Paul Thomas Anderson tíz nagyfilm és tizennégy Oscar-jelölést követően hódította meg Hollywood szimbolikus csúcsát, miután a hétvégén hat aranyszobrot is bezsebelt legújabb akcióeposza.
A Leonardo DiCaprio és Sean Penn által fémjelzett Egyik csata a másik után elnyerte a legjobb filmnek, legjobb rendezésnek és legjobb adaptált forgatókönyvnek járó Oscart, mindemellett díjazták a szatirikus akciófilm szereposztását (ami új kategória), Sean Penn játékát és a vágást is. Tudjuk, hogy a művészet nem a díjakról szól, és még ha Anderson nyert is korábban berlini Ezüst-Medvét a Vérző olajjal és a Magnóliával, cannes-i Arany Pálmát a Kótyagos szerelemmel és BAFTA-t a Licorice Pizzával, immár Hollywood legmagasabb szintű elismerését is magáénak tudhatja.
Régóta kijárt már a kitüntetés a kortárs szerzői filmek nagyágyújának, az auteurizmus valamelyest mainstream képviselőjének – hiszen sajátos stílusjegyei és világlátása okán egyértelműen ő a projektjei vizionáriusa, illetve nem utolsósorban írója és rendezője. De milyen is egy Paul Thomas Anderson-film, miről lehet megismerni a direktor unikális kézjegyét?
Mitől lesz egy film Paul Thomas Andersonos?
Ha az előbb említettek mellett olyan mozgóképes alkotásokra gondolunk, mint a The Master, a Fantomszál, a Magnólia vagy a Boogie Nights, jól látszik, hogy Anderson előszeretettel nyúl gyarló, sérült, traumatizált, vagy épp megváltás után vágyakozó figurákhoz. A protagonistáin keresztül sűrűn tematizálja filmjeiben a kirekesztettséget, magányt, diszfunkcionális családokat és közösségeket. Teszi mindezt egyértelműen behatárolható, vakmerő filmnyelvével: művei jó értelemben véve koszosak, szemcsés külleműek, a kőkemény realizmus érdekében szándékosan tökéletlen, erratikus kameramozgásokat (pl. snap zoom) és hosszan elnyújtott snitteket eszközöl, mindemellett Quentin Tarantinóhoz hasonlóan jellegzetesek a dalválasztásai és feszült, lüktető filmzenéi – melyek hat nagyfilmjének esetében a Radioheadből ismert Jonny Greenwood nevéhez fűződnek.
Mindezek mellett az Anderson-filmek epikusak, maratoni hosszúságúak, számos történetszállal zsönglőrködnek, kaotikusak, és akárcsak a magnólia virága, rétegzettek is. Az író-rendező nem riad vissza az erotikától, sokkolástól, erőszaktól, karcos nyelvezettől, egyszóval a 18+-os karikától sem. Filmjeinek formája és vizualitása erőteljesen stilizált, és szinte lehetetlen nem felismerni egy PTA-alkotást.
REFRESHER-KVÍZ: Te mennyire emlékszel az elmúlt 25 év Oscar-gáláira?
3 nappal ezelőtt
Nem kötődik egyetlen zsánerhez sem; otthonosan mozog a feel-good romantikától egészen az sötét pszichodrámáig, hiszen specifikus világokat, atmoszférát és karaktereket teremt, amik műfajtól függetlenül működőképesek. A művészetét főként Robert Altman, Martin Scorsese, Jonathan Demme John Huston, Stanley Kubrick és Alfred Hitchcock inspirálták. Ha az Oscar-gálát követően szívesen fejest ugranál a munkásságában, a következőkben végigvesszük az 55 éves amerikai mozgóképmágus igencsak díszes életművét.
