Az Üvöltő szelek Jacob Elordi által alakított Heathcliffje ismét felkorbácsolta már elfeledettnek hitt rajongásunkat a toxikus pasik iránt. Mr. Big, Chuck Bass, Joe Goldberg és Nate Jacobs mind azok, akikbe a valóságban nem akarnánk belefutni.
Hollywood valahogy még mindig azt próbálja elhitetni velünk, hogy az igazán nagy szerelmek legalább annyi fájdalommal járnak, mint boldogsággal. Ezt a fájdalmat pedig természetesen mindig az éppen aktuális főszereplők okozzák. Ennek "köszönhetően" a red flagek figyelmen kívül hagyása már sokunknak alapképességévé vált. De mi mást is tehetnénk, amikor a Szex és New York öt évadon és két filmen keresztül sulykolta belénk, hogy teljesen oké az, ha valaki fél az elköteleződéstől, de mégis mindig visszajön mint egy bumeráng? Vagy éppen amikor a Gossip Girlben minden szemét húzás annyival el volt intézve, hogy "Én vagyok Chuck Bass"? Mennyi traumától megkímélhettük volna magunkat, ha már akkoriban tisztán látjuk, mennyire nem helyénvaló egyikük viselkedése sem. De persze mind tündérmeséken nőttünk fel, és mindannyian hiszünk, vagy inkább csak hinni akarunk abban, hogy a rosszfiú majd miattunk változik meg.
Nyilván ez nem sok esetben történik úgy, mint a képernyőkön. Legtöbbször inkább csak magunknak ártunk vele, és a valóságban egyáltalán nem szeretnénk olyan toxikus pasit, mint Joe Goldberg vagy Nate Jacobs. De mégis van valami perverz élvezet abban, amikor ezek a kapcsolatok valahogy beteljesülnek. Egyértelműen csak akkor, ha mi ezt kívülállókként, a kanapé biztonságából nézhetjük. Éppen így voltunk most ezzel az Üvöltő szelek kapcsán is, kicsit mind beleszerettünk Heathcliffbe. El is gondolkodtatott minket azon, hogy korábban is történt már ilyen, ennek apropóján pedig összegyűjtöttük a legmérgezőbb tévés álompasikat.
Mr. Big
Ez a lista senki mással nem kezdődhetne csak és kizárólag John James Prestonnal, azaz Mr. Biggel. A férfival, aki egy komplett generáció kötődési mintáit formálta, nem feltétlenül pozitív irányba. Éveken át nézhettük, ahogy maga sem tudta eldönteni, hogy éppen mit akar. Ő a toxikus férfi archetípusa. Persze mindezt hihetetlen eleganciával próbálta előlünk elrejteni. Bár sokáig így sem tudott minket átverni. Érzelmileg szinte elérhetetlen volt, egyik nap még lánykérésre készült, másnap felszívódott és már nős emberként tért vissza. Mert mindig visszatért, és igencsak kifinomult receptorai voltak, hogy pont akkor jelenjen meg, amikor Carrie már a továbblépés küszöbén állt. Annak ellenére, hogy allergiás volt az elköteleződésre, nagy gesztusaival mégis azt üzente, hogy most minden más lesz. Dehogy lett más. Gondoljunk csak arra, hogy még az oltár előtt is faképnél hagyta a nőt, aki éveken át várt rá azon az érzelmi hullámvasúton, amire épp Mr. Big ültette fel.
Chuck Bass
Ha pedig már az elegáns, nagy gesztusokkal operáló férfiaknál tartunk, nem mehetünk el szó nélkül a Gossip Girlből megismert Chuck Bass mellett sem. Ő a férfi, aki miatt a 2010-es években mind ismét elhittük, hogy a rossz fiú megjavulhat. Chucknál egyébként komolyabb problémák voltak, mint Bignél, ugyanis ő manipulatív, hatalommániás és érzelmileg instabil volt, illetve az első évadban kifejezetten vállalhatatlan viselkedést is produkált. Mégis szurkoltunk neki és Blairnek, hiszen kapcsolatuk intenzív volt és drámai. Utóbbi leginkább azért, mert Chuck hosszú ideig egyfajta érzelmi sakkjátszmát játszott. Szerelmet vallott a lánynak, majd elárulta őt, megküzdött érte, aztán eltolta magától és így tovább. Tipikus húzd meg, ereszd el. Persze mindezt a szerelem nevében tette, így valahogy az csapódott le bennünk, hogy egyébként egy jó ember, csak sebzett. Elő is került a már-már klasszikus narratíva: ha eléggé szeretjük, előbb-utóbb értünk változik majd meg. A gond csak az, hogy a való életben az ilyen típusú intenzitás többnyire nem egy epikus románcba, hanem terápiába torkollik.
