Hamarosan érkezik a Tokyo Vice új évada, ami újra meginvitál minket a hostess bárjairól és bűnözésről híres Kabukicsó negyedbe.
2022 egyik legnagyobb sikersorozata, a Tokyo Vice sokunkat beszippantotta – most lehet többen felszisszennek – Scorsese volumenű izgalmaival. Elénk tárult a jakuzák erőszakos és stílusos világa, a kérdés, mennyire tekinthető hitelesnek. A valós eseményeken alapuló sorozat inkább a romantizált gengszterimidzset erősíti és erősen elrugaszkodott az alapjául szolgáló életrajzi könyvtől. Bármekkora élvezettel merültem el a kilencvenes évek Japánjában, ebben a cikkben szeretném eloszlatni a népszerű tévhiteket, és dióhéjban bemutatni a jakuzák rövidnek nem nevezhető történelmét.
Fikció vs. valóság
Bár a sorozat főhőse, Jake Adelstein, nagyon is létező személy, akinek azonos című könyve alapján készült a produkció, fontos leszögezni, hogy erősen dramatizált fikcióról van szó. Tehát, ha valaki az élménytől felbuzdulva kedvet kapott volna a könyvhöz, nem kell aggódnia, rengeteg újdonsággal, ráadásul a valósággal fog szembesülni. Adelstein egyébként a Jomiuri Sinbun hasábjain jelentett a jakuzáról 1993 és 2005 között, ebben az időszakban végzett oknyomozó munkájának gyümölcse a Tokyo Vice, amiben dokumentarista hitelességgel mutatja be a japán alvilágot, és rántja le a leplet az FBI-besúgó Goto Tadamasza-ról. Az 50-es éveiben járó újságíró-zen buddhista pap ma is aktívan publikál, annak ellenére, hogy a jakuza emberei megfenyegették a Goto-ügy miatt. Nemrég indította el az „elpárolgott emberek“ különös jelenségét feltáró podcast-jét The Evaporated: Gone With The Gods címen.
Call 893, what it your emergence?
A bűnszövetkezetek által leginkább dominált terület évszázadok óta a szerencsejáték, nem véletlenül volt mostanáig illegális, a jakuza kifejezés is erről mesél. Szó szerinti jelentése „semmire sem jó”, egyben a 8-9-3, az egyik tradicionális kártyajátékban kapható legrosszabb számsorozatot is jelenti. Valljuk be, nem túl jó ómen. Gyökerei egészen a 17-18. századig nyúlnak vissza, amikor csaló vándorkereskedők, szerencsejáték-barlangok vezetői szerveződtek bandákba. Már ekkor kibontakozott komplex és ellentmondásos kapcsolatuk az állammal, kormányzati felkérésre szervezték és felügyelték a piacokat, hírszerzőként szolgáltak. A 19. század végén portfoliójuk tovább bővült a romantizált Robin Hood-szereppel. A bűn útjára lépő, hatalmukkal visszaélő szamurájokkal szemben gyorsan népi hősöké váltak, ezt a szerepet egészen a kilencvenes évekig meg is őrizték.
A második világháborút követően a szigetországban eluralkodó káoszban a jakuza gyorsan aktivizálta magát, uralta a közbiztonságot és a virágzó fekete piacot; két hónappal a kapituláció után 17 ezer működött. Az állami kontroll hiányában minden adott volt a kvázi maffiává fejlődéshez; szervezetlen központi hatalom, a közbiztonság hiánya, és szívós, kétségbe esett emberek, akik nem riadnak vissza az erőszaktól sem. A bandáknak köszönhetően drámai mértéket öltött az amfetamin használata, mivel a háborúról megmaradt állami készletek gyorsan gazdára találtak a fekete piacon. Azzal a különbséggel, hogy már nem a katonák, munkások teherbírását növelte, hanem az éhséget enyhítette.
Szex, drogok, satöbbi
A hatvanas évekre létrejött kb. 5000 csoport többségét a kibontakozó bandaháborúkban feloszlatták vagy kiirtották. A nagy halak megették a kishalakat, így jött létre a hét nagy szindikátus, ezek közül a leghírhedtebb a jelenleg is aktív Jamagucsi-gumi. A rendőrség razziái és a szigorúbb fegyvertilalom ironikus módon a megújulásra készítette a jakuzahálózatokat. A prostitúció, szexturizmus, zsarolás, szerencsejáték, drogkereskedelem mellett betörtek az építői és szórakoztató iparba is, bárokat, éttermeket üzemeltetnek, sőt a kovid idején a maszkbizniszbe is beszálltak. Széles kapcsolati hálójuk a politikára is kiterjedt. Extrém esetben bandavezérek ültek a parlamentben, a rendőrségben, önkormányzatokban is. Eisenhower meghiúsult látogatása előtt 500-600 millió jent költött a kormány jakuzákból szervezett védelmi erőre, részvételükkel léptek fel a kommunisták és az ellenzék ellen. Hálájuk jeléül gyakran küldtek a politikusok jakuzaceremóniákra – esküvőktől kezdve a beavatási szertartásokig – virágkoszorúkat, ha személyesen nem tudtak jelen lenni. Volt olyan bandavezér, akit kormányzói, polgármesteri és parlamenti engedéllyel helyeztek szabadlábra, sőt akadt, akiért a volt oktatásügyi miniszter tette le a váltságdíjat.