Minden egy pornószínésszel kezdődött
Paul Thomas Anderson 1970. június 26-án született Los Angelesben. Édesanyja Edwina Anderson színésznő, édesapja Ernie Anderson, televíziós és rádiós médiaszemélyiség volt, aki 1963-tól 1966-ig többek közt a Cleveland televízió késő esti horrorfilmjeinek házigazdájaként dolgozott. Anyjától elidegenedett, apjához közel állt, de úgy fogalmazott, hogy „a maga módján elb*szott" volt a viszonyuk, mert Ernie érzelmileg elérhetetlen volt. Három testvérével és apja oldaláról öt féltesójával éltek San Fernando Valley-ben, katolikus neveltetésben. Családi élete viharos és zűrös volt, érthető tehát, miért köszönnek vissza történeteiben a működésképtelen familíákról szóló történetszálak.
Az Oscar történetének legsikeresebb filmjei – Az idei díjátadó után a Bűnösökkel bővül a lista?
2026.3.14 9:48
A kis Pault már nyolcéves korától érdekelte a filmezés; édesapja sarkallta is az alkotásra. Miután 1982-ben kapott tőle egy Betamax videókamerát, kísérletezni kezdett vele, majd 8 mm-es és 16 mm-es filmmel is. Éveken át gyakorolt, mielőtt 1988-ban megírta első, a The Dirk Diggler Story című rövidfilmjét. Ha ismerősen cseng a név, az nem véletlen: John Holmes, akkoriban a legismertebb pornószínész életét mesélte el, amely kezdeti próbálkozás kilenc évvel később a Boogie Nights című egészestés filmjében öltött testet.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Miután Paul elvégezte a gimit, a New York-i Egyetemre került, ahol mindössze két napot töltött el. Tanulás helyett produkciós asszisztensként vállalt munkát televízióknál: közreműködött zenei klipekben és vetélkedőkben is – a mozgókép mellett ugyanis semmiféle B-terve nem volt. Rendezett egy másik rövidfilmet 1993-ban, Cigarettes & Coffee címmel. Tízezer dolláros büdzsé állt rendelkezésre, amely összeget főként fogadásokból és barátnőjétől szedte össze, illetve felhasználta az apja által tanulmányaira félretett pénzeket is. A kisfilm bekerült a Sundance Filmfesztivál programjába, aminek köszönhetően felfigyelt rá Michael Caton-Jones, skót rendező és producer.
Szia uram, gótikus dark romance-Frankenstein érdekel? – Kritika A menyasszony! című filmről
2026.3.5 16:01
A férfi felkarolta Andersont, leszerződtette a Rysher Entertainment nevű produkciós céghez, és 1996-ban hozzásegítette első nagyfilmjéhez: A szerencse zsoldosaihoz. A John C. Reilly-t, Gwyneth Paltrow-t és Philip Baker Hallt felvonultató produkcióval csupán annyi volt a bökkenő, hogy a Rysher utólag újravágta a filmet, és a saját verziójukat nyújtotta be a Cannes-i Filmfesztiválra. Andersonnak ez érthető módon nem tetszett. Szüksége volt 200 ezer dollárra, hogy méltóképp befejezze filmjét, amely összeg begyűjtéséhez az előbb említett színészek is hozzájárultak. A végső két cannes-i jelölést zsákolt be, és többek közt a világhírű filmkritikus, Rogert Ebert is dicsérte.
Beindul a Boogie
1997-ben, csupán 27 éves korában megírta és megrendezte azt a filmet, amely meghozta számára az áttörést: a Boogie Nights-ot. A sztori az 1969 és 1984 közötti, a pornózás aranykorának emlegetett időszakról szól, pontosabban John Holmes életútjából inspirálódva Eddie Adams felemelkedéséről, és a fejébe szállt dicsőség súlyos következményeiről. Ez volt Mark Wahlberg, Julianne Moore és Heather Graham első nagy dobása. Felélesztette Burt Reynolds karrierjét, továbbá feltűntek benne olyan Anderson-filmekben őshonos arcok is, mint John C. Reilly és Luis Guzmán is.
