Stílszerűen szerdán került fel Netflixre a Wednesday második évadának utolsó négy epizódja. Cikkünk spoilereket tartalmaz, az elolvasása előtt ajánlott ledarálni az új részeket.
A Wednesday második szezonjának első feléről itt írtunk, most viszont elérkezett az idő arra, hogy fejest ugorjunk az évad záróakkordjának részleteiben. A Nevermore Akadémia háza táján az augusztus eleji felvonásban újabb bűnténnyel nézett szembe a kirekesztettek titkos társasága, miközben veszélyben forgott Wednesday Barbie-szőke szobatársa és legjobb barátja, Enid élete is. Az első évad ellenlábása, Marilyn Thornhill meghalt, viszont Tyler Galpin, a vérszomjas Hyde-szörnyeteg meglógott a Willow Hill elmegyógyintézetből, más a társadalomtól elzártan élő, veszélyes erőkkel bíró egyének társaságában.
Fény derült arra is, hogy a jerichói gyilkosságokat Judi Stonehearst, a Willow Hill egyik asszisztense követte el, aki édesapja beteges ars poeticáját vitte tovább. Augustus Stonehearst célja az volt, hogy a kirekesztettek földöntúli képességeit átlagemberekbe ültesse át. Az első blikkre szimpatikusnak tűnő új igazgató, Barry Dort is egyre gyanúsabbá vált: Biancát, a meggyőzés varázserejével bíró nadragulya-tagot zsarolni kezdte, hogy vegye rá Wednesday nagymamáját, Hester Frumpot egy jelentős adomány felajánlására az iskola számára. Pugsley-re, a kisöcsire is rájárt a rúd: felélesztette a koponyafa alatt évtizedek óta nyugvó fiút, aki zombiként kezdte el kísérteni őt, barátját és egész Jerichót. A pszichiátriai intézetben történt összetűzés és Tyler szökése után Wednesday kórházba került – itt veszi fel a fonalat a folytatás.
Wednesday S02: szerethető káosz
A szezonközi finálét követően aggodalmunkat fejeztük ki amiatt, hogy kissé túlzsúfolt a sztori, amely rohamléptékben iszkolt a konklúziója felé, és évadzárónak is elment volna. A kétségek szerencsére hamar eloszlottak: a Wednesday második felvonása bár nem váltja meg a világot, bőséggel kompetens és bájosan kaotikus. Több okos húzással operál: ilyen például Weems igazgató reintrodukciója, akivel Marilyn Thornhill végzett az előző évad tetőpontjában. Weems ezúttal Wednesday „szellemi kísérőjeként”, vagyis a megelevenedett lelkiismereteként funkcionál, amely koncepció új színt hoz Jenna Ortega karakterének narrációjába. Gwendoline Christie figurája szórakoztatóan cinikus, és remek párost alkotnak a szúrós tekintetű Addams lánnyal.
A Rajtakapva az év legfrusztrálóbb filmje, de mégsem tudunk haragudni rá – Kritika
2025.8.28 11:35
A sorozat vizualitása még mindig párját ritkítja; Tim Burton lidérces mesevilága csak úgy vonzza a tekintetet. Különösen az ötödik rész halottak napi iskolai ünnepsége fest szemkápráztatóan – mi is beneveznénk egy körre a „szellemhaciendán". A negyedik rész végén jogosan merült fel aggályként, hogy miután lelepleződött a gyilkos képében Judi Stonehearst, vajon ki lesz a központi antagonista a későbbiekben? Netán újból eljátsszák, hogy Tyler Galpin elől kell fejvesztve menekülnie Wednesday számkivetett bandájának?
Szerencsére nem... vagyis félig-meddig. A rokoni szálakat ügyesen kuszálták össze az írók, hiszen a szintén Willow Hillből elszökött, ártatlannak tűnő hölgyeményről, Francoise-ról kiderül, hogy Tyler édesanyja, és szintén Hyde-szörnyeteg. Mi több, Pugsley-ék sírból feltámadott zombifiúja, Isaac Night, Francoise harminc éve eltűnt öccse. Tyler, Isaac és Francoise triumvirátusával alakul meg Wednesday-ék számára az utolsó négy epizód legyőzendő ellensége, amit kevesen láttunk jönni. Ezzel együtt az évad történetvezetésére újfent igaz, hogy brutálisan kaotikus, és összevissza ráncigálja a nézőt az egyes szálak közt.
A narratíva 19-re nem egy, nem két, hanem legalább három lapot húz – szerencsésebb lett volna, ha megfontoltabb, levegősebb a pacing, és a szezon négy protagonistája helyett csupán kettővel operál, amelyek háttérsztoriját, motivációját alaposabban felépíti. Ehelyett a Wednesday a modern ingerküszöbhöz igazodik, egyetlen pillanatra sem áll meg, villámgyorsan lohol a bevezetett és elvarrt történetszálak olykor zavaros tengerében. Az viszont biztos, hogy ezáltal folyamatosan leköti a figyelmet, kiszámíthatatlanná válik, és konstans biztosítja az adrenalinfröccsel felérő szórakoztatást.
