A kutatók régóta próbálnak rájönni, hogy mi lehet az egyetlen olyan idegen égitest mélyén, amire ember is letette a lábát, és most elég ígéretes eredmények születtek.
Az objektumok belső szerkezetét általában szeizmikus adatok elemzésével vizsgálják, és a hullámok verődése alapján következtetnek eredményekre. A Holdnál az 1961 és 1972 között zajló Apollo-program során gyűjtöttek adatokat, de ezek nem voltak elegendőek a belső mag pontos lemodellezéséhez, így most újabb űrmissziókból és holdi lézeres távolságmérési kísérletekből származó adatokat gyűjtöttek össze, majd különböző modelleket készítettek, és felmérték, hogy melyik illeszkedik a legjobban a tényleges információkhoz.
Eddig az is vita tárgyát képezte, hogy az égitest legbelső része egyáltalán szilárd vagy folyékony-e. A mostani tanulmány eredményeinek egyik legfontosabb szegmense, hogy a holdi mag eléggé hasonló a földire, és ugyanúgy egy külső, folyékony és belső, szilárd részből áll. A külső mag sugara 362, a belsőé 258 kilométer,
a belső mag sűrűsége pedig a kutatók szerint nagyon közel áll a vaséhoz.
Az Artemis-program keretében a közeljövőben ismét fellendülhet a holdkutatás, és hamarosan még pontosabb képet kaphatunk az égitest geológiájáról – emlékeztetett a 24.hu.
