A Taste Atlas közzétette a világ 100 legnépszerűbb vega kajáját, cikkünkben ezekből csemegéztük ki a TOP8-as listát!
1. Hummusz

A világszerte népszerű kence hagyományosan csicseriborsóból, tahiniből, vagyis szezámkrémből, citromléből és fokhagymából készül, és otthon sem nagy mutatvány megcsinálni, ráadásul sokkal gazdaságosabb is. Tálaláskor jellemzően olívaolajjal locsolják meg, majd mártogatósként vagy piták töltelékeként fogyasztják. A hummuszt lehet dúsítani fűszerekkel, például köménnyel és paprikával, és a friss fűszernövényektől, uborkától és apróra vágott paradicsomtól kezdve az olajbogyón, fenyőmagon vagy tojáson át bármivel díszíthető. Még ma sem sokat tudunk az eredetéről, de a hummusz legkorábbi említése a 13. századi Egyiptomra vezethető vissza.
2. Guacamole

A főleg mártogatósként elhíresült étel érett, pépesített avokádóból, hagymából, csilipaprikából, paradicsomból és fűszerekből, például korianderből készül, gyakran molcajetében, vagyis hagyományos mexikói mozsárban, ahol a hagymát, a csilit és a sót megőrölik, és utána adják hozzá a pépesített avokádóhoz. Általában nachos vagy tortilla kíséretében fogyasztják, jellemzően mártogatósként. Érdemes frissen tálalni, mielőtt élénkzöld színről sötétebb barna árnyalatúra oxidálódik.

A pofonegyszerű krém sokféleképpen variálható, de kihagyhatatlan eleme az avokádó, ami szuperegészséges, mert magas telítetlen zsírsav-, kálium-, vitamin-, ásványianyag- és fehérjetartalmú.
A guacamole története egészen az 1500-as évekbeli azték birodalomig nyúlik vissza, neve pedig az azték navatl nyelvjárásból származik: az ‘ahuacamolli‘ összetett szó az ‘ahuacatl‘ (avokádó) és ‘molli‘ (mártás) tagokból alakult ki.
3. Miso leves

A japán miso egy hagyományos szójaalapú leves, ami dashi alapléből, miso-pasztából és további összetevőkből, például hínárból vagy tofuból áll, és számos jótékony egészségügyi hatása is van.
A miso a nap bármely szakaszában kapható, de becslések szerint a japánok több mint 70%-a reggelire fogyasztja, míg az Egyesült Államok japán éttermeiben gyakran előételként szolgálják fel. Mivel az étel viszonylag gyorsan és egyszerűen elkészíthető, Japánban még miso-automaták is léteznek, ahol kis csészékben vásárolhatjuk meg a leves instant változatát.
4. Dahl

A dahl indiai nemzeti étel, és különösen az ország déli részein népszerű, de Nepálban, Srí Lankán, Pakisztánban és Bangladesben is elterjedt. Az egytálétel fő összetevője a fekete vagy sárga lencse – ez a legtöbbet fogyasztott alapanyag Indiában –, de elkészíthető borsóval, csicseriborsóval vagy mungóbabbal is, az ételnek számos variációja létezik más-más ízvilággal.

A lencsét különböző fűszerekkel, például köménymaggal, korianderrel, hagymával, fokhagymával, csilivel és gyömbérrel párolják lassú tűzön, a végén pedig pürésítik. Főételként vagy köretként is tálalható, de hagyományosan rizzsel szolgálják fel, naan vagy más indiai kenyér kíséretében. Az olcsó és könnyen elkészíthető dahl ideális eledel volt a munkásosztály számára, mivel sok energiát adott az egész napos robotoláshoz.
Az északi Pandzsáb régióban a dahl jellemzően fekete mungóbabbal készül, amelyet általában ghível (tisztított vajjal), joghurttal, hagymával, paradicsommal és különféle fűszerekkel főznek össze, amíg az étel be nem sűrűsödik.
5. Falafel

Ez a fehérjedús csicseriborsófánk Izrael egyik nemzeti étele, és számos közel-keleti régióban, köztük Palesztinában és Libanonban is nagyon elterjedt, és feltételezhetőleg a taameya néven ismert egyiptomi ételből fejlődött ki. Az 1950-es évekre az Izraelben élő jemeni bevándorlók megélhetésként falafelt kezdtek készíteni, és papírba csomagolva árulták őket az utcákon, ami az ősi ételt az első izraeli fast fooddá tette, és elindította a globális ismeretség felé vezető úton.