A hatodik rész Enid és Wednesday szerepcseréje során megidézi a 2003-as Nem férek a bőrödbe című filmet, amely kreatív, hiánypótló húzás volt. Üdítő, szellemes kitérőnek bizonyult, ráadásul Jenna Ortega és Emma Myers megcsillogtathatták színészi kvalitásukat. Na és persze egyetértünk Eniddel, aki az epizód felvezetőjében így szól: „Valld be! Nem is tudtad, hogy ez a Wednesday hiányzott az életedből”. Igaza volt. Ortega karizmája elragadó, az alakítása ismét telitalálat – csak úgy, mint a komplett szereplőgárdáé.
Lusta forgatókönyvírás, nulla konfliktus és a karikatúraszerű karakterek: így lett az És egyszer csak...-ból üres tragikomédia
2025.8.15 14:53
A legnagyobb ívű karakterfejlődésen Enid ment keresztül, aki a szezon során a felnövését szimbolizáló vérfarkassá válásával és egy szerelmi háromszög bonyodalmaival küszködik. Ami viszont csalódás volt, hogy Hester Frump, Wednesday nagymamája fájóan kevés szerephez jutott, pedig az ő kapcsolata és kémiája érdekfeszítőnek tűnt a lánnyal – kár, hogy nem szakítottak rá több időt az írók. Odaszúr egyet Trumpnak a sorozat, amikor az igazgató felvázolja annak a csilli-villi városrésznek a tervét, amelyet Frump adományából hozna létre. Jericho szívében húzná fel az impozáns és erőteljesen fallikus küllemű, Trump Towert karikírozó „Frump Towert”. Wednesday mamája természetesen hallani sem akar az egészről, és megjegyzi, hogy nem létezhet számára kielégítőbb örömmámor annál, hogy Dort egója a szeme láttára omlik össze. Touché.
A hangyás igazgatót továbbra is lehengerlően alakítja Steve Buscemi, akinek karaktere elhamarkodott konklúziót kapott. Az utolsó előtti epizódban teljesen értelmetlenül és feleslegesen vázolnak fel a dirinek egy szcientológiára hajazó szektás vonalat, amire felesleges is fecsérelni a szót, mert amilyen random bukkan fel, olyan sebesen tűnik tova. Erre a sorsra jutott Bianca és édesanyjának felejthető történetszála is. Sajnos Morticia és Wednesday anya-lánya-korrelációját sem tárja fel mélyrehatóan a sorozat, hiszen a játékidő döntő részét az akciójelenetek töltik ki.
A Többesélyes szerelem kliséparádéval üzeni: reménytelen a modern házasság – Kritika
2025.8.13 15:01
A szerepcserés megoldáshoz hasonlóan tartogat még fifikás csavarokat a sztori, mint például azt, hogy fény derül az Addams-család virgonc kézfejének, Izének az eredettörténetére. Egykor Isaac Night, vagyis a Pugsley-ék által Szlörcs névre keresztelt, újjáéledt zombisrác karjához tartozott, akiről miután levált, a fiúban lakozó elenyésző mennyiségű jóság teljes egészében Izébe vándorolt át. Az ehhez hasonló, kísértetiesen bájos megoldások miatt is szeretjük annyira ezt a sorozatot. A végső konfrontáció során Gomez és Isaac harminc évvel ezelőtti történetének jelenben való lecsengése is izgalmas.
Tartottam attól, hogy Lady Gaga jelenléte leuralja majd az évad második felét, de szerencsére semmi ilyesmiről nincs szó, csupán egy aprócska cameo erejéig tűnik fel. A Gagával együtt dolgozó filmesekben van egy elfojthatatlannak tűnő késztetés, hogy mindenképp dalra kell fakasztani az énekes-színésznőt, amelyet ezúttal sem tudtak leküzdeni a készítők. The Dead Dance címmel Spotifyon már droppolt is a dal, amelyre Wednesday helyett most Enid perdül táncra a soriban.
Wednesday-ék nyári szünetre vonulnak
Miután valamennyi szál elvarrásra kerül, a Nevermore Akadémia növendékei összecsomagolnak és elindulnak hazafelé a jól megérdemelt nyári szüneti pihenésre. Wednesday-nek természetesen más tervei vannak; ismét cliffhangerrel ér véget a szezon, bár közel sem annyira hangsúlyossal és rejtélyessel, mint az első felvonás lezárásában. A harmadik évad érkezését már júliusban megerősítette a Netflix, a folytatásra ezúttal valószínűleg nem kell három évet várnunk.
A Wednesday 2. évada kísértetiesen ütős, de van egy kis okunk az aggodalomra – Kritika
2025.8.9 11:11
A második évad tempójában és komplexitásában egy jó nagy lapáttal rátesz az elődjére, amelynek köszönhetően mind a nyolc órájában vérpezsdítő szórakoztatást nyújt. A szereplők szerethetőek, még úgy is, hogy a karakterépítésük enyhén elsietett és felületes. A dialógusok frappánsak, Tim Burton ezer közül is felismerhető, unikális miliője pedig a végletekig megnyerő. Az egyetlen negatívum, hogy túl sokat markol és keveset fog: hektikus a történetvezetése, de ezzel együtt is színvonalas folytatásról van szó, amely bőven rászolgál a megtekintésre.