30 éves a Sikoly: érdekességek tinikorunk kedvenc popcornmozijáról, amelynek még a Ku-Klux-Klánhoz is köze volt
2026.2.26 13:11
A Boogie Nights szórakoztató, felvillanyozó show-bizniszdráma, feelinges zenékkel, erratikus vágással, rengeteg feszültséggel, erotikával és kiváló karakterekkel. Megalapozta a rendező stilizált formuláját, és világossá tette, hogy friss hangvétellel rendelkező, figyelemre méltó szerzői filmes született Hollywoodban.
A kasszáknál és a kritikusoknál is tarolt a film: többek közt három Oscar-jelölést kapott, Burt Reynolds pedig egy Golden Globe-ot. A forgatókönyvért Anderson megkapta első aranyszobor-nominációját, amely elismerést végül a Matt Damon és Ben Affleck vihették haza a Good Will Huntingért. Paul sikerének eredménye az volt, hogy a következő projektje tekintetében szabad kezet kapott a New Line Cinemától.
Eredetileg kisebb, intimebb produkción gondolkozott, amely egyre csak nőtt, és végül az egyik magnum opuszát, a Magnóliát (1999) eredményezte. Anno úgy fogalmazott az író-rendező, hogy ennél sosem fog jobb filmet készíteni. A Magnólia vérbeli PTA-féle epikus káosztrip, mély rétegekkel, zseniális performanszokkal, bitang erős soundtrackekkel, őrületes vágástechnikával és kameramunkával operál.
Ha gyermekvállaláson agyalsz, ez a film falhoz fog vágni – Ha tudnék, beléd rúgnék-kritika
2026.2.26 12:42
Nehéz elfelejteni Tom Cruise nárcisztikus randiguru karakterét a filmben, amint a 2001: Űrodüsszeia ikonikus zenéjére bevonul a színpadra és elüvölti: „Respect the cock!" Ezekre a pillanatokra találta ki Martin Scorsese a mémmé vált mondását: „absolute cinema". Cruise Golden Globe-ot érő alakítása mellett még két Oscar-jelölést és berlini Ezüst-Medvét kapott a film.
2001-ben Anderson megismerkedett Maya Rudolph komikussal és színésznővel, akivel bár hivatalosan sosem házasodtak össze, azóta is együtt vannak. 2005 és 2013 között három lányuk és egy fiuk született. Kaliforniában, a San Fernando Valley-ben élnek, épp ott, azon a környéken, ahol a rendező felnőtt. Ezért is becézik „völgyi fiúnak", hiszen több filmjében is feltűnik a térség. A Boogie Nights, a Magnólia és a Kótyagos szerelem az úgynevezett Valley-trilógiája – utóbbi romantikus pszichodráma, vagyis soron következő filmünk pedig karrierjének egyik legfontosabb állomása lett.
Ösztönös zseniből tudatos művész
Az Adam Sandler és Emily Watson fémjelezte 2002-es Kótyagos szerelem rendezői mesterkurzus volt. A szertelen stílusáról ismeretes direktor lepolírozta és makulátlan formába öntötte a jól bevált nyelvezetét. A Scorsese- és Robert Altman-inspirálta vonulat mellett nyitni kezdett az absztrakciók, a szürrealitás és az aprólékosan megkomponált struktúra felé – úgy is mondhatjuk, hogy az ösztönös zseniből tudatos művésszé vált.
Interjú Molnár Áronnal és Lovas Rozival: „A NER-nek nincs emberi oldala, de most történelmi pillanat előtt állunk"
2026.2.21 9:07
A Kótyagos szerelem Barry Egan (Adam Sandler) minimalista stílusú, Andersonhoz képest rövid játékidővel rendelkező magányportréja. Művészünk talán legeredetibb alkotásának képi világa és atmoszférája megbabonáz, Jon Brion permanens feszültségkeltő zenéje pedig gyilkos erővel szorít a falhoz. Cannes-ban Arany Pálmára jelölték, és Anderson lett a legjobb rendező, ami óriási mérföldkő volt számára.