Testvériség, egyenlőség
Mindannyian együtt étkezünk, máskülönben hogyan küldhetnénk egymást a magunk nevében gyilkolni?
– mondta Takahasi Maszajosi a Muszasija család vezetője.
Az alkotói szabadság erősen érvényesül a Tokyo Vice-ban, ugyanakkor a szigorú hierarchia és kölcsönös egymásra utaltság nagyon is valóságos. Az országos jakuzahálózatok alapegysége a család, élén a családfővel, a végtelenül tisztelt apafigurával, akit a végső felelősség is terhel. Őt az alfőnök és a felsővezetők követik a sorban. A piszkos munkát végző végrehajtók gyakran a saját számlájukra is tevékenykednek kihasználva a család hírnevét, elégendő pénz és csatlós fejében létrehozhatják saját bandájukat. Cserébe a természetesen a bevétel egy részét a családfőnek adják. A katonák nem csak a frontvonalban harcolnak, őrző-védő funkció mellett takarítanak, kiszolgálják a vendégeket és felügyelik a tanoncokat. Hosszú, akár három évig tartó, rögös út vezet a hivatalos beavatási szertartásig. A bentlakásos tréning során a családfő vagy másik bandavezér házában megfigyelés és a hibák után kiosztott pofonok alapján sajátítják el a „szakmát”. A zöldfülűek takarítanak, főznek, kutyát sétáltatnak, fuvaroznak, minden apró-cseprő feladatot – például tüzet adni a családfőnek – el kell végezniük. Az persze kérdéses mennyire ápolják a hagyományokat napjainkban a családok, de továbbra is szoros apa-fiú és fivéri viszony fűzi össze a tagokat. A jakuza ezzel a bajtársiassággal igyekszik legitimálni létezését, mivel a társadalom kitaszítottjainak nyújt biztonságot és új családot.
Védd a gyengét, törd meg az erősebbet!
A tradicionális jakuzakódex olyan családon belül és kívül is elvárt erényeken alapult, mint az emberségesség, tisztelet, kötelesség. Ezeket erősen idealizálta a jakuzafilmek – másnéven lovagias filmek – véget nem érő áradata is. Bár tény, hogy a pozitívabb megítélésnek volt alapja. Az 1995-ös kóbei földrengés után a katasztrófavédelmet megelőzve a Jamagucsi-gumi, 2011-ben a harmadik legnagyobb jakuza, az Inagava-kai érkezett a helyszínre segítséget és ellátást nyújtani. A kölcsönös tiszteletet a családon belül is megkövetelik. Bár megvannak a család-specifikus szabályok, öt alapszabály szinte mindenhol érvényesül:
1. Engedelmeskedj a feletteseidnek.
2. Ne áruld el a bandatársaidat; ne harcolj társaiddal.
3. Ne törd meg a banda harmóniáját.
4. Ne sikkassz.
5. A másik nője tabu.
Engedelmességgel különösen gyorsan fel lehet törni a ranglétrán. Gyakran az alacsonyabb rangú beosztottak beismerik magukénak a vezetők bűntetteit és adják fel magukat. Nem csak tartásdíjat fizetnek az önkéntes bűnbak családjának, előléptetéssel, jelentős összeggel és a szabaduláskor rendezett ünnepséggel jutalmazzák.
„Cukros bácsik”
A legnépszerűbb átvett nyugati ünnep meglepő módon a Halloween, még meglepőbb módon a jakuza is megkísérelte meghonosítani a „Csokit vagy csalunk” hagyományt. A Jamagucsi-gumi 2013-ban kezdett székhelyén édességeket osztogatni a környékbeli gyerekeknek, miután egy közeli nemzetközi iskola diákjai, akik az otthoni hagyományoknak hódolva, szó szerint rossz ajtón kopogtattak édességért. Az összezavarodott bűnözők gyorsan meglátták benne a tökéletes PR-lehetőséget, az ott élők szimpátiáját elnyerve a helyi halloweeni ünnepség megszokott résztvevőivé váltak a jelmezbe öltözött maffiózók. A riadt szülők – elvégre hús-vér bűnözőkről van szó – az első sokkon túllendülve idővel jót szórakoztak a furcsa jelenségen. 2017-ig atrocitások nélkül folytatódott a hagyomány, akkor azonban belviszályokra hivatkozva lemondták az éves cukorkaosztogatást, a gyerekek legnagyobb bánatára. Bármilyen meglepő, de nem világjárvány volt az ünneprontó. 2020-ban a rendőrség egy jólirányzott jogszabály-módosítással megtiltotta, hogy bűnszövetkezeti tagok bármilyen pénzt vagy árut adjanak 18 éven aluliaknak, így halt ki a nem mindennapi tradíció.
