Szent Péter esernyője, Légy jó mindhalálig, Egri csillagok. Hogy mi a közös ezekben a könyvekben? Mind kötelezők voltak, és bár sokan szerették őket, vannak, akik sosem tudtak egy-egy kötelező végére érni.
Nekem egyébként semmi bajom nincs Mikszáthtal, az Egri Csillagokat többször is elolvastam, Móriczot gimiben kimondottan megkedveltem. Mégsem értem, hogy miért kell általános iskolában érthetetlenül régies nyelvezetű könyveket, középiskolában pedig több ezer éves eposzokat olvasni. Persze a kötelezők az alapműveltség részei, de annyi olyan könyv van, ami izgalmas és rengeteg hozzáadott értékkel bír, legalább annyira, mint a feladott olvasmányok. A Refresher szerkesztőségének tagjai összeszedték azokat a könyveket, amelyekről úgy gondolják: simán megférnének a kötelező olvasmányok között.
Csilla: Émile Ajar (vagy ahogy kiderült később, Romain Gary) – Előttem az élet
Az Előttem az élet nem egy tipikusan kötelező olvasmánynak szánt könyv, én mégis így ismerkedtem meg vele, 9. osztályban, ugyanis nekünk muszáj volt elolvasni. A könyv egy prostituált kisfiáról szól, akire egy másik, kiöregedett prostituált, Rosa Mama vigyáz egy tucatnyi másik „prostigyerek” mellett. A könyv végig a kisfiú, Momo szemszögéből meséli el, milyen is az élet a társadalom egyik nagyon perifériára szorult szegmensében, mesél a rosszaságokról, amiket azért tesz, hogy felhívja magára a figyelmet és anyja végre hozzá is eljöjjön látogatóba (ez amúgy sosem történik végül meg), mesél azokról a sötét alakokról, akikkel együtt lóg Párizs utcáin, röviden: remekül leírja, milyen is lehetett az élet a ’60-as-’70-es években egy olyan kisfiúnak, aki arab bevándorlók gyermekeként sosem élhetett idilli gyerekkort.
A könyvben minden karakter eszméletlenül részletesen és szépen ki van dolgozva, a német katonák visszatérésétől rettegő Rosa Mama egyszerűen zseniális, de azt is egyfajta furcsa élvezettel lehet olvasni, ahogy egy ilyen kicsi gyerek igazi rosszaságokat művel, közben mégis felnőtteket meghazudtoló érettséggel lát rá a társadalom, az egyén és a világ problémáira. Ez egy olyan igazi sírva röhögős történet, aminek a vége már inkább sírós, mint röhögős.
Készült belőle film is 1977-ben és 2020-ban, én utóbbit láttam, ebben az egész történetet átemelik Olaszországba (Sophia Loren lett Rosa Mama), és bár szerintem sok mindent kihagytak ebből a filmadaptációból, ami az eredeti sztorit még színesebbé és emberibbé teszi, ha valaki olvasta a könyvet, kicsit az új filmet is szeretni fogja.
Peti: J.D. Salinger – Zabhegyező/Rozsban a fogó és Harper Lee – Ne bántsátok a feketerigót!
Zabhegyező
Rendkívül kommersz választás, cserébe tényleg azt gondolom, hogy rengeteg tízes évei második felében járó embernek segíteni tud egy olyan életszakaszban, amikor nagyon nehéz megtalálni, hogy mik az igazi értékek a világban, miknek van valódi jelentősége, és szerintem tök jó morális sztenderdeket állít annak ellenére, hogy mennyire megosztó. Különc srácoknak külön ajánlott, vagy azoknak, akik csak különcnek érzik magukat, de nem azok. Ja, ha már különc, az Egy különc srác feljegyzéseit is ajánlanom, mint „modern Zabhegyezőt”, mert korban közelebb áll hozzánk, és hasonló szépeket tudnék elmondani róla.
Ne bántsátok a feketerigót!
Mivel nagy szívfájdalmam az amerikai irodalom alulreprezentáltsága a magyar közoktatásban, ezért egy másik tengerentúli klasszikust is beemelnék a kötelezőim közé. Ez talán még fiatalabbak számára is olvasható, mint Salinger (persze, ezt is inkább gimnazistáknak ajánlanám), és ha valami, akkor ez a mű képes a nagybetűs… Most mondjam ki? Érzékenyítésre. Jó hangulata van, nagyon rá lehet vibe-olni kamaszként a 20. század Amerikájára úgy, hogy közben el is borzad az ember a rasszizmustól.