Öt év pihenő után következett a harmincas éveinek derekán járó PTA másik főműve: a Vérző olaj, amely az Egyik csata a másik után mellett a legsikeresebb filmjének tekinthető. Nemcsak a 2000-es évek, hanem jó eséllyel a 21. század egyik legjobbjáról beszélünk. Daniel Day-Lewis egy megszállott olajbányászt alakít, aki filozófiai, lelki és morális szempontból is megmérkőzni kényszerül a Paul Dano által játszott prédikátorfiúval. A történet szembeállítja a kapitalizmus embertelenségét vallási dogmával, és az anyagi világot a spiritualitással. PTA üzenete az volt, hogy mindkettő az emberek kihasználásában, és a tömeg feletti kontrollban érdekelt.
Molnár Áron a magyar valóság börtönébe zárja Lovas Rozit – Kritika az Itt érzem magam otthon című filmről
2026.2.19 11:43
Még ha Tarantino nem is gondolja úgy, Dano és Day-Lewis duója eszméletlen, nem beszélve a film sötét, lesújtó atmoszférájáról, filmtörténeti jelentőségű pillanatairól, és húsba vágó dialógjairól. A Vérző olaj nyolc Oscar-jelölésben részesült, és végre megtört a jég: legjobb fényképezés és legjobb férfi főszereplő (Daniel Day-Lewis) kategóriákban diadalmaskodott is. Az biztos, hogy a filmtörténelem pantheonjában bérelt helye van a Vérző olajnak, sőt sok kritikus szerint egyenesen a legjobb film valaha.
A 2012-es The Master (amelynek érdekes módon nem fordították le a címét) Philip Seymour Hoffman, Joaquin Phoenix és Amy Adams intenzív karakterdrámája, és igazából a szcientológia és hasonló szekták kritikája, amelyek kirekesztett és traumatizált emberek kizsákmányolásából húznak hasznot. Seymour Hoffman karakterét például L. Ron Hubbard, a szcientológia alapítója inspirálta.
Habár a dramaturgiája patent, a színészi játék fenomenális, a nehézkesen befogadható történet nem ragadta magával a nagyközönségét, és pénzügyi bukást eredményezett. A kritikusok ennek ellenére elismerték, és az említett színészek mindegyike Oscar-jelölésben részesült.
A 2014-es Beépített hiba is hasonló cipőben járt: szakmailag rendben volt, de nem hozott sikert. Phoenix egy folyton füvező, volt barátnője után nyomozó figurát alakít, amely papíron tökéletes táptalajt nyújt PTA olykor követhetetlen, bódult stílusához, mégis a rendező leginkább felejthető alkotása kerekedett ki belőle.
Renate Reinsve: A világ egyik legjobb színésznője A világ legrosszabb emberéből – Portré
2026.2.15 9:43
Egyáltalán nem rossz film, csak elmaradt a korábban megszokott magaslatoktól. 2015-ben PTA kikapcsolódásképp rendezett egy dokumentumfilmet is Junun címmel, amely szeretett zeneszerzője, Jonny Greenwood saját albumának alkotói folyamatát mutatja be, amint a zenei multitálentum Rádzsasztánba utazik, hogy indiai muzsikusokkal kooperáljon.
When in doubt: Daniel Day-Lewis
Lehet bármennyire nagybecsű és elsőrangú egy művész, ha két pénzügyileg sikertelen munkát ad ki a kezei közül, hamar megrendül iránta a stúdiók bizalma – még úgy is, hogy műveinek minőséggel nem volt számottevő probléma. Paul Thomas Anderson válaszút elé érkezett: a The Master és a Beépített hiba-féle niche-ebb vonalon kúszik mélyebbre, vagy közönségbarátabb formába önti sajátos ecsetvonásokkal operáló nyelvezetét. Utóbbi mellett tette le a voksát, és előhúzta a kalapból Daniel Day-Lewist, akivel tizenkét évvel korábban hatalmasat ment.
A 2017-es Fantomszál egy 1950-es évekbeli ruhakészítőről szól, illetve az öntörvényű múzsájáról, Almáról (Vicky Krieps). A film érzékeny hangnemben tárja fel Reynolds Woodcock (Daniel Day-Lewis) és Alma bizarr emocionális függését, valamint az anyakomplexusos és nárcisztikus főszereplő magányát kirívó tehetsége tükrében. Kettejük hatalmi dinamikája zseniálisan különleges: Almát Woodcock státusza és sebezhetősége vonzza, míg a férfit a lány különcsége és határozottsága.