Simon Basset
Hastings hercege, vagyis Simon Basset sem volt egy egyszerű eset, sőt. A Bridgerton család első évadának főszereplője a családi traumái miatt zárkózott el minden és mindenki elől, legfőképp a nő elől, akit szeretett. Borongós volt, titokzatos és érzelmileg elérhetetlen, akinek minden lépésére a múlt árnyéka vetült. Gyerekkori megaláztatása és az apjával való kegyetlen kapcsolata olyan mély sebeket hagyott benne, hogy bosszúból még azt is megfogadta: soha nem lesz örököse, és ezt a döntést Daphne tudta nélkül vitte bele a házasságukba, ami kicsit sem korrekt. Persze ez egy percig nem akadályozta meg őt abban, hogy meghódítsa a lányt, miközben eleinte teljesen elzárkózott előle. Először szenvedett, majd szenvedélyesen szeretett. Ez a képernyőn valóban romantikus és lenyűgöző, de a valóságban inkább fárasztó és frusztráló. Persze, sokakkal ellentétben ő végül valóban a jó útra tért, de elég hosszú út vezetett odáig, ami nem volt végig kéjutazás. Mire eddig eljutottunk, már bőven bizonyította, hogy a traumát nem lehet pusztán szenvedélyes tekintettel és nagy gesztusokkal feloldani.
Joe Goldberg
Ki nem hagynánk Joe Goldberget sem a You-ból, hiszen ő nemhogy toxikus, hanem egyenesen orvosi eset. A karakter szinte minden nézőpontból igencsak problémás, de sokak számára azontúl, hogy ijesztő, mégis romantikus. Bár javára legyen írva, hogy biztosan mindent tud arról, aki felkelti az érdeklődését és semmilyen apró részlet nem kerüli el a figyelmét. Bárhová követi szíve hölgyét, bármit kiderít róla, és a nő biztos lehet abban, hogy Joe mindig mellette lesz. Van azonban egy apró bökkenő vele kapcsolatban, mégpedig az, hogy szó szerint életveszélyben van az, akire szemet vet. Joe nem szerelembe esik, hanem megszállottá válik, és a végletekig képes elmenni a szerelem nevében. Minden kapcsolatát kontrollálja, és az, hogy rabul ejt, esetében teljesen más értelmet nyer. Ő nemcsak hangoztatja, hogy ölni tudna a nőért, öl is, gyakran éppen a nőt. Minden csókja és minden gesztusa mögött ott a fenyegetés, ami egyszerre szexi és rémisztő.
Nate Jacobs
Jacob Elordi kifejezetten jó abban, hogy elhitesse velünk: még mindig rajongunk a toxikus pasikért. Jól csinálta ezt Heathcliffként is, de az Eufória Nate Jacobsjaként is megy ez neki. Nate nem a klasszikus „sebzett rosszfiú”, akit majd megment a szerelem. Ő manipulatív, kontrollmániás és agresszív, aki a saját bizonytalanságait másokon vezeti le. Kapcsolatait hatalmi játszmák terepévé alakítja. Maddie-vel a dinamika baljóslatú, Cassie-vel pedig kifejezetten romboló, és mégis működik képernyőn. Mert magas, jóképű, csendben fenyegető. Mert minden jelenetében ott vibrál a feszültség. És pontosan ez az, ami veszélyessé teszi, a sorozat kegyetlen pontossággal mutatja meg, hogyan lehet az intenzitást szerelemként félreértelmezni, a birtoklást pedig szenvedélyként romantizálni. Nate Jacobs egyáltalán nem egy romantikus antihős, ő mindannyiunk számára egy óriási figyelmeztetés.