Dávid: Guy de Maupassant – Egy asszony élete
„Látja... az élet nem olyan jó... de nem is olyan rossz, amilyennek hisszük” – írta legkedvesebb francia szerzőm, Guy de Maupassant első regényében, az 1883-as Egy asszony életében. A modern novella megteremtője állítása szerint egész életében unatkozott, pedig kimondottan izgalmas életet élt, ma már úgy mondanánk, született fuckboy volt – a felszarvazott férjek és a kor feministái nem is rajongtak érte. Maupassant azonban nem csupán használta és fogyasztotta, hanem nagyon is jól ismerte a nőket (bizonyára nem véletlenül talált ennyi alkalmi partnerre); egészen lebilincselően, rendkívüli érzékenységgel – sőt, együttérzéssel – tudott róluk írni. Ennek egyik legjobb példája az Egy asszony élete, amit Tolsztoj az életmű legjobbjának, illetve a francia irodalom legnagyobb alkotásának tartott A nyomorultak óta. A regényben a Flaubert keze alatt nevelkedett író a szépséges Jeanne életét követi végig annak lánykorától egészen az idős napjaiig. Hogy mit kaphat ettől a felnőttkor felé lépdelő középiskolás? Mondjuk némi felkészítést az előtte álló életre, ami talán nem olyan lesz, mint amilyennek elképzelte, mindenesetre sosem olyan rossz, és sosem olyan jó, mint amilyennek hisszük.
Anna: Aldous Huxley – Szép új világ
A Szép új világ (Brave New World) disztópia, ahol egy látszólag tökéletes világban találjuk magunkat: nincs többé háború, felszámolódott a szegénység, a hiperszuper gépek mindent elvégeznek, az emberek még dolgozni is csak azért dolgoznak, hogy valamivel lekössék magukat. A szomorúság fogalma itt mondhatni ismeretlen: a Szép új világ ekije a szóma (kivéve, hogy itt még lejövő sincs…) és mindenki a féktelen szexualitásból és szabadszerelemből merít örömöt. Viszont ironikus módon az embereket kábé egy laboratóriumban, futószalagon rakják össze, öt kasztba osztva őket (Alfák, Béták, Gammák, Delták és Epszilonok), emellett eltörlődnek a mély emberi kapcsolatok, a művészet, a kultúra, az irodalom vagy a vallás. Ebbe a világba csöppen bele a törzsi társadalomban született „vadember”, John, Shakespeare-kötetekkel a hóna alatt, Huxley regénye pedig erre az elemi ellentétre épül. A könyvben – amit egyébként sokszor hoznak párhuzamba Orwell 1984 című művével – megismerkedhetünk a főhős belső vívódásaival, és azzal, milyen megküzdési stratégiák mentén próbál elevickélni ebben az elidegenedett társadalomban.
Krisztián: Sylvia Plath – Az üvegbúra (The Bell Jar)
Az üvegbúra Sylvia Plath amerikai írónő opus magnumja. Azonfelül, hogy a múlt századi feminista irodalom egyik legmeghatározóbb írása, a modernkori pszichológia kisajátította és azóta is alapművének tekinti a klinikai depresszió elképesztően részletes és pontos leírása miatt. Témáját tekintve egy fiatal lány szárnypróbálgatásairól szól, miközben egy kis betekintést kapunk a 20. század Amerikájának társadalmába, női kérdéseibe. Elképesztően önreflexív, analizáló – tökéletes választás a középiskolai évek felé járó diákoknak, mielőtt végleg maguk mögött hagynák a szülői házat. Bár jómagam a húszas éveim közepén találkoztam először a regénnyel, első olvasatra úgy gondoltam, hogy rendkívül sokat segíthetett volna a továbbtanulás körüli mizéria kellős közepén, ha már jóval hamarabb megismerem Plath önéletrajzi könyvét. Egyébként mi sem bizonyítja jobban, hogy egy mekkora horderejű alkotásról van szó, hogy a mai napig folyamatos popkulturális referenciaként szolgál olyan művészeknél, mint Lana Del Rey, Lady Gaga vagy a Radiohead. Továbbá több nagysikerű film és sorozat is erőteljesen inspirálódott a főhősnő történetéből, mint a 10 dolog, amit utálok benned, a Gyilkos játékok, a Szívek szállodája vagy a A Simpson család.
Magdi: Janne Teller – Semmi
Nyolcadikban olvastam először a dán írónő világhírűvé vált könyvét, amit eredetileg betiltottak, majd kötelező olvasmánnyá tettek a skandináv országban. Nagyon örültem, amikor a gimis könyvklub egyik alkalmán a Semmi került sorra, mert nagy hatással volt rám a regény és izgatott voltam, hogy végre beszélgethetek róla másokkal. A Semmi egy csapat 14 éves történetét mutatja be, akik próbálják bebizonyítani kiábrándult osztálytársuknak, Pierre Anthonnak, hogy az életnek igenis van értelme. A történet egyre komorabbá válik, ahogy a szereplők egytől-egyik feláldoznak valami számukra fontosat, csakhogy létrehozzák az élet lényeges dolgait tartalmazó Fontos Dolgok Halmát. Janne Teller érti, hogy milyen belső változásokon megy keresztül egy tizenéves, aki számára kinyílik a világ, aki elkezdi új perspektívában látni a dolgokat és mindent megkérdőjelez maga körül. Én kötelező olvasmánnyá tenném a Semmit a középiskola első éveiben, rövid, olvasmányos és ütős regény, ami szerintem mindenkiben megmozgat valamit. A Semmit itthon a Budapest Bábszínház dolgozta fel és vitte színre, 2022-ben pedig filmadaptáció és készült a regényből.