Szakmai szemmel Anderson legkoherensebb, legkompaktabb filmje, lenyűgöző történet- és karaktervezetéssel, egyenletes tempóval és színészi játékkal. A Fantomszál jól teljesített a pénztáraknál, és hat Oscar-nominációt is magáénak tudhatott, a legjobb kosztümét pedig meg is nyerte. Andersont legjobb rendező és legjobb film kategóriákban jelölték.
13 otthonülős, kicsit sem nyálas romantikus film Valentin-napra: a niche drámákon át a folk horrorig
2026.2.12 10:52
A 2021-es Licorice Pizza izgalmas ujjgyakorlat lehetett emberünknek, aki tőle szokatlan módon ezúttal egy feel-good felnövéstörténetet álmodott vászonra. A Valley-trilógia újabb elemmel gazdagodott: 1973-ban járunk, és két San Franciscó-i fiatal, Gary (Cooper Hoffman, Philip Seymour Hoffman fia) és Alana (Alana Haim) romantikus sztoriját követjük. Bár közönségdráma, átélhetően érzékelteti a felnövéssel kapcsolatos szorongást, és hangsúlyosan kritizálja a kapitalizmust.
Az 1970-es évek Kaliforniájában ugyanis mindenki el szeretne adni valamit: a politikusok a hitelességüket, a filmsztárok a múltjukat (Jack Holdent Sean Penn alakítja), Gary pedig a jövőjét. Anderson három Oscar és négy Golden Globe-jelölést kapott a filmért, és megnyerte a legjobb forgatókönyvért járó BAFTA-t.
Így érkezünk el napjainkhoz, miután március 16-án hat Oscar-díjjal jutalmazták az Egyik csata a másik utánt, köztük hárommal személyesen az író-rendező Paul Thomas Andersont (a filmről a kritikánkat ide kattintva olvashatod el). Felért Hollywood csúcsára, de valljuk be: már az 1990-es évektől kezdve a legmagasabb szinten alkot. Az eddigi legbefogadhatóbb műve egyúttal a legmonumentálisabb szakmai és pénzügyi sikerét eredményezte.
Az Üvöltő szelek inkább szól Jacob Elordi nyelvmozdulatairól, mint Emily Brontë klasszikusáról – Kritika
2026.2.12 10:21
Világos, hogy már korábban is nyitva álltak előtte Hollywood kapui, de biztosra vehetjük, hogy az Oscar-hengerelést követően sem kényelmesedik el, és tovább fogja feszegetni a határokat a szerzői artfilm és a fősodor választóvonalán. A médium kiemelkedő zsenijéről van szó, és ne feledjük, csupán 55 éves, szóval életművének még legalább a harmada hátra van.
Ami a jövőbeli projektjeit illeti, nagy a sugdolózás egy esetleg Egyik csata a másik után-sequelről, amelyet a Perifidiát alakító Teyana Taylor lengetett be a sajtón keresztül, és érthető módon a Willát játszó Chase Infiniti is szorgalmaz. A hírek szerint minden erejükkel győzködik a rendezőt, hogy készüljön folytatás, de mivel Anderson egyáltalán nem híve a sequeleknek, és konstans eredeti történetek után kutat, kevés esély mutatkozik arra, hogy beadja a derekát.
50 éves a Taxisofőr: a vérzuhatagos magányportré, amelynek épp De Niro autója a kulcsponti metaforája
2026.2.8 9:32
A világklasszis filmek mellett az évek során dirigált Saturday Night Live-epizódot, illetve videóklipeket is olyan előadóknak, mint a Radiohead, The Smile (Thom Yorke és Jonny Greenwood másik zenekara), Jon Brion, a Haim, Joanna Newsom, Aimee Mann és Michael Penn.