Amulettból ómen
Túlzás lenne azt állítani, hogy a teljes jakuzahálózat tetőtől talpig ki lenne varrva, elég drága és hosszú mulatság lenne. De tény, van alapja a hiedelemnek, már a szervezett bűnözés előtt évszázadokkal megágyazott a történelem a tetkók stigmatizálásának. Hagyományosan a bűnözők megbüntetésére használták, például a kutya írásjegyet varrták homlokukra (Tarantinónak volt honnan inspirálódni). Ugyanakkor nagy divat volt a színészek, tűzoltók és kurtizánok körében, nem csak dekorációs célból, a megfelelő minta meg is védhette gazdáját a gonosz szellemektől. A tűzoltókat például sokszor a vizet reprezentáló sárkány és ponty óvta meg a meleg helyzetekben. Végül a 19. század végén barbár szokásnak titulálva, kevés sikerrel, de betiltották az irezumit, a japán handpoke-ot, de illegalitása miatt végérvényesen a bűn és rossz jelképe lett. Nem véletlenül, a mai napig a legtöbb japán fürdő nem fogad tetovált személyeket.
A többségi társadalommal szemben a jakuza berkein belül nem pusztán a törvényen kívüliséget, hanem a családi összetartozást jelenti, a jakuzaként való önazonosságot. A gépi tetkók előtti időkben a magas fájdalomküszöbről, elszántságról, de hivalkodásról is árulkodhatott. Drága, jól látható bélyegek, kezdetben nem kis egészégügyi kockázattal is jártak. Nem csak bandaháborúban eshettek el, az irezumi okozta májbetegségek jelentősen megtizedelték a japán gengszterállományt.
A halott és élő ujj
Szerintem nem létezik olyan japán gengszterfilm, ami kihagyná az ujjlevágás hagyományát. Eredeti célja a kardforgatás meggyengítése volt, így gyakorlatilag véget vetve a jakuza karrierjének. Ma már inkább a golfütés minőségét rontja. Sokszor önként vállalkozott a vétkes, a súlyosabb büntetés elkerülésének reményében. A spektrum a verés, lincselés, időszakos vagy végleges kiutasítás mellett a kivégzést is lefedi. A büntetésből levágott „halott ujjal” ellentétben az „élő ujj” az elkötelezettség, őszinteség egyik legfőbb jele, a békekötés eszköze. Egyébként egyáltalán nem jakuza-kuriózum; ezzel a nemes gesztussal fejezték ki a középkori prostituáltak is a kiemelkedő ügyfél iránti lojalitásukat is.
"Egység; megtorlás; csend" – mondta Vatanabe Josinori, a Jamagucsi-gumi ötödik generációs vezetője
A jakuza virágkornak azonban a millenniummal leáldozott, a „szükséges rosszból” mondhatni „felesleges rosszá” sorvadt szerepük. Tokió vöröslámpás negyede, Kabukicsó régen a bűn melegágyát jelentette, aki erre tévedne „jakuzanézőbe”, annak viszont csalódnia kell. A rendőrségi statisztikák szerint 2022-ben vizsgált jakuza bűnszövetkezetek tagjainak száma először csökkent 10 ezer alá. Mindez az 1991-es szervezett bűnözés elleni törvény és 2010 óta kiadott a "jakuza-kizáró rendeleteknek” köszönhető. Ez annyit tesz, hogy az átlagpolgároknak és vállalatoknak tilos szó szerint bármilyen a jakuzával kapcsolatban álló személlyel üzletelni, amivel bátorítják, vagy támogatják őket. Ennek értelmében nem nyithatnak bankszámlát, nem igényelhetnek hitelkártyát, nem vásárolhatnak autót, és fizethetnek elő mobilszolgáltatóknál. Ezért tartóztathattak le márciusban egy 73 éves jakuza főnököt, amiért pontgyűjtőkártyát csináltatott. Még a golfozás örömét is megtagadhatják tőlük, mert mi más bátorítja a legjobban a vérbeli gengsztert, ha nem a felszabaduló endorfin.