A falafelt jellemzően mind Izraelben, mind más közel-keleti országokban pitában vagy laffában fogyasztják, friss vagy savanyított zöldségekkel, hummusszal, vagy pikáns, fokhagymás joghurtmártással tálalva.
Az izraeli változat alternatívájaként az egyiptomi taameyához csicseriborsó helyett lóbabot használnak, a keveréket pedig gyakran ízesítik petrezselyemmel, korianderrel, köménnyel és hagymával.
6. Kása

A kása évszázadok óta az orosz konyha egyik kedvelt étele, amit valamilyen gabonaféléből, leggyakrabban rizsből, búzából vagy kölesből, illetve álgabonából, például hajdinából és quinoából készítenek. Az ételt általában vízben és tejben főzik, édes, illetve sós változatban is elkészíthető, és gyakran dúsítják friss vagy szárított gyümölcsökkel, befőttel, sajttal, vajjal, zöldségekkel, diófélékkel vagy mézzel. Régen a kását hagyományosan öntöttvas edényekben készítették, és lassú tűzön a sütőbe tolták éjszakára.

Az autentikus orosz étel erős szimbolikus jelentéssel is bír, ugyanis ez az első étel, amit a gyerekeknek adnak, és a temetéseken is ezt szolgálják fel, így jelképezve az élet körforgását. A kása különböző változatai elterjedtek más szláv országokban, például Ukrajnában, Lengyelországban és Fehéroroszországban.
7. Ratatouille

A francia lecsóként is emlegetett provence-i zöldségragu olyan egyszerű, könnyen hozzáférhető alapanyagokból készül, mint a cukkini, padlizsán, paprika, paradicsom, hagyma, fokhagyma és petrezselyem. A ratatouille elnevezés az okcitán ‘ratatolha‘ és a francia ‘touiller‘ szavakból származik, mindkettő annyit tesz, hogy 'feldobni', vagy 'felkavarni', utalva arra a főzési folyamatra, amelynek során a hozzávalókat először külön-külön párolják meg sóval, borssal és olívaolajjal, majd összekeverik egy raguvá.
Bár a ratatouille csak az 1930-as években kezdett elterjedni, az 1980-as évekre az étel a vacsorapartik sztárjává nőtte ki magát. A ratatouille önmagában is fogyasztható, hidegen vagy melegen, és pirítossal tálalva, vagy húsok köreteként is felszolgálható.
8. Pizza marinara

Ezt az ételt talán senkinek sem kell bemutatni: a marinara egy nápolyi pizza, amin a feltét paradicsomból, oregánóból, fokhagymából, extra szűz olívaolajból és néha friss bazsalikomból áll. A neve a közhiedelemmel ellentétben nem onnan ered, hogy tenger gyümölcsei vannak rajta (mert nincsenek), hanem onnan, hogy a nápolyi öböl halászainak egyik alapétele volt.
Először 1734-ben készíthették el a Pizzeria Port'Albában, amelyet a világ legrégebbi pizzériájaként tartanak számon. A nápolyi pizzakészítés védelmét az olasz kormány néhány évvel ezelőtt kezdeményezte, az étel pedig fel is került az UNESCO szellemi kulturális örökség listájára is. A minősítéshez szigorú feltételeknek és szabályoknak kell megfelelni, különös figyelmet fordítva az előállítási folyamatra, a tésztára és az egyéb összetevőkre.