Ha hosszú időn keresztül egy morzsányi ételt sem veszünk magunkhoz, megszűnik az éhségérzetünk, egy idő után leállnak a szerveink, a halál előtti utolsó szakaszban pedig eufórikus érzést is tapasztalhatunk.
A minimális élelem a legszörnyűbb
A 21. században az éhínség még mindig a legnagyobb társadalmi és egészségügyi probléma: 10 másodpercenként egy gyerek, és évente körülbelül 9 millió ember hal éhen a világon vagy veszti életét éhínséggel összefüggő betegségben.
A mozivásznon (The Wonder) és a való életben is találni olyan eseteket, hogy az emberek önként vállalják a koplalást vallási, egészségügyi vagy más okokból: 1993-ban egy rákos nő elviselhetetlennek érezte, hogy bármit evett, mindent kihányt, ezért a szakemberek tanácsa ellenére úgy döntött, leáll az evéssel. Orvosai a következő 40 napban monitorozták az állapotát, és az éhezés és kiszáradás egyik legrészletesebb klinikai leírását adták. Érdekes módon a nő sokkal jobban érezte magát, mint korábban: az elméje jól működött, beszélgetett az idősek otthonában lévő gondozókkal, leveleket írt a családjának és a barátainak.
Bár az éhhalált általában kínkeservesnek képzeljük el, nem minden fázisa jár feltétlenül szenvedéssel: a beszámoló szerint a nő a halála előtt eufórikus érzést tapasztalt, majd amikor a szervei leálltak, kómába esett és mondhatni fájdalommentesen meghalt. A szervezet fel van készülve a hasonló helyzetekre: az állatvilágban számos emlős úgy hal meg, hogy megszűnik a táplálék- és vízfelvétel, az orvosok szerint pedig ez „egy természet adta, kíméletes mód lehet arra, hogy elhagyják ezt a világot“.
Számít, milyen súlyról indulunk
Hét évvel ezelőtt a szakirodalom lejegyezte egy 34 éves, túlsúlyos, 96,8 kg-os férfi történetét, aki teljesen önként egy 50 napos böjtnek vetette alá magát; ez idő alatt csak teát, kávét, vizet és multivitamin kapszulát fogyasztott – a böjtölést egy tudományos csapat figyelte meg. A túlsúlyos férfi kevesebbet mozgott, de nem volt ágyhoz kötve. Az éhségsztrájk 7. és 21. napja között súlyos hasi görcsök jelentkeztek nála, majd elájult, a székletürítés pedig szinte teljesen megszűnt. A férfi túlélt 50 napot étel nélkül, az őrült kísérlet végén pedig 75,4 kilót nyomott (23,5-ös BMI, ami normális súlynak számít), de nem volt egészséges: magas volt a vérnyomása (150/78 mmHg) és alacsony a nyugalmi pulzusa, emellett a fizikuma sem volt rendben, a kiálló bordái ellenére a hasán még mindig volt zsír.
Tavaly öt hónap alatt ettünk annyit, mint amennyit egész évben kellett volna – Hogyan lehetne fenntarthatóbb a táplálkozás?
2024.2.22 11:28
A tanulmányok azt mutatják, hogy a szélsőséges koplalásnál számít a plusz zsírréteg: az egészségesebb és vékonyabb emberek szervezete a koplalást csupán a testsúly 18 százalékos csökkenéséig (pl. fogyás 60 kg-ról 49 kg-ra) bírta jól, táplálék nélkül 30-50 nap után legyengülnek, a halál pedig általában a 43 és 70 nap között következik be.
A nemed sem mindegy
Bár mémek ezrei gúnyolódnak a nők éhséggel való megküzdési képességén (vagyis annak „hiányán“), az igazság az, hogyha a túlélésről van szó, a „gyengébbik nem“ van előnyben. A nagyobb éhínségekből és járványokból származó adatok azt mutatják, hogy a nők halálozási aránya alacsonyabb lehetett, mint a férfiaké. Persze ezen felbuzdulva nem kell elkezdeni radikálisan koplalni: az aszketikus 24, 36 vagy 72 órás éhségsztrájkokat egyáltalán nem ajánlják az orvosok, mivel ezeknek a hatékonysága tudományosan nem bizonyított. A szélsőséges koplalás és diéták belezavarhatnak még a hormonháztartásba is, teljesen felborítva így a ciklust.
A néhány órás böjtök egyébként akár jótékony hatással is lehetnek az emberi szervezetre: egy rövid, evésmentes időszak leveszi a terhet az emésztőrendszeredről, amitől jobban érezheted magad. Az időszakos böjtöt (olyan étkezési módszer, ami során csak egy meghatározott nyolc- vagy hatórás ablakban eszünk) követő emberek gyakorta számolnak be több energiáról és megnövekedett koncentrációról. A szervezetnek viszont eleinte időbe telik, amíg hozzászokik az éhséghez, és van, akinek egyáltalán nem is sikerül.
Mi történik a testeddel, ha nem eszel?
Néhány táplálékmentes nap után a zsírsavraktárak kiürülnek, a szervezet a fehérjékhez nyúl, és ennek következtében egy héten belül elkezdünk veszíteni az izomtömegből. Ezután az ember gyenge és kimerült lesz, fázni kezd, mivel a test elveszíti a hőmérsékletszabályozó képességét, a bőr kiszárad, a haj pedig elvékonyodik és hullani kezd. A vérszegénység és a légszomj szintén az alultápláltság tipikus velejárója: az anyagcsere lelassul, az immunrendszer legyengül, ezért sokkal fogékonyabbá válik a betegségekre és fertőzésekre.
Mi a közös Kourtney Kardashianban és a brit miniszterelnökben? – Íme az időszakos böjtölés, a működő „csodadiéta“
2024.2.19 17:55
Körülbelül 14 nap éhezés után a tápanyahiány gyengíteni kezdi a vese-, máj- és szívműködést, a szervek pedig szó szerint zsugorodni kezdenek. (Érdekesség, hogy egyes állatoknál már négy-hat nap koplalás után észlelték a máj- és emésztési funkciók romlását.) Amikor a szervezet elhasználta az izmait, hamarosan a halál is bekövetkezik, tekintve, hogy a szív működéséhez elengedhetetlen a szívizom normál működése. Ha a mellkasfal izmai már korábban feladják a harcot, a halál oka tüdőgyulladás is lehet.
A médiában tornádóként söpört végig Zsanna Szamszonova halálhíre, aki tíz éven át csak nyers zöldségeket és gyümölcsöket evett. Az orosz influenszer egy koleraszerű betegségbe halhatott bele, de a tápanyaghiány felgyorsíthatta a betegség lefolyását; ha a fiatal nő nem lett volna ennyire lefogyva és legyengülve az évekig tartó koplalástól, valószínűleg ma is élne.
