztiválon Izrael népirtásáról beszéltek, és „b*ssza meg Izrael”-feliratok jelentek meg a kivetítőkön, de ez volt az addigi legnagyobb platform, ahol hangot tudtak adni az egyesek által túl agresszívan kifejezett palesztinpártiságuknak.
Ekkor forrt fel igazán a levegő a Kneecap körül, akiket Sharon Osbourne, Ozzy Osbourne felesége (elnézést, de tényleg nem lehet más titulust írni a neve mellé, tekintve, hogy erre építette tévés karrierjét) kiutasított volna az USA-ból. A csapat akkor nemcsak a celebvilágból, hanem annak a Nova Music Festivalnak a szervezőitől is kapott kritikát, amin a Hamász mészárlást rendezett 2023-ban. A fesztivál csapata „mélyen megbántva” érezte magát, és tiszteletlennek nevezte a produkciót az áldozatokkal szemben.
Playback Péntek: Benson Boone és Loyle Carner a hét megjelenései közt
2025.6.20 13:38
Jelenleg azért forr körülöttük a levegő, mert a csapat egyik tagja, Mo Chara 2024 novemberében, londoni koncertjük során a Hezbollah nevű terrorszervezet zászlaját lengette. A rappert emiatt terrorizmussal vádolják, és a jelenleg körülötte zajló per az egész világ egyik legforróbb kultúrpolitikai történése. A szélsőséges gesztust sokan megalapozottnak tartják, ugyanis egy népirtás elleni felszólalásról van szó, míg mások a föld színéről is eltörölnék a Kneecapet, hisz állításuk szerint terrorizmust népszerűsít. Az ügyészi álláspont szerint az eljárás nem a politikai véleménye, palesztinpárti álláspontja vagy Izrael kritikája ellen irányul – ezekhez joga van. A vád szerint azonban a rapper a koncerten nemcsak lengette és magára tekerte a zászlót, hanem videófelvételek tanúsága szerint azt is kiáltotta: „Éljen a Hamász, éljen a Hezbollah!”, a brit törvények szerint ezzel súlyosan megsértette a terrorizmusellenes jogszabályokat.
Ír művészek Palesztináért
Létezik egy Irish Artists for Palestine mozgalom, aminek olyan tagjai vannak, mint Sally Rooney, Anna Burns vagy Siobhán McSweeney, de nem kizárólag művészek, hanem sportolók is tettek gesztusokat az ügyben: Írország női kosárlabdacsapata 2024 elején megtagadta, hogy kezet fogjon izraeli ellenfelével az EuroBasket selejtezőjén, miután egy izraeli játékos antiszemitizmussal vádolta az íreket.
Az indie-punkot játszó The Shan Vans ír zenekar ír nyelven énekel a palesztinok helyzetéről, és párhuzamba helyezi azt a brit börtönökben lévő ír éhségsztrájkolók történetével.
De az ír popkultúra jelenlegi csúcsexportcikke, a Fontaines D.C. is minden alkalmat megragad, hogy képviselje a „szabad Palesztinát” álláspontot. Sőt, ők nemcsak a palesztin nép, hanem a Kneecap mellett is látványosan kiálltak. Grian Chatten frontember egyébként közre is működik a rapcsapat egyik dalában. Emellett több gigakoncertjükre is magukkal viszik a Kneecapet, például július 5-én a londoni Finsbury Parkban vagy éppen augusztusban, Mo Charáék otthonában, Belfastban, ami szintén egy szimbolikus esemény lesz.
Kevésbé direkt módon, de a Nincs más föld című film (aminek rendezőjét izraeli rendőrök tartóztatták le év elején) vonatkozásában Paul Mescal is beszélt arról, hogy a nyugaton cenzúrázzák a háborúval kapcsolatos azon narratívákat, amik Izrael kegyetlenségéről szólnak.
Playback Péntek: AJ Tracey és a King Gizzard & the Lizard Wizard szállították kiemelt lemezeinket
2025.6.13 13:42
Jól látható tehát, hogy az ír művészközeg összefog Palesztina mellett, ami azért is érdekes, mert nyilvánvalóan mindannyian a politikai spektrum bal oldalán helyezkednek el. Innen Magyarországról nehéz lehet összekapcsolni, hogy a palesztin nemzeti törekvések támogatása, ami némileg az írek saját nacionalizmusából is ered (az alapvető emberi szolidaritás mellett), az hogyan jöhet össze a baloldalisággal, de az ír törekvések vagy az, amit a Kneecap hirdet, nagyon is baloldali értékek, hiszen rengeteg szociális vagy osztályproblémát tematizálnak, ami náluk a nacionalizmussal kéz a kézben jár.
Nekünk a nacionalizmus jelenleg egybeolvad a konzervatív jobboldallal, de a világ egyes részein (vagy akár a magyar történelemben is, lásd '48-as forradalom) a nemzeti önrendelkezés és a progresszív értékek képesek kéz a kézben járni, ha egy nemzet valóban elnyomásban van, vagy a közelmúlt elnyomását érzi a saját bőrén. Márpedig sem Írországban (vagy főleg Észak-Írországban), sem Gázában nem kell felvilágosítani senkit arról, hogy az milyen érzés.
